Pest Megyei Hírlap, 1992. augusztus (36. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-28 / 203. szám
Felépült a kakucsi tornacsarnok Maradandót alkotni boldogság Azt hittem, a hivatalos meghívottakon kívül aligha jön el valaki ebben a hőségben, ilyenkor szívesebben húzódnak meg az emberek a leeresztett zsa- lugáterek hősében. Nos, tévedtem. Kezdés előtt már olyan tömeg to- porgott az ajtóban, amilyet rég láttak Kakucson. Az „össznépi” hangulatra jellemző, a Himnuszt akkora hangerővel fújta a közönség, hogy megreszkettek tőle az ablakok. A pár szavas megnyitó után a polgármester átvágta a szalagot s átadta a kulcsokat az igazgatónak. Aztán a tömeg bezúdult az tíj tornacsarnokba, s pillanatok alatt „elkelt” minden hely. — Ezt nem hittem volna. Ennyi ember ebben a melegben — mondom As- senbrenner György polgármesternek, aki helyemre vezet, a „sajtópáholyba”. — Maga azt sem hitte, hogy egy év alatt elkészül — emlékeztet egy tavalyi beszélgetésre. — Na jó. egy hónapot tévedtem, a tizenkét hónapból tizenhárom lett. De mutasson a megyében egy községet, ahol ilyen rövid idő alatt tető alá hoztak egy ekkora beruházást! — Mondana néhány adatot? — Arra most nincs idő, de itt van a tervező keresse meg! Megszólal a fanfár, majd rázendít az egész zenekar. a másfél száz sportoló egy rég hallott induló ütemeire vonul be a küzdőtér tükörfényes parkettjén. — Honnan ismerem ezt a dallamot? — kérdem a mellettem ülő fotós kollégát. — A Civil a pályán című filmből. A szövege úgy kezdődik: Leng a zászló, száll az ének, légy vidám és légy merész. Latabár énekelte. .Tó ötlet volt „leporolni”, hisz ma is érvényes, _ vidámságra, merészségre ma is szükség van. A sportműsor színpompás. A nem profi kakucsi óvodások és kisiskolások produkciói is hatalmas tetszést aratnak. Hát még a profik! A Testnevelés i Egyetem ritmikus sportgimnasztika szakosztályainak gverek-, junior-és ifjúsági csoportjainak bemutatója felért egy művészi attrakcióval. A dzsesszba- lett és művészi torna magasiskoláját produkálták, az oktatók felvonultatták a magyar sport gimnasztika holnapi ígéreteit. Hogy kerültek ezek a fiatalok Ka- kucsra. minden ellenszolgáltatás nélkül? Egyszerű. Az egyetem egyik tanárnője történetesen egy kakucsi fiatalembernek mondott igent, s az érzelem szálai nemcsak a férjéhez, de a községhez is kötik a fiatalasszonyt. Pesten élnek, de azért kakuesinak mondják magukat. Szólni kell még a kaku- esi birkózók szerepléséről. Ez a kis csapat mind töbKészül a program Tiszta vizet a pohárba! A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi, valamint a Belügyminisztériumban már előkészítették és hamarosan a kormányülés elé kerül a települések egészséges ivóvízellátását szolgáló kétéves program tervezete. Országgyűlési határozat kötelezi a kormányt, hogy augusztus végéig a programot a parlament elé terjessze. A KHVM-nél az MTI érdeklődésére elmondták: a programtervezet utal a szükséges finanszírozási összegekre, forrásokra is. Mint az önkormányzatokról szóló törvényben is szerepel, a választási ciklus végéig, tehát 1994-ig, valamennyi településen egészséges ivóvízzel szükséges ellátni a lakosságot. Az elmúlt két évben mintegy 25 milliárd forint költségvetési és önkormányzati ráfordítással már érlek el eredményt a települések ivóvízellátásának javításában, s a következő két évben hasonló ráfordítással megoldható, hogy a 100-nál nagyobb lélekszámú települések mindegyike — fő jellemzőit tekintve, az előírásoknak megfelelő — vezetékes ivóvizet kapjon. Valamennyi probléma megoldására — mint például a vas- és mangántala- nításra. a teljes arzénmentesítésre — természetesen nem elegendő az 50 milliárd forintos összeg. ■AnMMMMMalMI A parlament környezetvédelmi bizottsága többször is foglalkozott már az utóbbi időben ezzel a kérdéssel, megállapítva, hogy a teljes körű ivóvízellátáshoz S0 milliárd forintra, az ivóvízbázisok ipari, mező- gazdasági. kommunális szennyezésektől való védelmére 40 milliárd forintra lenne szükség, az ivóvíz- tisztaságot, az ivóvízbázisok védelmét is ugyancsak szolgáló csatornázás pedig 500 milliárd forintba kerülne hosszabb időszakot tekintve. bet hallat magáról. Az edzők igényes munkáját dicséri, ahogy koreográfiának is beillő, lassított mozdulatokkal mutatták be a gyerekek a