Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-31 / 180. szám
SZÓ - KÉP o SZÓ - KEP Ü szó - KÉP ü LÁSZLÖFFY ALADÁR, A tudós halála Letelt a század, lassú ballagok között, kik körül megritkult az éter, az égi Kárpátokba ballagott csángók tudósa, Domokos Pál Péter. Hányán viszik el a roppant terűt, magukba gyűlt tonnáit a tudásnak, a csendek munkakedvét, a derűt nagy vermeikbe, mit maguknak ásnak. Felépülünk s vele beépülünk, kő kövön nem marad testünk falából. Csak fáj, hogy mire megmenekülünk, lenn mögöttünk egy új Sodorna lángol. A kitörésnek, íme, vége van, lehullt esőnk, elállt a havazásunk. Semmi se ilyen igazságtalan: variszkuszi vén tűzhányók mi, fázunk. Kinő a fű az oldalunkon és a por lepi az ösvény folytatását, a virrasztás, a menekítgetés idegfeszítő lassú lobogását. De mint a lámák lelke, valahol egy aszkézisre hajlamos kamaszban már kél az érdes inger, és a sor új koravénnel egészül ki lassan. Szakszerűség és értelem Az ajtó becsukódott utánuk, és ő egyedül maradt. Még mindig égett az arca az izgalomtól, és hogy Karcsi haláláról is beszélt, egészen felkavart benne mindent. Amióta eltemették a pénzen, amit a házbeliek és az ismerősök gyűjtöttek, nem tudott beszélni róla. Maga is meglepődött, hogy az imént, itt a mikrofonba elmesélte utolsó karácsonyukat. azt. hogy mindannyian tartották magukat, és Karcsi is úgy tett, mintha nem tudná, nemsokára meg fog halni. Eszter visszament a szobába, leszedte az asztalt: a süteményestálat, a kávéscsészéket. a cukortartót, és mént a konyhába mosogatni Arra gondolt; jó lenne visszahaUgatni. amit mondott. Mintha egy kicsit ösz- szevissza beszélt volna arról, hogy jók az emberek, meg hogy csak az a baj velük. előbb várnak, csak azután adnak. Ennek nincs semmi értelnie ... Talán adjanak előbb, utána várjanak? Meg minek is mondott olyan hülyeséget, hogy nem érti. miért sírnak az emberek, amikor nagyon szépen meg lehet élni? Ezt ő mondja, aki egyedül nevelt két gyereket. Több helyen is vállalt takarítást, ablakpucolást, és jutott szép ruhákra, mindenre. Na de mi az a minden? Meg utána azt mondta, hogy a bizományiban szokott vásárolni. Ez így együtt nem állja meg a helyét. Ha jutott szép ruhákra. akkor nem biztos, hogy olyan meggyőző, ha ők ott szokták beszerezni... Öblögette a csészéket a langyos mosogalóvízben, és mint már annyiszor, megint rosszullétet érzett, amit a kimerültségtől szokott. Gondolta, leül kicsit, de annál izgatottabb volt. Hát lö- työgtette az edényeket « vízben tovább. Drága kisfiam — gondolta —, még arról is beszéltem. hogy te egyszer sírva jöttéi haza az iskolából, mert a többéves, kopott tolltartód elszakadt. Sírtál, mert szégyenkeztél a többiek előtt. Én meg elmagyaráztam neked, senki nem több attól, ha drága tolltartója van. Ezt mondtam itt az előbb a mikrofonba, és még büszke is voltam magamra. Tulajdonképpen azért beszéltem össze annyi zagyvasá- got, mert úgy éreztem, itt a lehetőség, hogy én, aki másoknál takarítok, aki mások cselédje voltam egész életemben, most megdi- csőüljek ország-világ előtt. Megzavarodtam. Azt mondtam. nem tudom, miért sírnak az emberek. Magamat állítottam példának a többiek elé. Aztán, ha kilépek a lakásból, és majd az se köszön vissza, aki a legtöbbet adta a temetésedhez. azt magamnak köszönhetőm. A nővéred most érettségizett. Nem tud elhelyezkedni, ha nem segít nekünk valaki. Mi lesz. ha azt mondják, szerezzek neki valami jó kis helyet, ahol takaríthatna? Amikor apátok itthagyott bennünket, és riadtan bújtatok hozzám az utolsó nagy veszekedés után, megesküdtem. hogy tisztességgel felnevellek benneteket egyedül is. És hajtottam, mint az őrült. Közben elfelejtettem rátok figyelni. Ugyanolyan követelményeket támasztottam elétek, mint saját magam elé. Pedig ti nem tehettetek semmiről. ás nem esküdtetek meg semmire ... Végre leült a nyitott konyhaablak közelében. Nemcsak a meleg, de a mostanában oly sokszor rátörő kimerültség is tette, hogy gyöngyözött a