Pest Megyei Hírlap, 1992. augusztus (36. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-27 / 202. szám

* Evnyitó­istentisztelet fivnyitó istentisztele­tet tartanak augusztus 30-án, vasárnap délelőtt 9 órakor Monoron a re­formátus nagytemplom­ban. A gyülekezet ve­zetői hívják, várják a felnőtteket és diákokat is. , GOMBAN, BENYEM Véradás önkéntes véradónapot szervez e Vöröskereszt, augusztus 27-én, csütörtö­kön Gombán és Bényén. Gombán, reggel 8-tól dél­után 3-ig várják a donoro­kat a Polgármesteri Hiva­tal épületében, Bényén dél­előtt fél 9-től szintén 15 óráig jelentkezhetnek az önkéntesek véradásra az általános iskolában. megkérdeztük Új táblák Azt mondja az olvasó: Jó, jó, hogy sorra közöljük a monori utcanév-változá­sokat, de azt is megírhat­nánk, mikor kerülnek már ki az új utcanévtáblák. Megkérdeztük. A polgár- mesteri hivatal műszaki irodájában azt válaszolták: « megrendelést már el­küldték, remélik, pár hó­napon belül helyükre ke­rülhetnek a táblák, ame­lyek egyébként — a név- változtatások mindhárom ütemét tekintve — össze- *en 300 ezer forintjába ke­rülnek a városnak. Külföldről hazatért cs itthon boldogulni kívánó monori polgár venezuelai állampolgárságú felesége kiment a piacra. A piacon mindenféle emberek megfordulnak. Szépek és csúnyák. Barna bőrűek és fehér bőrűek és mogyorószínűek, mindenféle árnyalat. A venezuelai ál­lampolgárságú feleség barna. Mivelhogy indián szárma­zású. Mutatja utóbb a férje a fényképét: poharat emel különböző venezuelai poli­tikai nagyságok társaságá­ban valamely magyar étte­remben. Szép asszony. De a férj nem is ezt akarja illusztrálni elsősorban, ha­nem hogy nem alcárki, nem egy sehonnai, Szakadt csa­vargó, hiszen lám, a baráti körük is ... Értem, persze, megértem, hogy ezt hangsúlyozni kí­vánja, hiszen arról van szó, hogy az asszonynak meg­alázó élményben volt része a monori piacon. Csak mert másmilyen a bőre színe és az • arcvonásai. Ráfogták, hogy uborkát lopott. Rápa­rancsoltak, hogy mutassa meg a bevásárlószatyorját. Az asszony belebetege­dett. Tettlegesség ugyan nem történt, de a lélek is nagyon tud fájni, ha fel­pofozzák. Uborka persze nem volt a szatyorban. De mi van, ha esetleg a másik piaci soron már vásárolt volna uborkát, s a tetemre- hívásnál az előkerül? Hagy­ták volna az asszonyt ma­gyarázkodni? És lett volna ehhez ereje egyáltalán? A férj azt mondja: ha ő is jelen van az inzultusnál, hát azt megemlegette volna a monori piac. Emléktorna Gólszüret, jó játék Kispályás labdarúgó-em- íéktornát rendeztek Mono­ron Dvorákovics László és ifj. Szabó Sándor, az MSE fiatalon elhunyt futballis­táinak tiszteletére. Az év­ről évre hagyományos fut- balltorna nagy népszerű­ségnek örvend, az idén is tizenöt csapat nevezett. A kétnapos futbal'ltorna színvonalas mérkőzéseket, helyenként gólszüretet ho­zott és jó szórakozást nyúj­tott. Bemutatkoztak a Har­matos Kék Ibolya és az Ártatlan Fehér Liliom ne­vű női csapatok is, akik osztatlan sikert arattak. A nyolcas döntőbe (a selejtezőből) a következő csapatok jutottak: Csöve­sek, Pozsonyi-lakótelep, Schell, Vörös Ördögök, Pestimre, Tájfun, Dános és az Öregek. Az egyik négyes csoport eredményei: Dános—öre­gek 0-3, Pestimre—Tájfun 0-0, Pestimre—Dános 6-0, öregek—Tájfun 1-3, Pest­imre—öregek 3-3, Tájfun— Dános 2-1. A döntőbe került a Schell és a Tájfun (Monori ifi), a harmadik helyért a Pozso­MONORI HÍRLAP Manor, Kossuth u. 71. • A szerkesztőség vezetője: Vercszki János. • Munka­társak: Gér József és Kob- lencz Zsuzsa. 