Pest Megyei Hírlap, 1992. augusztus (36. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-08 / 187. szám

VISSZHANG A sajtó a tettes? Névtelenségbe burkolózó levélírónk kifogásolta a motort gázoló rendőrautó­ról szóló, közelmúltbeli tu­dósításunkat. mondván — azaz írván —, „felháborító, hogy az újságcikk is na­gyon sok esetben a rendőrt elmarasztalja, és a szabály- sértőnek ad Igazat”. A levelezőlapról nemcsak a feladó kiléte nem derül ki. hanem az sem; hogy fel­háborodása a cikkben fog­laltaknak szól-e. Lehet, hogy „sok esetben” igm van, ebben az esetben azon ban nincs. A történtekéi ugyanis a városi rendőrka­pitány helyettese rekonst­ruálta a rendőri jelentés alapián. (Talán ő mégsem vádolható rendőrellenesség- gel. . .) Ami pedig a következő rapi híradást illeti — tudni­illik hogy a szabálysértő feljelentést tett az intézkedő rendőrök ellen —, egy tény­nek a közlése. — Az pedig, hogy — az újságcikkeknek is köszönhetően — „lassan oda jutunk, hogy a rendőr lesz a vádlott, a bűnelkövető lesz a szegény áldozat”, még viccnek is rossz. — Am: pedig az újságírókkal kapcsolatos feltételezést il­leti. kissé felháborító. De hát egy névtelen — é, így arctalan — partnerrel nagyon nehéz vitatkozni... (b.) VÁCI A vámosmikolai régi vas- műszaki és ruházati bolt újjávarázsolt helyiségében bemutatták azt az üzletet, amit egy esztergomi keres­kedelmi és szolgáltató Kft. nyit Dunakanyar Áruház névvel. A megnyitandó üz­let bemutatásán jelen vol­tak a helyi önkormányzat tagjai, a Szobi ÁFÉSZ kép­viselője és a községből töb­ben. A megújult üzlethelyi-ég­ben a korábbi rendetlenség helyett szépen rendben kira­kott, rengeteg áruféleség fogadta a leendő vásárló­kat, akik már régen vrtak egy ilyen üzletre Ennek a környéknek már nagyon nagy szüksége volt erre, hogy ne kelljen egy víz­csapért, bútorért vagy apró szögért Vácra, Rútságra vagy Balassagyarmatra utazni. Az üzletben kapni búto­rokat nagy választékban, szöget és Vülanyégőt, víz­vezetékhez és fürdőszoba- berendezéshez alkatrésze­ket, televíziót és játékot, edényt és írószert, szőnyeget és vödröt, festéket és még sok minden mást. A meghívottakat B uko- vics János társtulajdonos Üdvözölte, elmondta, milyen szándékkal vállalkoztak az üzlet megnyitására: te­vékenységük célja a vámos­mikolai lakosok és a kör­nyező községekben élők szükségleteinek a kielégíté­se. Elmondta, hogy két év­vel ezelőtt alakultak, és Szobon is működik egy üz­letük már másfél éve, és nem rosszul. A Szobi ÁFÉSZ képvise­lője elmondta, hogy az üz­lethelyiséget a kft.-nek csupán bérbe adták, erre pedig azért volt szükség, mert a bolt régi vezetője az üzletet elhanyagolta, jó­formán már semmit nem lehetett kapni. Egy ilyen üzletre ennek a környéknek nagy szüksége van. A köz­ség' önkormányzat nevében Kiss Kárói.y kívánt sok si­kert az üzlethez, és jó mun­kái — a lakosság szolgála­tában. A Herr György vezette üzlet augusztus 1-jén reg­gel nyolc órakor nyílt meg a községben lakók nagy örömére. Mert mint vala ki mondta, egy ilyen üzlet­re már akkor szükség volt, mint egy falat kenyér­re ... Koroknál Gábor XXXVI. ÉVFOLYAM, 187. SZÁM 1993. AUGUSZTUS 8„ SZOMBAT Lesz-e szakmunkástanfo!yam ? Kétéves, önköltséges tanfolyamokat kívánt indítani a Kereskedelmi Szakközépiskola és Szakmunkásképző vendéglátói pari és kereskedelmi szakmákban. A jelent­kezési határidő lejártával azonban kétségessé vált, hogy tervüket meg tudják valósítani. Amikor — ez év júniusá­ban — a kezdeményezésről kérdeztem Bata Sándorné iskolatitkárt, ő úgy nyilat­kozott, hogy a meglévő igényt szeretnék kielégíte­Orgona és iitősök Két hangverseny Nyáresti