Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-04 / 157. szám
VÁCI vtíiia XXXVI. ÉVFOLYAM, 157. SZÁM 1992. JÚLIUS 4., SZOMBAT Csalamező szava hangos Szuperprodukció helyett vízvezeték . Sokat beszélünk mostanában Csatamezőröl, az ott élők régi, és a normális életvitel alapvető problémájáról, az egészséges vízellátás hiányáról. A minap 'a- kossági fórumot szervezett a terület városi képviselője, Tóth-Zsiga Miklós. A képviselő vendégei voltak Kavics Csabáné, a do'- gármesteri hivatal osztá'y- vezetője, Bíró György környezetvédelmi főelőadó, valamint Toldi Sándor, a Kommunális Kft. részéről. Velük szemben foglalt helyet a húsz-harminc helyett a néhány csatamezői lakos. Tóth-Zsiga Miklós azonban hiába érkezett ló hírrel, hogy megrendelték a vízvezeték építését 450 méter . hosszon egymillió forintért, s ennek szeptember 1-jéig el kell készülnie, a csatamezőiek csak nem nyugodtak meg. A hangadók szerint a lajtos kocsi olyan megalázó, század eleji dolog, hogy el sem fogadhatják. Nekik ne mondják, hogy nincs pénze a városnak! A természetvédelmi felelős különben sem ért hozzá, azt állítja, a szennyezés a Duna irányába terjed. Ilát nézzék meg, merre folyik a víz, ha kiöntjük a földre: világ js, hogy .lefelé. „A mi kútjaink pedig onnan kapják a vizet. Kártérítést kérünk, mert nem mi vagyunk a nibá- sak.” Ha pedig Vácnak nem telik arra, hogy kitisztítsa végre azokat a Kutakat, akkor kérjen hozzá segítséget országos helycóJ. Az új vezeték pedig nem igaz, hogy annyiba kerül. „Én is dolgoztam a vízműveknél, tudom, hogy egy gép egy óra alatt nyolcvan méter árkot is kiás. Ássák ki, tegyék le azt a vezetéket, hagyjanak minket a lajtos kocsikkal. Kíváncsi volnék arra, a képviselő úr inna-e abból a vízoől? Amikor kellőképpen Kibeszélték magukat, s a termet elhagyták a humoros hangadók is, kezdhetett válaszához Bíró György, El.Tisztelt Szerkesztőség! Nincs mentség Bár feltételezések sora „áll rendelkezésre”, annak indoklására, miért közömbösek az emberek a napi politika iránt — igazi magyarázat, mentség nincs arra a részvétlenségre, mely városunk június 30-i, szabadságnapi ünnepségét jellemezte. Pedig a körülmények adottak voltak: gyönyörű nyári idő. szerény, de ünnepélyes katonai tiszteletadás, a lelkes zeneiskolai fúvósegyüttes pattogó indulói. És lobogott az április 4-én ismeretlen kezek által leszaggatott országzászló is, melyet egy éve húztak fel először a zenepavilon melletti árbocra! Erről és más megszívlelendő aktualitásról szólt Moys Csaba alpolgármester az alkalomhoz illően fajsúlyos beszédében. Elemezte a szorító gondokat. a megélhetés iszonyú nehézségeit, de nem feledkezett meg azokról sem. akik e lavinát, mint súlyos örökséget, fglelőtienül az országra testálták! Az emlékbeszéd után Mihályi Győző színművész sodró erejű előadásában hangzott el Heltai Jénő Szabadság című költeménye. A szűk körű, ám (falán épp ezért?) bensőséges ünnepség a Szózat hangjaival ért véget. Szomorú, de egyben felháborító „melékkö- rülmény” volt egyes deres hajú polgártársaink látványa, akik a Himnusz és a Szózat alatt, mint érdektelen sétálók, zsebre dugott kézzel bóklásztak fel. s alá, mintegy demonstrálva, hogy nekik semmi közük az eseményekhez! Brczovich Károly mondta, pontosan hol halad a szeptemberben átadandó vezeték, s hogy ez nem jelenti a Gödöllői út. elkezdett hasonló beruházás megrekedését. Ott is továbbviszik. de arról még nincs döntés, mikor. Azokra az állításokra, miszerint éjszakánként titokban bekapcsolva látják a Chinoin égetőjét, elmondta, két éve egy hivatalos bizottság előtt szerel ieK le az égetőmű égőfejét. Ahhoz pedig, hogy ezt újra nasz- nálhassák, először 4—5 napig hevíteni kellene a Kemencét. De hiányzik a telepről az égetendő anyag is, így lehetetlen, hogy igaz legyen a helyiek észrevétele. Lomb vagy gaz persze éghet, de ez nem ugyanaz, mintha a folyékony vegyi anyagok füstölnének el a kéményen. Ott helyben bejelentést kap itt arról is, hogy a Tungsram csatamezői üvegtörme.