Pest Megyei Hírlap, 1992. augusztus (36. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-28 / 203. szám

ZINHAZILEVEL Mármint ha a nyári szín­házi szezon felől tekintjük. Előadások még vannak. A Városmajorban szorgalmas a Vidám Színpad. Játszik a Madách Kamara (mint egész nyáron), bár itt nem szabadtéri produkció van színen. Kigyúlnak még a fények egy-két vidéki hely­színen. Ez azonban már csak a nyári évad utóvéd­harca. Sorra tartják évad­nyitó társulati üléseiket a kőszínházak, elkezdődtek az 1992/93-as évad első bému- tatónak a próbái, nyilatko­zatok, interjúk jelennek meg a színházak vezetőivel — tehát visszavonhatatla­nul elmúlt a nyár. Ha elmúlt, akkor készít­hető egy kis számvetés is. Meg lehet kérdezni: mi­lyen is volt ez az idei nyá­ri évad? Régi igazság, hogy a nyá­ri évadok nemigen külön­böznek a kőszínházi év­adoktól. Nagyjából ugyan­azok nagyjából ugyanazt csinálják — s aligha vár­ható, hogy egy december­ben szerény képességű ren­dező vagy színész július­ban vagy augusztusban vi­lágbajnoki szintet fusson. Másfelől meg, akik az évad (a főévad) legjobbjai, gyak­ran és gondosan távol is maradnak a szabadtéri színpadoktól. Tehát egy nyári szezon eleve nem ad valós képet — mert tán nem is feladata azt adni — a honi színházművészeti ál­lapotokról. S mégis tükrö­zi ezeket az állapotokat, A nyár természetesen most is hozott néhány fi­gyelmet érdemlő produk­ciót. A szegedi Carmen, a margitszigeti Rigoletto ide sorolható. És ide sorolható — igen örvendetesen! — a Szentendrei Teátrum Se­villai borbély és Honvéd Táncszínház előadása. Ál­taluk a már-már eltemetett Teátrum fényesen bizonyí­tani tudja: életképes, élet­ben kell tartani, mert olyan sajátos színfoltja a nyári művészeti eseményeknek, amelyet sehol máshol az országban nem lehet meg­találni. Csak az sajnálható, hogy olyan kitűnő produk­ció, mint a Sevillai, a nyár elmúltával maga is elmú­lik. Érdemes lenne azon gondolkodni, hol s hogyan élhetne tovább. Rossini-év van, s ahogyan az Opera­ház műsortervét meg a vidéki operaegyüttesek ter­veit is elnézzük, nemigen sorakoznak a pesaroi mes­ter művei. A Sevillai, úgy is, mint vitán felül a leg­népszerűbb operák egyike, s mint a Rossini-életműnek is a legtöbbet játszott da­rabja, jól illeszkedhetne a jubileum, a bicentenárium ünnepi, emlékező előadásai sorába. Az egyébként is közreműködő Honvéd Együttes vagy a szintén ér­dekelt Budapesti Kamara- opera esetleg támogathat­ná ezt a produkciót, meg­találhatná a további elő­adások lehetőségeit. A nyár, közhiedelmek szerint, a könnyű műfajok szezonja. Az idei műsorok több helyen eléggé cáfolták ezt. Vegyük csak Gyulát, az egyik legpatinásabb nyá­ri játszási helyet. Itt zenés műveket illetően Erkel Bánk bánja és Kacsóh Já­nos vitéze volt műsoron. A drámák közül pedig az egy­általán nem könnyű nyári szórakozást jelentő Páskán- di mű, a Tornyot válasz­tok, és Shakespeare véres tragédiája, a Macbeth ke­rült színre. Ezt a komorsá­got oldotta némiképp a Mikszáth-dramatizáció, A Noszty-fiú esete Tóth Ma­rival. A Bánk bánt kivéve a többi produkció tulajdon­képpen a Nemzeti Színház égisze alatt jött lére. Takács István ECCE HOMO "K * « i A ' . -jíN* r Az augusztus végi, szűnni nem akaró kánikula koránt­sem tárlatlátogatásra biztatja az embert. Tegnap dél­után öt órára mégis telt ház, művészi fotókat kedvelők népes tábora várta lapunk munkatársa, Apáti-Tóth Sán­dor Ecce homo című fotókiállításának megnyitóját a budapesti Duna Galériában. Ecce homo — íme az em­ber — keze nyoma o fotóművész szemszögéből, negyven­bálom alkotás t&krcben. A tárlatot Bor Ambrus író nyitotta meg. A mesteri