Pest Megyei Hírlap, 1992. augusztus (36. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-13 / 191. szám

AZ ŐSI MEXIKÓ KINCSEI HAGYOMÁNYŐRZŐK MAGÁNYA Kultúrák olvasztótégelye Kis Jakab jól mulattatott Szobor az ősi Mexikóból Görögországból jött, Ko­reába megy az a kicsiny, de kultúrtörténeti szempontból «írnál jelentősebb kiállítás, amelyet a mexikói elmök magyarországi látogatásá­nak idején nyitottak a Nép­rajzi Múzeum dísztermében. A kiállítás szeptember ele­jéig tart nyitva. A prekolumbián művé- azet gyönyörű alkotásait bemutató tárlat Az ősi Me­xikó kincsei címet viseli. És azokról az esztendőkről rzól. amikor az időszámítás előtti évezredektől 1521-ig tartó sajátos, sok össze­tevőjű művészet kialakult. Ebben az időszakban három ■történelmi és kulturális pe­riódust különböztet meg a történetírás. A Krisztus előtti 1800-tól az időszámí­tás utáni 100-ig tartó pre­klasszikus kor a mező-ame­rikai kultúrák kialakulásá­nak időszaka. S jelen van benne az olmék, a középső Veracruz, a vasztek, vala­mint Nyugat-Mexikó ősla­kosságának művészete. Klasszikus vagy városi korszaknak nevezik az i. e. 100-tól 800-ig tarló évszá­zadokat, amely kor Teoti- huacan városközpontjának megépülésével vette kezde­tét. A világszerte legismer­tebb maja kultúra fejlődése is ekkor érte el tetőpontját. A klasszikus korszakot a posztklasszikus követte 900- tól 1521-ig. Ekkor érte Me­xikót az északról más élet- formájú törzsek beáramlá­sa, új lendületet adva a kultúrának is. (Merthogy Mexikóban különös módon mindig is érvényesült a kulturális tolerancia és kontinuitás. így lehetséges, hogy a 3500 éves kultúra máig hatóan magába ol­vasztotta Mexikó sokféle népének és korszakának művészetét. (E korszakban virágzott a tolték állam, új filozófiai iskoláival, új épí­tészeti módokkal. Ekkor tel­jesedett ki az azték mű­vészet. Ötvennyolc agyag- és ter­rakottaszobor, istenek, nö­vények, állatok ábrázolatai­val. kultikus és használati tárgyak, sírmellékletek, ék­szerek, urnaedények sora­koznak a múzeum díszter­mében. Valamennyi tárgy a rendkívül gazdag Mexikói Antropológiai Múzeum tu­lajdona. A mexikói múzeum pompás gyűjteményével is megismerkedhetnek a láto­gatók, méghozzá két video­film segítségével, amelyeket a kiállítás ideje alatt vetí­tenek. (kádár) Dány faluba két úton kell bemenni... éneklik a dá- nyiak. Mindenesetre hosz- szasan megy oda a busz Isaszegtöl, a legközelebbi vasútállomással rendelkező településtől a többnyire er­dők szegélyezte úton. A fa­lu lakóinak száma négy­ezer körüli, a távolság, a közlekedés nehézségei el­lenére a munkaképes kor­osztálybeliek legtöbbje el­jár dolgozni. Pestre, Gö­döllőre... S mintegy ezer- kétszázan nyugdíjasok. Nyugdíjasklub vendégségben Néhány hónapja Számos- völgyi Attiláné, a műve­lődési otthon vezetője kez­deményezte, hogy legyen nyugdíjaskluib Bányán is. Körülbelül egyidős ez a kezdeményezés a Dányi Tükör című havilap létre­jöttével — annak március 3-án jelent meg az első száma. Példányszáma öt­száz. Ír bele cikkeket K. Gázár Lajos nyugdíjas is. Nekünk, a Pest Megyei Hírlapnak