Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-30 / 179. szám

TABORSAM Hiányzók Hétfőtől péntekig tizen­hét váci általános iskolás gyerek üdül, szórakozik a Tahiban lévő táborban. A Vöröskereszt városi vezető­sége vállalta magára az üdültetés költségeit, teljes ellátást biztosítva a gyere­keknek. Sőt hajókirándu­lásra, strandra, szentendrei kirándulásra is elviszik a táborozókat, természetesen ingyen. A felügyeletet két városi iskolai védőnő látja eL Bár a szervezés már má­jusban elkezdődött, úgy látszik, volt család, amely meggondolatlanul járult hozzá, hogy gyereke részt vegyen az egyhetes ingye­nes üdülésen. Ugyanis négy gyerek nem jött el, s volt gyerek, akinek szülei még annyi fáradságot sem vet­tek maguknak, hogy erről értesítsék a Vöröskeresztet. Ámennek, természetesen, ki kell fizetnie a meg nem jelentek üdültetési díját is. (Valószínűleg a városi Vö­röskereszt nem áll olyan jól anyagilag, hogy csak­nem 15 ezer forintot feles­legesen fizessen ki... (b.) HA GONDOS... Kutyabaj Ä kutyák coronavirusos betegségéről hétfői szá­munkban megjelent cikk sok gazdát talán túlzottan is megijesztett. Dr. Faluhelyi Magdolna kérésére és a gazdák meg­nyugtatására elmondjuk, utólagos oltással gyógyít­ható a beteg állat. Ha tehát kedvencünk hány, bágyadtabb a meg­szokottnál, esetleg hasme­nése van, bátran és mielőbb forduljanak az állatorvos­hoz. VÁCI xjßrtti XXXVI. ÉVFOLYAM, 170. SZÁM Siígdofézó falusiak 1992. JÚLIUS 30., CSÜTÖRTÖK Fekete a munka vagy fehér? Nálunk a polgármesteri hivatal feketemunkán foglal­koztat munkanélküli-segélyen lévőket, panaszolták töb­ben Bernccebarátibál. Felháborodásuk oka, hogy általuk pontosan megnevczeít személyek, akik segélyként töb­bet kapnak, mint más a munkájúi után, még hozzá tud­nak keresni a polgármesteri hivatal felújításán. Feltéte­lezésük, ha igazolódna, még a felháborítónál is több lenne: csalás. Nehezen föltételezhető, hogy egy falu vezetője, ahol mindenki ismeri a másikat, ilyennek tenné ki magát. De föltételezés ide vagy oda, ne ezeket ütköztessük, hanem a tényeket. A sza­badságolások idején a pol­gármestert nem találtuk hivatalában, ezért a kör­jegyzőt kerestük, akit Ke­mencén sikerült utolér­nünk munka közben. Szabóné Egri Teréz szer­dánként jár Berneccbaráti- ba, ahol valóban nagy munkában vannak a szak­emberek, az épület bővíté­sén, felújításán dolgoznak. Jelenleg a festés-mázolás szakaszánál tartanak. Akadt feladat korábban ácsnak, kőművesnek, víz­vezeték-szerelőnek is, meg persze az ő segítőiknek. Azonkívül hogy idén ja­nuártól önálló polgármeste­ri hivatal működik a Megbilincselt szabálysértő Motort a rendőrautó gázolt Izgatott emberek tárgyal­ják — talán még mindig — Sződligeten, a krimibe illő üldözést. Egy-egy jelenet szemtanúi rakják össze a mozaikot, s a kép. ami kialakul, meglehetősen hát- borzongató. Egy motorozó helyi fiatalember nyomába eredtek a rendőrök, s üldöz­ték a falu utcáin, egészen addig, amíg a fiatalember motorja meg nem csúszott, akkor pedig a rendőrök rá­hajtottak autójukkal. Vol­tak, akik hallani vélték a fiú segély kiáltását — az egyenruhások meg a sebe­sültet sem kímélték ... A hétfő délutáni esemé­nyekről, természetesen, megkérdeztük a Váci Rend­őrkapitányság helyettes ve­zetőjét, Szabó Jenő rendőr századost is, akinek első re­akciója ez volt: — A rendőröknek nem tisztük és feladatuk, hogy mindenkinek megmagyaráz­VACI HÍRLAP Vác, Dr. Csányi László krt. 15. 0 A szerkesztőség ve­zetője: Borgó János. @ Munkatárs: Dudás Zoltán. © Postacím: Vác, PL 32. 