Pest Megyei Hírlap, 1992. augusztus (36. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-15 / 193. szám
CE GILD I XXXVI. ÉVFOLYAM, 193. SZÁM 1992. AUGUSZTUS 15., SZOMBAT Vagy fél tucat csahos, harapós kutya őrzi a Budai út mellett álló Monori-tanyát. Ugatásukra kikémlel, elém jön a gazda, de még percekbe telik, amíg hűséges házőrzőit láncra regu- lázza. Hiába, betyárvilágot élünk megint, szinte kevesebb a jó szándékú ember, mint a gonosztevő. Biztonságtudatot adnak az ebek, hiszen megszabdalják, aki illetéktelenül bemegy. Vannak emberek, akik csak az effajta bizonyosságban hisznek, mert már megtapasztalták, hogyan veszik ki a kezükből egy perc alatt, ami jogosan az övék, csak is az övék volt. Monori Benő meg a felesége valószínűleg nem örült nekem. Régi sebeket tépett fel a kérdésem: — Milyen veszteségre jelentbe* gyógyírt a mostani kárpótlás? Benn a pitvarban beszélgetünk. Nehéz sóhajok szakadnak fel. sokszor hajtogatott papírlapok kerülnek eől. Az asszony mondja: — Mi mindenért megdolgoztunk. Azt a kis földet már a demokráciában vettük, mégis ingyen elvették. A saját erőnkből gyűjtöttük, rakosgattuk össze a rávalót. Soha semmi földet nem kaptunk, se háztájit, se semmit. Kárpótlás reményében Manori Benő a Táncsics Termelőszövetkezettel kötött bérleti szerződést simítja elém az asztalra, mint egy bűnjelt. — Hat hold és 828 négyszögöl földet vettek el tőlünk 1959-ben, hosszú erőszakoskodás, győzködés után. István testvérem hét, László négy kataszteri holdra formálhat jogos igényt, továbbá néhai édesanyánk után járna még nekünk együttesen három hold. — Bogy teltek föld nélkül az évek? — Igaz, sajátom nem lehetett, de téeszbe sohase léptem be. Bérelt földből éltünk, közben sikerült vennem egy darabkát mellé. Lovunk, tehenünk mindig volt. Most is két tehén, két ló, két üsző meg egy növendék bikaborjú áll az istállóban. Nyolc hold földet bériek, ehhez jön a saját. Ezek persze nem egy tagban vannak. Kisebb réCEGI.EDI llUtl Vt* Cegléd, Kossuth tér 1. • A szerkesztőség vezetője: Fehér Ferenc. » Munkatársak: Tibay Ágnes és Kóbor Ervin. • Postacím: Cegléd, Pf. 19. 2701. Telefax és telefon: 53 11-400. ti Telex: 22-6353. • Hirdetés- felvétel: Hírlapkiadó Vállalat Közönségszolgálata, Cegléd, Teleki ti. 30.: kedd, csütörtök, péntek 9-től 12-ig, szerda 10—17 óráig. Telefon: (53) 10-763. sze a tanya mellett, a többi meg az albertirsai és a szentmártoni határban. Én, ha itthonról hajnalban elindulok, amíg hazaérek, mindig meleg vizet iszom. Szeressék a földet — Milyen növényeket termeszt? — A lucerna a kukorica a két fő növény. A szalmát úgy veszem az almo- záshoz. Gabonával azért nem foglalkozom, mert megfizethetetlenül drága a kombájnolás. a kukoricát kézzel le lehet törni. A napszám drága, így inkább az honosodott meg, hogy ha valaki segíteni hív', nem kérek pénzt, jobban járok, ha robotban adja vissza. — Hogyan ítéli meg a kilátásokat? — Hatvanöt esztendős vagyok, s ha újra fiatai lehetnék, megint paraszt lennék, mert megtaláltam benne a boldogságomat. Azt tanácsolom a fiataloknak. szeressék a földet, a jószágot. és legyen szorgalmuk, kitartásuk. Itt se ünnep, se vasárnap nincs, az állatok mellett mindig ott kell lenni. A háború