Pest Megyei Hírlap, 1992. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-08 / 212. szám

Ho! vannak az önkéntesek? Délben kapcsoltam be a rádiót, a Krónika kezdődött, éppen a tartalmat ismer­tették címszavakban. A be­mondó közölte: . az ille­tékes szakértők szerint, az erdőgazdasági tüzek nagy réssé az ottani vezetők hi­bája. Még alapjaiban sem teljesítik a tűzrendé­szen előírásokat...” Bőséges adalékkal ren­delkezve mondhatnám: a hír ugyan nem hazugság, csak félrevezető. Mond­hatnám — sült kacsa! Meggyőződésem: a régi, nagy hírű erdőgazdasági tűzoltók önkéntességi létét mára már a majdnem telje­sen megszüntette az a köz­pontosító és anyagias szem­lélet, ami máshol is min­dennapos. Nem lenne ez el­ítélendő — a butaság nem ilyen kategória! —, de az már kényszerű igény, hogy maradjon a gazdaságokban annyi pénz, amiből a Szé­chenyi Ödön-féle önkéntes tűzoltók egységeit fenntart­hassák. Nem ismerem az angol adózás múltját. Ám azt tu­dom, porig égett volna Lon­don 1942-ben, ha nem let­tek volna azok a „nem hi­vatásos” tűzoltók. Azt is tu­dom, 1944-ben Budapest még nagyobb károkat szen­vedett volna a félkatonai „légó” hiányában. E két állításomra ne ad­jon újabb igazolást a jövő! De a hírmagyarázóéra sem! Miért nem kérdezte meg a börzsönyieket vagy egy más erdőgazdaság „kárté­kony” vezetőit? — esi — Tisztelt Szerkesztőség! Nekünk épül az ét Mi az, ami most Írásra ösztönöz? Elsősorban az, hogy ha valami fontos munka elvégzését elhatá­rozza az illetékes, nem rágja szájukba az érintet­teknek, hogy azt miért és hogyan kell végrehajtani. Most például utat építe­nek a Sándor utcában és a Liliom utca egy szakaszán. Én megnéztem e munka végzését. Nyugodt lélekkel állítom, itt még nem kellett a már elvégzett munkát háromszor felbontani — ahogyan a Buki-soron tör­tént —, és hiszem azt, hogy ha elkészül, minden értel­mes ember, aki a környé­ken lakik, örülni fog neki. örülniük kell, hogy több mint kétszáz éve élnek itt emberek, és sem a monar­chia. sem a Horthy-rezsim idején, de még a pártállam idején sem jutott eszükbe a hatalmon levőknek. Mond­hatjuk, hogy a pártállam összeomlása előtt egyedül Kikillai József vívta szél­malomharcát a város veze­tőivel szemben. No, már most, megtör­tént az a furcsa esemény, hogy a Sándor utca környé­kéről többen panaszt tettek az utcaépítés körülményei miatt. Pl.: a gépek reggel­től zúgnak, az emberek ka­lapálnak, lapátolnak. És munkájukkal gátolják, hogy arra gépjárművek közle­kedjenek, sőt még a kerék­párosokat is gátolják eb­ben. Sajnálom ezeket az em­bereket, hogy nem tudják felfogni, hogy az a tevé­kenység, ami körülöttük zajlik — még ha most za­varja is őket —, csakis ne­kik, vagy mondjuk úgy, értük van. Együd Lajos Fázós hangszerek Didergő zenekar A forró nyárból a korai télbe csapó időjárás ellené­re megtartották a Zöld Na­rancs klub műsorát Deák­váron. Egyedül a bolíviai Recaner együttes maradt távol, mert féltek hangsze­reik elhangolódásától. Virág Marci utcazenéjére azért így is sokan eljöttek a Fa­gyibár fedett teraszára, ahová vendéglátójuk, Mol­nár Gabriella a fagyik után több liter forró teát is ho­zott a pokrócokba bur­kolózott hallgatóság életben tartására. Az lemaradt Recaner- koncertet egy későbbi idő­pontban, szeptember 19-én tartják ugyanitt 17 órai kezdettel. A halhatatlanság útjai Lassan már hetek teltek el azóta, hogy kiosztották a városi kitüntetéseket. Azóta sem hagy nyugodni a gon­dolat: valaki mindig lesz, aki kimarad. Mint ahogy volt is, például dr. Kenéz Zoltán. A váciak tudják, soha nem volt a városnak ilyen népszerű orvosa. Most, halálának évforduló­ján, biztosan másoknak is eszébe jut a segítőkész és fáradhatatlan orvos. Már nem élhette meg a változásokat, az egészség­ügy átalakulását, ám ő elé­be ment: évtizedeken át háziorvosi szolgálatot tel­jesített. A szolgálat szóért talán neheztelne, ő hiva­tásnak tekintette szakmá­ját. Olyan hivatásnak, ame­lyet éjjel ugyanúgy kell tel­jesíteni, mint nappal, amelynek gyakorlója nem tehet különbséget szárma­zás vagy bőrszín szerint. Neki nem is volt félnivaló­ja éjszaka sem, kismotorján a város legelhágyatottabb részébe is elment. A város háziorvosa volt. Alig akad család, amelynek valamelyik tagját ne gyó­gyította volná, ahol nem emlegették nevét szeretet­tel és tisztelettel. Mégsem lett a város kitüntetettje. Nincs könnyű dolguk a kitüntetéseket adományo­zóknak, nehéz érdemeket összevetni. S nyilván, ami­kor a javaslatokat kérik, a többség hallgat. Mégis, ha lett volna a város polgárai által adományozott díj, azt ő kapta volna. Talán most sem kisebbítené a díjazot­tak érdemeit, ha a város polgárai voksolnának. Dr. Kenéz Zoltán nem kapott kitüntetést. De le­het, ennél többet jelent, hogy a sírján mindig van friss virág, hogy halottak napján százával gyújtanak gyertyát ott a hálás váci polgárok. A város egykor legnépszerűbb orvosát nem a díj, hanem a virágok és a gyertyák teszik halhatat­lanná. Sz. K. K. Távhőszolgáltatás Díjtámogatás A hónap végéig nyújtha­tók be a kérelmek a táv­hőszolgáltatás díjtámogatá­sához. A kérelmeket szemé­lyesen kell beadni a pol­gármesteri hivatal szociá­lis osztályához — szeptem- ben 30-ig — jövedelmi igazolásokkal együtt. A támogatás az október 15. és december 31. közötti időszakra kérhető, feltétele, hogy a kérelmező átlagos havi nettó jövedelme ne haladja meg a nyolcezer forintot (egyedül élőknél a 15 ezer forintot). VÁCI XXXVI. ÉVFOLYAM, 212. SZÁM 1992. SZEPTEMBER 8., KEDD Összevont csoportoh, megszűnő bölcsőde Jó gyerekek kis helyen elférnek Húsz gyerekre mindössze két homokozólapát maradt, egyéb játékból se sokkal több a váci II. számú Arany János utcai bölcsődében. A többi felszerelés is csak a maradék: az ebédet egyik kerekére sánta tálalókocsin tolják abba a terembe, ahová összeköltöztették ft gyere­keket. Együtt vannak a pelenkás, kiságyban fekvők a háromévesekkel. Mindez kényszerűségből és csupán átmenetileg. Ez az álmenet azonban nem valami vidám, reményteli. Ellenkezőleg. A bölcsőde, nagy valószínűséggel, két- három héten belül megszű­nik. Senki nem örül ennek, sem a szülők, sem a gon­dozónők, de még azok a városi vezetők sem, akik­nek gazdasági kényszerű­ségből kezdeményezniük kellett. Az csak tetézi a bosszúságot, hogy az átme­neti állapot egyre hosz- szabbra nyúlik. A dolgozók bizonytalanságban vannak, nem beszélve a gyerekek­ről, akik éppen könnyek közt szokják az elszakadást a szülőtől. Amikor már si­került megbarátkozni az emeleti teremmel, jön az utasítás, mindenkit a föld­szintre. A gyerek nem érti, de az anyuka segítségével azért próbálkozik, pedig a felnőttek már tudják, hogy nemsokára innen is el kell menni. Akkor miért? A város bevételei nem növekednek, a kiadásai vi­szont igen, tudtuk meg dr. Kovács Tibor jegyzőtől. Meg kellett nézni, melyik az a területe a költségve­tésnek, ahol megtakaríthat­nak ezekből a kiadásokból. A bölcsődék pedig kihasz­nálatlanok, kevés a gyerek. A szülők persze nem így fogalmaznak, ők örülnek, hogy nincs zsúfoltság. Csak­hogy ez, úgy látszik, ebben a pillanatban megengedhe­tetlen luxus volna a város­nak. Szelényi Sándorné, a megszűnő bölcsőde vezető­helyettese, körbemutat a kolléganőin, és kérdezi: — Mondja, lehet így dolgozni? Mosolyogni a gyerekekre úgy, hogy ne érezzék, valami baj van? Csak néhányan tudnak elhelyezkedni majd. Több mint tíz dolgozónak mennie kell. Munkanélkü­liek lesznek. De legalább évkezdés előtt megtörtént volna a döntés. Nem került volna hozzánk átmenetileg új gyerek. A gondozónők egyetér­tőén bólogatnak, egy éppen betoppanó nagymama fel­háborodottan kérdezi, mit csináljanak, a lányának vissza kellett mennie dol­gozni, mert odalehet az ál­lása, ha nem. ö pedig nem maradhat otthon a kicsivel. Ez a bölcsőde szép is, közel is van. Nem lehetne vissza­csinálni? Aligha. A gyerekek több­ségét. akik szeptemberben kerülnek közösségbe, már a hatos számú bölcsődébe küldték. Ott két óvodai csoport is működik, ame­lyeket részben áthelyeznek, részben összevonnak. Ha ez megtörtént, költöztethetik át rendes körülmények kö­zé az Arany János utcai gyerekeket. Ehhez azonban még várni kell a szeptem­ber 15-i képviselő-testületi döntésre is, ahol a megfe­lelő osztály felhatalmazást kap a cselekvésre. A legújabb értesülések szerint október elsején köl­tözhetnek csak. Addig ma­rad a két homokozólapát és a sánta tálalókocsi. A dol­gozóknak felmondási idő és végkielégítés jár. Esetleges átképzésükről a munkaerő­szolgálati iroda gondosko­dik. És mi lesz a gyönyörű helyen lévő épülettel, a mászókákkal beépített kert­tel? Tervek és elképzelések vannak erre. Dr. Kovács Tibor jegyzőtől megtudtuk, pályázatot írtak ki egy gon­dozóház létrehozására, mű­ködtetésére. Ha ehhez meg­kapják külső forrásból a pénzt, azonnal hozzálátnak az átalakításhoz. Itt idős. átmenetileg magukra ma­radt emberek gondozásával foglalkoznának, aminek bi- zonjms szakképzett sze­mélyzetigénye lesz. Aki ké­pes ilyen váltásra, és még állás nélküli lesz. az vissza is jöhet dolgozni a régi épületbe. Most, a téma végére érve, csak sóhajtani lehet egy nagyot. Ha igaz, hogy idős, magatehetetlen emberek egyre többen lesznek, gye­rekek pedig egyre keve­sebben, akkor mi lesz ve­lünk? Csak bízhatunk ben­ne, hogy visszaáll az egyen­súly, és ha ebbe a város­részbe költöző fiatal há­zaspárok egyre többen lesznek, mint ahogy jelen­leg is ez a tendencia, akkor gyerek is több lesz,, s ami­lyen rugalmasan lépett a város a bölcsőde megszün­tetésében, olyan rugalma­san teremt újabb és újabb gyermekintézményeket! Dudás Zoltán Törvényszerű a meghurcoltatás? A biovizesek szövetségre léptek Elment a pékmester Nem lehetünk nyugodtak Csak néhány hetes Fekete zászlót tűztek a Vác és Vidéke Ipartestület homlokzatára. Életének 39. esztendejében elhunyt ez ipartestület elnöke, Hu- gyecz István pékmester. Közéleti munkája elnök­ként 1989-ben kezdődött, 1990-től az Országos Pék Ipartestület elnöke is volt. 1984-től kisiparos, azóta sok kenyeret sütött az itt lakók­nak. Temetése szeptember 8-án 16 órakor lesz a Vác alsóvárosi temetőben, a ró­mai katolikus egyház szer­tartása szerint. Hugyecz Istvánt a váci ipartestület saját halottjá­nak tekinti. A PI-víz gyártói és forgal­mazói bíznak abban, hogy nem sokáig kell már szen­vedniük a Magyarországon a feltalálókat, az új dolgokra vállalkozókat szinte már törvényszerűen sújtó meg­próbáltatásoktól. Sok más mellett ez is el­hangzott Nagymaroson, a Stefán vendéglőben rende­zett összejövetelen, ahová, többek között, Budapestről, Kecskemétről, Bajáról, Bé­késből is érkeztek vállal­kozók. A közös ügy, a PI- víz gyártásának és forgal­mazásának újbóli megindí­tása, hozta össze a készülé­kek, berendezések tulajdo­nosait, akik végül is szö­vetségre léptek. A jelenlévők Egyhangúan döntöttek egy érdekvédelmi szövetség megalakulása mellett, amely a PI-víz Gyártók és Forgalmazók Szövetsége nevet vette fel. Megválasztottak két ügyve­zetőt: Gyurcsolc Józsefet, a nagymarosi Alfa és Omega Bt. ügyvezető Igazgatóját és Erdősi Imrét, a Magyar Természetgyógyászok Ka­marája ellenőrző bizottsá­gának elnökét. Tárgyaltak egy pénzügyi alap létesítéséről is, amely egyrészt a nehéz helyzet­be kerülő gyártók megse­gítését, másrészt a kutatá­sok költségeit biztosítaná. Mert természetesen bíznak abban, hogy a gyártási és forgalmazási engedélyeket a közeljövőben megkapják — a készülékek beszerzésé­re nem kevés pénz fordí­tottak, komoly hiteleket véltek fel —, és addig is felkészülnek „az ország PI-vízzel való ellátására”. További terveik is van­nak: nagyüzemi palackozó­sor üzembe állítására, ki- segitőszűrők alkalmazásá­ról, ellenőrzéséről, közös embléma elkészítéséről, csomagolásról. Szó volt ar­ról is, hogy a biovízre épít­ve, egy erdei szanatóriumot kellene létrehozni a Bör­zsönyben, ahol természet- gyógyászok is segitenék a gyógyulást. —gó. Neve Bari Dávid János — és néhány hetes. A villanyukat már kikap­csolták kegyetlen emberek, és rövidesen ki is lakoltat- ják őket. Igaz, hogy nem szabályosan költöztek be a raktárhelyiségbe, amely ré­gebben lakás volt, de he­lyükben talán én is ezt tet­tem volna, ha feleségem terhes, és tudom, hogy csak évek múlva kaphatunk la­kást „szabályosan”. Mert saját hazánkban hajlékta­lanok vagyunk. Szeptember van, az első hideghullám. Megdidergek, amikor a kisfiúra gondo­lok, aki ott van a hideg, sötét szobában. — És eszembe jut egy másik kis­fiú. Majd’ kétezer évvé* ezelőtt... Akit üldöztek, és egy barlangban született.. Vajon eszükbe fog-e jut­ni a mai uraknak, amikor porkolábjaikkal ott fognak állni az ajtajuk előtt, hogy az utcára űzzék őket, az a másik kisfiú, akinek a ne­vében uralkodnak?... A Parlamentben a minap valaki azt kiabálta: „Szé­gyelljük magunkat, nem ezért küldtek minket ide! ...” — És a polgármes­ter. úr egyszer úgy nyilatko­zott az újságban: ..Nem le­hetünk addig nyugodtak, amíg egy néni éhezik a vá­rosban!” Én nem vagyok nyugodt, remélem, mások sem 1... Joó Tamás családgondozó Váci apróhirdetések Kisnémedi határában ezer tö­kéből álló szőlős, terméssel együtt olcsón eladó. Érdeklőd­ni: a 06-27-ip-544-es telefonszá- mon. (123 572/2K) Eladó ARQ—-2430 üzemképesen, bontva, felújított motorral, Wartburg bogárhátú bontva, JWZ TS/125-ös vizsga nélkül. Bé­csi zongora, rövid páncéltőkés. Érdeklődni: egész nap. Temes András, Püspökszilágy, Szőri- Völgy. (123 5T3J2K) VÁCI HÍRLAP Vác, Dr. Csányl László krt. 45. • A szerkesztőség ve­zetője: Borgó János. # Munkatárs: Dudás Zoltán. • Postacím: Vác, Pf. 32. 2601. Telefax és telefon: (27) 14-095. Telex: 282-297. # Szerkesztőségi fogadóóra: kedd és péntek 13-tól 15 óráig. • Hirdetésfelvétel a szerkesztőségben naponta délelőtt 9-től ll-ig, vala­mint a váci hirdetőirodá­ban (Jókai utca 9.) hétfőn és kedden délután 14-től 17 óráig.

Next

/
Thumbnails
Contents