szabadfogású birkózás alapelemeit a nézőknek. A szünetben megkeresem a tervezőt, Bujdosó Géza műépítészt, a Boltív Épülettervező Kft. igazgatóját. Bujdosó úr nem újonc a körzetben, a kakucsi objektum előtt két iskolái tervezett Dabasnak. — A csarnok összeterü- lete 850 négyzetméter, a 380 négyzetméteres küzdőtér bármilyen fedett pályás sportrendezvényre alkalmas. A parketta szerkezete már azzal az új szisztémával készült, ami még meglehetősen ritka az ilyen kis létesítményeknél. Mindenekelőtt a költségek miatt, örülök, hogy a ka- kucsiak nem sajnálták rá a pénzt. Ugyancsak újdonság a faelemek lángmentesitő bevonata, amely csökkenti a tűzveszélyt, valamint a kedvező hőtechnikai megoldások. — Mindez 34 millió forintba került — egészíti ki a paramétereket pénzügyi információkkal Assenbren- ner György. — Ebből 23 milliót az önkormányzatnak kellett előteremtenie, de az állam is kitett magáért, 10,5 milliót kaptunk a központi költségvetésből (Ezért kapott tapsot a megnyitón megjelent ország- gyűlési képviselő, dr. Fodor István.) A lakosság is rátett félmilliót, s ebben nincs benne a villamossági és gépészeti tervek elkészítése. amelyeket Zsíros Géza és Jaszper Loránd helyi' mérnökök társadalmi munkában végeztek. — Boldog? — kérdem a polgármestertől búcsúzáskor. — Boldogok vagyunk — helyesbít. — Nemcsak engem minősít, az egész ön- kormányzat munkáját fémjelzi ez az épület. Ha semmi mást nem csinálnánk a négyéves ciklusban, már akkor is maradandót alkottunk. S szerintem ennél nincs nagyobb boldogság. így igaz. Mint ahogy az is. amit az iskola igazgatója mondott, a kulcsátvételt követő beszédében: — A kormány ennek az intézménynek a támogatásával is azt bizonyította, hogy az önkormányzatok nem mostohagyerekei az országnak. Matula Gy. Oszkár IVÁN NEM HÁTRÁLT Megszabadultak a szobortól A Szent ísfrán-napi előkészületek nyüzsgő forgatagában mintha háborús károkat állítanának helyre Nagykáta kellős közepén. A szolgáltatóház környékén útpadkát egyengetnek, só- ’ dert borítanak, földkupacot, törmeléket lapátolnak. A nagyáruházzal szembeni fenyőfák között légkalapács ereszt meg egy sorozatot. A sül ű porfelhő elárulja: ott bzony bontanak va'amit. Nem a nyílt, inkább lappangó vita lett a lépés szellemi nehezéke. Másodszorra leemelték Az annyiszor megkoszorúzott 45-ös emlékmű utolsó órái végleg megszámlál- tattak. A városi gazdasági ellátó szervezet kivezényelt emberei előbb az obelisz- ket döntötték le traktorral, nagy nehezen. Ezután vette kezdetét a végső roham a szobor talapzata ellen. A Tápió-Hajta Vízgazdálkodási Társulattól kölcsönkért légkalapács derekasan rombolta a centimétereket, de gyorsítani nem volt képes. ..Nem sajnálták belőle a cementet!” — jegyezte meg a munkálatok irányítója. a gesz műszaki vezetője, Gyökössy Lajos. Hozzátette: az viszont szerencse. hogy nem bizonyult igaznak az a szájhagyomány, miszerint annak idején — az 1956-os forradalom után — még sínvasakat is beépítettek a monstrumba. Hogy le ne döntsék többé. Hát most csak megtörtént. Ráadásul hivatalosan, mivel a város képviselő-tes- tü!e!e már tavaly tavasszal határozatot hozott a „szobor biztonságosabb helyre való áttelepítéséről". Ám gyorsan kiderült: a múlt rendszer eme szimbólumát egyfelől fizikailag bonyodalmas talonba tenni. A csillagot, a márványtáblát könnyen leszerelték. Iván. a közkatona viszont — vállán egy dobtáras géppisztollyal, karjaiban kisded lányka kőtestével — nehezebben adta meg magát. Másodszori próbálkozásra azonban leemelték, majd a „mű" többi részét szolidan letakarták a nemzeti ünnepek idejére Kell-e m 'niir!, hogy természetesen megoszlott az ügyben a közvélemény ? NAGYKÖRÖS VÁROS ÖNKORMÁNYZATA pályázatot hirdet a kórház-rendelőintézet gazdasági igazgatói álláshelyének betöltésére — meghatározott időre —, 4 évre. Bérezés: az 1992. XXXIII. tv. alapján. Pályázati feltételek: szakirányú egyetemi vagy főiskolai végzettség, ötévi szakmai gyakorlat. A pályázat tartalmazza: a pályázó szakmai önéletrajzát, a feladatok megvalósítására vonatkozó elképzeléseit, diplomamásolatát, erkölcsi bizonyítványát. A pályázatokat a Népjóléti Közlönyben történő megjelenéstől számított 30 napon belül lehet a polgármesteri hivatalnál (Nagykőrös, Széchenyi tér 5. 