homloka. Zsóka a munkaközvetítőben van. Csak hitegetik. Hogyan magyarázza meg neki, hogy érdemes volt tanulni, és kitűnőre ére.ttÉletében először kapott lehetőséget arra, hogy beszéljen, és mire használta fel ezt a lehetőséget. Arra, hogy egy mártír szerepében tetszelegjen, hogy ne azt mondja el, amitől nem tud aludni már hónapok óta. hanem valami teljesen hazug és hamis szerepet játsszon. Hőst akartak bemutatni, és ő eljátszotta ezt a hőst. Korunk rettenthetetlen asszonyát. Mintha nem tudná mindenki, aki ismeri, hogy nem az. Miért nem mondta el, hogy nem így képzelte az életét? Miért nem beszélt arról, hogy semmi nem sikerült.. amibe belefogott? Úgy érezte, le kell feküdnie kicsit, hogy jobban legyen. Az utóbbi időben már csak vonszolta magát ide-oda. Nagyon elhagyta az ereje. És most ez a rádióriport! Mi volt ez a kényszer, hogy minden kudarcát győzelemnek akarta beállítani ? — Ó, kisfiam! — nyögdé- cselte már az ágyban —, még azzal is dicsekedtem, milyen türelmesen haltál meg, és hogy milyen önuralommal néztük végig! Amikor inkább ordítanom kellett volna! Motyogott még maga elé, és már majdnem elaludt, amikor Zsóka hazajött. — Alszol, anya? — Nőm — mondta Eszter —. csak ledőltem kicsit. — Nincs munka — dobta le magát a lány az egyik kopott fotelbe. Ezt mondják mindennap. Mi a fenének ragaszkodtál hozzá annyira, hogy gimnáziumba menjek? Meg clrkuszoltál állandóan, hogy kitűnő legyek! Az asszony kiült az ágy szélére. Mondani szeretett volna valamit, de teljesen száraznak érezte a száját, és nem jutott eszébe semmi biztató. — Nem baj — mondta Zsóka hirtelen —, már jelentkeztem egy hirdetésre. Fiatal lányokat keresnek vendéglátó szakmába, nem kell képesítés. Csak egy kis nyelvtudás. Elvégre négy évig tanultam németül. Ügy hirdették, havi ezer márkát lehet keresni. Elmegyek. Vitatkozni kellett volna vele. hogy ez képtelenség, mindenki nem mehet el az országból, meg hogy most nehéz, de később majd könnyebb lesz. Ehelyett kifelé kezdett botorkálni, és azt mondta. lezuhanyoz. — Na. bent leszel a rádióban? Voltak itt? — kérdezte hirtelen felvillanyozva a lány. — Mikor leszel bent? — Pénteken ... De ne hallgass meg! Nem tudta, mit válaszolt, mert megeresztette a vizet, és bőgött a zuhany alatt, mint fia halála óta annyiszor. Az értelem az ért igéből képzett szó. Az ért ige viszont az ér-hozzáér-meg- érint szavak származéka. Azt is mondhatnánk, hogy valamit megérteni: attól a valamitől megérintve lenni, a legszemélyesebben meg- érintettnek lenni. Az értelem így az érintettség maga. Másrészt az értelem a szóra való érzékenység — idézhetnénk Ferdinand Eb- nert. s így tulajdonképpen az értelem a szóértés „szerve”. A szak-értelem egy irányból való érintettség, egy speciális tárgyra kihegyezett érzékenység. A szak-értő az adott tárgykör szakszerű értője, attól az egy speciális valamitől érintett. A szak-ember a szakmájához ért. Ezekben az összetételekben a szak szónak a darabhoz, a részhez, a törmelékhez van alapvetően köze, úgymint az éj-szaka, nap-szak. erőszak összetételekben stb. A szak-embernek tehát alapségizni? BÁN ZSUZSA: *r Riportalany A zene világa ZSIIM JUDIT: Béke a fa alatt A rémült sokadalomból egyetlen arc maradt meg az asszonyban: a tanítónőé. Űsz haja szerteszaladva ágaskodik, fekete szemében kétségbeesés. És jajgat. Egyedül ő hangoskodik. A többeik némán állják körül az apró holttestet, dermedten várva valami csodára — hátha elmúlik a nyomasztó álom. A hegyek közé ékelődött kis faluban időről időre felemlegetik a régi történetet. S az asszony, valahányszor arra jár, és elmegy a tanítónő háza előtt — mert ott mindig el kell mennie, hisz arra visz az út —, furcsa émelygéssel nézi a körtefát. A lankás telek buja növényzete a mai napig szorongással tölti el, a körtefa pedig maga az intelem. Ott történt a tragédia. Ott játszottak ők, a gyerekek. Valameny- nyien kicsinyek. Nem tudja, mit játszottak. Talán futkostak, talán magányosan bolyongtak a telken; mit sem tudva egymásról. A ciszternára, amelybe a kislány belefulladt, nem emlékszik. Csak azt látja felvillanni, amint a sötét üreg mellett kiterített fehér lepedőn fekszik az a kicsi test. A haja nedves csutakokban omlik az élettelen arcra. Áll ott még egy férfi, arról is víz csepeg. Ö ugrott a gyerekért, de már későn. Az asszony utoljára a tanítónő temetésén járt a faluban. Nagy temetés volt. Szépen beszélt a pap, köny- nyezett a nép. A pedagógus tisztességéről szólt az elmélkedés, a fáradhatatlan lélekről, amely nem rest a másik lelket táplálni. Minden szava igaz volt a papnak, az asszony mégis haragosan nézett a koporsóra. Bár ő maga is tisztelte és szerette a tanítónőt, szerette volna megszakítani a mormoló ima- özönt, s megkérdezni: mondd, miért nem zártad le a ciszternádat? Az a kislány most harmincnégy éves asszony volna. Talán gyönyörű nő. Talán ő is tanítana. Te már olyan messze vagy, te már tudod: mondd, miért kellett meghalnia? A hosszú szertartás alatt próbálta a részleteket ösz- szerakni, de nem sikerült. Kicsi volt akkor, s csak töredékek maradtak emlékezetében. Lehet, azok is csak a mások által mesélt, újra és újra felidézett képeknek köszönhetően. Azt tudta, azon a végzetes An- na-napon a tantestület nagy öregje, az igazgató volt ott a feleségével s még három pedagóguscsalád. A vízbe fúlt kislánynak csak az anyja vendégeskedett — a papája nem. De ők nem is voltak falubeliek. Akkor az egyszer jártak ott, többé sohasem. Ügy mesélték, a kislány holttestét ölelő anya eszelősen azt suttogta, átok jöjjön erre a házra. Alig lehetett lefejteni a tetemről, görcsösen szorította, mintha visszakívánná az időt, amikor még testében hordta. A temetés után hamar elfelejtette az asszony a történetet. Több év eltelt, amikor újra pörögni kezdtek a régi képek. Az egyik nyugdíjas tanítónővel találkozott, aki ott volt azon a napon. Nem erről kezdtek beszélni, de valahogyan erre terelődött a szó, s most először a szerencsétlen anya további sorsára. Vajon mi lehet vele? Él még? Az öi’eg tanítónő szerint igen, de attól kezdve sohasem volt beszámítható. Állítólag mindig azon gyötrődött, őmiatta volt minden, mert megcsalta Istent. Az öreg tanítónő még hozzátette: mert hát már fogadalmat tett apáca volt, amikor a férjével megismerkedett. Állítólag nagy szerelem volt. Otthagyta a rendet, aztán jött a gyerek ... Az asszony először sajnálatot érzett. De aztán mintha valami kövek kezdtek volna legörögni róla, könnyebb lett a lelke. Hirtelen nagyon kívánkozott a faluba, az udvarra, a körtefa alá. Hogy belenézzen a ciszternába. S meghallja a körtefa szavát, amelyről tudta: most biztosan szólna. És béke lenne alatta. Vasvári Éva vetően a részhez van köze, nem az egészhez. Az ember egész. A település, a táj, a hely, a terület egész. Organikus, élő egész. Ezért az emberről, településről, tájról, helyről csak az dönthet, akinek az egészhez van köze. az egésztől érintett. Az egészről a szakértelem nem szólhat. az egészről az értelem beszél. Az értelem viszont az érintettség maga, ami ebben az összefüggésben, mint láttuk: szóra való érzékenység, s feladata a szóértés. A szóértés szakértelmek összet evéséből, szakértői testületekben nem születhet meg. A szak-szerűség: rész-szerűség; részek egymás mellé rakásából, még nem lesz egész. Természetesen a szak-értelem maga nem fölösleges. A hogyan? kérdésre nein kell válaszolni. A mit? . kérdése azonban nem a 1 szakértelemmé. A mit tegyünk? kérdése az egészre 'vonatkozik, az egészet érin- ' ti, s ezért egész választ követel. A szak-szerűség, a ! szak-ér telem, vagy annak 'hiánya mögé bújni fölösleges, a rész nem tudja elta* karni az egész-1. ; A szak-értelem és a szakiértők privilegízálása az ■egészről való döntéstől zárja el az utat — a rész nevében, mindazoktól, akik- nek az egészhez közük van. Az egészről való döntést ^az hozhatja csak meg. aki az egésztől ér intett, de fordítva is igaz: a róla szóló döntés az egészet érinti. Schneller István