elölt színvonalas volt a ceglédi határ, minden tanya tele volt jószággal. Amikor az oroszok bejöttek,-- és rekviráltak, még a legelfásultabb front- katonák is minden istállóban meghagytak egy tehenet. mondván, hogy a gyerekeknek. a mamának enni kell. Akik utánuk jártak. sokkal kegyetlenebbek voltak, semmit sem hagytak, csak a keserűséget. Meggyőződésem, megint talpra állna az ország, ha engednék, de sajnos nem lehet tőkét csinálni. Mindent elvesznek a termelőtől, nem hagynak hasznot. hogy fejlődjön, s ahogy erősödik, úgy fizethessen több adót. — Mi lesz azokkal, akik maguk próbálnak gazdálkodni? — A kényszer ráviszi őket, hogy belefogjanak. Aki bérbe adja, az látni fogja, hogy csak morzsákat kap. Rá jön, hogy ha maga csinálja, több haszonra számíthat. Mozi A Szabadság filmszínházban augusztus 13-én, 16-án, szombaton, vasárnap, délután 6 órakor: Freddy halála (amerikai horror). Este 8 órakor: Drágám, a kölykök összementek (amerikai vígjáték). Az autósmoziban augusztus 15-én, 16-án, szombaton, vasárnap: Freddy halála. Az élőadások este 9 órakor kezdődnek. — Ha megkapja a remélt 170 aranykoronát, mit kezd vele? — össze kell majd fognunk. Cifrakertben vették el a földünket, ott is szeretném visszakapni. Ott nőttem fel, ismerem a határt. Abban csak az irigység találhat hibát. Első osztályú a termőtalaj. össze kell majd szövetkeznünk többünknek, sok munkát együtt elvégeznünk. Persze alaposan megválasztjuk, milyen cimborákat engedünk magunk közé. A hasonló gondolkodásúnkat kellene egymás mellé válogatni. Unokám is folytathatná — Mit gondol, fog máraz ősszel az új főidőn szántani? — Aligha. Kifutottunk az időből. Ha május lenne, akkor még reménykednék. Monori Benő gazdálkodó tanyája előtt traktorok, munkagépek sorakoznak. A fia használja őket, aki egyébként gépkocsivezető Az idősebb Monori azt szeretné, ha az unokája is parasztember lenne, mert abból meg lehet élni. Bár a próféta szólna belőle. Tainasi Tamás Lassan egy hónapja gyötri az embert és minden élőlényt a szokatlanul tartós meleg. Az emberek koruktól, egészségi állapotuktól, illetve a körülményektől függően élik meg. Mert vannak, akik elbújhatnak a tűző nap elől, míg mások, ha tetszik, ha nem, viselniük kell a hőséget. Az utóbbiak közé tartoznak a postai kézbesítők. Nekik, meleg ide, meleg oda, menni kell, s még azt sem választhatják meg, hogy a nap melyik szakaszában. Amikor a minap, a kora délutáni órákban az abonyi postahivatal három kézbesítőjével rövid ideig beszélgettünk, folyvást az motoszkált a fejemben: hogy bírják mindezt? Aztán ugyanezt kérdésként fogalmaztam meg. INGER!ÉKENYSÉG — Nagyon nehezen — válaszolta Rácz Barnabás, majd így folytatta: — Ideges, Ingerlékeny vagyok, nem tudok olyan kedves lenni az emberekhez, mint máskor. Néhányan szóvá is tették ezt: „Barna, maga nem ilyen ember”. Szedem a televíziódíjakat, s ha valaki nem tud fizetni, érzem, felmegy a „pumpám”. Nem győzöm munka közben a nyakam mosogatni, hogy ezzel is valamicskét hűtö- gessem magam. Aztán itt van az ingkabát, amit a munkáltatótól kaptunk. Nagyon hasznos, kifogástalan a 20-25 fokos melegben, de nem most. Vastag, nem szellőzik eléggé. Voltaképpen nem a meleggel van baj, hanem hogy