0 Postacím: Monor, Ff. SÍ. 2201. Tele­fon: 1ST. • Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől ' péntekig t-tól U-lg. 8 % nyi-lakótelep és a Pestim­re játszott. Eredmények, döntő: Schell —Tájfun 3-1, vezette: An­tal. A rutinos Schell jobban bírta erővel, a fiatalok el­fáradtak!? Gól: Borbély, Halápi K., Pál S. illetve Pásztor. A harmadik helyért: Po­zsonyi-lakótelep—Pestimre 5-2 (hosszabbításban), ve­zette: Solti L. Jobban akar­ta a győzelmet a lakótelepi gárda. Gól: Gyuricskó (2), Föidesi, Árvái, Székely, il­letve Kovács I. (2). A győztes csapat: Kovács László, Földvárszki János, Gáspár János, Beteg Gá­bor, ifj. Halápi Károly, Ha­lápi Károly, Borbély Gá­bor, Pál Sándor, Perjési Ferenc, Gengelicki István, Gajdos Károly, Keményfi Zoltán, Hegyi János, Len­dér Zoltán és Albert Gá­bor. Az önzetlen, áldozat­kész játékvezetői hatos fo­gat: Solti László, Sipos Bé­la, Szabó Sándor, Haness László, Fejes Károly, An­tal Gyula. Az első tornagyőztes kupát és oklevelet, a má­sodik és a harmadik he­lyezett oklevelet és pezs­gőt, míg a 4-5. és a 6. he­lyezett oklevelet kapott. A női csapatok dicsérő okle­velét Dvorákovics Lászlóné vette át. A legjobb kapus: Kiss Attila (Tájfun), a legjobb mezőnyjátékos: Gáspár Sándor (Schell), a leg­sportszerűbb csapat: a Zlinszky család, a gólki­rály Kovács Imre (Pest­imre) lett. H. J. Jó, hogy legalább ez az érzelmi alapon ugyan ma­gyarázható, de mégsem el­fogadható és semmit meg nem oldó önbíráskodás el­maradt. —■ Hát milyen nép ez a magyar? Milyenek ezek a monoriak? — kérdi a férj elfúló hangon. S lám, ezzel ő is általánosít. Mint az uborkás asszony, akinél a barna bőrszín azt jelenti, hogy az csak tolvajt, csak rossz életűt „takarhat”. Pe­dig hát tudja: vannak más­képpen gondolkodók is — hiszen a felesége, a gyere­kei már Monoron is számos jó ismerőst és barátot sze­reztek. Azt nem mondom, hogy az uborkás asszony kurió­zum lenne. Sokan vannak, akik az előítéleteik vezér­letével, vakon cselekednek. Monoron is. Pedig nem is lenne olyan nagy dolog másképp cselekedni. Mind­össze annyi kellene hozzá, hogy az ember — ha csak egy pillanatra is — a másik ember bőrébe, helyébe kép­zelje magát. Adott esetben azt a kérdést is feltehette volna: mi ér többel? Egy kiló uborka — vagy az em­beri lélek? De hát szélet nem ilyen egyszerű — még ha a dol­gok külön-külön annak is látszanak. Viszont ebben a lélektaposós körtáncban előbb-utóbb mindenki meg­kapja a magáét. Mert nem sokkal azután, hogy ez a történet a tudomásomra ju­tott, mit hallok a monori piacon? Azt mondja egy világos bőrű úriember egy vörösbarnára cserzett árus füle hallatára: — Minél bolondabb a paraszt, annál nagyobb a krumplija. Megy ez nekünk! És mint az erdőben, az marad meg, aki erősebb, aki jobban bírja. Ügy látszik. — ez — MONORI XXIV. ÉVFOLYAM, 202. SZÁM 1992. AUGUSZTUS 27., CSÜTÖRTÖK A tudás és hit templomai A megtalált gyökerek Gondolná az ember: fő­leg olyan kis településen nehéz a feladat, mint Péte­ri. ahol ráadásul évekig — és épp az utóbbi időben — az önállóság is korlátok kö­zött érvényesült. Bár Mo- norra, a városra, mint egy­kori „gyámjukra”, nem pa­naszkodnak ... SOKÁIG ÉPÜLT A közösség szellemi ere­je, úgy tűnik, nemcsak a kiművelt fők számával arányos, hanem azok sűrű­sége, minősége .révén is növekszik... A múlt csü­törtöki, iskolaavatással egy­bekötött népünnepély, és a* vasárnapi, a megszépült evangélikus templomban tartott