Pest Megyei Hírlap, 1992. augusztus (36. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-10 / 188. szám

GÖDÖLLŐI XIX. ÉVFOLYAM, 188. SZÁM 1993. AUGUSZTUS 10., HÉTFŐ Németországba vezetnek a bátorlécek A rönktől a reexportig Katonás József, a bagi Faép Kft. ügyvezetője kétkezi munkával kezdte faipar! pályafutását és két évtized alatt annyit haladt előre, mint a legtöbben nyugdíjas korukig sem. Ma — mondhatni — kisujjá­ban van az eredeti szak­mája amit technikumi ta­nulmányokkal egészített ki és az üzleti, pénzügyi isme­retek tara is. És még nem töltötte be a negyedik ik­szel. Változatos az életpályá­ja. Vezetett részleget ipari szövetkezetnél. Végzett ter­melőszövetkezet keretén belül bedolgozómunkát majd dolgoztak átalánydí­jas rendszerben. A termé­kek, melyek irányításával készültek, eljutottak Hol­landiába, Belgiumba, Fran­ciaországba. Ezeket az aszódi Ferromechanikánál gyártották, míg profilt nem váltottak Azután az álta­la tervezett laborbútorokat készítették, és szállították Nigériába. Bedolgozóként az Agria Bútorgyárnak ké­szítettek különböző termé­keket. Volt olyan esztendő, amikor a bagi Petőfi Tsz legnyereségesebb tevé­kenysége volt az, amit Ka- tonás József vezetett. Mindez csak része a lel­tárnak, de talán érzékelte­ti, mennyit ér, ha az ügy­vezető azt mondja, ezek a tevékenységek nagyban hozzásegítették a hazai ter­melőkkel való kapcsolat- építéshez, s az ismerkedés­hez a külkereskedelemmel, az üzleti élettel. Mint vallja, a gazdasá­got — kicsiben és nagy­ban is — a változó körül­mények között kitartással lehet működtetni: A meg­felelő szemlélet mellé olyan szakemberek is kel­lenek mindenütt, akik a feltáruló — néhanapján felkínálkozó — lehetősé­geket meg tudják valósíta­ni a gyakorlatban is. Ezt persze nem katedra mö­gül mondja, hanem olyan emberként, aki maga is vállalkozó A Faép Kft.-t 1990-ben alakították Ebben a for­mában az ipari mellett a lakossági igényeket is ki­elégítik. A telephelyen ko­moly beruházással sokféle célgépet helyeztek el, gon­dolva arra is, hogy a je­lenlegi gazdasági viszo­nyok csak átmenetiek lesz­nek. A kft. termelési lehe­tőségei sokoldalúbbak, mint a hazai piac pillanat­nyi igényei. A rönktől a késztermék előállításáig mindenféle géppel — így a lapmegmunkáláshoz szük­ségesekkel is — rendelkez­nek. Ezáltal a kft. mini­mális kooperációs munká­ra szorul. Az Oser márkájú osztrák rönkvágó géppel fűrészárui, illetve tetőanyagokat készítenek (A szerző felvétele) • Katonás József több ha­zai céggel termeltet német, olasz exoortra. Bútorléce­ket gyártanak. További ma­gyar partnereket is keres, mivel például a német piac többéves távlattal rendel­kezik, megnyugtató pénz­ügyi háttérrel. Ügy látja — és ezen ér­demes elgondolkozni —, hogy a keresleti oldalon nagyobbak a lehetőségek, mint a kínálatin. Az előb­bi persze a külföldi, az utóbbi pedig a magyar. Szerinte egyrészt az a baj, hogy a magyar cégek tő­keszegények így olyan piacokon próbálkoznak, melyek számukra nem ki­alakultak, nem folyamato­sak, másrészt olcsón — rönk formájában — elad­ják azt, amit legalább fél­kész termékké feldolgozva több pénzért értékesíthet­nének. Mi több, az utóbbi esetben a hulladék is job­ban fizetne! Katonás József szerint javulást hozhat az állami gazdaságok privatizációja, a szövetkezetek átalakulá­sa. Termelésben, gazdálko­dásban önálló, felelős ve­zetők kellenek a jó üzle­tekhez. Az ipari termelésen, ter­meltetésen túl az ügyveze­tő a cseh, orosz, román export-import lehetősége­ket is kutatja. Ahogy mondja, ezeken a területe­ken — akár a reexportban is — a magyaroknak sok keresnivalójuk van. Visszatérve az Egres-pa­tak partjára. a Faép Kft.-nek nem ez az ipar- telepítő tényezője, hanem általában a főváros közel­sége, közvetlenül pedig az M3-as autópálya tőszom­szédsága, a bagi csomó­ponttal koronázva. Meg­kereste több nyugati cég, befektetési lehetőséget lát­va. Egy olasz vállalkozás például a fűrészüzem mel­letti területet szeretné megvásárolni. Komoly fa­telep kialakítására nyílhat itt mód. Mindebbe Katonás József be kívánja vonni az önkormányzatot és a ter­melőszövetkezetet is. Egy­általán: ő jóval szorosabb együttműködést lát szük­ségesnek általában és konkrétan is az előbbivel. Az adókból gazdagodjanak a települések, vallja, de fordítsanak is vissza azok­ból a vállalkozások fejlesz­tésére, ami munkahelyte­remtéssel is járna. Balázs Gusztáv Amikor a sokadik Icizzadás után is a hőguta kerülgeti az embert a lakásában, arra gondol, de jó lenne ezt a íreleget megőrizni a télre. Ez azonban még jó sokáig csak álom marad. Jó lenne összegyűjteni a napfényt is a hosszabb estékre. Amíg nem megy, mást kell kita­lálni. Petőfi nyomán kívánhat­juk: alkossunk érdekkép­viseleti szervezeteket, szá­zat, ezeret! Tesszük is a piacgazdaságra való átme­net során. De hogyan jön ez az energiagondjaink­hoz? Hát ügy. hogy már­ciusban megalakult a Ma­gyar Energiafogyasztók Szövetsége. Az elnökség gödöllői tagjával, Jáky Kálmánnal e szervezet cél­jairól beszélgettünk. — Hasonló szervezetek a fejlett, ipari országokban régóta működnek — mond­ta elöljáróban a nyugal­mazott villamosmérnök, aki több évtizedes nemzetközi tapasztalatokkal rendelke­zik: a Ganz vállalkozási főosztályvezetője volt. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület, melynek tagja, kérte fel még 1990-ben, hogy vegyen részt a szö­vetség szervezésében. B Mi 11 célja a Magyar Energiafogyasztók Szövet­ségének? — Természetesen az energiafogyasztók — legye­nek azok háztartások, vagy nagy ipari vállalatok, vil­lamos energiát, gázt, hő­energiát felhasználók — érdekeinek képviselete, vé­delme és érvényesítése a piacgazdaság körülményei között. Az energiatermelők, -szolgáltatók — a dolog természeténél fogva — előnyben vannak velünk szemben. Mondhatjuk úgy is, hogy kiszolgáltatottak vagyunk. Ezért a fogyasz­tókat érintő törvények, rendeletek, szabályzatok ki­dolgozásánál, az árak és árrendszerek meghatározá­sánál hallatni kívánjuk hangunkat. A véglegesítés alatt álló alapszabályban is le kívánjuk szögezni, hogy szükség esetén előse­gítjük az egységes fogyasz­tói magatartás kialakulá­sát. ■ De hát érdekellentétek lehetnek a kis- és nagyfo­gyasztók között is! — Igen, de meg lehet ta­lálni a közös nevezőt, egyetértésre tehet jutni, ahogyan reményeink sze­rint a termelőkkel, szolgál­tatókkal is. Másrészt, aki égy iparvállalatot képvisel, az otthon háztartási fo­gyasztó. Persze, nem lesz egyszerű a munkánk, sok fájdalmas „kiigazítás” vár ránk, amit a szövetség tag­jaként sem utasíthatok el. Magyarországon szociálpo­litikai megfontolásból a la­kossági energiafogyasztás kevesebbe került, s kerül ma is. mint a közületi. (De összességében úgyis meg­fizetünk mindent!) Ez Európa-szerte fordítva van. Ott a legnagyobb fogyasz­tók fizetik a legkisebb egy­ségárat. Ezt az ellátó veze­tékek eltérő veszteségei in­dokolják. Az ár- és bérará­nyok közismert, öröklött torzulása miatt persze egyelőre nehezen megvaló­sítható a változtatás. 11 Kik lesznek a partne­rei a szövetségnek? — A másik oldalon fel­állt a Villamosenergia-ipari Társaságok Szövetsége, melyben erőművek, áram- szolgáltatók képviseltetik magukat. Örömmel tapasz­taltuk, hogy korrekt part­nerre találtunk Szabó Iván ipari és kereskedelmi mi­niszter személyében. Kap­csolatot kívánunk tartani olyan — más — érdekkép­viseletekkel is, melyek köz­vetve kapnak információkat a fogyasztóktól. Sajnos mi­vel nemrégiben alakultunk meg, a legutóbbi áremelés­sel kapcsolatban még nem tudtunk érdemben részt venni az azt kialakító tár­gyalásokon. H Lehet, hogy még korai a kérdés, de vállal-e a szö­vetség regionális munkái? — Vállal, s ahogyan lét­számunk gyarapodni fog, mindinkább. Megkerestem dr. Gémest György gödöl­lői polgármestert. aki „energiakörökben’' a táv- hőfórum szervezésével vált ismertté. Szeretném, ha a szövetség tagja lenne a vá­ros is. Ö megígérte, hogy szoros kapcsolatot ápolnak majd a szövetséggel. ★ A szövetségnek bárki tagja lehet. Az egyéni tag­díj 500 forint, a jogi ta­goknak minimum tízezer forintot kell évente fizet­niük. Most mondhatják: már ezért is fizetni kell? Bizonyosan megtérül. Va­lahogy úgy, hogy majd az energiaszámla reális lesz. Kívánatos a minél nagyobb taglétszám mert nagyobb szervezetnek nagyobb a ráhatása. A szövetség címe: Budapest, Kossuth tér 6—8. 1055. B. G. Kábeltévé Helyi műsor A gödöllői kábeltelevízió információs csatornáján hétfőn és szerdán 19 órakor jelentkezik az STV műso­ra. A tartalomból: fogyasz­tói érdekvédelem; testvér- városunkról, Csíkszeredá­ról; városi híradó. Mozi Városi filmszínház: Freddy halála. Színes, amerikai horror. 18 és 2(1 órakor. A vetítés térhatású. Tájékoztatjuk azokat a szövetkezeti tagjainkat, akik célrészjegy-elhelyezéssel segítik gazdálkodásunkat, hogy a pénzintézeti kamatokhoz igazodóan, augusztus 1-jétől szövetkezetünknél a célrészjegy kamata 1 éven belüli elhelyezésnél 24%. 1 éven túli elhelyezésnél 30%. GALGA ÁFÉSZ igazgatóság Régi szokások helyett új vágyak Ültess fát, dolgozz! Gyerekkoromtól messzi­re eltávolodva, az ezred­fordulóhoz közeledve egy­re gyakrabban veszem ész­re, hogy az elmúlt évtize­dekben életformánk átala­kult, s régi szokásaink He­lyett új vágyaink támad­tak. Kezdjük mindjárt a reggeli ébredéssel. Milyen sokan vannak, akik az ágyból kikelve nyomban azon töprengenek, hogy mit lehetné kapni, elfogyasz­tani, élvezni, megemészte­ni. És milyen alacsony azoknak a száma, akik adni akarnak, teremteni és ter­melni, vagyis az ébredés után csak keveseknek jut eszébe a munka, amit az elkövetkezendő órákban kell végezniük. Ma reggel — szokásom­hoz híven — még az olva­sás előtt átlapoztam három napilapot. Nem olvastam a cikkeket, tudósításokat. Csak szemezgettem, csipe­gettem. Már így is felfedez­hető, hogy alig van írás, amely azt sugallná az ol-. vasónak, az embernek, hogy ültess fát, dolgozz, és' az unokáidnak bőven lesz gyü­mölcs. Inkább arra biztat­nak, hogy a pénzemet vala­milyen jól jövedelmező üz­letbe fektessem bele, ker­temet műveltessem a Zöld Mező Kft.-vei, autómat javíttassam a Nagy Mogul Szervizzel, lakásomat taka- ríttassam a Minden foltot fehérítek! jeligével hirdető magánvállalkozó özvegy asszonyokból verbuvált csa­patával. És mit tegyek addig én, amíg mások dolgoznak he­lyettem? Akadnak izmokat megmozgató, testsúly-fölös­leget apasztó tornaklubok, masszázsszalonok, . és ter­mészetesen teniszezhetek, ha végeztem a Blüfti cég­táblát viseli kutyakozme­tikában. Asszonyainkat több újság — különösen a képes ma­gazinok exkluzív fotói — győzködik: — a magára va­lamit is adó nő nem mos, nem főz otthon, nem teszi el télire a lekvárt és ubor­kát, mindezek helyeit irá­nyítja a bejárónőt, színház­ba, fényes-rangos bálokba jár, s férje rangjához, az APEH-nek be nem vallott jövedelméhez, illő és méltó társasági életet él. Ha ma­rad egy kis ideje, akkor autót vezet, flörtöl, kutyát sétáltat és így tovább. Üdültem az elmúlt hetek­ben. Két unokám naponta nyafogott palacsintáért. El­mentünk a lángos- és pala­csintasülő bódéjához. Diós palacsinta — ez a legdrá­gább — 14 forint. ízes (lek­Nem akarok, én senkit pálacsintasütésre kötelezni, még biztatni sem. Csak a régi mozdulatainkat kere­sem, azokat a mozdulato­kat, amelyek elviselhetővé, biztonságossá, kényelmessé és széppé tették az életet, Már mi is megöregszünk, akik apáinknak, nagy­apáinknak szólíthattuk azo­kat a parasztembereket, akik munka végeztével le­tisztogatták lapátjukról, ka­pájukról a sarat, mert a szerszámot társuknak tar­tották. „aki” megérdemelte a törődést, a gondoskodást. Tegnap még láttam a kar- tali Urban János bátyám­nál egy ilyen mozdulatot. Amikor dicsértem, ő szo­morúan mondta: — Engem sokan kinevetnek ezért. Az emberek többsége ma már nem szeret dolgozni. Csak rúgd föl, csapd oda, csessze a gazdája! Közeleg az ezredforduló. Jó lenne megélni. Az ősi mozdulatok akkorra meg- ifjodhatnak, s nem lesznek felásatlan kertek, elhagyott szőlősorok, és a falvak asz- szonyai nem állnak sorba a zöldségesnél egy kiló krumpliért. Fercsik Mihály GÖDÖLLŐI HÍRLAP Gödöllő, Szabadság tér 10. • A szerkesztőséi vezető­je : Balázs Gusztáv. • Munkatársak: Pillér Éva és didi Szilveszter. • Posta­cím: Gödöllő, Pf. H. 2100. Telefax és telefon: (28) 20- 758. O Szerkesztőségi foga­dóóra : hétfőn 10-től 15 órá­ig. • Hirdetésfelvétel: mun­kanapokon 8.50-tói 15 óráig a szerkesztőségben. Energiafogyasztók szövetsége Vigyáznak a pénzünkre város) palacsinta (ez a leg­olcsóbb) 12 forint. Ha öt-öt palacsintát megesznek, már odaveszett egy százas. Fe­leségem számol. Otthon eb­ből az összegből egy fél óra alatt 30 darabot is megsüt. Két fiatal anyuka vezeti két-két gyerekét. Tíz-tíz palacsintát kérnek. Vegye­sen. Ök már leszoktak a palacsintasütés természe­tes mozdulatáról. Lehet, meg sem tanulták. Vagy el­felejtették. A modern nő nem süt palacsintát. So­káig tart. És kellemetlen, zavaró az égő olaj nehéz illata. BJzért inkább hozza- viszi a gyereket a bódéhoz. Közeleg az ezredforduló. Változnak a szokások, má­sok lesznek az elvárások. Tényleg változnak? Vár­junk csak! Én inkább an­nak a nőnek (kismamának, nagymamának) emelek ka­lapot, csókolok kezet, aki megsüti a palacsintát a gyerekeinek, unokáinak, s közbén több nyelvet be­szél, egyetemen tanít, kór­házi osztályt vezet vagy éppen zöldséget termel. Mások eközben nem sütnek palacsintát. Vendéglőben esznek, presszóban kávéz­nak, s „modernül ’, a közel­gő ezredfordulóhoz méltóan élnek, de eg.v napon nyom­talanul tűnnek el az élet­ből.

Next

/
Thumbnails
Contents