ók- lerakatára a mai napig szállítanak, pedig ott már a meglevő anyag elszállításánál kellene tartaniuk. Minden lehetséges, ezért a jövőben, ha ilyet tapasztalnak, azonnal értesítsék telefonon, ő a helyszínre megy, fényképez, és eljárást indít a szabálytalan fuvarok miatt. A bírságokról elhangzóit, ma már nem fizet sem a Chinoin, sem a Tungsram, de amíg fizetett is, a városnak ebből nem jutott, mind a nagy kalapba vándorolt. A válasz után Tóth-Zsiga Miklós, a terület képviselője megismétel Le, 5 azon az állásponton van. Csatamező ne legyen ipar: bázis, szabadítsák föl a zárolt telkeket. Ezt képviseli a testület előtt is, amely novemberben vizsgálja felül a rendezési tervet. Ekkor kaphatnak választ sorsuk alakulásáról. D. Z. Vándor túra az értelmi fogyatékosokért Milyenek is azok a menedékek? Még mindig nem került le a napirendről a kérdés: gyógyszerezni vagy etetni kell-e az otthonokban az értelmi fogyatékos lakókat. Az erkölcsi válasz természetesen megvan, de sajnos egyszerűbb gyógyszert adni, mint jól táplálni őket, és foglalkozni velük ... Megdöbbentő és kissé ünneprontó volt, amit a megyei önkormányzat hivatalának egyik munkatársa mondott. A kis társaság tulajdonképpen ünnepelni jött össze: ünnepélyesen fogadni a sződligeti Pest Megyei Viktor Szakosított Otthonban Fónagy Istváh föápolót, aki kéthetes Vik- tor-vándortúráról tért „haza”. — Talán a fogadtatás nem volt túlzottan ünnepélyes, ám annál szeretette!- jesebb; a „gyerekek”, az otthon fiatalabb-idősebb lakói, ölelgették, simogatták a sokáig nélkülözött főápoló „bácsit”. Nem beleget: A túrát az értelmi fogyatékos fiatalokért, a társadalom figyelmének felkeltése érdekében vállalta Fónagy István. S természetesen azért is, hogy tapasztalatokat szerezzen. — Azért mentem, hogy lássam,, más otthonokban mi van, és örömmel tértem vissza. Büszkék lehetünk — mondta, miután a zajos fogadtatás után kicsit kifújta magát. — Nyugodtan mondhatom, hogy nálunk a legfontosabb megvan: nagyon jó a kapcsolat a lakók és a gondozók között. Másutt talán szebb a környezet, sok helyen kastélyokban vannak az otthonok, de hiányzik a szeretet. Nekem sokat mondott az is, hogy egyes otthonokban betegeknek nevezik a lakókat, és volt olyan hely is, ahol neon találkozhattam a lakókkal. sőt még az ottani ápolókkal sem beszélgethettem. Az a 23 otthon, amelyet a főápoló — 1600 kilométeres útján, 270 kilométert gyalog.téve meg — meglátogatott, az értelmi fogyatékosok számára ad menedéket. Nem elmebetegeknek. A főápoló most személyesen szerzett tapasztalatokat. hogy milyenek is ezek a menedékek. Azokra a kérdésekre, hogy igazak-e a rácsokról szóló hírek, hogy valóban élő kérdés-e az etetni vagy gyógyszerezni, Fónagy István nem szívesen, de válaszolt. — Voltam olyan helyen, VÁCI HÍRLAP Vác, Dr. Csányi László krt. 45. o A szerkesztőség vezetője: Borgó János. ® Munkatárs: Dudás Zoltán, 9 Postacím: Vác. PL 33. 2G01. Telefax és telefon: (27) 11-095. Telex: 282-297. @ Szerkesztőségi fogadóóra: kedd és péntek Í3-tól 15 óráig. ® Hirdetésfelvétel a szerkesztőségben naponta délelőtt 9-től 1.1-íg, valamint a váci hirdetőirodában (Jókai útra 9.) hétfőn és kedden délután 14-től 17 óráig. Vásárlók és érdeklődők ahol reggel kitakaríftatták a lakókkal a szobájukat, aztán kulccsal bezárták, és a „gyerekek” csak este mehettek vissza lefeküdni. És sajnos több helyen létezik még a berácsozott ágy, hallottam is. hogy valahol sírva kérdezte az egyik gyerek: miért zártatok be. mit csináltam? Igen. van hely, ahol nagyon nagy a gyógyszerfogyasztás. A