Pest Megyei Hírlap, 1992. augusztus (36. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-10 / 188. szám

Hűs hullámok között ifi), úgy élvezem én a strandot! (Apáti-Töth Sándor felvétele) Mozi A Szabadság filmszín­házban délután 6 és esta 3 órakor: Superman L (amerikai sei-fi). Az autósmoziban Ford Fairlane kalandjai (ameri­kai akciófilm). Az előadás este 9 órakor kezdődik. CEGLÉDI HÍRLAP Cegléd, Kossuth tér 1. • A szerkesztőség vezetője: Fehér Ferenc. • Munkatár­sak: Tibay Agnes és Kó­bor Ervin. • Postacím: Cegléd, Pf. 19. 2701. Tele­fax és telefon: 53 11-400. • Telex: 22-6353. • Hirdetés­felvétel: Hírlapkiadó Válla­lat Közönségszolgálata, Ceg­léd, Teleki u. 30.: kedd, csütörtök, péntek 9-től 12-ig, szerda 10—17 óráig. Tele­lőn: (53) 10-763. <^£ítian külön busz ment értük Örök élmény 1 Augusztus első felében az országos Vöröskereszt hor- ' vátországi, szigetvári, csil- : lebérci és ceglédi gyéréke- 1 két üdültetett a Balatonnál. 1 Felvették a kapcsolatot a ■ horvát testvérszervezettel, s felkutatták a háborúban el­esettek kicsinyeit, az árvá­■ kát. illetve félárvákat. Az elmúlt időszakban so­kat szenvedett apróságokat * Zágrábból hozták át, kü- lönbusz ment értük. A szi­getváriak között is voltak horvátországi menekültek, míg a csillebérciek többsé­ge áttelepült erdélyi csalá­dokból került ki. Ceglédről nehéz sorsú fiatalokat lát­tak vendégül a szántódi üdülőben. A jó szándék ellenére a nyelvi akadályok kezdetben nem kevés kellemetlenséget okoztak, mert sem a gyere­kek, sem a felnőttek nem értették meg egymást. A kicsinyek hamarabb felol­dódtak, de napok múltával már a felnőttek is kézzel- lábbal magyaráztak. Mulat­ságos helyzetek teremtőd­tek így, az egyik magyarul szólt, a másik horvátul „válaszolt”, megtűzdelve német kifejezésekkel, angol szavakkal. (De angolul és németül is csak egy-egy ember tudott.) Robicskó Jozsejné, a Ganz-gyermeküdülő veze­tője voit az egyetlen, aki értett a horvátok nyelvén. — Tá/i odavalósi? — ér­deklődtem tőle. — Tíz évig Belgrádban, illetve Zágrábban dolgoz­tunk a férjemmel, a követ­ségen. Én pécsi vagyok, a férjem Bélmonostoron szü­letett. Most mi is befogad­tunk az otthonunkba egy eszéki menekültet, aki nem tud hazamenni. Megfenye­gették. Szörnyűségeket me­sélnek itt ezek a gyerekek is. Például az egyik kis­lány bátyjának levágta egy akna a kezét, s érzéstele­nítés nélkül műtötték... Arncla a vízparton. A fél esztendeje Szigetváron éli kislány édesanyjával érkezett Magyarországra. Édesapja és bátyja a fronton vannak. (A szerző felvétele) Zágráb ostrománál mind­nyájan óvóhelyen tartóz­kodtak, kenyeret hetekig nem láttak ... Ezek az ap­róságok már mennyi min­dent megéltek! — sóhajt az asszony. A gyerekekre nincs „rá­írva” a sok borzalom, ját­szadoznak, fürdőznek, fo­ciznak. A ceglédi kislányok pedig nagyon nyitott szí- vűek, már az első napon mindegyik választott ma­gának egy-két horvát ba­rátnőt. Tanítják egymást, s néha kifakadnak: „Hát nem érted?” A zágrábi gyerekek Edit néni segítségével tudatták: szívesen meghívnák ma- gvarországi pajtásaikat az Adriára ... Megkérdeztem tőlük, hogy hol szeretné­nek élni, ha felnőnek. .,Hor­vátországban”, felelték mindnyájan. De az is biz­tos, hogy egy életre meg­jegyzik ezt a balatoni él­ményt. s még nyugdíjas korukban is fognak emlé­kezni rá. T. A. Szomjas földek, emberek Már a növények is megunták biztosító alapegység, a 10 Dózsa György tüzérdandár