pedig levelet küldött: milyen jól szóra­koztak, mikor falujuk bú­csújakor, Szent Jakab ün­Magyar írók világtalálkozója Két kulcskérdés Milyen szellemi és társa­dalmi feladatok várnak az egységes magyar irodalom­ra és mi jellemzi ma az egyes régiók magyar irodal­mának helyzetét? E két kulcskérdésre igyekszik megadni a választ a magyar írók I. világtalálkozója, amelyet augusztus 17-én és 18-án, a keszthelyi Feste- tics-kastélyban rendez a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság és a Magyar Írószövetség. Irodalmi közéletünk ki­magasló eseményét Göncz Árpád köztársasági elnök nyitja meg, majd a két nap során huszonöt író, költő és irodalomtörténész mondja el téziseit és „helyzetjelen­tését” a tárgyalandó téma­körben. A találkozó alkalmával kerül sor Molnár Edit fotó­művész Illyés Gyula és kor­társai című tárlatának meg­nyitására, valamint két iro­dalmi kirándulásra is. NYÁRI SZÍNHÁZ népén náluk vendégesked­tek a szomszédos Kőka köz­ség nyugdíjasklubjúnak tagjai. Ülünk K. Lázár Lajossal a házuk verandáján. Csok- rosan nyílik a rózsa a ve­randa meiletti bokron, odébb egy magas fán kör­te érik. Bort kérek-e vagy mál­naszörpöt, kérdi, aztán koc­cintunk, pedig nekem mál­naszörp van a poharam­ban: egészségére! □ Mivel szokták tölteni az időt a nyugdíjasklub­ban? — Beszélgetünk, megbe­széljük az öregeket foglal­koztató dolgokat. Akik ré­gebben az énekkarban vol­tak, azok énekelgetnek ... □ Megszűnt az énekkar? — Meg. Azért is örülnek a falu vezetői, hogy ala­kulgat a nyugdíjaskluib, mert egyedül a Szent Csa­lád csoport maradt még egyben a faluban ... Búcsúkor mint a rabszolgák □ Az meg csak kará­csony előtt jár. — Igen. Járnak házról házra és éneklik: „Szállást keres a Szent Család, de senki sincs, ki helyet ád, nincsen aki befogadja azt, ki ég és földnek ura ...” Ahogy elmondom az éne­ket, hozzátéve, hogy a szü­lőfalumból, Karácsondról ismerem, Lajos bácsi fele­sége is közbeszól: Kará­csondról nősült ide vala­ki... □ De nem sok helyen van már meg ez a szokás. Itt még mindig tartják — csodálkozom. S még megismerkedhe- tem olyan szokással, amely­ről sosem hallottam: Kis Jakab napja megünneplé­sével. — 26-án volt Szent Ja­kab búcsúja. Másnap meg Kis Jakab. Az még nagyobb ünnep. Akkor a háziasszo­nyok pihennek, mert bú­csúkor olyanok, mint a rabszolgák. Kis Jakabra már nemigen maradnak vendégek. A nők kiülnek a kapu elé, beszélgetnek, pi­hennek. Folyik a nagy vi­galom is, az utcán táncol­nak, mulatnak. Elmennek az erdőbe, ott hirkagulyást. főznek, meg kimennek a tóra. Ki viszi tovább ? □ Melyik napon jöttek a kókaiak? — Kis Jakabkor. Olyan jól érezték magukat, nem is akartak hazamenni. Úgy táncoltak, mint akinek sem­mi baja nincs. Nálunk még csak olyan tizenhatan van­nak a nyugdíjasklubban, de Kókán vannak vagy hetvenen, s olyan negyven körülien jöttek el a múlt­kor. Bégen működik már ott a nyugdíjasklub. Tu­dom onnét is, hogy dolgoz­tam Kókán, portás voltam a Papír- és Lakatüzemben. Annak ellenére, hogy rok­kant vagyok: mozgott az em bér. Lajos bácsi „mozgott”: vöröskeresztes titkár volt, tanácstag, a