Pest Megyei Hírlap, 1992. augusztus (36. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-25 / 200. szám
Fölszállt a Kolibri AZ EB TAGJAI AZÓTA KIREPÜLTEK Egy nyelvi-humán tábor tanulságai Kulturális szolgáltatások Már alig néhány nap, s vége a nyárnak. A művelődési házak, központok és könyvtárak ismét tanfolyamokat, programokat szerveznek. Az újjáalakult, szentendrei székhelyű Pest Megyei Közművelődési Információs Központ számukra szeretne segítséget nyújtani új szolgáltatásaival. A lista látszólag nem hosszú, de sokat ígérő. Nézzük végig pontról pontra: Vállalják a kulturális szféra kutatását, helyzetértékelő elemzések készítését, s ezek alapján fejlesztési javaslatok kidolgozását az önkormányzatok számára. Falu- és közösségfejlesztési technikákat, projekteket szerveznek, nemzetközi tapasztalatok felhasználósával. Támogatják a határainkon túli magyar kulturális intézményeket. A hozzájuk forduló települések számára megszervezik a helyi népfőiskolákat. Vállalják az ilyen irányú idegenforgalom megtervezését, konferenciák, kiállítások, művészeti fesztiválok megrendezését. Meghívókat, prospektusokat, könyveket készítenek. Kulturális információkkal látják el az érdeklődőket. Ha valakit részletesebben érdekelnek a fenti ajánlatok, bővebb felvilágosítást kaphat az információs központban a következő címen: 2000. Szentendre, Pátriárka u. 7. (—er) Süsü. a sárkány és még sok bábfigura elevenedett meg a hétvégén a főváros néhány pontján — Vár, Vörösmarty tér, Jókai tér —, hogy szórakoztassa a kicsinyeket, a már nem egészen kicsiket és a nagyokat is. Novak János zeneszerző, társulati igazgató valami egészen újat, másfajta színházat kínál a gyerekeknek, mint amilyet eddig láthattak. A hétvégén a három helyszín szabadtéri színpadain angol, olasz, francia, osztrák, belga és román bábegyüttesek léptek fel, nagy sikert aratva. A vásári bábjátékok története című kiállítást a Jókai téri kőszínházban rendezték, ahol megjelent Marschall Miklós, Budapest főpolgármester-helyettese, a fesztivál fővédnöke. A siker garanciája, hogy az ügynek megnyerték Kemény Henriket, aki már a társulat tagjaként mutatta be Vitéz László újra itthon című darbaját. A Jókai téren két színpadon folyt a műsor, a környéken élők a lakásokból kihozott székeken ülve nézték a produkciót. — Bár én csak vendég vagyok itt, mint műsorközlő, de magam is reménykedve várom, hogyan sikerül megújítani a gyerekek szórakoztatását, — mondotta Cseke Péter Já- szai-díjas színművész. Ha minden, amit kollégáim terveznek, sikerül, a megújított bábjátszás visszahozza majd a kicsiket a színházba, nem is beszélve arról, ha tényleg lesz gyer- mekmusical-bemutató is. A magyar bábjótszás tulajdonképpen Muharay Elemér tevékenysége óta színházi életünk mostohagyermeke. Ez annál is fájdalmasabb, mert egy bábjátékot már egy hároméves gyerek is megért, és a bábszínházon keresztül lehetne kinevelni a jövő színházlátogatóit. Reménykedünk benne, hogy Novák Jánosék kezdeményezése — melyet támogatnak Nyíregyháza és Békéscsaba, a két vidéki bábos-fellegvár művészei is — ez utóbbi formában új utakat jár majd. (Ilancsovszki János felvételei) Kövesi Györgyi, az ócsai gimnázium latin—orosz szakos tanára egy családi kirándulás alkalmával fedezte fel a Tölgyes Turistaközpontot — így lett az úttörők régi nyaralótelepe másfél hétre (augusztus 10-től 19-ig) a gimnázium nyelvi-humán táborának színhelye. A tábor ötlete is Kövesi Györgyitől származik, aki néhány éve egy önismereti önfejlesztő klubot vezetett. Az Eb (ember- barát)-klub tagjai azóta „kirepültek”- az iskolából, Györgyi intenzív olasz tanfolyamra kezdett járni, kuckójukat tanteremmé alakították. A tanárnőben azonban .