orgonamuzsika címmel hangversenysorozat zajlik a váci ferences templomban. A sorozat kereté­ben augusztus 9-én, vasárnap, este hét órai kezdettel Miklósi András ad hangversenyt. Ugyancsak vasárnap — szintén hét órai kezdettel — kortárs zenei napot rendeznek a görög templomban. A Váci ütősök — a városi zeneiskola és a zenei szak- középiskola ütősei — Ottó Ferenc, Kosa Gábor, Balázs Oszkár, Patachich Iván, Hummel, Frink és Zempléni László műveit adják el. Művészeti vezetőjük Fazekas László. Fontos témák Testületi ülés Több olyan téma is napi­rendre kerül — a javaslat szerint — a képviselő-tes­tüket augusztus 10,-i ülésén, amely komoly közérdeklő­désre tarthat számot. A megvitatásra javasolt té­mák között szerepel a táv­hőszolgáltatáshoz, nyújtott céltámogatásról szóló ren­delet módosítása, a városi, kitüntetésekkel kapcsolatos előterjesztés, a jövő évi céltámogatási igények beje­lentése. A huszonhárom napiren­di pont között van az a té­ma is, amely alaposan fel­borzolta a kedélyeket: a városi tulajdonú bérlaká­sok eladása. A testület fog­lalkozik a költségvetési in­tézmények alaptevékenysé- qi körének meghatározásá­val, tájékoztatót hallgat meg a költségvetés első fél­évi teljesítéséről, napirend­jére tűzi a köztemetőkről szóló rendelettervezetet, va­lamint a DunapArt Színház és a művelődési központ kapcsolatát is megismeri. A testület állást foglal a földrendező bizottság léte­sítésével kapcsolatban, fog­lalkozik a turisztikai, infor­mációs iroda működtetésé­vel, egy vállalkozásokkal foglalkozó iroda létrehozá­sával, az ipari szakmunkás­képző intézet tanműhelyi gondjaival. Határoz az első lakáshoz jutók támogatásá­ról és a lakáskiutalási név­jegyzék kiegészítéséről. Az ülés 14 órakor kezdő­dik a városháza emeleti nagytermében, s szokás szerint nyilvános. Szikár és tárgyilagos fel­jegyzését olvasva, lapozgat­va a négy spirálfüzetben, első olvasás után is mond­hatjuk: bárcsak a történé­szek ismernék egy öreg ka­tona írását! így ír az egyik oldalon: ,.Fogságba esés után egy is­kolába gyűjtöttek össze, és mindentől megszabadítot­tak ..Mi volt ez a min­den? Néhány nyakban hor­dott érmecske is. Egy Szűz Mát'iá-s s a másik, a máig . megrázó szövegű: „Katoli­kus vágyóit, hívjatok pa­pot!” Nos, Varga Páltól el­rabolták ezt az érmecskét is, de öröm, feliratára nem volt szükség .. . Mind a tizenöt oldalt nem tudjuk közölni. Annyi dízo nyos, a leírt háromszáz sor alapja lehetne egy eddig meg nem írt hadifogolyre­génynek. (Hol vannak azok. a regények?) ......azért egy pár pofont és rúgást kap­tam..." — írja Pali bácsi csendes humorral. így be­szél még súlyosabb esmé- nyekről is, melyek nem ép­pen a genfi konvenció szel­lemében történtek velük: „.. ■ de a ruszkik, ahogy ti­portuk egymást egy szelet kenyérért, közénk géppisz- tolyoztak, volt eset, hogy harom-néqv halott is elma­radt a földön . Sok volt fogolv elbeszélte már viszontagságait, és ke­vesen hagyták ki az utclsc elosztólágert, a romániai Focsani-t. A bajai és a sze­gedi tábor után ide került Varga Pál, o’.van esemé ivek után. melyek a dantei bu- gvor legmélvére utalnak Egy helyen ezt írta: „. . . minden reggel halomba voltak kidobálva a halottak. Varga Pál stációi Megrendüléssel olvassuk a deákvári Varga Pál feljegy­zéseit. Ezek a fogságba esése idejétől, 1914. december 27-től tanúskodnak, amikor valahol Tinnyc környékén számára befejeződött a háború. Személyes drámájának második felvonása kezdődött e napon. (Bon-kanyari szenvedéseit megírta e hasábokon még tavaly II. E.) ni. Ugyanis sokan keresték meg őket azzal, hogy sze­retnék megszerezni a szak­munkás-bizonyítványt. — Miért