Káosznál — a szakmája szabó — össze­kötő titkár, ö elment a nyugdíjaskluibba is. de so­kan, mint Szamosvölgyi At­tiláné mondja, húzódoznak tőle. Akik már ott vannak, jól érzik magukat. Kimoz­dulnak egy kicsit otthoni magányosságukból. Most éppen augusztus 20. ün­nepére készülnek, verssel, énekkel. Talán majd a fia­taljaikat is sikerül meg­mozgatni — mint Kókán már sikerült. Arra a ne­vezetes Kis Jakab-ünnep- re nem csupán nyugdíjasok érkeztek, a kókai fiatalok Illyés Gyula Tüvé-tevők cí­mű színdarabját mutatták be, nagy sikert aratva a dányi közönségnél. Mint K. Lázár Lajos ír­ta, mondta: — Gyönyörű színdarabot adtak elő a kókai fiatalok. Nagy műsor volt... Nádudvari Anna Vasárnapig látható a Macbeth A történelmi dráma mű­helyeként jeleskedő gyulai Várszínház idei, 29. évadjá­nak utolsó drámabemutató­ja augusztus 13-án, csütör­tökön lesz: Shakespeare „Macbeth” című tragédiáját adja elő a nyári színház társulata. A darab rende­lője Sík Ferenc, a címsze­repben Tóth Sándor játszik, a további szerepekben szín­re lép Varga Mária, Tordai Teri, Csurka László, Sza­kácsi Sándor, Csikós Gá­bor, Fülöp Zsigmond és Kátó Sándor. A Macbethet csütörtöktől vasárnapig lát­hatja esténként a Körös­parti fürdőváros közönsége. A gyulai várszínházi évad augusztus 22-én és 23-án a magyar Ura fesztiváljával folytatódik, az utolsó ren­dezvény pedig az augusztus 24-i „Tiszta forrásból” cí­mű népzenei fesztivál lesz. Lexikonra nincs pénz Félezer felfedező felfedezése A kétévenként ismétlődő Kátai néptáncfesztivált ta­valy augusztusiban ren­dezték meg Nagykátán, ám az idén sem telik el tánc nélkül Szent István ünne­pe. Közös úton — közös kenyéren címszóval tánc­együttesek ünnepi körmű­sorát szervezte meg a nagy- káfcai Bartók Béla művelő­dési központ. Augusztus 19- től 23-ig a Tápiómente együttes vendégei lesz­nek ugyanis Olaszország­ból az Agilla e Trasi- meno és Törökországból a Nazilli elnevezésű együtte­sek. A „nagy hármas" öt nap alatt öt környező települé­sen tart előadást, vesz részt menettáncon. Nagykátán augusztus 19-én, szerdán este hét órakor a művelő­dési központban lesz a dísz­előadás. másnap 11 órától a Dózsa György úton látvá­nyos menettánccal folytató­dik a városi program. A szabadtéri színpadon délben kezdődő gálaműsor egyben a Szent István-napi ünnep­ség csúcspontjaként szere­pel, amikor a polgármeste­ri köszöntő után a három nemzet tiszteletére három új kenyeret áldanak meg. Pénteken — augusztus 21-én — délután két óráitól Tápióságon menettánc és ünnepi előadás következik a település többholdas, gyönyörű, fás, ligetes isko­lakénjében. Es le 6 órától Tápiószölös- látja vendégül a nemzetközi táncosokat, Pándon 22-én 16 órakor lépnek fel, majd 23-án, va­sárnap délelőtt 9 órakor-7’d- piószentmártonban zárul a nagy menet. A „Közös úton — közös kenyéren” elnevezésű tánc- körműsor ismét színvonalas ünneplési lehetőséget nyújt a Tápió vidéki települések polgárai részére. Köszönhe­tően — immáron sokadszor az elmúlt években — a Tá- piómente nép táncegyüttes­nek, az őt fenntartóknak és a támogatóknak. A nagykátai