folyamatosan, immár negyedik hete tart ez a kánikula. Ügy tűnt, a nők postai kézbesítő körökben is jobban viselik a megpróbáltatásokat. Vergyák Jánosné ugyanis ezt látszott igazolni gyors, temperamentumos mozgásával, pergő beszédével — Becsületes, jó idő van. Éppenséggel ki lehet bírni, bár néha kóvályog az ember. Pláne, amikor egy-egy helyen a szokottnál tovább kell álldogálni, az áldott, jó napocska pedig folyvást süti a fejem. Általában mindenki jajgat, milyen meleg van, aztán megy tovább és intézi a dolgát. Igaz, most azért nincs olyan mozgás az utcán, mint máskor, amikor kellemesebb az idő. Ez éppen olyan, mint amikor szakad az eső, az utcán senkit sem látni, csak — mint mondani szokták — a „bolond” postást. Van ebben valami, de mi lenne, ha ezért vagy azért leáll- nánk. A küldemények sosem érnének célhoz. — Mi lenne, ha a napnak abban a szakaszában dolgoznának, amikor nincs még hőség? — Ezt több okból sem tartom lehetségesnek. De ha netán a postai anyaghoz átmenetileg korábban sikerülne hozzájutni, az se biztos, hogy előnyünkre lenne. hiszen az emberek mindig egy bizonyos időpontban várnak. Nem előbb, nem később. Ha ez, a rend alkalomszerűen felborulna, ki lennénk téve, hogy újra kellene egyes utcákat járni, vagy a sok anyagot visszahoznánk a hivatalba. ÁLLANDÓAN — őszintén mondom, nálam a kánikula minden kellemetlen hatása főleg abban nyilvánul meg, hogy éjszaka nem tudok rendesen aludni. Órákig ülök a szoba közepén a földön vagy a lakásbejárat előtt az udvaron, és nem jön álom a szememre. Ez készít ki. Akkor álmosodom el, amiLa bdar úgórajt A Kossuth-Honvéd labdarúgó-csapata a tavaszi idényben remek teljesítményt nyújtott. Szinte reménytelen helyzetből sikerült kiharcolni a bennmaradást. A kieső helyen állva, négy pont hátrányt ledolgozva maradt az NB Hibán. A bravúros szerepléshez az edzőcsere is hozzájárult. A télen a szolnoki Szatmári János került a csapathoz, aki néhány évvel ezelőtt majdnem az NB I-ig vezette a Szolnok csapatát. A dicsőség fényében a sportban sem lehet sokáig sütkérezni. Az új bajnokságban is helyt kell állni, ami a körülményeket ismerve, nem lesz könnyű. Az esélyekről, a tervekről beszélgettünk Szatmári Jánossal. — Mikor kezdték a felkészülést? — Július tizenharmadi- kától vagyunk edzésben. Nyolcán távoztak a csapatból, így általában hétnyolc emberrel edzettünk. Mivel nálunk inkább katonajátékosok játszanak, ezért szinte minden fél évben csapatot kell építeni. — Kiket tudnak igazolni az új bajnokságra? — Jászberényből kerül hozzánk Karkusz és Bató, és nagy valószínűséggel a mi játékosunk lesz az Egerből Báder, aki a Ferencvárosban is játszott. A Kispest ifjúsági csapatától leigazoltuk a ceglédi származású Jankovicsot, aki ott meghatározó játékos volt. Remélhetőleg az abonyi Varga is nálunk fog játszani az új idényben. Romániából is jött egy futballista, a neve Demeter Gyula, aki védő, és nagyon jó képességű. Remélhetőleg a rajtig megjön a játékengedélye is. — Milyen összeállítást tervez a Makó elleni mérkőzésen idegenben? — Ha semmi nem jön közbe, akkor a Nagy P. — Demeter, Korpácsi, Vágó, Kis — Rimóczi, Valter, Varga, Simon — Farkas, Jankovics összetételű együttes kezd. A csapatban kor az óra