Pest Megyei Hírlap, 1992. augusztus (36. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-21 / 197. szám

Megem Sékezés a megyeházán Egy szívműtéthez sok vér kell, ráadásul éppen a ke­vésbé gyakori, O RH-f- faj­tából. A családfő a széles rokoni és baráti körből to­borozta össze a véradókat. Első alkalommal huszon- ketten keresték fel Budán a Véradó és Vérellátó Szol­gálatot, ahol a vizsgálatok alapján hét jelentkezőt ta­láltak e célra alkalmasnak, mégis üzenhette n tértek vissza, mert másnak is szí­vesen felajánlják a vérü­ket. Szerdán reggel hét óra körül álltak meg a kocsik a vértranszfúziós állomás előtt. Babarcziék Ráckevén laknak, a férfi a főváros­ban egy belsőépítész-lakbe­rendező kisvállalkozásnál bútor-összeszerelőként dol­gozik. A többiek járműve Szigetszentmiklósról futott be. Ifj. Erdős Károly huszon­egy esztendős. ..A sógorom barátjának a fia” — hang­zik a bemutatás. Mindany- nyian elmosolyodunk a nyakatekert megnevezésen, pedig a hangulat — ha bi­zakodó is — nem túl derűs. Ezen a délelőttön lesz a műtét. A fiatalember most harmadszor ad vért, ismeri a kislányt, a szülőket, de nem ez a lényeg, adna ő bárkinek, akinek segíthet. ,A Csepel Autógyárból jött, ott van a munkahelye. Ta­lán magában arra gondol, hogy egyszer ő is apa lesz. é.s a gyermekéért mindent megtesz az ember. Kalocsai László egy kft. vezető embere, ő Babarczi sógora. Többszörös véradó. Ismeri az újonnan elfoga­4 vJlírírn) Su jnáltuk a képen látható úrvezetőt, aki a család biztató tekintetével kísérve próbálta jobb belátásra bírni az út­közben meghibásodott személygépkocsiját (Hancsovszki János felvételei) Kitartóan negyven fok közeli, rekkenő hőséget je­leztek tegnap a hőmérők. Aki tehette, árnyékba hú­zódott, víz mellett hűsölt, vagy a hegyekbe menekült a nehezen elviselhető ká­nikula elől. Már aki tehet­te, mert ünnepnap lévén nem kellett dolgoznia . .. — A mentőben lesz ma még Ián hatvan fok is! — törölgette izzadságtól gyön­gyöző homlokát délelőtt negyed tízkor Nagy János gépkocsivezető. A nagyká- rat mentőállomáson vele együtt öten láttak el ün­nepnapi ügyeleti szolgála­tot: két sofőr, két mentő- ápoló és Vicha Ferenc szol­gálatvezető. Valamennyien tizenkét órát dolgoznak, reggel hétkor kezdték a műszakot. — Az új munka törvény- könyve egyáltalán nem jött :ól nekünk — jegyezte meg Vicha Ferenc, aki közel két évtizede mentős, lüíifi-tól Nagykalap, ahová mégis könnyebb eljárni Tápió­bicskéről, mint a főváros­ba. — Lecsökkent a túl­óránk, mivel nem huszon­négy órázhatunk legújab­ban. Míg korábban 230 órá­kat teljesítettünk havonta, most ICO, maximum 200 óráig mehetünk el. Több ezer forinttal megrövidü­lünk ... — Most elaprózódik a szolgálati időnk, felbomlott a korábbi, jól bevált szisz­téma, amelyben tudtuk, hogy ki mikor került sorra. Ez változott meg: a család sem örül ennek, de hát menni kell ... Drdbik György gépkocsivezető vé­lekedett így, miközben sok másról is szót ejtettünk a nemrég épült, korszerű mentőállomáson. Az ügye­letben lévők nem akartak panaszkodni, azért csak ki­buggyant belőlük, hogy jú­lius elsejével már az ebéd­pénzt sem kapják meg. — Igaz, sokszor nincs időnk ebédelni, mert egész- nap úton vagyunk. Talán ma nem ígv lesz — bizako­dott Nagy János. Míg mi ünnepeltünk, mások dolgoztak — Az utóbbi hetekben sok volt a hasmenés, töb­ben belázasodtak, mások állandó náthára íratnak ki gyógyszert. Megszaporodott az allergiások száma, állí­tólag a