hálaadó istentiszte­let olyan lehetett a Péteriek számára, mint amikor a gazda kutat fúr a földjén, és sokáig csak kavics, ho­mok, majd iszap, zavaros folyadék jön a felszínre, ám egyszer csak üdítő, friss ivóvíz csurran a ku­pába ... Gazdagodott a fa­lu, méghozzá két olyan te­rületen, amelynek ereden­dő szövetségét csak ideig­lenesen vonták kétségbe: a tudás és a hit temploma, ma a felépülés két legszebb, legtartalmasabb épülete. Az iskola is több évig épült, alaposan megterhelve a település fejlesztési ke­retét. De a templom teljes megújulása is igénybe vett gyakorlatilag tíz esztendőt, jedig a hitközség tagjai saját kezük munkájával já­rultak hozzá megszépítésé­hez. Dr. Foltin Brúnó, az evangélikus egyház fiatal, tudós lelkésze nem tudott meghatódottság nélkül be­szélni arról, hogy hívei csaknem háromezer órát doLgoztak. és több mint 800 ezer forint értékű munkát végeztek el, sokszor meg sem várva a hívó szót. így is 650 ezer forintot, kellett kifizetni a gyülekezet pénz­tárából. A köszönő szavak után elnézést is kért dr. Foltirt Brúnó, ha valakit túlságosan megterhelt vol­na. Szolgáló papja tevé­kenységét dr. Harmati Béla püspök nem véletlenül mi­nősítette úgy: „Péteriről már nemcsak úgy beszél­nek az egyházkerületben, hogy az a község amelyik­nek az a szép temploma van, hanem azt is mond­ják: az a gyülekezet, ame­lyiknek fáradhatatlan, alá­zatos. tudós papja van.” FÁKAT ÜLTETTEK Az egyházközség közgyű­lésén ott volt a péteri pol­gármester. dr. Szászik Ká­roly is, aki az önkormány­zati képviselő-testület ne­vében „Péteriért emlékpla­kettet” adott át dr. Foltin Brúnónak, és ugyanezt az elismerést — posztumus — a leghosszabb ideig szol­gáló elődje, Szende Ernő özvegyének. Előzőleg meg­kapták az emlékplakettet az erdélyi Üjtusnád küldöt­tei, és ugyancsak a temp­lomban az ősök településé­ről, a felvidéki lllésfalvá- ról érkezett vendégek. Előbbiek egy kopjafát állí­tottak fel az iskola, az utóbbiak szülőhelyükön gyökereztetett iákat ültet­tek a templom előtt, AKADÁLYOK UTÁN Néha még ma is felve­tődik a kérdés, mondta a polgármester, hogy vajon a falu vagy az egyház fej­lesztése, ügyei fontosab­bak-e. A péteriek válasza: a kettő egy és oszthatatlan. És megoszthatatlan. Ez a gondolat jellemző módon felbukkant dr. Harmati Bé­la püspök és az illésfalvi egyházközség képviselő­jének szavaiban is. A falu és a gyülekezet vezetőinek jó együttműködése a tele­pülés minden lakója szá­mára gyümölcsözik —■ mondta dr. Harmati Béla. Az illésfalviak Václav Ha­vel szavait idézték: „Ha a világi hatalom és az egy­ház egy cél felé halad, ak­kor a nép boldogul! Péteri, a péteriek 250 év alatt kacskaringós utat jártak be, amit néha mes­terséges akadályok torla­szoltak el. Mégis megőriz­ték őseik emlékét, tisztele­tét, saját identitásukat, és ami a legfontosabb, egy tisztességes közösség erköl­csi parancsát. Vercszki János Bérlők és dolgozók listája Iratokat keresnek Nagy bajban van Vígh Sándor, a Felsőbabádi Ál­lami Gazdaság szőlészeté­nek szakembere. Az történt ugyanis, hogy még augusz­tus 14-én Albertirsán, a nagy őszibarack-ültetvény­nél személygépkocsija ab­lakát felfeszítve/ ismeret- len tettesek ellopták azt a táskáját, amiben a szemé­lyi okmányait, a társada­lombiztosítási kártyáját, a munkájával kapcsolatos hivatalos iratokat tartotta, és benne volt tizenkettő ezer forint készpénz is. Tapasztalt autós és (újság) olvasott állampolgárként azt azonnal felmérte, hogy a pénzére már aligha