8601. Telefax és telefon: (27) 14-085. Telex: 2S2-297. @ Szerkesztőségi fogadóóra: kedd és péntek 13-tól 15 óráig. © Hirdetésfelvétel a szerkesztőségben naponta délelőtt 9-től 11-ig, vala­mint a váci hirdetőirodá­ban (Jókai utca 9.) hétfőn és kedden délután 14-től 17 óráág. zák, mi és hogyan történt! Egyébként a rendőrautó nem gázolta el a motorost. A kapitányhelyettes, a je­lentés alapján, a történte­ket a következőképpen re­konstruálta: — A sződli.geti'fiatalembei' motorjával nem adta meg az elsőbbséget a rendőr jár­őrnek, a járőr ezért a nyo­mába eredt, megelőzte és megállította. A fiatalember úgy tett, mintha a rendőri jelzésre meg akarna állni, de aztán továbbhajtott. A rendőrautó vezetője újra üldözőbe vette, a menekülő motoros pedig egy utcasar­kon hirtelen be akart for­dulni. Motorja kicsúszott alóla, ő a földre esett. A járőr már nem tudta meg­állítani kocsiját, az ráment a földön lévő motorra. A fiatalember közben elsza­ladt. Végül is a rendőrök utolérték, elfogták, és meg­bilincselték. Szabó Jenő százados el­mondta azt is, hogy a mo­torról való leesés következ­tében a horzsolásos sérülése­ket szenvedett fiatalembert kórházba vitték. Ott a hor­zsolásokon kívül más sérü­lést nem találtak rajta. Közben a rendőrjárőr meg­tette a feljelentést a moto­ros ellen, aki egymás után több szabálysértést is elkö­vetett. (-á) faluban, hamarosan meg­szűnik a körjegyzőség, és éppen Szabóné személyé­ben saját jegyzőjük is lesz. A megvádoltak neveit em­lítve, a jegyző asszony az egyikre fölkapta a fejét, mondván, az nem létezik, hiszen az a személy vállal­kozó, akitől a hivatal szám­lát is kap. Az alkalmazás tehát az ő felelőssége. Egy ekkora faluban azonban, ahol mindenki mindenkit ismer, lehetetlen, hogy ép­pen a hivatal dolgozói ne lássák, ha valaki feketén dolgozik. Ha nincs is egyi­künk homlokára se írva, munkanélküli-e vagy sem, azért azt a közvetlen kör­nyezetében tudják. — A másik személyt nem ismerem, tudja, én vámos- mikolai vagyok. Ha telje­sen Bernecén dolgozom majd. biztos mindenkit megismerek — mondta a jegyző asszony. — Utána fogok nézni, de nem tartom valószínűnek, hogy a hely­belieknek ne tűnt volna fel. — Mit mond a jogszabály a munkanélküliek foglal­koztatásáról? — Bizonyos feltételek kö­zött megengedi. Egyik sar­kalatos pontja az ide vo­natkozó jogszabálynak, hogy havi keresete nem ér­heti el a mindenkori mini­málbért — válaszolta. Egymás zsebébe nem láthatunk, így ellenőrizni sem tudjuk,, mennyi volt a havi fizetés azoknál, akik munkanélküli-járadékot kapnak. Ezért itt bezárult a kör. A körjegyző szerint a munka dandárján, az úgynevezett „hórukk”- munkák idején volt, amikor az egész falut mozgósítani kellett egy kis alkalmi munkára. Ezt sokan vállal­ták is, így léliet, hogy már a festés-mázolás kerülhe­tett napirendre. A jóindulatú laikus arra is gondolhat, mindez nem volt más, mint közmunka. De van-e ilyen Berneceba- rátiban? Igenis, van. Eddig nyolc embert alkalmaztak ilyen módon, nemrég pedig további hétre kaptak lehe­tőséget. Vigyázat, ez nem az az intézmény, amely ar­ra szolgál, hogj' a munka­nélküli-járadékért megdol­gozzon az állampolgár. So­kan pedig éppen azt hiá­nyolják: dolgozzanak meg a~ pénzükért! Csakhogy ; a közmunka olyan valami, ami megelőzi, hogy valaki munkanélkülivé váljon. Ebben a faluban a parkok rendben tartását és a házi- gondozást látják el köz­munka keretében. Ezt sze­retnék bővíteni az iskolá­ban ellátandó teendők kö­rével. Természetesen nem a tanítói munkában! Kikívánkozik egy gondo­lat. Nem véletlen, hogy ilyen érzékenyen érinti a társadalmat a munkanél­küliség, s annak járulékos orvoslása. Mert amíg sokan tízezer forint felett kapnak a hivatalból, igaz, csak egy bizonyos ideig, addig má­sok ettől kevesebbért is keményen megdolgoznak. Nincs itt rendben valami! Mégpedig a munka -r- anyagi — megbecsülése kö­rül. Ezért aztán ne csodál­kozzon senki, hogy sokan várakoznak az egyre bő­vülő munkaerő-szolgálati hivatal ajtajai előtt. Dudás Zoltán Választott a húsüzem Üzemi tanács Kilencfős üzemi tanácsot választottak a Penomah váci gyárában, valószínűleg az országban elsőként. A szavazás előkészítésére ko­rábban munkásgyűlésen választották meg a válasz­tási bizottság tagjait. A közjegyző jelenlétében megtartott