főápoló szavait azzal egészítette ki a megyei ön- kormányzat munkatársa, hogy Pest megyében már egyetlen otthonban sincs berácsozott ágy, s erre nagyon büszkék. Szerettünk volna arra is választ kapni, hogy milyen konkrét, hasznosítható tapasztalatokat hozott magával országos vándorútjáról a főápoló, ám ő a választ még korainak tartotta. Ila[jó házit i men nek — Ezt még fel kell dolgoznom — mondta. — Mindenesetre van. amit szeretnék megvalósítani, és sok minden van, amit szeretnék elfelejteni. Egy kézzelfogható haszna máris van a túrának: a szponzorok — a Pénzügyminisztérium. Skála-Coop, Senior. Forte, Cvenci János budapesti kisiparos és az országos szövetség — adományaiból megtakarított összegből hajókázni mennek a Velencei-tóra a „gyerekek”. (Jelenleg 12 gondozott Unyban nyarai.) A leggyengébből: Hogy a másutt szerzett tapasztalatokra milyen nagy szükség van. azt Szimler Pálné igazgató is alátámasztotta: — Nincs módszertani útmutató. mindenki maga kísérletezik. ezért kell a tapasztalatainkat kicserélni. Hasznosításuknak — mint a megyei önkormányzat egyik munkatársa megfogalmazta — fő célja pedig az kell legyen, hogy a leggyengébbek, a legkiszolgáltatottabbak érdekei megfogalmazódhassanak. És érvényesüljenek is. Mert ,ha mások is, ugyanolyanok jogaik az emberi élethez, mint bármelyikünknek. Borgó János Szombati túra Megemlékezés Drégely váránál Szombaton, július 4-én, a Börzsöny-napok keretében más egyéb program mellett ünnepi megemlékezést tartanak Drégely váránál a török ostromának 410 éves évfordulója alkalmából. Erre az eseményre túrát indít a Reménység Egyesület Börzsöny Természetjáró Köre. Pontban déli 12-kor kezdődik az ünnepség a vár tövében, amelyen Für Lajos honvédelmi miniszter mond beszédet, valamint versmondóként Arany János Szondi két apródjával közreműködik Bánffy György színművész, ország- gyűlési képviselő is. A túra, melynek útvonala Drégelypalánk—Honti szakadék—Drégelyvár— Drégelyvár megálló, reggel indul a váci vasútállomásról. Találkozó negyed 8 órakor a MÁV pénztárcsarnokában, indulás a 7.35-ös balassagyarmati járattal. —dz— Nyitás után a váci Duna diszkontáruházban (Porubszky Dezső felvétele) Visszapi lián tó Aki a Bibliából tanított Tizennégy éve, 1978. július nyolcadikén hunyt el dr. Vajda József, a váci egyházmegye volt segédpüspöke. 1969-től látta el ezt a tisztséget és feladatot egészen haláláig. S hogy miért öltenek most emlékezést a papíron a gondolatok? A hála és a tisztelet érzése teszi. Á 70-es évek közepén, huszonévesen érdeklődő lélekkel hallgattam a váci székesegyházban Vajda püspök úr péntek esti előadásait, elmélkedéseit, keresztény tanításait. Ahogy ő mondta: Szeretik hallgatni beszédemet, mert a Bibliából tanítok, és nem tiszavirág-életű, gyorsan változó teológiai nézeteket adok elő számukra. Ezért is hálásak... —Bármerre járt, rendszerint egészen váratlanul jelezte távozását: Holnap már otthon kell lennem, mart holnapután várnak rám a hallgatóim a váci székes- egyházban. S nekem mindig egy teljes nap kell az előkészülethez. Vajda püspök úr könyve, a Megszentelt élet, ott van sokunk polcán. Az olyan könyvet olvasni, amelyiknek íróját személyesen is ismerhettük, nagy élmény. Előbb és szebb minden gondolat. Hátrahagyott ttí- ravaló ez, amely megidézi Vajda püspök úr alakját, emlékét, aki mindig egyszerűen, a leginkább érthető formában és mindig a Szentírás alapján beszélt, magyarázott, lelkesedett és lelkesített. Posztumusz mű ez, hiszen megjelenését nem érhette még. halála után néhány hónappal került közönség elé. 1978. július 14-én helyezték végső nyugvóhelyére Vajda József segédpüspököt a váci székesegvház altemplomában. Közel híveihez, akikhez mindig úgy sietett vissza, bárhol, bármerre is járt. Szőrűd Ágnes 11