szá­míthat, sőt azt is, hogy be­letelik majd némi utánjá­rásba, amíg jogosítványát, személyi igazolványát, gép­kocsija forgalmiját pótolja. A legnagyobb gondot vi­szont az jelenti számára, hogy az említett táskában volt a gazdaságtól szőlőt bérlők címlistája, aminek alapján a szüret időpont­járól akarta őket értesíteni. Mellette volt egy nyilván­tartás az ültetvényben vég­zett munkákról, és a fog­lalkoztatottak teljesítmé­nyéről is. Ez utóbbiak pót­lása nemcsak Vígh Sándor, hanem az érintettek szá­mára is rendkívül fontos. Valószínű, hogy a tolvaj vagy tolvajok e papírokra nem tartottak igényt, s va­lahol eldobták. Az is lehet, hogy valaki megtalálta azokat. De mivel tart attól, hogy gyanúba keveredik, eddig nem merte vissza­küldeni a nyilvántartáso­kat. Vígh Sándor azonban szeretné, ha a becsületes megtaláló levélben, vagy személyesen és jutalom el­lenében jelentkezne a la­kásán. (Monor, Bocskay u. 40.) Nemcsak egy emberen segítene ezzel, hanem azo­kon a bérlőkön és dolgozó­kon is, akik kapcsolatban állnak a felsőbabádi Álla­mi Gazdaság szőlészetével. Bízunk benne, hogy va­lóban létezik becsületes megtaláló. A hét tűzesetei Tart a kánikulai hőség, vele szinkronban száraz az avar, sok a tarlótűz, s egyáltalán nem tapasztal­ható a lakosság, az állam­polgár felelőssége. Eldobott égő csikkek, dohányzás, gondatlan tűzgyújtás az er­dőben — fő okozója az el­harapódzó füzeknek. Ecseren, Maglódon, Gom­ba külterületén, Bényén, Felsöfarkasdon, Gyomron és Vecsésen lobbant fel a vörös kakas, az emberi gondatlanság következté­ben, ezek közül a legve­szélyesebb a 2000 négyzet- méteres felsőfarkasdi nád­tűz, és a vecsési vízmű melletti erdőben égő aljnö­vényzet volt. A monori tűzoltók felszerelkeztek ásóval. lapáttal. csá­kánnyal is, mert a . tarló, avartüzek oltásánál nélkü­lözhetetlenek a kézi szer­számok. Augusztus 20-án, Csü­törtökön, egy frontális üt­közéshez vonult ki Németh László szolgálatparancsnok egysége. Kalla István gyömrői lakos Zsigulijával figyelmetlenül, a megenge­dettnél gyorsabban hajtott, és összeütközött az út szé­lén parkoló kamionnal. Utasa, Orosz Ibolya, és ő maga, a személygépkocsiba szorult, a monori tűzoltók hidraulikus vágó berende­zéssel szabadították ki őket nehéz helyzetükből, élet- veszélyes sérüléssel kerül­tek kórházba. Az úttest megtisztítása és a roncs el­távolítása után, a rendőr­ségnek adták át a terepet és az ügyet. Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy Gyomron, a Köztársaság utca 40/a szá­mú házzal szemben kútba vetette magát Illinka János ötvenegy éves helyi lakos. Varga Ferenc egysége a helyszínre vonult. Az ügyre részletesen visszatérünk. Ilörömpő Jenő Programok Ecseren csütörtökön 18 órától a művelődési ház. ban a nyugdíjasklub ösz- szejövetele. Gombán az autós kert­moziban 21 óra 30 perctől Véres játék (színes, szink­ronizált amerikai akció­film, főszereplői: Jean Cloude Van Damme). Negyed évezred. Ilány emberöltő és milyen hosszú törté­nelmi csigalépcső? Családok, nemzetségek haltak ki vagy születtek újjá. Háborúk, békeidők edzették vagy Toppantották meg népek gerincét. A história azonban olyan mint a jófajta forrásvíz: hiába kavarják fel, clőbb- utóbb leülepedik, kristályossá tisztul. Átláthatóvá. Két­százötven év történéseit, jeles eseményeit, meghatározó szokásait mégsem könnyű felkutatni, összegezni és máig ható tanulságait megfogalmazni. Felpofozott lélekkel Kinek mi ér többet? Lángoló nádas

Next

/
Thumbnails
Contents