Pest Megyei Hírlap, 1992. augusztus (36. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-07 / 186. szám

AI EPIZÓDOK ETTEK AZ

1 r- i

Kollektív festmény

Identitáskutatás

•V' • ' ' •' • . - ■ -7 V .• • • ........ • . .... • , . .,. .....

Ezt látni, Hallani kell

Ne röfögj, Etel!

Feszültségek - variációkban

Egy, a szabadban kifeszített 700 méteres vásznon 50 festő (férfiak és nők vegyesen) dolgozik ez idő szerint a németországi Fulda körzetében levő Kleinsassenben. A nem mindennapi méretű műalkotás különféle variációkban készül a „feszültségek” témára.

Mint a helybéli művésztelep vezetője, Peter Ball- maief elmondta, az 50 méteres darabokra osztott alkotásnak vasárnapra kell elkészülnie. A stílusirányok a legkülönbözőbbek — a realizmustól egészen a monokróm (egyszínű) ábrázolásig. Az észak-hesseni kulturális nyár keretében megvalósuló kollektív alkotást a későbbiekben abban a 15 európai országban is bemutatják, amelyekből a részt vevő művészek származnak.

Magyar- és románlakta településeken

A magyar és a román művelődésügyi és kulturális minisztérium együttműködési szerződése alapján közös kutatómunka kezdődött a román fél által kijelölt két magyar határ menti településen, Körösszegapá- tin és Körösszakálon. A tíznapos vizsgálat során identitáskutatást folytatnak annak megállapítására, hogy a közösségben élő két nép mennyire őrizte meg nyelvét, tudatát, kultúráját, miképpen él egymás mellett. Természetesen feltárják a hétköznapok vitáit, ellentéteit is.

Az elmélyült kutatómunkában mindkét fél részéről tíz-tíz néprajzos, történész, szociológus vesz részt. A Jász-Nagykun-Szolnok megyeiekből álló magyar szakértői csoportot Szabó László, a szolnoki Damjanich János Múzeum tudományos titkára, míg a román kutatókat Sanda La- rionescu, a román kulturális minisztérium néprajzi osztályának vezetője irányítja. A mostani kutatást kiegészítő levéltári vizsgálatok és egyéb tanulmányok követik.

A magyar településeken megindult munkát 1991- ben megelőzte a • magyar szakértői csoport romániai útja, amikor is a Bihar megyei magyar—román lakta Remetén, illetve Városíe- nes falvakban folytattak hasonló identitásvizsgálatot. Az, akkori tíznapos út során ötvenórás magnóanyagot, négyórás videofelvételt rögzítettek, ezernél több fotót, temérdek rajzot, számos térképet készítettek. Az anyagot feldolgozzák és kétnyelvű kötetben megjelentetik.

Összezsugorodott

kastély

Megalkotójuk, Bálint Ág- Ágnesnek erről nincs sok «es Vecsésen él, nagy kert mondanivalója. Ö csakvé- közepén álló házban, va- Sezte a munkáját.

lódi állatok között. Mint megtudtam tőle, igazi állatok voltak a mesefigurák ihletői is. Az állatoknak természetük, egyéniségük van, logikusan, kiismerhe- tően viselkednek.

— Az az öreg vizsla, amelyről Frakkot mintáztam, itt élt velünk. Frakknak azért neveztük, mert anyám mesélt mindig egy Frakk nevű kutyáról, amely a faluban a jegy- asőéké volt.

A falu a dunántúli Adony. Bálint Ágnes ott született, ott töltötte a gyermekkorát — és már gyerekkorában írni kezdett.

Frakk

Mazsola

szótárból született

— Mazsolának, talán a legkedveltebb figurának a nevét hogyan választotta?

— Szótárból. Mivel malacról van szó, az „m” betűnél kezdtem olvasni a szótárt, s megtetszett a „mazsola” szó.

— Neki is volt modellje? A történeteinek valós alapja?

— Írni nem lehet a levegőből, akármit ír az ember, ahhoz valamilyen élmény kell. Egy benyomás, emlékek... A Mazsolatörténetekbe az egész gyea jegyzőé volt

— Anyámtól örököltem az íráskészséget, ö írt verseket, humoreszkeket a Fejér Megyei Hírlapba és az Üriasszonyok lapjába. Ez utóbbinak küldtem először mesét tizenegy éves koromban. Miért van ormánya az elefántnak? címmel. Az első könyvem aztán 1941-ben jelent meg, ez volt Az elvarázsolt egérkisasszony, amelyet tizennyolc évesen írtam. 1958- ban kerültem a televízióhoz szerkesztőnek. Ott az első sorozatom a Futrinka utca volt, 19637ban indult a Mazsola, 70-ben a Kukori és Kotkoda, 71-ben a Frakk...