vált kétségessé a tanfolyam beindítása? — kérdeztük Bata Sándornét. — Mert nagyon kevés a jelentkező, s a tanfolyam önköltséges, tehát csak ak­kor kifizetődő, illetve meg­fizethető, ha legalább hú­szán jelentkeznek. — Korábban azt mondta, hogy sok volt az érdeklődő, ezért hirdették meg a tan­folyamokat. Mi lett az ér­deklődőkkel? — Talán a költségeket találták soknak, talán a képzési időt. Mi elsősorban a cukrász-, szakács-, felszol- ló-, illetve az élelmiszer - eladó-szakmákban dolgo­zóknak akartunk lehetősé­get nyújtani a szakmunkás­bizonyítvány megszerzésé­re. Úgy látszik, túl hosszú­nak találják a kétéves tan­folyamot, szeretnének mi­nél előbb bizonyítványhoz jutni. De a hároméves anyagot néni lehet besűrí­teni egy évbe, ez a bizo­nyítván y hitelét is megkér­dőjelezné. — Van még remény a tanfolyamok beindítására? — A vendéglátóipari szakmában még van, ha augusztus végéig jelentkez­nek annyian, hogy megle­gyen a legalább húszfős létszám. Mert két év alatt a lemorzsolódással is szá­molnunk kell. — S ha meglesz a lét­szám, szeptemberben már indulhat is a tanfolyam? — Igen, túl nagy előké­születeket nem igényelne. — Ha mégsem sikerül, ez jelent valamilyen vesztesé­get az iskolának? — Mi a bizonyítvány megszerzésében . szerettünk volna segíteni a fiatalok­nak. Nekünk semmi hasz­nunk nincs ebből, sőt, a ta­nároknak ez pluszmunkát jelent. Ám ha van rá Igény, vállalják a többletterhet. (B.) Báthori vagy Kossuth utca Hói állt a régi posta? akiket gépkocsikkal vittek el, hogy hova — nem tu­dom ..Vérhas, tífusz után május közepén végre Odesszába került. .. itten már valamivel jobb volt a koszt, itten már volt köles­kasa, hurts és korpaleves .., követ fűrészeltünk építke­zéshez, fejenként húsz da­rab volt a norma... de a legfontosabbat, azt kihagy­tam — írja —, amikor Odesszába érkeztünk, le kellett adni a bakancsokat, és kaptunk fatalpút, ami­ben sántikáltunk ...” Az emlékirat kiragadott sorai nem érzékeltetik a mai .olvasóval a nagyon keserves napokat. Azt sem, hogy a magyar hadifoglyok még ott is megkülönbözte­tett rossz bánásmódban ré­szesüllek. Román és ruszin kápók . (maguk is fog­lyok) „tették ezt. Szerencse, hogy Varga Pál mindezt olyan derűvel írta ma, ami ■egyenértékű a megbocsátás­sal Aztán bányába került. A szigorú női ma kijátszására tapasztalt és régen elítélt oroszok oktatták a magya­rokat Lassar arra a felis­merésre jutott, hogy a láger melletti szabadok nem él­nek jobban: „... a civilek is úgy éheztek, mint a hadi­foglyok, őnekik is negyven deka kenyér járt egy napra, és egy hónapra fejenként fél liter étolaj...” — Fel­jegyzései nem a szenvedés leírása, de az orosz való­ság fél évszázad után is eleven képpé formálása miatt megragadok. Egy he­lyen így ír: „...mondtam az öreg Pávelnek, hogy mi- nálunk ilyen nyomorúság nem létezik, mondta ö is, a cár idejében őnáluk sem volt ilyen. Mindig volt egy­két. hordó pácolt hal, nem éheztek.. A feljeg>zés legmegraga- dóbb része az, amikor egy néhány éves orosz kisfiúval ismerkedett meg a bánya mellett. Ez a történet alapja lehetne egy nagy elbeszélés­nek: .. az egyik orosznak a kisfia, olyan hároméves lehetett, többször eljött, mi­kor ebédosztás volt. Hála isten, akkor már nem nél­külöztem,mivel egyik mun­katársam, akivel együtt haj­tottuk a vágatot. Termán István vácdukai. a konyhá­ra került. nekem min­dig megtöltötte a csajkámat este. Buris, köles- vagy ku- koricakása... a kis lurkó minden reggel várt, és min­dig adtam neki egy kis ételt... megszerettem a kisfiút, mert az ón otthoni kisfiam is ilyen idős volt. Sokszor eszembe jutott, hátha ő is így éhezik . ” Erről írt egy magyar hadi­fogoly, így emlékezik Varga Pál: „...ez a kis lurkó há­rom-négy hónap múlva kija­vult, úgy nézett ki, mint va lantikor a Kneipp kávésdo­bozon a pocakos kisfiú ...” 