Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-04 / 157. szám

VÁCI vtíiia XXXVI. ÉVFOLYAM, 157. SZÁM 1992. JÚLIUS 4., SZOMBAT Csalamező szava hangos Szuperprodukció helyett vízvezeték . Sokat beszélünk mosta­nában Csatamezőröl, az ott élők régi, és a normális élet­vitel alapvető problémá­járól, az egészséges vízellá­tás hiányáról. A minap 'a- kossági fórumot szervezett a terület városi képviselő­je, Tóth-Zsiga Miklós. A képviselő vendégei vol­tak Kavics Csabáné, a do'- gármesteri hivatal osztá'y- vezetője, Bíró György kör­nyezetvédelmi főelőadó, va­lamint Toldi Sándor, a Kommunális Kft. részéről. Velük szemben foglalt he­lyet a húsz-harminc he­lyett a néhány csatamezői lakos. Tóth-Zsiga Miklós azonban hiába érkezett ló hírrel, hogy megrendelték a vízvezeték építését 450 méter . hosszon egymillió forintért, s ennek szeptem­ber 1-jéig el kell készülnie, a csatamezőiek csak nem nyugodtak meg. A hang­adók szerint a lajtos kocsi olyan megalázó, század ele­ji dolog, hogy el sem fogad­hatják. Nekik ne mond­ják, hogy nincs pénze a városnak! A természetvé­delmi felelős különben sem ért hozzá, azt állítja, a szennyezés a Duna irányá­ba terjed. Ilát nézzék meg, merre folyik a víz, ha ki­öntjük a földre: világ js, hogy .lefelé. „A mi kútjaink pedig onnan kapják a vizet. Kártérítést kérünk, mert nem mi vagyunk a nibá- sak.” Ha pedig Vácnak nem telik arra, hogy kitisz­títsa végre azokat a Kuta­kat, akkor kérjen hozzá segítséget országos helycóJ. Az új vezeték pedig nem igaz, hogy annyiba kerül. „Én is dolgoztam a vízmű­veknél, tudom, hogy egy gép egy óra alatt nyolcvan méter árkot is kiás. Ássák ki, tegyék le azt a vezeté­ket, hagyjanak minket a lajtos kocsikkal. Kíváncsi volnék arra, a képviselő úr inna-e abból a vízoől? Amikor kellőképpen Ki­beszélték magukat, s a ter­met elhagyták a humoros hangadók is, kezdhetett vá­laszához Bíró György, El­.Tisztelt Szerkesztőség! Nincs mentség Bár feltételezések sora „áll rendelkezésre”, annak indoklására, miért közöm­bösek az emberek a napi politika iránt — igazi ma­gyarázat, mentség nincs arra a részvétlenségre, mely városunk június 30-i, szabadságnapi ünnepségét jellemezte. Pedig a körül­mények adottak voltak: gyönyörű nyári idő. sze­rény, de ünnepélyes kato­nai tiszteletadás, a lelkes zeneiskolai fúvósegyüttes pattogó indulói. És lobogott az április 4-én ismeretlen kezek ál­tal leszaggatott ország­zászló is, melyet egy éve húztak fel először a zene­pavilon melletti árbocra! Erről és más megszívlelen­dő aktualitásról szólt Moys Csaba alpolgármester az alkalomhoz illően fajsúlyos beszédében. Elemezte a szorító gon­dokat. a megélhetés iszonyú nehézségeit, de nem feled­kezett meg azokról sem. akik e lavinát, mint súlyos örökséget, fglelőtienül az országra testálták! Az emlékbeszéd után Mi­hályi Győző színművész sodró erejű előadásában hangzott el Heltai Jénő Szabadság című költemé­nye. A szűk körű, ám (falán épp ezért?) bensőséges ün­nepség a Szózat hangjaival ért véget. Szomorú, de egy­ben felháborító „melékkö- rülmény” volt egyes deres hajú polgártársaink látvá­nya, akik a Himnusz és a Szózat alatt, mint érdekte­len sétálók, zsebre dugott kézzel bóklásztak fel. s alá, mintegy demonstrálva, hogy nekik semmi közük az eseményekhez! Brczovich Károly mondta, pontosan hol ha­lad a szeptemberben át­adandó vezeték, s hogy ez nem jelenti a Gödöllői út. elkezdett hasonló beruhá­zás megrekedését. Ott is továbbviszik. de arról még nincs döntés, mikor. Azokra az állításokra, miszerint éjszakánként ti­tokban bekapcsolva látják a Chinoin égetőjét, elmond­ta, két éve egy hivatalos bizottság előtt szerel ieK le az égetőmű égőfejét. Ahhoz pedig, hogy ezt újra nasz- nálhassák, először 4—5 na­pig hevíteni kellene a Ke­mencét. De hiányzik a te­lepről az égetendő anyag is, így lehetetlen, hogy igaz legyen a helyiek észrevé­tele. Lomb vagy gaz per­sze éghet, de ez nem ugyanaz, mintha a folyé­kony vegyi anyagok füstöl­nének el a kéményen. Ott helyben bejelentést kap itt arról is, hogy a Tungsram csatamezői üvegtörme.