— Milyen érzés volt az alkotónak, hogy ezek a mesefigurák olyan rendkívül népszerűek lettek? — érdeklődöm, de Bálint

6

SZENTENDRE:

Augusztusban folytatódik a Szentendrei nyár programsorozata. A Nosztalgia kávéházban 7-én pénteken 19 órakor kezdődik Voith Ági és Bodrogi Gyula estje. Műsorukban Xantus Barbarát látják vendégül, zongorán közreműködik Gyarmati István. A Dunaparti Művelődési Ház „barlangjában” pénteken este 8-kor kezdődik a

C. A. F. B.-koncert.

Pénteken és szombaton (esönap: vasárnap) este fél kilenckor lép fel a Fő téren a Honvéd Együttes táncszínháza a Néptáncszvittel és a Kocsonya Mihály házassága című táncjátékkal.

Szombaton este 7-kor Kása Zsuzsának és zenészbarátainak a koncertjével folytatódik a Barcsay-ud- var dzsesszfolksorozata.

Vasárnap délelőtt 11-kor a gyerekeket látja vendégül a Városház Udvar, ahol a Közép-Európa Táncszínház adja elő a Hová, hová, Hétröfös? című zenés mesejátékot. Ugyanaznap este

fél nyolckor a Péter-Pál- templomban lép fel Zász- kaliczky Tamás zongora- művész.

A hétvégén a Művésztelepi Galériában Páljános Ervin szobrászművész kiállítása látható.

A Ferenczy Múzeum meghívására augusztus 9- től ' szeptember 20-ig a Szentendrei Képtár kiállítótermeiben a BLOCK CSOPORT tagjai — Ban- gócs Gábor, Katona Zoltán, Kopasz Tamás, Nagy István, Palkó Tibor és Sebestyén Zoltán — állítanak ki munkáikból. A művészeket Strucz János művészet- történész mulatja be. A megnyitó vasárnap, 9-én délután 5 órakor lesz.

A Vajda Lajos-emlékmú- zeumban az Európai Iskola szentendrei mestereinek a kiállítása tekinthető, meg. A V.. L. Pinceműhelyben Lukács Tibor festményéi láthatók.

Ezúton hívjuk fel olvasóink figyelmét, hogy Deim Pál szentendrei festőművész gyűjteményes tárlatát

Vidám alvilág

Mazsola és Manócska, Böbe baba és Cicamica, Frakk, a macskák réme, Kukori és Kotkoda, a Szeleburdi család, s még sokan mások. Ki ne ismerné őket gyerekkorából vagy gyereklelkű felnőttkorából mesekönyvekből és a televízió sorozataiból? Ismételtük az esti mesékben elhangzott mondataikat, utánoztuk hangjukat. Képük üdvözlőlapokra, csokoládét borító papírra került.

rekkoromat, s a lányaim gyerekkorát is beleírtam; a 135 epizód ette az emlékeket. Mielőtt meghalok, még szeretném megírni fiatalságom élményeit is. Ügy érzem, hogy azt még papírra kéne vetni. De hát, hogy lesz-e rá energiám, nem tudom.

Legutóbbi könyvei a 88- ban megjelent Madárfürdő és 89-es kiadású Duruzsoló.

— A Madárfürdőben a-et írtam meg, mikor 47-ben Pestről Vecsésre költöztünk. A családnak itt volt egy 3 ezer négyszögöles telke, rajta egy már düle- dező kastéllyal. Hajdan Andrássy Gyulának volt a vadászháza, s a legenda szerint többször járt benne Erzsébet királyné. A férjem nagyapja, aki Magyarország rendőrkapitánya volt és nagy vadász, vásárolta meg 1916- ban, de már nem az Andrássy családtól, hanem valamilyen Jeszenszkylől. Akkor még erre nagy erdők voltak, lehetett vadászni. A háború után kivágták a fákat, felszántották a gyönyörű rétet, a vadvirágos ősgyep helyén sívó homokot találtunk. Kerekes kút volt, meg petróleumlámpa. Lebontottuk a romos emeletet, később a földszint jó részét is.

A régi kastély összezsugorodott, de építkezett a telken Bálint Ágnés kél lánya. Körbejárjuk a birodalmat három kutya kíséretében,. Somfordái egy fekete macska is. Lukrécia? Nem, Lucifer. Tyúkokkal, kakasokkal és csirkékkel ismerkedem meg. s‘ megismerem Etelt, a malacot. Miért Etel?

— Sokat fordítok — mondja Bálint Ágnes, s most fordítottam egy nagyon aranyos filmnek a szövegét; boszorkányiskoláról szól. Abban szerepel egy tündéri malac — egy kislányt varázsolnak malaccá —, őt hívják Etelnek. Rászólnak a filmben ne röfögj, Etel! Azért lett az én malacom is Etel. mert olyan jó n.eki mondani: Ne röfögj, Etel!

Nádudvari Anna

Beszélgetés az Operabáz főrendezőjével\ Nagy Viktorral

Nagy Viktor, az Operaház főrendezője a világ legszemtelenebb művét, Offenbach operáját (Orfeusz az alvilágban) állította színpadra az Erkel Színházban, most pedig a Woz- zecket, Alban Berg művét, Büchner 1836-ban írt tragikus színművének operaváltozatát, a zeneirodalomnak talán legsötétebb drámáját. A két mű első bemutatását hatvanhét év (1858—1925) zenéjét, hangulatát egy világ választja el egymástól. Erről beszélgettünk a rendezővel.

