Pest Megyei Hírlap, 1992. augusztus (36. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-13 / 191. szám

KINCS, AMI NINCS ? Tizenhét műemlék A vagyonátadó bizottság döntése nyomán tizenhét műemlék ingatlan a váci önkormányzat tulajdonába kerül. Pontosabban fogal­mazva: tulajdonába kerül­het. A feltételek azon Iran meglehetősen kemények.. A Műemléki Felügyelet elő­írása szerint ugyanis, az épületeket öt éven belül fel kell újítani, illetve, el kell végezni a homlokzat és a tető felújítását. Ami — ha mondjuk az egyre rom­ló állapotú Vörösházra gon­dolunk —, szinte remény­telen feladatnak látszik. . Ez a tizenhét ingatlan valóban kincs. Ám úgy tű­nik, hogy ez a kincs — nincs, és nem is lesz. Min­denesetre a gazdasági bi­zottság — megerősítve a városfejlesztési bizottság elnökével — kapta azt a szép feladatot, hogy vala­mi megoldást találjon. Hogy a kincs is megma­radjon, és a város se men­jen tönkre kincse miatt. (—nos) .VASÁRNAP Rókusi búcsú A váci rókusi búcsúra augusztus 16-án, vasárnap este hat órai kezdettel ke­rül sor, a Rókus kápolná­nál. A búcsút Regőczi Ist­ván atya, az Isten vándora című könyv szerzője tartja (akinek a napokban ítélte oda a díszpolgári címet Vác város képviselő-testülete). VÁCI Immár negyedik éve működik Kemencén a mű­vésztelep, ahol a Magyar Rajztanárok Országos Egye­sületének tagjai — művész­tanárok — töltenek el két hetet. A létszám változó: Volt év, amikor húszán is voltak, idén tizenketten dolgoznak a művésztelepen. Alkotásaikból augusztus 7-én nyílt kiállítás a Béke Művelődési Házban. Báli Péter gödi, Bernéth Elek kemencei, B. Jánosi Gyön­gyi jászberényi, Bozsik Ro­zália budapesti, D. Kovács Júlia budapesti, Ö váriné Fürjén Rita komáromi és Pcmgrácz Éva pécsi mű- vész állította ki alkotásait. A műveket és alkotóikat dr. Koös Judith művészettör­ténész méltatta. Pongrácz János kemen­cei polgármester természe­tesen elsősorban a helyben élő művészre, Bernáth Elekre büszke, akinek egye­di, sajátos olajképeiről dr. Koós Judit is elismeréssel szólt. A polgármester — és ez is természetes — na­gyon büszke az immár ha­gyományos művésztelepre is. — Kemencének megtisz­teltetés, hogy az alkotók idelátogatnak, kimunkálás­ra alkalmas témát találnak, s jól éx'zik itt magukat, hiszen vissza is járnak — mondta Pongrácz János. — Ez egyben felhívja a fi­gyelmet községünkre is, és bizonyítja, nincs olyan kis helye az országnak, ahol nem találhatnának valami érdekeset, megörökítésre méltót. A művésztelepen olcsó szállást és étkezést bizto­sítanak az idelátogató al­kotóknak, ennek fejében ők egy-egy művüket adják a falunak. A műveket ma­guk a helybéliek választ­ják ki. S mint a polgár- mester mondta, már egy kisebb tárlatra való gyűlt össze az alkotásokból a községházán. (b.) Kevesebb, mint tavaly Minden hétfőn véradás Bár idén az év első hét hónapjában kevesebb vért adtak az önkéntesek, mint a tavalyi év hasonló idő­szakában, Vácon és kör­nyékén a véradás helyzete nem ad kétségbeesésre okot. Az összesítés szerint 922 liter vért adtak a se­gítőkész emberek. Ez 68 li­Ötven éve történt A városi közgyűlés rekordja Szép háziünnepség szín­helye volt a váci postahi­vatal. ahol Szerényi Ferenc posta- és táviróellenőrt búcsúztatták, aki 42 évi szolgálat után ment nyug­díjba. Az ünnepeltet a pos­ta vezérigazgatója is me­leg hangú levélben köszön­tötte. László Árpád iskolaigaz­gató kezdeményezésére nagy létszámú szimfonikus