1947 júliusa volt, amikor az öreg ruszki Pável ezt súgta a magyar Pálnak: „Pável! Szkoro domoj .. — Nem hittek már ebben a magyarok, de ez a hír igaz volt. Két és fél évi fog­ság után oldódott a dráma. Három-négy napi vizsgálat, tetvetlenítés után végre hevagonírozás, aztán irány hazafelé! Éltető ereje, a hu­mor, most sem hagyta cser­ben, mikor útjukat ilyen megjegyzéssel fűszerezi: „...mikor elértük Romá­niát, és a nagy állomásokon rongyos ruhában és mezít­láb láttuk a győztes román katonákat, akkor már tud­tuk, hazafelé megyünk .. Negyvenöt évvel ezelőtt, 1947 nyarán ért haza Varga Pál. A Don-kanyart meg­járt, többszörösen kitünte­tett magyar katona, aki ha­zai földre lépése első per­céről csak ennyit jegyzett fel szűkszavúan: „...Deb­recenbe vittek, itt egypár civil és katona fogadott és kihangsúlyozták, hazatéré­sünket Rákosinak köszön hetjük ... kaptunk öt fgrin lot. ez volt a fizetség ...' Kisebb gondokat leszá­mítva, egészségben él Varga Pál. öregségére boldog? Nem tudom. Boldog lehet-e valaki, akinek élete 1947 után sem lett könnyebb? — esi — Kedves, feltehetően már nem ifjú olvasónk meg­jegyzést fűzött lapunk jú- Pus 29-i számában megje­lent, A vasminiszter és Vác mű írásunkhoz. A levél írója szerint té­ves az az adat, amely a régi posta helyéül a Báthori ut­cát jelöli meg. A posta a mellette levő Kossuth ut­cában volt — írja az idős hölgy, majd így folytatja: „Innen a mai nagy posta­palotába költözött, amikor ezt a mai postát építették ott a Postaparkban. Ez is csalc azóta van. Még kis­leány voltam, s az első há­borúban, 1915-ben kerültem Vácra, s akkor mi is a régi postára jártunk, a Kossuth utcába.” B. J.-né így fejezi be írását: „Elnézést a cikk író­jától, de ez egészen biztos, amit itt leírtam”. A cikk vitatott mondata így szól: Az 1886-os egye­sítéskor a postát a mai Bá­thori (akkor Paradicsom) utcában Biringer János vezette. — Mi megpróbáltuk segítségül hívni Tragor Ig­nácot, ám Váci Kalauzában nem találtunk postával kap­csolatos megjegyzést. Az eldöntendő kérdésre nem adott választ az 1983-ban megjelent kétkötetes Vác története sem. Így a cikk szerzőjére vár a feladat, hogy újra elővegye a for­rásmunkákat: nem tévc- dett-e. Bár taláq nem tartozik a legfontosabb kérdések közé. hogy hol is állt egykoron a posta háza, mégsem léhét közömbös, hiszen múltunk­nak ez is része ... (- ó.) Nagymaroson Kupáért küzdenek Idén harmadik alkalom­mal rendezik meg a Ste­fiin Kupát Nagymaroson. A hétvégén — augusztus 8-án és 9-én ■— sorra kerülő VÁCI HÍRLAP Vác, Dr. Csányi László krt. 45. • A szerkesztőség ve­zetője: Borgő János. 0 Munkatárs : Dudás Zoltán. • Postacím: Vác, Pf. 32. 2601. Telefax és telefon: (27) 14-095. Telex: 282-297. 0 Szerkesztőségi fogadóóra: kedd és péntek 13-tól 15 óráig. • Hirdetésfelvétel a szerkesztőségben naponta délelőtt 9-töl 11-ig, vala­mint a váci hirdetőirodá­ban (Jókai utca 9.) hétfőn és kedden délután 14-töl 17 óráig. sporteseményen, Nagyma­ros labdarúgócsapata mel­lett részt vesz a Vác FC- Sarnsung junioregyüttese a Dunakeszi VSE és Göd csapata. A megyei bajnokság II. osztályában szereplő — és 11. helyen végzett — fel­nőttcsapat a, következő idényben szeretne jobb eredményt elérni, ezért a feltételek javítása érdeké­ben szponzorokat szeretne megnyerni, s újjászervezni pártoló tagságát is. Ufírlan 11 Mint egy fa!at kenyérre... Ahol ünnep a nyitás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents