Pest Megyei Hírlap, 1992. szeptember (36. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-08 / 212. szám
Ho! vannak az önkéntesek? Délben kapcsoltam be a rádiót, a Krónika kezdődött, éppen a tartalmat ismertették címszavakban. A bemondó közölte: . az illetékes szakértők szerint, az erdőgazdasági tüzek nagy réssé az ottani vezetők hibája. Még alapjaiban sem teljesítik a tűzrendészen előírásokat...” Bőséges adalékkal rendelkezve mondhatnám: a hír ugyan nem hazugság, csak félrevezető. Mondhatnám — sült kacsa! Meggyőződésem: a régi, nagy hírű erdőgazdasági tűzoltók önkéntességi létét mára már a majdnem teljesen megszüntette az a központosító és anyagias szemlélet, ami máshol is mindennapos. Nem lenne ez elítélendő — a butaság nem ilyen kategória! —, de az már kényszerű igény, hogy maradjon a gazdaságokban annyi pénz, amiből a Széchenyi Ödön-féle önkéntes tűzoltók egységeit fenntarthassák. Nem ismerem az angol adózás múltját. Ám azt tudom, porig égett volna London 1942-ben, ha nem lettek volna azok a „nem hivatásos” tűzoltók. Azt is tudom, 1944-ben Budapest még nagyobb károkat szenvedett volna a félkatonai „légó” hiányában. E két állításomra ne adjon újabb igazolást a jövő! De a hírmagyarázóéra sem! Miért nem kérdezte meg a börzsönyieket vagy egy más erdőgazdaság „kártékony” vezetőit? — esi — Tisztelt Szerkesztőség! Nekünk épül az ét Mi az, ami most Írásra ösztönöz? Elsősorban az, hogy ha valami fontos munka elvégzését elhatározza az illetékes, nem rágja szájukba az érintetteknek, hogy azt miért és hogyan kell végrehajtani. Most például utat építenek a Sándor utcában és a Liliom utca egy szakaszán. Én megnéztem e munka végzését. Nyugodt lélekkel állítom, itt még nem kellett a már elvégzett munkát háromszor felbontani — ahogyan a Buki-soron történt —, és hiszem azt, hogy ha elkészül, minden értelmes ember, aki a környéken lakik, örülni fog neki. örülniük kell, hogy több mint kétszáz éve élnek itt emberek, és sem a monarchia. sem a Horthy-rezsim idején, de még a pártállam idején sem jutott eszükbe a hatalmon levőknek. Mondhatjuk, hogy a pártállam összeomlása előtt egyedül Kikillai József vívta szélmalomharcát a város vezetőivel szemben. No, már most, megtörtént az a furcsa esemény, hogy a Sándor utca környékéről többen panaszt tettek az utcaépítés körülményei miatt. Pl.: a gépek reggeltől zúgnak, az emberek kalapálnak, lapátolnak. És munkájukkal gátolják, hogy arra gépjárművek közlekedjenek, sőt még a kerékpárosokat is gátolják ebben. Sajnálom ezeket az embereket, hogy nem tudják felfogni, hogy az a tevékenység, ami körülöttük zajlik — még ha most zavarja is őket —, csakis nekik, vagy mondjuk úgy, értük van. Együd Lajos Fázós hangszerek Didergő zenekar A forró nyárból a korai télbe csapó időjárás ellenére megtartották a Zöld Narancs klub műsorát Deákváron. Egyedül a bolíviai Recaner együttes maradt távol, mert féltek hangszereik elhangolódásától. Virág Marci utcazenéjére azért így is sokan eljöttek a Fagyibár fedett teraszára, ahová vendéglátójuk, Molnár Gabriella a fagyik után több liter forró teát is hozott a pokrócokba burkolózott hallgatóság életben tartására. Az lemaradt Recaner- koncertet egy későbbi időpontban, szeptember 19-én tartják ugyanitt 17 órai kezdettel. A halhatatlanság útjai Lassan már hetek teltek el azóta, hogy kiosztották a városi kitüntetéseket. Azóta sem hagy nyugodni a gondolat: valaki mindig lesz, aki kimarad. Mint ahogy volt is, például dr. Kenéz Zoltán. A váciak tudják, soha nem volt a városnak ilyen népszerű orvosa. Most, halálának évfordulóján, biztosan másoknak is eszébe jut a segítőkész és fáradhatatlan orvos. Már nem élhette meg a változásokat, az egészségügy átalakulását, ám ő elébe ment: évtizedeken át háziorvosi szolgálatot teljesített. A szolgálat szóért talán neheztelne, ő hivatásnak tekintette szakmáját. Olyan hivatásnak, amelyet éjjel ugyanúgy kell teljesíteni, mint nappal, amelynek gyakorlója nem tehet különbséget származás vagy bőrszín szerint. Neki nem is volt félnivalója éjszaka sem, kismotorján a város legelhágyatottabb részébe is elment. A város háziorvosa volt. Alig akad család, amelynek valamelyik tagját ne gyógyította volná, ahol nem emlegették nevét szeretettel és tisztelettel. Mégsem lett a város kitüntetettje. Nincs könnyű dolguk a kitüntetéseket adományozóknak, nehéz érdemeket összevetni. S nyilván, amikor a javaslatokat kérik, a többség hallgat. Mégis, ha lett volna a város polgárai által adományozott díj, azt ő kapta volna. Talán most sem kisebbítené a díjazottak érdemeit, ha a város polgárai voksolnának. Dr. Kenéz Zoltán nem kapott kitüntetést. De lehet, ennél többet jelent, hogy a sírján mindig van friss virág, hogy halottak napján százával gyújtanak gyertyát ott a hálás váci polgárok. A város egykor legnépszerűbb orvosát nem a díj, hanem a virágok és a gyertyák teszik halhatatlanná. Sz. K. K. Távhőszolgáltatás Díjtámogatás A hónap végéig nyújthatók be a kérelmek a távhőszolgáltatás díjtámogatásához. A kérelmeket személyesen kell beadni a polgármesteri hivatal szociális osztályához — szeptem- ben 30-ig — jövedelmi igazolásokkal együtt. A támogatás az október 15. és december 31. közötti időszakra kérhető, feltétele, hogy a kérelmező átlagos havi nettó jövedelme ne haladja meg a nyolcezer forintot (egyedül élőknél a 15 ezer forintot). VÁCI XXXVI. ÉVFOLYAM, 212. SZÁM 1992. SZEPTEMBER 8., KEDD Összevont csoportoh, megszűnő bölcsőde Jó gyerekek kis helyen elférnek Húsz gyerekre mindössze két homokozólapát maradt, egyéb játékból se sokkal több a váci II. számú Arany János utcai bölcsődében. A többi felszerelés is csak a maradék: az ebédet egyik kerekére sánta tálalókocsin tolják abba a terembe, ahová összeköltöztették ft gyerekeket. Együtt vannak a pelenkás, kiságyban fekvők a háromévesekkel. Mindez kényszerűségből és csupán átmenetileg. Ez az álmenet azonban nem valami vidám, reményteli. Ellenkezőleg. A bölcsőde, nagy valószínűséggel, két- három héten belül megszűnik. Senki nem örül ennek, sem a szülők, sem a gondozónők, de még azok a városi vezetők sem, akiknek gazdasági kényszerűségből kezdeményezniük kellett. Az csak tetézi a bosszúságot, hogy az átmeneti állapot egyre hosz- szabbra nyúlik. A dolgozók bizonytalanságban vannak, nem beszélve a gyerekekről, akik éppen könnyek közt szokják az elszakadást a szülőtől. Amikor már sikerült megbarátkozni az emeleti teremmel, jön az utasítás, mindenkit a földszintre. A gyerek nem érti, de az anyuka segítségével azért próbálkozik, pedig a felnőttek már tudják, hogy nemsokára innen is el kell menni. Akkor miért? A város bevételei nem növekednek, a kiadásai viszont igen, tudtuk meg dr. Kovács Tibor jegyzőtől. Meg kellett nézni, melyik az a területe a költségvetésnek, ahol megtakaríthatnak ezekből a kiadásokból. A bölcsődék pedig kihasználatlanok, kevés a gyerek. A szülők persze nem így fogalmaznak, ők örülnek, hogy nincs zsúfoltság. Csakhogy ez, úgy látszik, ebben a pillanatban megengedhetetlen luxus volna a városnak. Szelényi Sándorné, a megszűnő bölcsőde vezetőhelyettese, körbemutat a kolléganőin, és kérdezi: — Mondja, lehet így dolgozni? Mosolyogni a gyerekekre úgy, hogy ne érezzék, valami baj van? Csak néhányan tudnak elhelyezkedni majd. Több mint tíz dolgozónak mennie kell. Munkanélküliek lesznek. De legalább évkezdés előtt megtörtént volna a döntés. Nem került volna hozzánk átmenetileg új gyerek. A gondozónők egyetértőén bólogatnak, egy éppen betoppanó nagymama felháborodottan kérdezi, mit csináljanak, a lányának vissza kellett mennie dolgozni, mert odalehet az állása, ha nem. ö pedig nem maradhat otthon a kicsivel. Ez a bölcsőde szép is, közel is van. Nem lehetne visszacsinálni? Aligha. A gyerekek többségét. akik szeptemberben kerülnek közösségbe, már a hatos számú bölcsődébe küldték. Ott két óvodai csoport is működik, amelyeket részben áthelyeznek, részben összevonnak. Ha ez megtörtént, költöztethetik át rendes körülmények közé az Arany János utcai gyerekeket. Ehhez azonban még várni kell a szeptember 15-i képviselő-testületi döntésre is, ahol a megfelelő osztály felhatalmazást kap a cselekvésre. A legújabb értesülések szerint október elsején költözhetnek csak. Addig marad a két homokozólapát és a sánta tálalókocsi. A dolgozóknak felmondási idő és végkielégítés jár. Esetleges átképzésükről a munkaerőszolgálati iroda gondoskodik. És mi lesz a gyönyörű helyen lévő épülettel, a mászókákkal beépített kerttel? Tervek és elképzelések vannak erre. Dr. Kovács Tibor jegyzőtől megtudtuk, pályázatot írtak ki egy gondozóház létrehozására, működtetésére. Ha ehhez megkapják külső forrásból a pénzt, azonnal hozzálátnak az átalakításhoz. Itt idős. átmenetileg magukra maradt emberek gondozásával foglalkoznának, aminek bi- zonjms szakképzett személyzetigénye lesz. Aki képes ilyen váltásra, és még állás nélküli lesz. az vissza is jöhet dolgozni a régi épületbe. Most, a téma végére érve, csak sóhajtani lehet egy nagyot. Ha igaz, hogy idős, magatehetetlen emberek egyre többen lesznek, gyerekek pedig egyre kevesebben, akkor mi lesz velünk? Csak bízhatunk benne, hogy visszaáll az egyensúly, és ha ebbe a városrészbe költöző fiatal házaspárok egyre többen lesznek, mint ahogy jelenleg is ez a tendencia, akkor gyerek is több lesz,, s amilyen rugalmasan lépett a város a bölcsőde megszüntetésében, olyan rugalmasan teremt újabb és újabb gyermekintézményeket! Dudás Zoltán Törvényszerű a meghurcoltatás? A biovizesek szövetségre léptek Elment a pékmester Nem lehetünk nyugodtak Csak néhány hetes Fekete zászlót tűztek a Vác és Vidéke Ipartestület homlokzatára. Életének 39. esztendejében elhunyt ez ipartestület elnöke, Hu- gyecz István pékmester. Közéleti munkája elnökként 1989-ben kezdődött, 1990-től az Országos Pék Ipartestület elnöke is volt. 1984-től kisiparos, azóta sok kenyeret sütött az itt lakóknak. Temetése szeptember 8-án 16 órakor lesz a Vác alsóvárosi temetőben, a római katolikus egyház szertartása szerint. Hugyecz Istvánt a váci ipartestület saját halottjának tekinti. A PI-víz gyártói és forgalmazói bíznak abban, hogy nem sokáig kell már szenvedniük a Magyarországon a feltalálókat, az új dolgokra vállalkozókat szinte már törvényszerűen sújtó megpróbáltatásoktól. Sok más mellett ez is elhangzott Nagymaroson, a Stefán vendéglőben rendezett összejövetelen, ahová, többek között, Budapestről, Kecskemétről, Bajáról, Békésből is érkeztek vállalkozók. A közös ügy, a PI- víz gyártásának és forgalmazásának újbóli megindítása, hozta össze a készülékek, berendezések tulajdonosait, akik végül is szövetségre léptek. A jelenlévők Egyhangúan döntöttek egy érdekvédelmi szövetség megalakulása mellett, amely a PI-víz Gyártók és Forgalmazók Szövetsége nevet vette fel. Megválasztottak két ügyvezetőt: Gyurcsolc Józsefet, a nagymarosi Alfa és Omega Bt. ügyvezető Igazgatóját és Erdősi Imrét, a Magyar Természetgyógyászok Kamarája ellenőrző bizottságának elnökét. Tárgyaltak egy pénzügyi alap létesítéséről is, amely egyrészt a nehéz helyzetbe kerülő gyártók megsegítését, másrészt a kutatások költségeit biztosítaná. Mert természetesen bíznak abban, hogy a gyártási és forgalmazási engedélyeket a közeljövőben megkapják — a készülékek beszerzésére nem kevés pénz fordítottak, komoly hiteleket véltek fel —, és addig is felkészülnek „az ország PI-vízzel való ellátására”. További terveik is vannak: nagyüzemi palackozósor üzembe állítására, ki- segitőszűrők alkalmazásáról, ellenőrzéséről, közös embléma elkészítéséről, csomagolásról. Szó volt arról is, hogy a biovízre építve, egy erdei szanatóriumot kellene létrehozni a Börzsönyben, ahol természet- gyógyászok is segitenék a gyógyulást. —gó. Neve Bari Dávid János — és néhány hetes. A villanyukat már kikapcsolták kegyetlen emberek, és rövidesen ki is lakoltat- ják őket. Igaz, hogy nem szabályosan költöztek be a raktárhelyiségbe, amely régebben lakás volt, de helyükben talán én is ezt tettem volna, ha feleségem terhes, és tudom, hogy csak évek múlva kaphatunk lakást „szabályosan”. Mert saját hazánkban hajléktalanok vagyunk. Szeptember van, az első hideghullám. Megdidergek, amikor a kisfiúra gondolok, aki ott van a hideg, sötét szobában. — És eszembe jut egy másik kisfiú. Majd’ kétezer évvé* ezelőtt... Akit üldöztek, és egy barlangban született.. Vajon eszükbe fog-e jutni a mai uraknak, amikor porkolábjaikkal ott fognak állni az ajtajuk előtt, hogy az utcára űzzék őket, az a másik kisfiú, akinek a nevében uralkodnak?... A Parlamentben a minap valaki azt kiabálta: „Szégyelljük magunkat, nem ezért küldtek minket ide! ...” — És a polgármester. úr egyszer úgy nyilatkozott az újságban: ..Nem lehetünk addig nyugodtak, amíg egy néni éhezik a városban!” Én nem vagyok nyugodt, remélem, mások sem 1... Joó Tamás családgondozó Váci apróhirdetések Kisnémedi határában ezer tökéből álló szőlős, terméssel együtt olcsón eladó. Érdeklődni: a 06-27-ip-544-es telefonszá- mon. (123 572/2K) Eladó ARQ—-2430 üzemképesen, bontva, felújított motorral, Wartburg bogárhátú bontva, JWZ TS/125-ös vizsga nélkül. Bécsi zongora, rövid páncéltőkés. Érdeklődni: egész nap. Temes András, Püspökszilágy, Szőri- Völgy. (123 5T3J2K) VÁCI HÍRLAP Vác, Dr. Csányl László krt. 45. • A szerkesztőség vezetője: Borgó János. # Munkatárs: Dudás Zoltán. • Postacím: Vác, Pf. 32. 2601. Telefax és telefon: (27) 14-095. Telex: 282-297. # Szerkesztőségi fogadóóra: kedd és péntek 13-tól 15 óráig. • Hirdetésfelvétel a szerkesztőségben naponta délelőtt 9-től ll-ig, valamint a váci hirdetőirodában (Jókai utca 9.) hétfőn és kedden délután 14-től 17 óráig.
