Pest Megyei Hírlap, 1992. augusztus (36. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-28 / 203. szám
SZÓ - KÉP 0 SZÓ - KÉP Q szó - KÉP 0 BICSKEI GABOR Monológ | lltél te már embert, ” pajtás? Ugye még nem. Pedig elég öreg vagy, már ölhettél volna. Olyan öreg vagy. mint én. ha jól tudom. Az én átkozott korosztályom cipőjében jársz te is ... Csak még nem öltél embert, kispofám. Te még nem tudod, milyen az, amikor a célgömb fölött megjelenik az ember. Áz ember, aki futna tovább. Fut is. rohan is valameny- nyit. De melletted ott fet- reng a barátod a kapu alatt, ott üvölt a szerencsétlen. és te meghúzod a ravaszt. Szikrák pattannak ki a csőből, a lövés hangja sokkal nagyobb, mint amilyenre bármikor is számítottál volna, a géppisztoly fölfelé soroz, jobbra fölfelé, az ott meg. aki futna tovább. az ott megáll. Lép még egyet, és elterül. Mint a béka. Mint a szar. És te nem érzel semmit, csak egy nyomást a válladon. Érted ezt. kispofám?! Igyál, pajtás! Látod, látod: ez a kisfiú már kiütötte magát. Ez már totál káros. Jó neki. Vége a melónak, elmondta a szakértői véleményét. megivott egy üveg konyakot, és perceken belül maga alá hány. Ezt értjük. Ebben vagvunk az igazi szakértők. Felvesszük a pénzt, berúgunk, és kész. Vándorlónk városról városra. leisszuk magunkat... vagy meghúzzuk a ravaszt. Ne nézz rám úgy mintha értenéd! Kiborít ez a város. Mert ebben a városban történt, száz méterre ettől az ócska szállodától. Nézz csak ki az ablakon! Ott, a túlsó sarkon álltam én akkor. És amott, a kiugró fal előtt esett össze az a srác. Elterült, mint a béka. Mint a szar. Három töltényem találta el, kispofám! Három. Egy a bal medence- csontja fölött, egv a gerincén egy a tüdején. Rövid sorozat, térdelő helyzetből, feltámasztott karral. A harcászati szabályzat vonatkozó pontja szerint. Az ilyen lövésre ötöst kapott a kis- katona. Ha fatáblára lőtt. Jó esetben még szabadságot is. Három-négy napot. Ugye mondtam, hogy rosszul lesz ez a kis ürge. A szakértő úr! Még jó. ha eléri a mosdót. De legalább írem itt dobta ki. Ez most annyi idős. mint én voltam akkor. Meg te, ha jól tudom. Meg az a srác. Aki futott volna tovább. De nem futhatott, mert az Isten idevert minket. Oda, a hentesüzlet elé. ÍVj ilyen szépen világít most, és mi minden van benne. Persze akkor üres volt, és mégis lehúzták a rolóját. Védték a szép nagy üvegablakokat. Védték. Pedig ebben a városban csak öt töltényt lőttek ki. Az egvtk eltalálta Kulcsár tizedest. akivel együtt küldtek járőrbe. A szemét találta el. A legjobb haverom volt. És ott fetrengeít mellettem. Mondd meg. te mit tettél volna! Az anyád istenit, ne nézz úgy rám, hanem mondd meg: te mit tettél volna? Kilőtted volna azt a négyet, amiből három talált? Micsoda arány! Hetvenöt százalék! Féltem, nagyon féltem. Már nem tudom, mit hallottam először: Kulcsár Jancsi üvöltését vagy a távolról jött lövés hangját. De ahogy ezt meghallottam, ijedtemben lekucorodtam a járdára, a fegyver meg lecsúszott a vállamról. Kulcsár tizedes ott fetrengett mellettem, a fejéből