2750) benyújtani. A megbékélés jegyében — Erre bezzeg van pénzük! — dörmögött egy. a Szabadság téren áthaladó borízű hang. — Legalább azt várták volna meg. hogy az a kislány Iván kezében megnövekedjen! — jagytzt? meg a másik — Én. kérem, nem ezt javasoltam! — nyilatkozott nevét egyáltalán nem tagadva Dusek úr. a táros egyetlen — sokak áital fantomszervezetnek tar óit* — országos bejegyzésű, parlamenten kívüli párt ócskájának az elnöke. — A megbékélés és takarékosság 'egyében csak a katonát ,re’’ett volna eltüntetni, a he’vére pedig kőből virágváz'* állítani .. Bodrogi György«> polgár- mester szerűit a sz diói körül nem igazan korbácso- lódtak tel a kelepek, nem is ezért halogatták eddig a dolgot. A környezet mostanra alakult úgy, hogy könnyebben hozzáférjenek. Másrészt az aggályo >kodón megnyugszanak maid. amikor látják: ily módon az eddig méltánytalanul háttérbe szorított, ugyancsak a téren meghúzódó 1848 as emlékmű valósággal fel fog szabadulni. Az lesz a középpontban, miképpen addig is kellett volna. A városközpont alakítgatásával különben nem bife- jezetten augusztus 20. miatt siettek Nagykátán, jóllehet, a munka látványosan haladt. Kiépítették a zárt csapadék- és belvízelvezető rendszert. Az egész várost átfogó teljes rendezésnek ez a fázisa lehetővé te^zi a Szent István út környéki vizek kifolyását a városszéli Horgas-érbe. Megszüntették a nyílt árkokat, azok helyét parkolóknak alakítják ki. Az egyre forgalmasabb kisvárosnak így e>. az új keletű traumája is csökkenni fog hiszen .80 100 autóval több fér el a centrum tájékán. Bontanak és építenek Honfi Gyula városfejlesztési és -építési csoportvezetőtől olyan reménykedő kijelentést hallottunk, hogy talán rövid időn belül tdő alá kerül egy önKor- mányzat—ÁFÉSZ „csomagtere”, amely hosszabb távon és átfogóan rendezi e két fél városrendezéssel összefüggő közös dolgait. Ennek nyomán később nem lesz akadálya a szakorvosi rendelőintézet bővítésének, a korábbi tervek szerint folytatódik a híres bazársor felújítása. S talán pont kerül annak a vitának is a végére, amely a Káka-büfé ügyében eddig húzódott. Maradhat a létesítmény, természetesen úgv kia'akítva, hogy szépítse a városképet. Azaz nem háborús károkat állítanak helyre Nagykátán, hanem bontanak egyet s mást, hogy helyette újat építhessenek Csak Ivánt nem pótolja most már senki. Ö raktárban ra- ooskodik valahol, s biztonságban. Hiába, minden a maga helyére kerül — előbb vagy utóbb. Tóth Ferenc Miért nincs faluvédő csoport Csépen? A község nemmel válaszolt A közbiztonság romlásának kényszerű következménye a faluvédő csoportok megszervezése. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, azokon a településeken, ahol a lakosság ösz- szefogott, ott jelentősen csökkent a bűnüldözés. Csakhogy ez anyagi és fizikai áldozatot igényel, sőt nemegyszer kockázattal jár. Nemrég történt egy eset Gyálon, ahol az egyik faluvédőt megütötte valaki, és ez tény marad akkor is, ha a bűnös elnyeri „jutalmát”. Szigetcsép polgármestere is szerette volna életre hívni a helyi faluvédő csoportot, ennek érdekében felhívással egybekötött kérdőíveket küldtek szét. Így kívánták megtudni, ki mivel, mennyivel szándékszik a csoport munkájához hozzájárulni. Az eredmény lesújtó volt. Az 1160 kérdőívből csak 70-re érkezett válasz. Ezekből is 43 nyugdíjas. A felajánlott legnagyobb ösz- szeg 200 forint volt. Egy nyugdíjas részéről. Ebből valóban nem lehet közbiztonságot szervezni. — Igaza van, lesújtó ez a passzivitás — mondja Kóla István polgármester. — Az igénybejelentések száma olyan csekély, hogy le kellelt mondjunk a csoport megszervezéséről. Úgy tűnik, ez a falu nem akarja, hogy megvédjék. És nem csak a faluról van szó. de a hozzánk tartozó üdülőtelep lakóiról is. Aztán ők csodálkoznak legjobban, ha ősztől tavaszig kirámolják a házukat. Kofa István és a képviselő-testület joggal aggódik. amiért is 50 ezer forintot szavaztak meg a közbiztonság javára. — A szigetszentmártoni rendőrőrs őrszolgálatával eddig is meg voltunk elégedve, éjszaka rendszeresen járják Csépel is. Ezért utaltuk át részükre az 50 ezer forintot, ezzel is segítve a rendőrőrs munkáját. A rendőrségre mindig ráfér egy kis segítség. De vajon nem jobb lett volna azt a pénzt más célokra használni ? A csépiek szerint nem. Vagy mi másért nem vállalták a faluvédő szerepet? (— tula gye—)