zenekar alakult a városban. Karnagya Pohl Gyula lett. Sikeres volt első bemutat­kozásuk: kísérőzenét szol­gáltattak A megváltás misztériuma című bibliai tárgyú színpadi játékhoz. Sok a panasz: rozsdás, múzeumi mérlegeket hasz­nálnak a váci piacon. Ké­rik a polgármestert: állít­tasson fel hatósági ellen­őrző mérleget. Két hét múlva a Váci Hírlap hírül adja, közmegelégedésre, a kért mérleget el is helyez­ték a főtéri piacon. Kísérlet, gödöllői példa nyomán, váci szülőotthon felállítására. Dr. Akker- mann János szakorvos be­adványt ír a képviselő-tes­tületnek, s javasolja, hogy a volt Huber-hásban en­gedjél- meg — magánvál­VACI HÍRLAP Vác, Dr. Csányi László Űrt. 45. 0 A szerkesztőség ve­zetője: Borgó János. 9 Munkatárs: Dudás Zoltán. ■ Postacím: Vác, Pf. 32. 2601. Telefax és telefon: (27) 14-095. Telex: 282-297. • Szerkesztőségi fogadóóra: kedd és péntek 13-tól 15 óráig. • Hirdetésfelvétel a szerkesztőségben naponta délelőtt 9-től 11-ig, vala­mint a váci hirdetőirodá­ban (Jókai utca 9.) hétfőn és kedden délután 14-től 17 óráig. lalkozásban —, egy kor­szerű szülőotthon létesíté­sét. Orgonát avattak a Hon­véd utcai Szent József Fiú­nevelő Intézetben, dr. Pongrácz Elemér igazgató kezdeményezésére. A kitű­nően felépített hangszert az avatóünnepségen a ter- vező-orgonaművész, Sza- kolczay Rigler Ernő szólal­tatta meg. A váci közgyűlés rekord­ja: 120 perc alatt 81 napi­rendi pontot vitattak meg, köztük a csatornadíj-sza­bályrendeletet. A Váci Elet beszámolt a közigazgatási érdekességről, megemlítve, hogy egy témához alig más­fél perc is elég volt a köz­gyűlésnek. A deákvári templomépí­tés kedves eseménye: a ko­rábbi alapkőletétel, majd a templomszentelés után — a Himnusz hangjai mellett —, kereszt került a torony tetejére. A hívek adako­zása meggyorsította az építkezés befejezését. Vác város vezetése 25 ezer pengőt szavazott meg dunai uszoda építésére. Ezt az összeget állami támoga­tás is kiegészíti. A 10X20 méteres medence tervét Markó Jenő főmérnök ké­szítette el és nagy sikert aratva, bemutatta a „város kisparlamentjének”. Száznegyven éves a fő­téri Váci Siketnémák Inté­zete. Az évfordulón Szép József mondott beszédet és megkoszorúzta az iskola udvarán látható Cházár András-szobrot. A nagyne­vű alapító érdemeit a dísz­teremben Győrffy Ákos bu­dapesti tanár méltatta. összeállította: P, K. terrel kevesebb, mint az előző évi véradás — ami betudható az egykor bázis­nak beszámító cégek nehéz helyzetének, illetve meg­szűnésének. Július hónapban eredmé­nyes véradás volt Ácsán, Vácon, az Esze Tamás-lak­tanyában, Vácrálóton és Váchartyánban. összesen 189-en adtak vért, s közü­lük harminc volt az új vér­adó. A kihelyezett véradáso­kon kívül a kórház vér­transzfúziós állomásán is lehetőség van a véradásra. Hétfőnként reggeltől dél­utánig várják az önkénte­seket — akiknek száma júliusban elérte a hatvan­ötöt. — Július hónapban összesen 103 liter vérhez jutott az állomás. xJ^tírícm XXXVI. ÉVFOLYAM, 191. SZÁM Új utakat keresnek 1992. AUGUSZTUS 13., CSÜTÖRTÖK Misszió a falak között \z érdeklődők előtt kinyílik a váci börtön — hivatalo­san büntetés-végrehajtási intézet — kapuja, és látha­tóvá válnak a sötét folyosók. Egy kívülállónak sem ne­héz bejutnia a kívül-belül zord épületbe, feltéve, ha az elítélteknek kíván valamilyen formában segíteni, vagy egyszerűen tájékozódni szeretne. A formaságok elinté­zéséhez elég egy telefon. Amikor a belépő mögött