és környék­beli fiatalokból álló társu­lat magas szintű produk­cióival a világ sok országá­ban tette le névjegyét, szer­zett újabb és újabb kapcso­latokat ennek a vidéknek, Pest megyének. A tánc, a kultúra közös útján talál­kozott először Nagykáta és olasz testvérvárosa, Alfon- sine. így kerülhet ide im­már harmadszor a Trasi- meno-tó melletti Castiglin- ne di Lago nevű városltá­ból az Agilla e Trasimeno néptáncegyüttes. Májusban Törökországban, a Földkö­zi-tenger partján járt a ma­gyar együttes: az akkori vendéglátó, Aydin . városa a velük szomszédos telepü­lésről delegálta a Nazilli fő­iskolai táncegyüttest. A nem mindennapi talál­kozó jelen tőségére, a ülne embereket. közösségeket, népeket összekötő szerepé­re utal az a tény, hogy Tá­pióságon például az elmúlt évtizedekben a búcsú kivé­telével egyetlenegyszer sem mozgattak meg annyi em­bert— az egész falut —, mint amennyit ezúttal sze­retnének. S bizonyára ott is lesz a falu apraja-nasyja. hiszen Ságon mostanában még menettáncot sem lát­tak, nem még táncoló törö­köket ... A körműsor kezdeteivel egy időben — 19-én, szer­dán este fél hatkor — Gesz- tesi Szilvia festőművész ki­állítását nyitja meg a nagy­kátai művelődési központ­ban László Lilla festőmű­vész. A festmények augusz­tus 29-én estig reggel nyolctól este hatig tekint­hetők meg. (tóth) Erden a Magyar Föld­rajzi Múzeum termének fa­lán a világ térképe látha­tó. A mi világunké, a föl­dé, a földrészek rajza kite­rítve. A térkép alatt ma­gyar utazók arcképei, mind­egyikükhöz kapcsológomb tartozik, amelyet ha meg­nyomunk, a térképen ki­gyullad az az útvonal, ame­lyet ő megtett. Ott van Julianus barát, Körösi Csorna Sándor, Jelky András. Vámbéry Annin és még sokan mások. De so­kan nincsenek. És jó lenne azt is tudni, hogy azon az úton mi történt velük, mit tapasztaltak. Az elkészült Magyar Uta­zók Lexikona csaknem fél­ezer magyar földrajzi fel­fedező, tudományos utazó munkásságát ismerteti. A Magyar Földrajzi Múzeum köré csoportosult szakem­berek 1986-ban határozták el, hogy összegyűjtik, köz­readják a világ magyar fel­fedezőinek életrajzát, mun­kásságuk értékelésével együtt. A lexikon megje­lentetését vállalta a Medi­cina Könyvkiadó Panorá­ma szerkesztősége. 1989-re elkészültek a kéziratok. 1990-ben befejeződött a szerkesztés, a szövegeket térképekkel és illusztrá­ciókkal egészítették ki. Minden rendben is lenne. És mégsem. A Magyar Uta­zók Lexikona 35 íves kéz­iratának ugyanaz a sorsa, mint oly sok más kézirat­nak manapság: nincs pénz a kiadásra Az alkotóközös­ség lemondott csekély tisz­teletdíjáról. Anyagi támo­gatókat keresett, hogy a nyomdaköltséget, az érté­kesítéssel járó kiadásokat összegyűjthesse. Költségve­tésük szerint 1 millió 200 ezer forint szükségeltetne. Ám ahogy múlik az idő, ez az összeg nyilván több lesz. És egyre csekélyebb az esély, hogy utazóink felfedezéseivel, a földrajz tudományát gazdagító eredméhyeivel megismer­kedhessünk, azok leírását lexikonba gyűjtve kezünk­be vehessük. —nádudvari— SZENT ISTVÁNKOR A TÁPIÓ VIDÉKÉN Kenyéráldás törökül is

Next

/
Thumbnails
Contents