folyt a vér. a kezét a szemére szorította. És akkor a saroknál megjelent az a srác. és futott az utcán fölfelé. Valami világosszürke kabát volt rajta. Az szétnyílt a futástól. Nem láthattam, milyen fegyver van nála. Felemel* te.m az enyémet, és lőttem. Megállt, majd tett még egy lépést, és elterült, ötven- méternyire lehetett tőlem. Előredobla a két karját, és feküdt a földön. A barátom meg már nem üvöltött, csak hörgött. és folyt belőle a vér . .. Na, gyere, segítsük ágyba a fiatalurat. Szegény-szegény. milyen árva, nincs itten az anyukája. Csend volt. csend. A vállamon éreztem a nyomást. Aztán valahonnan, a fene se tudja, honnan, odarobogott egy. teherautó. Tele katonával. Én felugrottam. Ráiuk tartottam a géppisztolyt. „Állj! Először úgyis én lövök!” Ezt vagy valami ilyesmit kiabáltam, de besötétedett körülöttem minden. Elájultam ... Csak a kórházban tértem magamhoz. Abban a kórházban. amelyiknek a pincéjében már ott feküdt az a srác is. Ha akarod, megmutatom. hogy melyik pinceablak mögött. Nem jártam itt azóta, de megmutalom neked. Vagy nem akarod? Félsz? Félsz, mert éjszaka van, és éjszaka különösen kellemetlen az ilyesmi? Akkor inkább igyál, igyál, kisöreg, majd csak kihányjuk mi is, amit beszedtünk ... Másnap tértem magamhoz. Teleszúrkáltak injekciókkal. Enni adtak. Egyesek biztatóan szóltak hozzám, mások elfordultak. Október huszonhaíodika volt aznap. Ki tudta akkor egy katonáról, hogy hová tartozik? Én sehová se tartoztam. Járőrbe küldtek. A járőrhöz tartoztam. Már nem a mi tisztjeink küldtek ki. Azok helyett újak jötek. És azt se mondták meg, hogy hová. és hogy minek menjünk. „Csináliának rendet” — azt mondták. Hát én csináltam. Húszévesen. A kórházban kérdeztem, mi van Kulcsár tizedessel. Az orvos azt mondta, hogy talán életben marad, örültem. ..Talán.” Nadrágban, ingben feküdtem az ágy tetején. Egyszer csak bejött egv lánv. Fekete ruha volt rajta. Jött végig a kórtermen. Az ápolónőket. akik vissza akarták tartani, félrelökte. Megállt előttem, rám nézett. Bólintott csendben, és azt mondta: „Maga ölte meg Zoltánt. Csak látni akartam.” Ezt mondta. Megfordult és elment. I ^n behunytam a sze- J mein, mert ilyen szépet és ilyen szörnyűt -még nem láttam. Minden fekete volt rajta. A haja. a ruhája. a harisnyája, a cipője. Nem mertem utánanézni, amikor elment. -Feküdtem, sokáig akartam ígv feküdni. de éreztem, hogy bámulnak rám. Bámulnak a többi betegek. Félkönvékre támaszkodva bámulnak. Meg velem szemben ülve. Ügy éreztem, százan bámulnak. Ezren. Még a lámpákon Is ülnek. A szekrények tetején. Nem szóltak, csak néztek. A kezemet nézték, azt bámulták. A jobb kezemet, ni. amivel most a poharat fogom. Oda pillantott am én is. A mutatóujjam hol kiegyenesedett.. hol begörbült. Mint amikor az ember meg-meg- húzza a ravaszt, lay. Érted? Felugrottam, kivettem a zsebkésemet. ho?v levágjam az ujjamat Akkor lefogtak. És akkor odajött az orvos. Elvette a kést. becsukta. zsebre tette. És akkor azt mondta, hoev menjek vele. Bementünk a rendelőbe. Ö azt. mondta, hogy megért, megért