becsukódik a rács, a kinti világ mérhetetlenül rnesz- szire kerül. A társadalom­ból kirekesztettek ezt élik át. Ezért tartja fontosnak dr. Klenyán Mihály by. al­ezredes, az intézet parancs­noka, hogy kapcsolatok épüljenek a magas falakon beiül, illetve az azokon kívül élők között. Eredmények­ről is szólhat, például a szabad vallásgyakorlás ér­vényesülésében. KÜLSŐ KAPCSOLAT A parancsnok minden újítást örömmel fogad, ha az elősegíti, hogy a fogva- tartottak ne „vakokként” szabaduljanak. Figyelem­mel kíséri a több intéz­ményben elkezdett „nyitott börtön’’ elnevezésű kísérle­tet, bár elképzelhetetlen­nek tartja, hogy az új jog­szabályok hatályba lépé­séig csatlakozzanak. — A fő ok az, hogy a mi intézetünk nem börtön. Az olvasó válaszai Alapvető különbség Forgó László olvasónk­nak Bonifert Donát képvi­selő cikkével kapcsolatos reklamációjára két válasz is érkezett. Bár a válaszok megjelenése óta meglehe­tősen hosszú idő telt el, mégis - — a tisztesség így kívánja ' — lehetőséget adunk a viszonválaszra. A két írás, amelyre — utólag — olvasónk reagál, A demokrácia így műkö­dik (Úri Kovácsné) illetve, Dirigálunk vagy megegye­zünk (Bonifert Donát) cím­mel jelent meg. Az alapvető különbség a július 9-i számban megje­lent Úri Kovácsné cikkével kapcsolatban az, hogy sok a félremagyarázás, illetve csúsztatás: amikor az elő­ző pártállami szavazásokat összemossa a jelenlegi sza­bad választásokkal. A má­sik, amikor az ellenzék sze­repét összetéveszti a több­ségi magatartással. Senki sem vitatja az ellenzék vé­lemény nyi Iván ítási jogát, de megengedhetetlen, hogy véleményét ráerőszakolja a többségre, akinek pedig a vállán nyugszik a kor­mányzás felelőssége! Az alapvető ellentét pe­dig Bonifert Donát bará­tom július 15-i cikkével kapcsolatban elsősorban ideológiai. Áz ő liberális ■felfogása az én konzerva­tív jobboldali felfogásom­mal kibékíthetetlen. (Ügy érzem elég világosan és célirányosan fogalmaztam.) Ellentétünk közül a Ju­hász-iskola ügye, csak egy a sok közül. Itt most, csak arra reagálnék, hogy meny­nyire volt fizikai erejé­ben, hogy a szavazási ered­ményt nem a valóságnak megfelelően interpretálta, melynek bizonyítéka a fen­ti megállapításom. Én ugyanis abból indultam ki, amit ő állított cikkében: a 12:11 szavazási eredmény. A hivatalos jegyzőkönyv, valamint a Váci Demokra­ta újságban is leközölt sza­vazási eredmény: 13 igen, 7 nem, 3 tartózkodás. Ez testvérek között is, 13:10. Ugye ez azért egészen más: nem csak egy szavazattöbb­ség. Hogy mennyire fontos a kétharmados többség arra, csak annyit: semmi garan­cia nincs arra, hogy az elkövetkező ciklusban mi­lyen lesz a pártok felállása, és a most hozott határoza­tok megmaradnak-e — miután jós B. D. sem le­het. Ezért ne a jövőre gon­doljanak a képviselők, ha­nem a mában hozzanak tisztességes és időtálló dön­téseket, hogy ne kelljen szégyenkezniök önmaguk és a község előtt sem! Forgó László A nálunk raboskodók ösz- szetétele rendkívül válto­zatos. A sok fegyházra ítélt mellett vannak olyanok, akik itt töltik börtön, illet­ve fogház fokozatú bünte­tésüket. Ráadásul nemrég ötven fiatalkorút is átszál­lítottak hozzánk Tökölről. Nekünk tehát más utakat kell keresnünk, de segít­ségre szorulunk. Nem elég, ha bentről próbálkozunk, a szabadok érdeklődése és támogatása legalább olyan fontos. Hasonló nyugat-európai intézményekben szerzett tapasztalatairól is beszél. Ott intenzív kapcsolatok