fotótechnikával, művészien megkomponált képekből álló kiállítás szeptember 13-ig tekinthető meg tó-dór Leányfalun folytatódtak a Móricz Zsigmond halálá­nak 50. évfordulója alkal­mából rendezett Móricz - emléknapok. Szerdán az irodalmi és művészeti társaságok talál­kozójára került sor. Lezsák Sándor, a Lakitelek Ala­pítvány kuratóriumának el­nöke — számos induló új­ság, társaság, kör támoga­tója — az irodalmi és mű­vészeti társaságok szerepé­ről szólt. Mint mondta, el kell jönnie az önszervező­dő csoportok reneszánszá­nak, mert a kultúrmocsok elönti az aluljárókat. Ugyanakkor, hangsúlyoz­ta: nagy szükség van egy szövetségre, amely össze­fogja ezeket a társaságo­kat. Kiss Dénes, a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művé­szeti Társaság főtitkára, egy kérdést intézett a hallga­tóság felé: léteznek-e ma a szabadság fórumai ? Nagy népi, szellemi összefogásra szólította föl a jelenlevő­ket, kiemelve, hogy a szel­lemi értékek ne válhassa­nak tetszhalottá! Majd a Berzsenyi Társaság meg­alakulásának (1983) nehéz körülményeiről beszélt. Czine Mihály, a Móricz Társaság elnöke az iroda­lom megosztottságáról, a sajnálatosan mindenütt ta­pasztalható közönyről szólt. A társaságok összefogásá­nak fontosságát ő is hang­súlyozta beszédében. A felszólalások. után a Petőfi, a Berzsenyi, a Köl­csey, a Bessenyei, a Rad­nóti, a Kazinczy, a Móricz, a Németh László és a Ko­vács Imre Társaság, a Pest- Budai Petőfi Egyesület, a Magvető Irodalmi Klub, a Krúdy Irodalmi Kör, a Tompa Mihály Emlékbi­zottság, a Remsey Jenő Mű­vészeti Alapítvány, a World Ügy tűnt, hogy 1896. jú­niusában sínen van a tu­rulszobor ügye. Feszty Ár­pád már felkérte a kivi­telezési munkák elvégzésé­re a Zellerin M.-féle Gyá­ri Részvénytársaságot. A gyár által adott költségve­tés 3950 Ft-ra rúgott. Ez lényegesen olcsóbb, mint »mit Steiner Armin és Fe- rencz Érczáru- és Hor- ganydiszítmények Gyára tett 1895 novemberében. Steinerék 6000 Ft-ért vál­lalták volna a kivitelezési munkákat. Hozzátették azonban, „... hogy ha a mintát látni fogjuk, lehet­séges, hogy mi vagy ol­csóbbak vagy valamivel drágábbak leszünk.” Donáth eközben dolgo­zott, 1896 szeptemberére elkészült a turul segéd­mintájával, amit a turul­bizottság át is vett, Donáth ezt követően megkapta a munkája fejében járó 1600 Ft-ot. Az emlékmű azonban csak nem akart készülni. Ennek oka anyagi termé­szetű volt. Erre utal Sár­közt/ Aurél főispán 1896. szeptember 8-án kelt leve­le is. Ebben „. ..mindön a község közönségének a jel­zett hazafias czélra kifejtett áldozat készségéért...” elismerését fejezi ki, és felszólítja az adakozókat,' .. hogy a megszavazott asszegeknek ... beküldése iránt késedelem nélkül in­tézkedjenek, nehogy a munkálatok foganatosítása ^ ífAflci ^ Tg Egy pogány szobor története (II.) pénzhiány miatt fenn­akadást szenvedjen”. Szenvedett. Az összegyűlt 10 000 Ft kevésnek bizo­nyult. A Zellerin-gyár ugyanis nem kapta meg októberig a „szükséges min­tát”. Ez a tény a ......költ­sé gvetési összegre döntő befolyással bír ...”. mint az a gyár 1897. január 28-án kelt leveléből kiderül. Zel- lerinék optimális kapaci­táskihasználásra töreked­tek. A bádogosműhelynek november végéig volt mun­kája. November, december és január hónapokban vi­szont „igen kevés”. Ennek következtében, illetve a réz árának 10 százalékos emelkedése miatt a gyár új árajánlatot tett. Ez mar megközelítette a Steiner- féle gyár által javasolt ösz- szeget, mivel 5800 Ft volt. Ráadásul „... a munkákra nézve azonban semmiféle záros határidőt nem jelöl­hetünk ki...” A munkálatok csak von­tatottan haladtak. 1897 jú­liusára ugyan már majd­nem kész volt a mű, de az augusztusi felállítás mégis elmaradt. Ennek műszaki okai voltak. Hátráltatta a munkálatokat az is, hogy az 1897 június—júliusi ár­vízkárok helyreállítása ér­dekében, a turulbizott­ságtól pénzt vontak el. Az „érezmű” ugyan elkészült a következő év márciusára, de a felállításra nem volt pénz. Pontosabban: volt, de 1000 Ft-ból nem lehetett fedezni a felállítás költ­ségeit. Sárközy Aurél főis­pán ezért levelet írt a mi­niszterelnöknek. Miután Komárom vármegye „ha­zafias közönségének” az áldozatkészsége már „ki­merhetett” ez késztette a főispánt, hogy „...a Nagy­méltóságod bölcs vezérlete alatt működő kormányhoz forduljak azon tisztelettel­jes kéréssel, hogy ezen szo­bormű fölállítási költségei­hez az országos műemlék alapból 2000 irtot kegyesen kiutalványozni méltóztas- sék.” Az már nem derül ki a forrásokból, hogy a kért összeget a vármegye meg- kapla-e vagy sem. Ponto­sabban egy 1901. március ll-én kelt. a kereskede­lemügyi miniszter által írt levélből fény derül arra, hogy a „.. .Turul emlékmű még ezidő szerint fedezet­len költségeinek fedezésé­re a pápa bánhida-kisbéri h.é. vasút létesítési költ­ségeire törzsrészvények vásárlása ellenében meg­szavazott összeg kiegyen­lítése czáljából felveendő kölcsönnek törlesztésére 1900. évre előirányzott de 1900. évben igénybe nem vett összegét felajánlja, a fennforgó körülményekre való tekintettel ezennel ki­vételesen jóváhagyom.” Eszerint a turul végső munkálataira már nem volt pénz, s ennek költségeit csak később egyenlítette ki a vármegye. Az alapozási munkák 1898 tavaszára készültek el. Májusban az emlékművet darabokban szállították a helyszínre. Júliusra a szo­bor is a helyére került. A munka utolsó fázisaként az aranyozott kardot és koronát helyezték el. Felavatására azonban nem kerü't sor még a szá­zadfordulón sem. Kesereg is miatta a korabeli cikk­író: „Pogány ez a szobor mint egy újszülött, aki még nincs megkeresztelve”. 1907-ben — Árpád fejede­lem halálának .1000. évfor­dulóján — végre ez is meg­történt. Az ünnepséget a Tata, Kisbér Vidéki Nép­tanítók Egylete szervezte, mivel XII. évi rendes köz­gyűlésük székhelye éppen Bánhida volt. így már nem volt pogány a szobor, viszont hányat­tatásai nem értek véget. A Zellerin-gyár által készí­tett mű nem bizonyult időtállónak. A vasszerke- zet korrodálódása, a szak­szerűtlen javítások már- már megpecsételték a tu­rul sorsát. Remélhetőleg a mostani kivitelezők már jobb munkát végeznek. A szobor restaurálása folya­matban van — az átadás 1992 őszére várható. (A szerk.) Tóth Attila S. F. Magyar Tagozata, a Néppel a Nemzetért Moz­galom és a Magyar Szelle­mi Védegylet megalakítot­ta az Irodalmi Társasá­gok Szövetségét. Céljaik között szerepel az irodalmi és művészeti feladatokat vállaló, önszerveződő tár­sadalmi közösségek tevé­kenységének támogatása, koordinálása, az irodalmi és művészeti hagyományok ápolása — pályázatok ki­írása, előadások, műsorok szervezése. A Szövetség együttműködésre törek­szik a Magyar írószövet­séggel, az Olvasókörök Szö­vetségével, könyvtárakkal és más művészeti és iro­dalmi jellegű társadalmi szervezetekkel. A déli órák­ban a közgyűlés ideiglenes vezetőséget választott. így az ideiglenes ügyvivő testü­letbe a Berzsenyi, a Köl­csey, a Radnóti, a KaJ zmczy, a Móricz, a Besse­nyei és a Veres Péter Tár­saság delegálhat egy-egy főt. Lezsák Sándor bejelen­tette, hogy a Lakitelek Ala­pítvány a megalakult Iro­dalmi Társaságok Szövet­ségét 250. ezer forinttal tá­mogatja, ősszel pedig 5 millió forint értékben pá­lyázatot hirdet az induló társaságok, klubok, körök támogatására. Csütörtökön a Móricz-em- léknapok részvevői kirán­duláson vettek részt, ma pedig Budapesten 10 órakor (VI., Eötvös u. 12.) Móricz- és a Kelet Népe-emléktáb- la avatására kerül sor. Az emléknapok befejezéseként a Kerepesi temetőben meg­koszorúzzák Móricz Zslg- .mond sírját. (Frigy esy) Szigeti József nemzetközi hegedűverseny Szigeti József világhírű magyar hegedűművész szü­letésének 100. évfordulójá­nak tiszteletére nemzetkö­zi hegedűversenyt rendez­nek Budapesten szeptember 1. és 12. között. A nyitó gá­lakoncertet a Bartók Quar­tett fellépésével, a régi Zeneakadémia Liszt Fe­renc kamaratermében szeptember 1-jén este fél 8-tól tartják, a műsoron Haydn: g-moll vonósné­gyese és Bartók: 4. vonós­négyese szerepel. A versenyen fellépő 49 fiatal magyar és külföldi művészt rangos nemzetkö­zi zsűri bírálja el. Ezt látni, hallani kell Leányfalu: Pénteken, augusztus 28-án zárulnak a Móricz Zsigmond-emlékna- pok. A nagyszabású rendez­vény résztvevői Budapestre utaznak, hogy a Kelet Né­pe volt szerkesztőségénél emléktáblát helyezzenek el. Az Eötvös utcai redakció előtt Cseres Tibor író, a Móricz Zsigmond-cm'ék bi­zottság elnöke mond be­szédet. Szentendre: A szentend­rei képtár kiállítótermei­ben a Block-csoport mun­kái láthatók. Bangócs Gá­bor, Katona Zoltán. Kopasz Tamás, Nayg István, Palkó Tibor, Sebestyén Zoltán festőművészeket a helyi Fe- renczy Múzeum hívta meg tárlatra, amely szeptember 20-ig tekinthető meg. A Vajda Lajos pincemű­helyben 30-ig Lukács Tibor festményei láthatók (Péter- Pál utca 6.). A Hunyadi ut­cai V. L. Emlékmúzeum az Európai Iskola szentendrei mestereinek a kiállítását rendezte meg ebben az idő­szakban. Nagykáta: Augusztus 29-ig, szombat estig tart nyitva a gödöllői születésű festőművész, Gesztesi Szil­via képeiből rendezett tár­lat. Érd: A városi művelődési központ a következő szak­köröket, művészeti csopor­tokat és' klubokat működ­teti: képzőművész kör gye­rekek és felnőttek számára (vezeti: Eőry Emil szob­rászművész). bukovinai szé­kely népdalkör (Káka Ro­zália Irányításával), székely versmondó kör (Dónkó Ig- nácné vezetésével), citera- együttes (oktató: Köhler Er­zsébet), Tücsök néptánc­együttes (Deffend Irén ve­zetésével), valamint a Szir­mok pedagógus női kar (Szabóné Bozóki Flóra ve­zetésével) ; van környezet- védelmi szakkör, tevékeny­kedik a nyugdíjasok, vala­mint a kertbarátok klubja. Visegrád: A hét végén Konkoly Gyula festőművész kiállítása látható a Sala- mon-toronyban. Zsámbék: zsámbéki té­májú látványkiállítás nyílt a fővárosi Vigadó Galériá­ban. A Missouri Egyetem újságíró fakultásának a támogatásával néhány fotó­művész Zsámbékon és kör­nyékén töltött pár napot, az így megörökített képek kerültek kiállításra. Csobánka: Harmadik al­kalommal kerül megrende­zésre Csobánkán az Ózon kempingben a Szivárvány- találkozó — hazai és hatá­rainkon túli írók, költők, e.sszéírók. szerkesztők jelen­létével. A háromnapos ren­dezvény során egy Fáy Fe- renc-versestélyre hívják meg az érdeklődőket (Csá­szár Angela és Szélyes Imre színművészek előadá­sában hangzanak el a köl­temények), majd a Toron­tóban elhunyt költő élet­művének a bemutatása kö­vetkezik. Közben zenei előadások hallgathatók és tárlatok tekinthetők meg. Szombaton, 29-én délelőtt a szivárványosok a Holmi című folyóiratot látják ven­dégül. Lapunk fotóművész mun­katársának, Apáti-Tóth Sándornak a képkiállítására került sor a tegnap (Ecce homo címen) Budapesten, a XIII. kerületi (Pannónia u.) Duna Galériában. A ki­állított képsorok szeptem­ber 13-ig tekinthetők meg. Megalakult az Irodalmi Társaságok Szövetsége Leányfalun folytatódtak a Móricz-napok Elmúlt a nyár

Next

/
Thumbnails
Contents