élt a remény, hogy a klubot fel lehet támasztani, e törekvés egyik csírája a nyelvi-humán tábor, ötlete megvalósításához kiváló társakat talált a francia—magyar szakos Kiss Évában és az angol—magyar szakos Mitó Zsuzsában. A ZABHEGYEZŐ TRÓNFOSZTÁSA Főleg olyan elsős és másodikos gyerekeket hívtak, akik valamelyik tantárgyból kiemelkedően tehetségesek, vagy érzékenyek és kreatívak, de képességeik számára még nem találtak megfelelő medret. Megtervezték a napirendet, a foglalkozások tartalmát, sőt a tanév végén még „kötelező olvasmányt” is adtak a leendő résztvevőknek. Saját kamaszkoruk bibliáját, Salinger Zabhegyezőjét. A gyerekeket a nyelvi foglalkozások szerint három csoportba osztották. Az angol és francia csoport számára inkább beszéáköz- pontú, énekes, verses foglalkozásokat terveztek, a latinnál a fordítástechnikára került a hangsúly. Mindhárman olyan érdekes, könnyed olvasmányokat, énekeket gyűjtöttek össze, amilyenek ilyen -oly an okból nem kerültek a tankönyvekbe. Az esti közös foglalkozások voltak hivatva visszaidézni a najdáni Eb-klubot, ezek programját úgy igyekeztek összeállítani, hogy a tipikus kamasz- problémák kerüljenek terítékre. Ide tervezték kapcsolni a Zabhegyezőt, de „beépítették'’ a svéd gyermekverseket is, csakúgy, mint Örkényt és Karinthyt. — A meglepetés számunkra az lesz, hogyan tudjuk mindezt keresztülvinni — mondta a tábor előtt Kövesi Györgyi. — A gyerekek egyelőre idegenek egymásnak, nehezebben nyílnak meg, úgy hogy most inkább a figyelemfelkeltő szándék dominál. Lássák, hogy másképp is lehet gondolkodni, hogy a másik is mondhat okosakat, pedig mondjuk, hagyományosan öltözködik. Vagy nem jár még senkivel. Pedig ezek nagy „bűnnek*’ számítanak. Lelkemre kötötte, hogy feltétlenül látogassam meg őket, mert csak ott, helyben tudom felmérni, mire jutottak. Látogatásom a táborozás ötödik napjára esett, amikor már viszonylag összeszokott a kis csapat. A tábor kivételesen üres volt, a gondnok a közeli fehérvárcsurgói strandra irányított. Első nagyobb kirándulásuk volt ez a négy kilométeres út és a fürdő. Sajnos volt, akinek az utolsó is, mert ahogy a tó vizébe lépett, menten egy éles kagylóval akadt össze. (Kórházban kellett összekapcsolni a sebét.) MA MASRA FIGYELNEK A három tanárnőt még az előző esti friss élmény, a Zabhegyező feldolgozása foglalkoztatta. „Nem, jött be’’ — szögezte le szűkszavúan és szomorúan Kövesi Györgyi. A főszereplőt, Holdent kellett volna öt tulajdonsággal jellemezni, de a válaszok nem voltak kielégítőek. Egy gyors tesztet írattak hát. kinek mennyire tetszett a könyv, és megdöbbenve számolták össze, hogy a legtöbb gyereknek tetszett ugyan, de nem rázta meg. Olyat is találtak, aki a nyelvezete miatt nem tudta elolvasni. Tipikus generációs ellentét: ma másra figyelnek, mást tartanak fontosnak a kamaszok, mint egy-két évtizede. TANARNO A EORRÓ SZÉKBEN E kölcsönös kis csalódástól eltekintve nem panaszkodtak sem a felnőttek, sem az ifjak. Sikeresek voltak a nyelvi foglalkozások, érdekesek, izgalmasak az önismereti és szituációs játékok. Egyik nap a francia—magyar szakos tanárnő lett az „áldozat’’, őt ültették az úgynevezett „forró székbe”, ami arra szolgált, hogy a benne ülőt alaposan kifaggassák, megizzasszák. Sem ő, sem a diákok nem érezték a dolgot kínosnak, épp ellenkezőleg, közelebb kerültek egymáshoz. Máskor a gyerekek agresszivitással kapcsolatos élményeit idézték fel, játszatták el úgy, hogy a történet főszereplője volt a rendező. Amitől a tanárnők féltek, tudniillik, hogy tanítványaik unatkozni fognak, nem következett be. Ahogy elmondták, kicsit nehezen szokták meg a tábori rendet, de most már nem szívesen gondolnak a hazautazásra. Tudják, hogy amit itt kapnak, nemcsak az iskolában, hanem személyes életükben is kamatozni fog! (pachner) Szegedi szü bűc béri Sikeres évad Évadértékelő sajtótájékoztatót tartott hétfőn Ni- kolényi István, a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatója és művészeti vezetője. Elmondta, hogy 4 be„A magyarok harmadik világkongresszusát jelképes értelemben egy új pusztaszeri országgyűlésnek tekinthetjük: egy mozaikjából újraépíthető nemzet szellemi parlamentjének.” A kongresszus az ország, a világ nyilvánossága előtt zajlott. A tömegkommunikáció jóvoltából — aki akarta, s bírta erővel — nyomon követhette szele- miségét. Nyert és veszített egyszersmind, aki a tévékamerák segítségével kísérte az eseményeket. Nyert, hiszen egyszerre több helyszínre juthatott el könnyűszerrel, esszenciájában élvezhette jeleseink gondolatait. Veszített, mert a műsoridő szabta keretek gyors munkára serkentették a televíziósokat: néha bizony a „megvágott” beszélgetésekből csak a lényeg maradt ki. Amikor három esztendővel ezelőtt a kongresszus mai résztvevőinek zöme Felsőőrön találkozott, a T V R-TUKORB Számvetés protestáns szabadegyetem égisze alatt, csupán megérezték az eljövendőt. Akkor ugyanis a téma az volt: mi a magyar? Mára a kérdés imigyen vetődött fel: ki a magyar? Nem véletlen, hogy Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetsége elnökeként minduntalan visszatért e kiindulóponthoz. Györffy Miklós a vasárnap esti záróbeszéige- tésben riporterként partner volt a számvetésben. Csoóri szerint a világ magyarsága génjeiben, emlékeiben hordozza az összetartozást. A közös sors egy kultúrához köt. A költői elme mozaiknemzet felépítéséről álmodik. Melyet a közös „ihlet”, a közös „koncentráció” tartana össze. „Elhangzott több millió mondat a konferencián. De a térség békéjét, emberi jogait egy sem sértette” — mondotta Csoóri Sándor. Abban a reményben, hogy ezután négyesztendőnként találkozik a világ magyarsága. S a Magyarok Világ- szövetsége egyfajta érdek- szövetség, avagy parlamentként működhet a jövőben. Mit ér az ember? Szentendrére látogatott el Lengyel Nagy Anna mikrofonjával. Embermesék című műsorában Guszti bácsit kereste meg, akit mindenki így ismer a kisvárosban. A csaknem egy évszázadot megélt idős pékmester felidézte a régi Pismányt. Az egykori malmokat, a pengős világot, s azt, amikor brióst sütött a gyerekeknek, s ajándékul küldte el az iskolákba. Beszélt az évszázad szenzációjáról, a rádióról. Sorban álltak az utcában, hogy hallgathassák az első kristályos készülék adását. A riporter kérdésére, hogy miként lehetett ép észszel átélni azt, hogy elvették a pékséget, hogy • ki- semmizzék, a bölcsességre az évek múlásával szert lett ember Csak imieven felelhetett: „más világ kerekedett, s ezt tudomásul kellett venni”. Am akkor sem ment csinnbe, amikor az erőszakos riporter ..provokáló” hangot ütött meg. A maga módján mindenről elmondotta a véleményét. Közel a kilencvenhez írja aoja félbemaradt nanln- ját. s természetesen a magáét, s a családiáét. Erdősi Katalin mutatót 12 előadásban láthatott a Dóm téren a közönség. Az időjárás az idén kedvezett a szabadtérinek, nem maradt el . egyetlen előadás sem. A nézőszám elérte a 80 ezret, a jegybevétel 20 millió forint volt — azaz sikeresnek ítélte az idei évadot az igazgató. Mint arról az MTI már korábban beszámolt, új helyre költözik a napokban a Játékok igazgatósága. A jelenlegi irodájuknál kisebb helyiséget, a Deák Ferenc utca 28—30. szám alattit azért vállalták, hogy ezzel is segítsék az új, mobil nézőtér felépítését. A korábbi irodájukat az önkormányzat értékesítette, így az új nézőtér felépítésére létrehozott alapítvány máris 22 millió forinttal rendelkezik. Az ön- kormányzat, illetve a közgyűlés szeptemberben dönt arról, mennyi pénzzel támogatja a kivitelezést, s a minisztériumi hozzájárulásról is várja a döntést a Játékok vezetése. Az igazgató arról tájékoztatott, hogy a mobil nézőtérre kedvező pályázatokat kaptak, s amennyiben novemberi-0 éld'1 ^ogv lesz-e ISO millió forin+in a szabadtérinek, a jö'’ő évadra elkészülhet a nézőtér.
