Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-29 / 178. szám

4 2‘ín Jf lássátok teleim Értelmetlen halál izzósok hódolnak a csen­des passziónak. Családjuk pedig velük tölti a- hétvé­gét, luxusnyaralók helyett itt élvezi a szabadságát, szinte egy életen át gyűj­tögetett pénze árán. Az új bérleti díj miatt háborog most a lebontott faháza he­lyén másikat építő Szent- irmai Zoltán nyugdíjas. Eíelől kételkedik még mindig Lovas György, Réz­nek András pedig tanyája teraszán, a horgászbot vé­ge mellett sorakoztatja ér­veit. Eszerint az önkor­mányzat csak jól járhatna a terület átadásával. Antál János szerint a horgászok türelme hosszú, de véges. A megegyezés útjait keresik, de tartanak attól, hogy egyszer jön va­lami vállalkozó, s akkor nekik le is út, fel is út. Mielőbbi megoldásnak tar­tanák a tulajdon átírását, vagy egy hosszú távú ga­rantált bérletet. Ha egyik sem jön létre, kénytelenek bírósághoz fordulni. Arra is gondoltak már, hogy ha vesztenének, elbontanák az általuk épített zsilipeket, lecsapolnák a tavakat, csak eredeti állapotban adnák vissza a területet. Kecskeméthy Géza, a Du­nakeszi Polgármesteri Hi­vatal szakreferense kiszá­mította, hogy a korábbi kétszázezer forint bérleti díj helyett most 1,6 millió folyik be. Ebből már lehet arra a környékre költeni, s egységes szemlélet alap­ján folytatni a rendezést. Borszéki Ferenc, a hivatal műszaki vezető munkatár­sa állítja, hogy a pénz 80 százaléka oda kerül visz- sza. Terveztek szabadidő­parkot is a telep mellé, de ez most nincs napirenden. Reznek András meg csak ül a parcellája végén, né­zi a vizet, nem kap azon­nal a bot végéhez, ha rez- dül a zsinór. Akkor sem biztos a kapás, nehéz a bu­sát megfogni — magya­rázza. Kovács T. István Antal János tógazda és szelíd vadkacsái. (A szerző felvétele) Felső képünk: Ha már úgyis megvan a horgászhely, Itt nyaral a család. Saját fogásból ol­csóbb és ízletescbb a hal- vacsora. (Hancsovszki János felv.) GÁZ-, VÍZ-, VILLANY- ÉS TÁV HŐ Dl LEM MÁK Arkórkörkép szezon el őtt vállalat sem azért, növeli az árakat, hogy jól járjon. Legfőbb céljuk a fennma­radás. Talán, ha korszerű fűtőművek, kazánok, rend­szerek épülhetnének, ol­csóbb lehetne az ára ennek a szolgáltatásnak. Vagy, ha mérni lehetne, melyik la­kásban mennyit fogyaszta­nak. De ez a megoldás is elég költséges, maga a mé­rőeszköz kerül sokba. S ezt ki fizesse? A lakó, a szol­gáltatócég? Egy ideig, amíg nem alakul ki ked­vezőbb piaci helyzet, az energia árának alakulása, ilyen felemás érzéseket kelt a fogyasztóban, a szol­gáltatóban. J. Sz. I. negyedévben tettek bizo­nyos engedményeket, ennél többre nem képesek. Bár­milyen ár növekszik, kény­telenek ennek arányában emelni. Várható, hogy me­gint „háborúk” lesznek, a lakók nehezen fogadják majd el az újabb díjemel­kedést. Valahol olyan ez az egész, mint. a régi mesében a róka fogta csuka törté­nete. Itt sem engedhet az árból senki, s a családok csak megint annyit vesz­nek észre: ez is. az is töb­be kerül. Hogyan győzzék majd a kiadásokat? Nézet- eltérések, viták nem segí­tenek. hiszen a szolgáltató­(folytatás az 1. oldalról.) nyit kell majd fizetniük az elhasznált energiahordo­zóért. Borsodi Lajos, Dunakeszi íűtőművének gazdasági igazgatóhelyettese csak megerősítette a korábbi in­formációkat. Annyi kiegé­szítéssel, hogy náluk már készült egy terv, melyben 9,67 százalékos emeléssel számoltak. Ezt eljuttatták az önkormányzathoz, ahol döntenek majd a javaslat­ról. Tudomásuk szerint ez a helyileg megállapított ár valamivel alacsonyabb, mint az országos átlag. Szükséges ez a díjszabás, hisz van már olyan fűtő­mű az országban, amely tönkrement. Dunakeszin igyekeznek olcsó árakon szolgálni a la­kosságot, ám ennek elle­nére, sok család nekik is tartozik. Korszerű berende­zésekkel ugyan kedvezőbb árakon kínálhatnák szol­gáltatásaikat, csakhogy