szavazást meg­könnyítette, hogy az üzem­ben egyetlen érdekvédelmi szervezet, a Szolidaritás munkásszakszervezet mű­ködik, s a szervezettség százszázalékos. A választás eredményét, a tanács tagjainak névso­rát kifüggesztettek. . Hogy minden dolgozó megismer­hesse azt a kilenc embert, akik a munkaügyi, kérdé­sekben a nevükben gyako­rolják a részvételi jogokat. A következő lépés az lesz, hogy megválasztják az üzemi tanács elnökét. Erre valószínűleg két héten be­lül sor kerül. Amibe! az okos íatóiai Mérges étkek Benne vagyunk a nyár­ban rendesen, mégsem ad­tunk még hírt ételmérgezé­sekről. Lemaradtunk ta­lán? Igen is, meg nem is. Valahogy nem téma idén a szalmonella. Nem hallat magáról. Tehát nem na­gyon volt miről lemaradni. A váci tisztiorvosi szolgá­latnál járva egyéb ügy miatt, azonban tudomást szereztünk egy elejtett fél­mondatból, hogy körülbelül egy hónapja tömeges étel- mérgezés volt az egyik is­mert váci vendéglőben, Kérdésünkre a tisztior­vosi szolgálat munkatársai elmondták, esküvői ebé- den-vacsorán történt, de mert a vendégek messzi­ről, több irányból érkeztek, őket is késve értesítették a betegségről. Addigra már nem állt rendelkezésre az ételminta, amiből azonosít­hatták volna a kórokozót. A tény azonban tény ma­radt, szalmonella garázdál­kodott a díszes asztalokon. A tisztiorvosi szolgálat munkatársai kérésének ele­get téve, nem tesszük közzé a vendéglő nevét. Tartjuk magunkat ígére­tünkhöz, már csak azért is, mert az ilyen lagzikra, ha zömében a vendéglő kony­háján készül is az ennivaló, a vendégek közül többen még hozzátesznek ezt-azt. Az otthon készült torták pedig éppúgy okozhatták az ételmérgezést, mint más. Otthon, ahol mindenki azt hiszi, a maga ura, nem ellenőrzi senki a higiénés előírások betartását, bizony könnyen megmérgezhetjük magunkat. Erre példa egy Vác környéki falu, ahol a gazdasszony házilag készí­tett tésztát adott a család­jának. sőt a jó ismerősöket is ellátta vele. Hiába na, jól tojtak a tyúkok, a to­jást pedig nem lehet so­káig tartogatni. Csakhogy feltörés előtt nem árt ala­posan. megmosni. Talán er­re nem maradt már ideje a tésztagyártónak, s ő is több családra kiterjedő ételmér­gezést okozott a régi ..jó barát”, a szalmonella se­gítségével Legyen ennyi elég erre a nyárra. Még ha más baja is. Az okos ebből tanul. d. 7.. Kuckó a bokor alatt A szabadság foka A csőlakók és a lakásfog­lalók valahol egy tőről fa­kadnak. A különbség csak annyi, hogy az egyik élel­mesebb. Élettörténetük, ami nyilván sok hasonló tragikus elemet tartalmaz, ezen a ponton kettéválik. Valami közös mégis van a mentalitásukban, nevezete­sen, hogy igényesek, szere­tik a belvárost. Ház a Dunakanyarban Tudunk már olyanról, aki a barokk főtéren váltogatja lakását, természetesen csa­várhúzóval, feszítővassal nyitva ajtót. Most a nem kevésbé központi fekvésű Postapark is kezd elkelni, mégpedig a bokoralja. Én biztos nem költöznék ilyen feltűnő helyre. Ma- cerás. hogy az embert bá­mulják. netán meg is szé­li tgatják jó szándékú já­rókelők, nincs-e valami ba­jom, rosszul vagyok-e, hogy ott fekszem a földön. Mert még mindig nem oly erős a közönyösség... Visszatérő fekhelye va­lakinek a postaparki. A rongyokból vetett vacok nappal üres. Mondjam, hogy tudok egy jobbat, csendesebbet és jobb leve­gőjű helyen? Nem,. ez íz­léstelen lenne, inkább né­hány olcsó albérleti vagy ágyrajáró szobának a cí­mét kellene itt felsorolnom, mert én is küzdők a közö­nyösség ellen. A szabadság az, amikor mindenkinek joga van a híd alatt aludni. Mennyien belekóstoltunk külföldi uta­kon egy szál hálózsákkal az oldalunkon! Ma már idehaza is jogunk van, de kérdés, kié az a fekhely ott, a Postaparkban? Talán egy turistáé, aki így keresi a szabadságot, talán egy hon­fitársunké, aki nem keres semmit, megelégszik^ azzal, ha békén hagyják, és nem fázik. —lí (M. Gar.ami Mária grafikája) II

Next

/
Thumbnails
Contents