vadkender miatt, amiből szintén több van az idén, mint máskor. — Milyen a telefonköz­pontban, ha kint negyven fok feletti a hőmérséklet? — ismétli kérdésemet Lau- kó Mária, a központ keze­lője Nagykátán, a Távköz­lési Vállalat helyi üzemé­ben. — Régóta csinálom: nem is láttak engem mos­tanában, mondjuk. egy augusztus 20-i ünnepségen sem. De ez már csak így van. meg lehet szokni. Az emberek meg ugyanúgy türelmetlenek, mint hét­köznap. Azonnal kell min­den, pedig tudván tudják, hogy a mi hálózatunk na­gyon elavult. Majd csak jön az új ... Igyekszem kedvesen beszélni a hívók­kal, legtöbbjüket ismerem a hangjáról. No igen: ünne­peken megszaporodik a külföldi vonalat kérők szá­ma, például Erdélybe so­kan akarnak telefonálni. Van, amikor összejön, van, amikor nem ... — Rengeteg a dísztávirat, úgy látszik, most köszöntik az Ilonákat — mulatott a táviratokkal borított asz­talra Kulcsár Pál távirat- kézbesítő ugyancsak Nagy- kütán. — Lehet, hogy ma 140 kilométert is le Jtell Hasonlóképpen nyugodt ünnepi ügyeletben remény­kedett Farkas Lászlöné, a nagykátai gyógyszertár ve­zetője is. Asszisztensével hétfőn reggel adja át a szolgálatot, addig persze sok minden történhet. Hi­szen nagy a terület: lénye­gében a régi járást látják el munkaszüneti napokon. S bizony egy-egy szombat­vasárnap harminc-negyven ember csönget zárás után. Budaörsön a Szabadság úti benzinkútnál Kovács Zsolt reggel (i-kor állt munkába, este 8-ig volt szolgálatban Kollégák, barátok jöttek vért adni Aki gyerekként hetedma­gával cseperedett fel egy nagy családban, annak te­rebélyes a famíliája. Szö­vevényes rokoni szálak szö­vik át mindennapi kapcso­latait, és ennek ebben a zárkózott, rideg világban megnő a jelentősége. Töb­ben örülnek egy jó hírnek, bánkódnak, ha baj van. Az összetartozás ereje veszi körül mindig az éppen rá­szorulót. Babarczi István még fia­tal ember. Három szép gye­rek édesapja. Gábor kilenc­éves, Péter öt, Krisztina három és fél. Csoda-e, hogy a legkisebb — az egyetlen lány — a család szeme fé­nye? Szülők, testvérek egy­aránt nagy szeretettel ve­szik körül, ám egy ideje a féltés és az aggodalom gör­cse v’ont szoros gyűrűt a kislány köré. Egy éve lehet, hogy megállapították az or­vosok, Kriszti szivrendelle- nességgel jött a világra, és műtéttel lehet csak jóvá­tenni a természet tévedé­dott munka törvényköny­vét, tudja, milyen paragra­fusok vonatkoznak a vér­adókra. A műtétre váró pi­ci lányról elmondja, hogy eddig még nem volt külö­nösebben észrevehető a szív rendellenessége, de ahogy fejlődik, egyre in­kább terhelné a szervezetet a betegség, ezért kell most végrehajtani az orvosi be­avatkozást. Felde György ráckevei, ő Szigetszentmiklóson dolgo­zik a BK V-telepén. Maga is a rokonsághoz tartozik. A „seregben” volt utoljára véradó. Az első szóra ajánl­kozott, örült, hogy segíthet. Közben mindannyian a kisgyerekre gondolnak, aki mit sem sejtve fekszik ágyacskájában a Tűzoltó utcai kórházban. Mellette a szerencsét hozó kabalama­lacka. Feszültség vibrál a vérellátó folyosóján. Ahogy levették a szükséges vér­mennyiséget, autó viszi a kórházhoz, és kezdődhet a műtét. Tíz órakor Krisztina már a műtőben volt. Nem sok­kal múlt dél, amikor a Semmelweis. Orvostudomá­nyi Egyetem II. Számú Gyertnekklinikájának szív­sebészeién kezet szoríthat­tam az operációt végző or­voscsoport vezetőjével, dr. Lozsádi Károly professzor­ral. Tájékoztatása szerint a kislány veleszületett szív- betegségét kellett orvosolni. Az elhasznált és a friss vért szállító pályán a két szív­félt sövényrendszer vá­lasztja el, ez azonban nála hiányosan fejlődött, továb­bá a friss vért szállító sziv- i'ész egyik billentyűje elde­formálódott. Az operáció során a szív­részek tökéletes elválasztá­sa megtörtént. Erre az idő­re a pici szív dobogását meg kellett állítani. A szív és a tüdő feladatát helyet­tesítő szerkezet feltöltésé­hez volt szükség a reggel összegyűjtött vérmennyi­ségre. Sajnos egyre ke ve sebben érzik emberbaráti kötelességüknek, hogy má sokon segítsenek. A vérei látó szolgálatok bajban vannak. Mostanában gyak ran a hozzátartozóknak kell megszervezniük a véradást Hála a jószívű emberek­nek meg az orvosi hozzá­értésnek, Krisztinából egészséges felnőtt lesz. Ez a kisgyermekkori kórházi ke zelés elhalványul az emlé kezetében. A jóleső tudat viszont megmarad azokban, akik örömmel segítettek. Tamasi Tamás (Folytatás az l oldalról.) megyei közgyűlés elnöke átadta a Pest megye ön- kormányzata által alapí­tott Arany János pedagó­giai, illetve közművelődési díjakat. A közgyűlés döntése alap­ján Arany János pedagó­giai díjat kapott Junek Ká­roly tanár, a pátyi Ortutay Gyula Általános Iskola igazgatója és Burián Já­nos, az Aszódi 1 Számú Ál­talános Iskola tanára. Tudni kell, hogy azoknak adományozható a díj, akik kiemelkedő eredményeket értek el az óvodai, iskolai és intézeti oktató-nevelő munka irányításában, il­letve végzésében. A közművelődési díj azok­nak a személyeknek és együtteseknek volt adomá­nyozható, akik sokat tettek a közművelődési tevékeny­ség irányításáért és meg­szervezéséért, az ifjúság művelődéséért, és akik ak­tív szerepet vállaltak a közművelődés korszerű for­máinak és módszeréinek kidolgozásában. A közgyűlés döntése alapján a 24 javaslatból a ceglédi Kossuth Lajos Gim­názium leánykara és Mak­iári József Liszt-díjas kar­A ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium leánykára is kitün­tetést kapott (Hancsovszki János felvételei) Az egyik kitüntetett, Mak­iári János karnagy nagy, a váci Vox Humana vegyes kar vezetője része­sültek kitüntetésben. A megyei ünnepség ke­retében dr. Skultéty Sán­dor címzetes államtitkár, Júsz-Nagykun-Szolnok, Pest és Nógrád megye köztár­sasági megbízottja, a Bel­ügyminisztérium által ado­mányozott miniszteri di­cséret kitüntetést nyújtot­ta át a hivatal jelenlegi munkatársainak — köztük dr. Lucre i Zsuzsannának, a Pest Megyei Területi Hi­vatal fcmuriikatársának, és egyéb elismeréseket adott át a volt főispáni hivatal dolgozóinak. A kitüntetetteknek jókí­vánságait fejezte ki dr. Asztalos István, az ünnep­ség levezető elnöke, azután pedig ünnepi műsorral tisz­telegtek az esemény. előtt. l’app Anionéba Sóskúlon a telefonszerelők dolgoztak az oszlopok tete­jén. Egy baleset során az oszlop tövében kigyulladt személygépkocsi tüze teile tönkre a kábelt, így nem maradt más Czakó László ügyeletesnek, mint hogy ki­cserélje az elégett kábelt, hogy újra tudjanak telefo­nálni a sóskútiak motoroznom itt, a város­ban, olyan nagy. a forgal­munk. Különben egy átla­gos napon ötven-hatvan kilométerre jön ki a napi menetteljesítményem. Még jó, hogy a motor hűsít, csak a bukósisak nem hiányzik ebben a kánikulában. Persze másfelé —- szerte a megyében, országban — szintén sokan dolgoztak tegnap. Hogy mi ünnepelni, pihenni tudjunk ... T. F. ÉLETRE SZÓLÓ ADOMÁNY Meggyógyulhat egy pici szív

Next

/
Thumbnails
Contents