ók- lerakatára a mai napig szál­lítanak, pedig ott már a meglevő anyag elszállítá­sánál kellene tartaniuk. Minden lehetséges, ezért a jövőben, ha ilyet tapasz­talnak, azonnal értesítsék telefonon, ő a helyszínre megy, fényképez, és eljá­rást indít a szabálytalan fuvarok miatt. A bírságokról elhangzóit, ma már nem fizet sem a Chinoin, sem a Tungsram, de amíg fizetett is, a város­nak ebből nem jutott, mind a nagy kalapba vándorolt. A válasz után Tóth-Zsi­ga Miklós, a terület képvi­selője megismétel Le, 5 azon az állásponton van. Csatamező ne legyen ipar: bázis, szabadítsák föl a zá­rolt telkeket. Ezt képvise­li a testület előtt is, amely novemberben vizsgálja fe­lül a rendezési tervet. Ek­kor kaphatnak választ sor­suk alakulásáról. D. Z. Vándor túra az értelmi fogyatékosokért Milyenek is azok a menedékek? Még mindig nem került le a napirendről a kérdés: gyógyszerezni vagy etetni kell-e az otthonokban az ér­telmi fogyatékos lakókat. Az erkölcsi válasz természete­sen megvan, de sajnos egyszerűbb gyógyszert adni, mint jól táplálni őket, és foglalkozni velük ... Megdöbbentő és kissé ünneprontó volt, amit a megyei önkormányzat hiva­talának egyik munkatársa mondott. A kis társaság tu­lajdonképpen ünnepelni jött össze: ünnepélyesen fogadni a sződligeti Pest Megyei Viktor Szakosított Otthonban Fónagy Istváh föápolót, aki kéthetes Vik- tor-vándortúráról tért „ha­za”. — Talán a fogadtatás nem volt túlzottan ünnepé­lyes, ám annál szeretette!- jesebb; a „gyerekek”, az otthon fiatalabb-idősebb lakói, ölelgették, simogat­ták a sokáig nélkülözött főápoló „bácsit”. Nem beleget: A túrát az értelmi fogya­tékos fiatalokért, a társa­dalom figyelmének felkel­tése érdekében vállalta Fó­nagy István. S természete­sen azért is, hogy tapaszta­latokat szerezzen. — Azért mentem, hogy lássam,, más otthonokban mi van, és örömmel tértem vissza. Büszkék lehetünk — mondta, miután a zajos fo­gadtatás után kicsit kifújta magát. — Nyugodtan mond­hatom, hogy nálunk a leg­fontosabb megvan: nagyon jó a kapcsolat a lakók és a gondozók között. Másutt ta­lán szebb a környezet, sok helyen kastélyokban van­nak az otthonok, de hiány­zik a szeretet. Nekem so­kat mondott az is, hogy egyes otthonokban betegek­nek nevezik a lakókat, és volt olyan hely is, ahol neon találkozhattam a la­kókkal. sőt még az ottani ápolókkal sem beszélget­hettem. Az a 23 otthon, amelyet a főápoló — 1600 kilométe­res útján, 270 kilométert gyalog.téve meg — meglá­togatott, az értelmi fogya­tékosok számára ad mene­déket. Nem elmebetegek­nek. A főápoló most szemé­lyesen szerzett tapasztala­tokat. hogy milyenek is ezek a menedékek. Azokra a kérdésekre, hogy igazak-e a rácsokról szóló hírek, hogy valóban élő kérdés-e az etetni vagy gyógyszerezni, Fónagy Ist­ván nem szívesen, de vála­szolt. — Voltam olyan helyen, VÁCI HÍRLAP Vác, Dr. Csányi László krt. 45. o A szerkesztőség ve­zetője: Borgó János. ® Munkatárs: Dudás Zoltán, 9 Postacím: Vác. PL 33. 2G01. Telefax és telefon: (27) 11-095. Telex: 282-297. @ Szerkesztőségi fogadóóra: kedd és péntek Í3-tól 15 óráig. ® Hirdetésfelvétel a szerkesztőségben naponta délelőtt 9-től 1.1-íg, vala­mint a váci hirdetőirodá­ban (Jókai útra 9.) hétfőn és kedden délután 14-től 17 óráig. Vásárlók és érdeklődők ahol reggel kitakaríftatták a lakókkal a szobájukat, az­tán kulccsal bezárták, és a „gyerekek” csak este me­hettek vissza lefeküdni. És sajnos több helyen létezik még a berácsozott ágy, hal­lottam is. hogy valahol sír­va kérdezte az egyik gye­rek: miért zártatok be. mit csináltam? Igen. van hely, ahol nagyon nagy a gyógy­szerfogyasztás. A főápoló szavait