— „A bulvárok Mozartjának” szarkasztikus darabja. az Orfeusz az alvilágban, amelynek eredeti verzióját játsszuk, zenei remekmű. Operatársulatunk már hatvankilenc évvel ezelőtt is bemutatta szintén ebben az épületben. Inkább vígopera, semmint operett, amelyet Offenbach kora francia nagyoperáinak jelmezébe öltöztetett. Zenekari és énekesíeladatai legjobban operai felkészültséggel juttathatók érvényre. És ma rendelkezünk olyan színéA kaszárnya (YVozzeck)

Budapesten, az Ernst Múzeumban tekinthetik meg e hó végéig.

BIATORBÄGY:

A régi állomásépületből kialakított faluházban a falu tizennégy képző- és iparművészének kiállítása tekinthető meg naponta délelőtt tíztől délután hatig.

LEÁNYFALU:

Szombaton délután fél hatkor nyílik meg Koczka István fotóművész Házson- gárdi panteon című kiállítása a művelődési házban. A kiállítást Páskándi Géza író nyitja meg, közreműködik Réti Árpád, az egri -Gárdonyi Géza Színház művésze.

VÁC:

Vasárnap, 9-én este 6-tól a Váci -Fúvószenekar ad hangversenyt a Duna-kor- zón.

Ugyancsak vasárnap este

7-kor a görög templomban a váci ütősök tartjáK hangversenyüket, a ferences templomban pedig Miklósi András nyáresti orgonamuzsikájára kerül sor.

szí adottságú tagokkal, akik a fergeteges játék követelményeinek is megfelelnek. (Styx Jankó, a hajdani beó- ciai király komikus szerepében vendégünk Körmendi János, illetve Szered- nyei Béla.) Amolyan totális színháznak érzem és kívántam rendezni, amely korának megfelelően emlékeztet a mai rockopera- törekvésekre, csak — bocsánat — zseniálisabb az utóbbiaknál. Számomra óriási felfedezés, remélem a közönségnek is az lesz. Színpadunkkal, stílusunkkal, táncainkkal az offen- bachi miliőt igyekeztünk elővarázsolni.

— Beszélhetünk bizonyos stílusváltásról az Erkel Színház profiljával kapcsolatban?

— Beszélhetünk, hozzátéve, hogy ez eredendően népszínház. Ez nem jelenti persze, hogy a jövőben operaműveket ne játszanánk itt (Carmen, Bánk bán, sőt a Hunyadi László felújítása stb.), és a vendégművészek iránti fokozott érdeklődésre is tekintettel kell lenni. Műfaji sznobériá- nak azonban helye nincs. A Denevért például, mondhatni, ide találták ki. Nagyon el tudom képzelni például a La Mancha lovagját, a Mahagonnyt. Musicalek, köztük a tehetséges új magyar musicalek is idevalók. Ebben a jegyben mutatjuk be júniusban a Sweeney Toddot (Stephen Sondheim Brodway=sikeres művének magyar címe: Nyakf elmetsző), a Rock Színház művészeivel együttműködve.

— Térjünk át a dolog abszolút ellentétére, a Woz- zeckre.

— Alban Berg remekét az Operaházban újítjuk fel

— huszonnyolc évi szünet után. (Egy ifjú főiskolás basszista mutatkozott be akkor az orvos szerepében: Ütő Endre, Jelenleg az Operaház igazgatója. — A szerk.) Megjegyzem: korábban jóval több 20. századi művet mutattunk be. Művészettörténeti jelentőségén túl, mondhatom, személyes ügyem is ez a. bemutató napjainkban, amikor sajnos világszerte jelenség a személyiség iránti közömbösség, az ember kísérleti alannyá degradálása. Ez a tragikus történet az emberi alaptermészet és bizonyos torzult morális előírások, az elviselhetetlen gúzsba- kötöttség, az elfogadhatatlan hierarchikus alá- és fölérendeltség egyenlőtlen harca. Mindez századunk zenéjének legmagasabb szintjén elmondva.

Előadásunkban a zenéhez illő puritán eszközöket alkalmazunk, naturális elemek minimális igénybevételével. Színpadunk a zene lélektani utalásaira támaszkodva bizonyos városi közeg absztrakt terét érzékelteti, ahol emberek jönnek- mennek, anélkül azonban, hogy egymást igazán érzékelnék. Függöny nincs, a sok változás a nyílt színen megy végbe. Egyetlen naturális elem „játszik”: a víz, a szerencsétlen Wozzeck végzete. A színpadkép a Katona József Színház sikeres fiatal szcenikusának, Antal Csabának a munkája. Néhány szereplő a kettős szereposzlás jeles művészei közül: Tóth János, Gurbán János (címszerep), Pitti Katalin. Kukely Júlia (Marie), Molnár András, Hormai József (Tambur- major). (MTI—Press)

Rajk András