jöttek létre a foglyok és az őket jó szóval, személyisé­gük fejleszésével támogató szervezetek, egyének kö­zött. A jó példát nem szé­gyen követni. EGYHÁZAK TERMEI Engedélyt kapok arra is, hogy egy nevelő sorra meg­mutassa a szürke épület- együttes bizonyos részeit. Először is az 1777-ben fel­épült templomot, amely ma raktár. Az elmúlt negyven évben sok hasonló épület jutott ugyanilyen sorsra. Isten valamikori házát kí­vülről már felújították, de belül rogyásig rakott pol­cok sorakoznak a málló freskók és a korhadó kar­zatok alatt, a szentek kife­jezéstelen szemmel néznek az összehajtott rabruhákra. A belső rendbehozatalhoz több millió forintra lenne szükség, de az intézet ve­zetői nem mondanak le er­re vonatkozó terveikről. Addig az újra megindult istentiszteleteket az intéz­ményben működő dolgozók iskolája helyiségeiben tart­ják. Egy szokatlanul világos folyosón egymás mellett sorakoznak az egyházak termei. A katolikusokéban feszület lóg a falon, a töb­biben csak a székek sora­koznak. A parancsnok eredményeket sorol, noha a szabad vallásgyakorlás el­vét a börtönökre vonat­koztatva, még nem rögzíti jogszabály. — 1991-ben felajánlottuk a felekezeteknek a rabok közötti misszió lehetőségét. Sokan elfogadták, még Marosi Izidor, akkori váci püspök is megkeresett, hogy tisztázzuk a formai kérdéseket. Azóta rendsze­resen jönnek katolikus, re­formátus, evangélikus, bap­tista papok és lelkészek, sőt Jehova tanúi is. Egy el­ítélt, az utóbbiak országos kongresszusára, 3 napos büntetésmegszakítást kap­hatott. Színesíti a képet, hogy egy iszlám vallású férfit is rendszeresen láto­gatnak. FELELŐSSÉG, KUDARC Az a cella, ahol a földre borulva imádkozni szokott, nagyon lehangoló. Szűk és sötét. Csakúgy, mint a fo­lyosó két oldalán húzódó zárkák sora, melyeknek mélyéről nem látni mesz- szire. Ezt a „vakságot" azzal próbálják gyógyítani, hogy valamennyi hazai na­pilap megvásárolható, s akinek elég pénze van, sa­ját tévéje is lehet. Amíg a legtöbben a poros udvaron kergetik a labdát, vagy be­szélgetnek, addig néhány fogoly most is a készülék előtt ül. Tart az olimpia. Sok kísérlet csődöt mond az elítéltek körében, mert a legtöbben megváltoztat­hatatlannak tartják sorsu­kat, és nem hiszik el, hogy számukra is kitekintést akarnak nyújtani a rése­ken. Kevesen fordulnak a segíteni szándékozókhoz. A lelkiismeretes munkának ugyan vannak eredményei, néhányan például megtér­tek, de az igények alacso­nyak. Főleg a visszaesők és a régóta fogvatartottak fordulnak kifelé. Akik újonnan bekerülnek, még sokkal zárkózottá bbak. Itt tehát sok feladat vár a misszionáriusokra és a ve­zetőkre egyaránt. A szabadok körében vi­szont el kell tűnnie egy ré­gi téves beállítottságna]§. A bűnözőknek viselniük kell tetteik következményeit, de a közös felelősségről szól­va, a válasz nem lehet né­ma csönd. Csak így érhető el, hogy a jó szándék, ami­ben Vácon nincs hiány, eredményes is legyen. Ribáry Zoltán lAoummm Dunagyöngyc filmszínház (Dr. Csányi László krt. 53.): augusztus 13-án, csütörtö­kön, 18.30 és 20.30 órakor a Mindenki fogja a magáét című angol vígjátékot ve­títik. Rendezte: Leonard Stern. Főszereplők: Eric Ilde és Robert Wühl. — Té­mája: A pajkosan hangzó cím egy rendkívüli örökség története. A hatalmas va­gyon szétosztása nem köny- nyű feladat, mert a maf­fia is beleszól az osztozko­dásba ... <JíMnn 11 Műgyűjtő község Művésztelep Kemencén

Next

/
Thumbnails
Contents