ő engem. hiszen nem akármi dolog megölni egy embert. És mondta, hogy annak a srácnak a kezében soha nem volt fegyver, és mondta. hogy ő nem is lőhetett Kulcsár tizedesre, mert ő a sarkon túl volt még. amikor lőttek, és mondta, hogy az a Zoltán nevű srác ötödéves orvostanhallgató volt. amikor lőttek a legtehetségesebb. és náluk gyakorolt, és mondta, hogy igen nagy sebész lehetett volna, ha én nem lövöm le, de lelőttem. és így nem lesz sebész, hiszen összecsukjott, és elterült, mint a béka ... Lehet, hogy nem ezt mondta. és nem ő. de akkor se nézz így rám! Azért nézel, mert sírok ebber a rohadt városban? Azért sírok, mert részeg vagyok. Jobb lenne, ha nem sírnék, hanem magam alá hánynék? Jobb lenne?! Elhiheted: nem maradhattam tovább. Megvártam az éjszakát. Amikor már mindenki aludt, elloptam egy öregember ruháját. Kicsit szűk volt. Katonaruhában viszont nem mehettem. Bujkálva és éhesen jöttem Pestig. Pesten éltem januárig. Később azt hallottam egy egyetemistától, hogy arra a srácra, arra a Zoltánra mindent rákentek a többiek. Azt. hogy ő szervezte meg a forradalmi bizottságot. É-s mindent. Mert ő már nem élt. Egy golyó a medencecsontba, egv a gerincbe. egy a tüdőbe, és húszán, huszonötén is nyugodtan szívhatják a levegőt. Már nagyon részeg vagyok, kispofám! És mindjárt négy óra. Egv hónap múlva ilyenkor már világos lesz. De még elmondom. ha már elkezdtem mondani, hogy Kulcsár Jani meggyógyult, ötvenhét februárjában kihasználta az utolsó, a legutolsó alkalmat. és lelépett. Most egv roncslelepe van Belgiumban. Lerobbant autókat szed szét. és adja el az alkatrészeket ió pénzért. Küldött egy fényképet. Marha elegáns. Az üvegszeme olyan, mintha igazi lenne. Én meg fizetem az adót tovább. Ne mondd el senkinek. A feleségemnek pláne! Ezerkilencszázöt- venhét márciusa óta. amikor csak lehet, de ha valami mellékeshez jutok, akkor biztosan: pénzt, küldök ebbe a rohadt városba Zoltán anyjának. Száz-kétszáz forintokat. Ilyesmiket kapott az anyám is. szegény, az államtól az apám után. Akin egy tank formájában ment át a front. Olyan megértőén bólogatsz, mintha elhinnéd. Pedig csak azt gondolod magadban: részeg ez. meg hülye is. Lehet. A pénzt mindig borítékban küldöm, és feladóként nem írok rá semmit. Te! Mit gondolsz? Hány évig él egy öregaszony? MÓZSI FERENC KINT MÉG NYÍLNAK kint még nyílnak de bent már záródnak az valaha kerti virágok s ha az időben jobb beosztással bírnánk akkor jutna is maradna is elegendő líra a költők elviselésére mert nehéz az olyan emberrel elbánni Iá nyelvében hordozza házát és tollából aggodalom csepeg ... (Ma kezdődik Csobánkán a Chicagóban — egy ideje Budapesten is . — szerkesztett SZIVÁRVÁNY című irodalmi lapnak a harmadik találkozóin. Müsst Ferenc költő ennek a folyóiratnak a főszerkesztője.) JUHÁSZ ISTVÁN: Segély — Bírsz, Zsolt? — Irtára bírlak, Kinga! — És ugye, nem csak azt akarod? — Nem, de azt is akarom. — És nem hagysz el... majd utána? — Ne majrézz, szivi... különben is, még előtte vagyunk. — Nagyon szerelnéd? — Már harmadik hónapja járunk