ébresztőt jelez. Egyébként egyetértek Rácz kollégámmal, jó lenne, ha nyári ruházatunk között egy-két szellősebb inget kapnánk. Varga László postás kenyere javát már megette: ötvenéves elmúlt, és harminckét esztendeje járja Abony utcáit. Mint elmesélte, beszélgetésünk napján kSzel kétszáz lakást felkeresett, és 15-16 kilométere* útszakaszt bejárt. MEGOLDÁS — Nem emlékszem, hogy az itt eltöltött harminckét évben ilyen hosszan tartó kánikula lett volna — szögezte le. — Lehet, hogy korom miatt, de szellemileg és fizikailag egyaránt megvisel a meleg. Gondom mégsem ez, hanem hogy éjszaka nem tudok rendesen pihenni. Felhevültnek érzem magam, és ez nagyon rossz. Az ilyen nagy meleg ellen munka közben nem sokat tehetünk. Én például, ahol fa van, ott alája megyek, s gyakorta látogatom az utcai vízcsapokat. — Az egyik helyen derékig jól leöblítem magam, a másik helyen zoknistól, cipőstül álltam a kifolyó alá, ami a lábamon keresztül hűtött. Nincs más, a bőrünkből nem bújhatunk ki. Különben minden oké. A postai anyag, miként télen a 25 Celsius-fokos hidegben, eljut az emberekhez. Egyébként semmi sem tart örökké, úgy hírlik, a hét közepére megérkezik a lehűlés, s ez a fontos. Gy. F. jó néhány ifjúsági korú játékos van. Ez annak köszönhető, hogy a hozzánk kerülő embereket nem adták oda az egyesületeik az első két mérkőzésre. Rájuk csak a harmadik fordulóban számíthatok. Ez igen nagy hátrány. Az ifislák igen tehetségesek, és más megoldás nem lévén, a mély vízbe kell dobnom őket. — Milyen eredménnyel lenne elégedett a rajton? — Egy nagyon képzett együttes az ellenfelünk, ráadásul idegenben. Tőlük az ennél lényegesen jobb játékerőt képviselő tavaszi csapatunk is kikapott. A fiúk jó erőben vannak, a fiatalok kezdik megszokni a légkört. A tisztes helytállást mindenképpen elvárom, valamint azt, hogy mindenki az utolsó lehele téig küzdjön. Azután a be vonulókkal kiegészülve, remélem, minél hamarabb sikerül egy ütőképes együttest kialakítanom — fejezte be az edző. Kóbor Ervin Életképek A ceglédi vasútállomáson egy éltes korú férfi kotorász a pénztárcájában. Azt számolgatja, telik-e újságra? Kihúz egyet az áttekinthetetlen kupacból, s úgy tűnik, az nem nyerte meg a tetszését. A lap igen gyűrött. Az újságárusnő ráförmed: — Tegye vissza azonnal! Hogy mer a közepébe nyúlni? Mit képzel? Dühtől eltorzult arccal oktatja: — Majd én adok! A tétova bácsika meg- hökken. A lap nem fogy .., Bekukkantok egy cukrászdába, ugyanis szeretem az édességet. Más is kedveli, páran még állnak előttem. Egy idős hölgy túrótortát vásárol, lassan számolja ki a pénzt. A mögötte álló fiatalasszony közben megkéi-di: mennyibe kerül a krémes. Az öreg hölgy szintén közbeveti: pár pillanat alatt elfeledte, hogy mennyit kell fizetnie. Az elárusítónő hangosan jegyzi meg, hogy elölről kezdheti a számolást, mert „vannak olyan szemtelen emberek” — a fiatalasszonyra tekint —, „akik közbekotyognak, amíg mást kiszolgál.” Az asszonykának pillanatok alatt szertefoszlik vágya a krémes iránt. Nem fogynak a sütemények... (- y) „Kifutottunk az időből” Semmit sem hagytak, csak a keserűséget Különben minden rendben Gyakorta látogatom az utcai vízcsapokat A tisztes helytállást mindenképpen elvárom