azzal egészítette ki a megyei ön- kormányzat munkatársa, hogy Pest megyében már egyetlen otthonban sincs berácsozott ágy, s erre na­gyon büszkék. Szerettünk volna arra is választ kapni, hogy milyen konkrét, hasznosítható ta­pasztalatokat hozott magá­val országos vándorútjáról a főápoló, ám ő a választ még korainak tartotta. Ila[jó házit i men nek — Ezt még fel kell dol­goznom — mondta. — Min­denesetre van. amit szeret­nék megvalósítani, és sok minden van, amit szeret­nék elfelejteni. Egy kézzelfogható hasz­na máris van a túrának: a szponzorok — a Pénzügy­minisztérium. Skála-Coop, Senior. Forte, Cvenci János budapesti kisiparos és az országos szövetség — ado­mányaiból megtakarított összegből hajókázni men­nek a Velencei-tóra a „gye­rekek”. (Jelenleg 12 gondo­zott Unyban nyarai.) A leggyengébből: Hogy a másutt szerzett tapasztalatokra milyen nagy szükség van. azt Szimler Pálné igazgató is alátámasztotta: — Nincs módszertani út­mutató. mindenki maga kí­sérletezik. ezért kell a ta­pasztalatainkat kicserélni. Hasznosításuknak — mint a megyei önkormányzat egyik munkatársa megfo­galmazta — fő célja pedig az kell legyen, hogy a leg­gyengébbek, a legkiszolgál­tatottabbak érdekei megfo­galmazódhassanak. És ér­vényesüljenek is. Mert ,ha mások is, ugyanolyanok jo­gaik az emberi élethez, mint bármelyikünknek. Borgó János Szombati túra Megemlékezés Drégely váránál Szombaton, július 4-én, a Börzsöny-napok kereté­ben más egyéb program mellett ünnepi megemlé­kezést tartanak Drégely vá­ránál a török ostromának 410 éves évfordulója alkal­mából. Erre az eseményre túrát indít a Reménység Egyesület Börzsöny Termé­szetjáró Köre. Pontban déli 12-kor kez­dődik az ünnepség a vár tövében, amelyen Für La­jos honvédelmi miniszter mond beszédet, valamint versmondóként Arany Já­nos Szondi két apródjával közreműködik Bánffy György színművész, ország- gyűlési képviselő is. A túra, melynek útvona­la Drégelypalánk—Honti szakadék—Drégelyvár— Drégelyvár megálló, reg­gel indul a váci vasútállo­másról. Találkozó negyed 8 órakor a MÁV pénztár­csarnokában, indulás a 7.35-ös balassagyarmati já­rattal. —dz— Nyitás után a váci Duna diszkontáruházban (Porubszky Dezső felvétele) Visszapi lián tó Aki a Bibliából tanított Tizennégy éve, 1978. jú­lius nyolcadikén hunyt el dr. Vajda József, a váci egyházmegye volt segédpüs­pöke. 1969-től látta el ezt a tisztséget és feladatot egé­szen haláláig. S hogy miért öltenek most emlékezést a papíron a gon­dolatok? A hála és a tisz­telet érzése teszi. Á 70-es évek közepén, huszonéve­sen érdeklődő lélekkel hall­gattam a váci székesegy­házban Vajda püspök úr péntek esti előadásait, el­mélkedéseit, keresztény ta­nításait. Ahogy ő mondta: Szere­tik hallgatni beszédemet, mert a Bibliából tanítok, és nem tiszavirág-életű, gyor­san változó teológiai néze­teket adok elő számukra. Ezért is hálásak... —Bár­merre járt, rendszerint egé­szen váratlanul jelezte tá­vozását: Holnap már ott­hon kell lennem, mart hol­napután várnak rám a hallgatóim a váci székes- egyházban. S nekem min­dig egy teljes nap kell az előkészülethez. Vajda püspök úr könyve, a Megszentelt élet, ott van sokunk polcán. Az olyan könyvet olvasni, amelyiknek íróját személyesen is ismer­hettük, nagy élmény. Előbb és szebb minden gondolat. Hátrahagyott ttí- ravaló ez, amely megidézi Vajda püspök úr alakját, emlékét, aki mindig egy­szerűen, a leginkább érthe­tő formában és mindig a Szentírás alapján beszélt, magyarázott, lelkesedett és lelkesített. Posztumusz mű ez, hiszen megjelenését nem érhette még. halála után néhány hónappal került közönség elé. 1978. július 14-én helyez­ték végső nyugvóhelyére Vajda József segédpüspö­köt a váci székesegvház altemplomában. Közel hí­veihez, akikhez mindig úgy sietett vissza, bárhol, bár­merre is járt. Szőrűd Ágnes 11

Next

/
Thumbnails
Contents