aminek szintén én vagyok a parancsnoka. — A változások, gondo­lom, a honvédséget is érin­tik. Sok helyen létszámle­építések történtek. Üllők­nél is volt hasonló tenden­cia? — Nálunk is voltak vál­tozások, de korántsem olyan mértékben, mint imáshol. Szerencsére a mi hivatásos állományunk biz­tonságban érezhette magát, nem kellett félnie a mun­kanélküliségtől. és ez po­zitív értelemben kihatott a munkájukra is. Néhányan korkedvezménnyel nyug­díjba mentek, ez volt az összes mozgás. A mi tiszti állományunk átlagéletkora mindössze harmincegy év, ami véleményem szerint igen kedvező. — Másoktól hallottam, hogy ön a gyakorlatokon ugyanúgy aktívan részt vesz, mint a sorkatonák. Ez eddigi katonai tapasz­talataim szerint, nem min­dennapos dolog... — így szoktam meg, ez nekem semmi újdonságot nem jelent. Én vezetem a gyakorlatot, már hogyne vennék részt benne. Káni­kulai melegben és téli fagyban ugyanannyit va­gyok kint gyakorlaton, mint a sorkatonák. — Ön a Kossuth-Honvéd labdarúgó-csapatának el­nöke is. Most, amikor már nem központi előírás a sport támogatása, mégis patronálja őket. Miért? — Nagyon fontosnak tartom a sport jellemfor­máló szerepét. A sportoló sokkal egészségesebb, mun­kabíróbb lesz, mint az, aki nem mozog. Azért is vál­lalom fel a futballt, mert számomra az is fontos, hogy Ceglédnek NB Ul-as csapata legyen. Előbb- utóbb azt szeretnénk elér­ni, hogy több legyen a csa­patban a civil játékos, mint a katona. Élt a lehetőséggel — Amikor a katonai pá­lyára lépett, gondolt arra, hogy milyen karriert tud befutni? — Ezen közben az em- per nem gondolkozik, ha­nem teszi a dolgát Nekem az volt a szerencsém, hogy az adódó lehetőségekkel élni tudtam, és így kerül­hettem mindig feljebb — fejezte be a beszélgetést az alezredes. Kóbor Ervin Miklós Katonai Akadémián tanítottam két évet. Hiány­zott a gyakorlati munka, így újra csapathoz kerül­tem. ismét Marcaliba, majd a következő állornás már Cegléd volt. — Az akkori Szovjet­unióban töltött évek, meny­nyire voltak hasznosak szakmai szempontból? So­kan kétségbe vonják a je­lentőségét. — Hozzám is eljutottak azok a vélemények, ame­lyek szerint nem sokat ér­tek a kint eltöltött évek. Ügy éreztem, hogy katonai szempontból igen nagy je­lentőségük voit. Tény az, hogy a Szovjetunió gazda­ságilag már akkor hadilá­bon állt. de katonai szem­pontból vezető hatalom volt. Velünk pedig megis­mertették a csúcstechno­lógiát. A kint eltöltött évek során nemcsak elméleti, hanem gyakorlati tudásra is szert teltem. Példamutató parancsnok — Beszéljünk néhány szót a ceglédi laktanyáról. Milyen a „felállásuk”? — A3, katonai kerület parancsnokságához és tör­zséhez tartozunk. Nálunk van a parancsnokságot és törzset kiszolgáló és harc­A honvédségi szolgálat idejének csökkenése köny- nyebb helyzetbe hozta a sorkatonákat. Már nem kell két-másfé! évet letöl­teniük. Elterjedt, hogy a bevonulok egészségi álla­pota közel sem megfelelő. Megfelel-e ez a valóság­nak? — erről kérdeztem Erdődi Mihály alezredest, a ceglédi laktanya parancs­nokát. Kevés a megfelelő — Sajnos, valóban így van. Évek óta visszatérő probléma a bevonulok edzetlensége, gyenge fizi­kuma. Ezt az is mutatja, hogy százalékosan egyre kevesebb az „A” kategóriás katonák száma, akik, telje­sen egészségesek, terhelhe­tők. Annál több viszont azoknak a száma, akik a kgtonai szolgálat néhány területe alól felmentést kapnak. — Melyek voltak pálya­futásának jelentősebb állo­másai? , — A hetvenes évek ele­jén végeztem a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán, és ölső szolgálati. . helyem Marcali volt. A . hetvenes évek végén az akkori Le- ningrádban jártam katonai akadémiára, majd a Zrínyi Nem vesztek kárba az évek Fiatal tisztek Július utolsó napjától van miért izzadni, van mi­ről beszélni, van miről vi­tatkozni (az árakon kívül) és van miért sóhajtozni. Ez­zel is úgy vagyunk, mint a téllel. Az a bizonyos cég felkészült rá, mégis min­den tekintetben váratlanül érte. Kicsit hasonló a köz­ember viszonya is a káni­kulához, amit sem a földi, sem az égi kutya nem haj­landó elvinni. Januárban, februárban, vág legyek kicsit önző, a gyümölcsfák virágzása, kö­tődése idején bizony jó len­ne néhány tartalék fok. amely épp megmentené a kajszifákon, ringlókon és őszibarackfákon a piciny­ke gyümölcsöket. Sajnos, ebben még nincs rendelke­zési képességünk, viszont tényleg kétségbeejtően vá­ratlanul érte Cegléden azt a többséget a nagy meleg, akik saját lakásukban va­kációznak. Annak ellenére, hogy a rádió, a televízió, sőt a leg­több újság figyelmeztette a lakosságot, hogy ilyen, olyan, amolyan ember vi­gyázzon magára. Ah, nem! Hogy jönnek ahhoz, hogy nekem valaki parancsoljon — igaz, csak tanácsot adná­nak annak, aki elfogadja. Ez az a bizonyos eset: aki­nek füle van, az ... Nehéz viszont soknak ennyire bölcsnek lenni, főleg íorró- ság idején. Amikor a hú­sos Varjúháj, a szőrös disz- nóparéj az örömét centimé­terekben mérhető napi haj­tásnövekedéssel nyilvánít­ja ki. ígv azután sok a menni- valója a mentőknek, sok a rosszullét, sok az ideges babrálás a gyógyszeres fio­lák után, s mégis sokan nem hisznek a jótanácsnak sem. elmennek a meleget leönteni. Lehet, hogy ma vagy holnap, holnapután még nincs gond, de esetleg máskor, amikor épp nem gondolna senki rá — drá­mai esemény következik. Nem riogatás ez, csak tényközlés. Ilyenek va­gyunk, így nem gondolunk arra, hogy ilyenkor az óva­tos szájöblögetés néha töb­bet jelentene, mint a liter­nyi jéghideg lé bezúdílása. Különben sem jó a sok fo­lyadék. megterheli a szívet, az érrendszert és felesleges vesetornáztatást idézünk elő. Mindezt azért bátorko­dom leírni, mert az elmúlt években a Gondviselés ke­gye folytán sivatagi élmé­nyeket. gibraltári forró majomkalandot, valamint a 47 fokos andalúziai kat­lant is módom volt — több­ször is kipróbálni. Nekem kedvencem még­is e meleg idő, mert szere­tek következetes lenni ma­gamhoz. Ha tehát január­ban epekedtem a forrósá­gért, volt időm lelkileg is felkészülni a próbáló na­pokra, s így lehet élvezni ennek az örömeit. Például ami a magam és mások len­ge öltözetéből, kicsit kevés­bé vesébe gyalogló visel­kedéséből eredően — en­gem boldoggá tesz. Látszó­lag tehát nem bizonyos, hogy nagy dolgoktól cél­szerű remélni, s várni az örömöket A 35—36 fokos maximum hőmérséklet szinte több napon kérésziül még sem jó, mert ezt kezdik a növé­nyek is unni. Azok pedig „igen türelmesek”, s érde­mes rájuk figyelni, mert ők tartanak bennünket is életben oxigénjükkel. — A környékben már mindenütt hallhattuk, volt eső. Nagy zuhogás. Meg- ázott alaposan a kukorica levele... Végre Ceglédre is meg­jött az eső. Igaz szerényen, de most két hét után még­is több hullott a szomjas földekre, mint ami a leg­több lötiyöt ivó polgártárs homlokáról gördülhetett le az elmúlt napokban. ESI>fí

Next

/
Thumbnails
Contents