együtt. Kell ezt kérdezni? — Azt hiszem, a hét végén ... lehetne. — Igazán? És hol? — Nálunk nem. Az őseim ki se mozdulnak hazulról. — Nálunk sem. Hozzánk vendégek jönnek, nagy zsu- fi lesz. — Nincs valami ötleted? — Elmehetnénk Zugligetbe! — A szabadban, a puszta földön? Ott nem! — A haveromnak van egy régi, kétszemélyes sátra. Kölcsönadná. fölverhetnénk valahol... — Sátorban nem! — Stoppolhatnánk vele a Balcsira. — Állítsd le magad. — Miért nem jó? — Mert akárki leskelőd- hét . . . mert csípnek a szúnyogok . . . — Hotelszobát nem tudok bérelni. — Persze, a szállodákat nem a magyaroknak építették. — Franciaágy, fürdőszoba, úszómedence . .. — Csípem a humorod. Várj csak... a nagybátyámnak van egy vityilló- ja Szentendrén . .. — Oda még biciklivel is elmehetünk, — Ez se jó. Amilyen pletukás fazon, másnap elregélné az ősöknek. — Állítólag vannak helyek. ahová el lehet menni egy órára, — Oda elmehetsz... de mással! — Neked semmi nem jó. — Még szép, hogy nem hívsz egy kukára, valami kapu alá. — Ne zű rozs... nem akartalak megbántani. — As életben egyszer lehet először... és ha ezt nem érted .,. — Kinga, te még sosem voltál.., — Elég cikis ez nekem. Az osztályban már csak én vagyok... — Akkor tényleg kévéi egy óra. — Ne félj, azért már fölvilágosítottak. És volt szerencsém tanulmányozni a szakirodalmat. — Tehát elméletileg minden oké. — Remélem, nem akarsz vizsgáztatni. — Szombatig van két napunk, Az lehetetlen, hogy ne akadjon egy szabad kégli. — Gond egy szál se, kisfiú. Már tudom is, hová megyünk. — Ne. kábíts, szivikém. — Megoldottam a gubancot, dé frankón. Na fi- gyúzz, ne kelljen kétszer mondanom. — Csupa fül és fül vagyok. — A mi áldott megmentünk a jóságos Endre lesz. — Ezt nem gondolod komolyan. Hiszen ö... pap. — Éppen azért! Endre atya mindig biztat, ha bármilyen gondom, bajom, nehézségem van. nyugodtan forduljak hozzá, ő majd segít, — És honnan jutott eszedbe? — Nem fogod elhinni. Szentendréről. Csak kellett egy kis idő, amíg eldöntöttem. Endre atya minden hétvégén elutazik. lelki- gyakorlatot vezet vidéken. Esküdni mernék, átengedi a kéglit. — A paplakot! Veszek neki egy üveg finom piát. — Fölösleges, nem élvele. Inkább nekem vegyél egy szed virágot! ö majd megkínál minket a miseborból . .. HOMORÚ TÜKÖR Anekdoták Deák Ferencről Deák Ferenc a kiegyezés után. az első országgyűlés alkalmával megkérdezte az egyik fiatal képviselőt: — Öcsém, Lukács, hoztál-e sok pénzt arról a híres Szabadkáról ? — Hoztam bizonv. uram- bátyám. de miért kérdi? — Csak azért, mert itt vagy sok ész kell, öcsém, vagy sok pénz! ★ Deák Ferenc többször megrótta azt a nálunk nagyon elterjedt szokást, hogy sokan a nyilvánosság előtt is becézett keresztnevükön emlegették az embereket. Egyszer egv vidéki úrfi Deák előtt csak Eötvös Pepit, Kemény Zsigót mondott a rendes nevek helyett. Az öregúr egy darabig hallgatott. de amikor társalgás közben valaki megkérdez!e. hogy mit adnak a színházban ma este. csak-csak kibökte: — Hunyadi Lacit, a Jancsi fiát! Korongról pattant muzsikások ANDRESZ JÁNOS