be­ruházásra most nincs pénz. A meglevő fűtésrendszerrel pedig nem igazán lehet ta­karékoskodni. Amennyiben hiteleket vennének fel, nem tudnák törleszteni. Arra pedig, hogy az em­berek hogy kérik számon rajtuk az újabb áremel­kedéseket, egy példát me­sélt el a gazdasági igazga­tóhelyettes: A vízdíjak megemelése után a felesé­ge is kérdő tekintettel né­zett rá, s mutatta meg a melegvíz-számlát, Mit tehe­tett mást? Igyekezett ott­hon is elmagyarázni, miért annyi, amennyi. Dr. Szilágyi László, a Szentendrei Városgazdál­kodási' Vállalat megbízott igazgatója szerint ők is. kénytelenek lesznek a ki­adások továbbhárítására. A fűtőmű, ha nem is nagy­mértékben, de veszteséges. Űjabb költségeket átvállal­ni nem tudnak. Az első 4 Kölcsönök otthonteremtésre Előnyben a fiatal házasok sokgyermekes családokat, az egyedülálló alacsony jö­vedelmű igénylőket. Emel­lett az állami, vállalati vagy az önkormányzat in­tézményeiben dolgozókat. Lakóház és lakás tulajdon­jogának megszerzéséhez, lakásfelújításhoz, építés­hez nyújtható kölcsön, egy igénylő részére százezer fo­rint. A támogatás visszafi­zetésének időtartama öt esztendő. A kölcsön első törlesztő részletét hat hó­nap után kell befizetnie annak, aki megkapta. Ami pénz ily módon vissza­áramlik az önkormányzat­hoz, az ismét felosztható lesz a további igénylők kö­zött. A kérelmeket szep­tember 1-jéig lehet benyúj­tani a polgármesteri hiva­talhoz. A támogatás oda­ítéléséről a sóskúti önkor­mányzat népjóléti bizott­sága dönt. —ó. —n. Sóskúton is, akárcsak más Repüléseken, az ön- kormányzat, lehetőségei szerint támogatja a helyi lakásépítést és -vásárlást. Az akció tavaly kezdő­dött, tudtuk meg Kummer János polgármestertől, aki hozzátette; lényegében ka- matkölcsünről van szó, me­lyet évente, öt igénylőnek tudnak nyújtani. Idén, e célra ötszázhetvenezer fo­rint áll rendelkezésükre. Azok kérhetik a kölcsönt, akiknek öt éve állandó be­jelentett lakásuk van Sós­kúton. Családok, egyedül­állók is jelentkezhetnek, ha jövedelmük nem éri el a mindenkori létminimum másfélszeresét. Ha az ér­vényes lakásigénylésükről, állami bérlakásukról le­mondva, önállóan teremtik meg otthonukat. Az önkor­mányzat kiemelten támo­gatja a fiatal házasokat, a Piliscsabai pályázat A nevelés módszertana lémáinak megoldása köz­ben. Elsősorban védőnők pszichológusok, valamin I legalább középfokú egész­ségügyi képesítésű szak­emberek jelentkezését vár­ják. A pályázat elnyerésé­vel 10 hónapos ösztöndíjat is kapnak. Ennek összege havi 3000—5000 forint kö­zött van. A pályázatot írásban kell benyújtani, két példány­ban, melynek tartalmaz­nia kell a pályázó szakmai elképzelését, önéletrajzát, munkahelyét és személyi adatait. A pályázó a Gyer­mekházban dolgozó szak­mai csoport vezetésével egy adott programnak a részese lehet. Ezért feltétel továbbá, hagy heti egy al­kalommal a piliscsabai Gyermekházban családi foglalkozáson részt vegyen. A pályázatot 1992. augusz­tus 25-ig kell postán el­juttatni, az alábbi címre: Gyerekkincs Alapítvány 2081 Piliscsaba, Deák Fe­renc u. 24. Két évvel ezelőtt alakult meg Piliscsabán a család- védelmi Gyerekház, amely a „Gyerekkincs” Alapít­vány támogatásával végzi egészségmegőrző, beteg­ségmegelőző munkáját. Pályázaton nyert pénzü­ket szeretnék ugyancsak pályázati úton hasznosíta­ni. Ezért kiírást tesznek közzé, amelynek témaköre: „Hogyan segíthetjük a kis­gyermekes családok egész­séges életformájának a ki­alakítását egy adott lakó- közösségben?” ' A pályázat célja az egészséges gyermekneve­léshez szükséges, adott te- i lepülésen vagy körzetben : kialakítható módszertan 1 kidolgozása. Olyan, amely kiegészíti az egészségügyi ‘ alapellátást és támogató I kapcsolatot teremt a kis- 1 gyermekes családok prob- : Már csaknem két hete virágok virítanak Tököl és Szigetcsép között egy út- széli fa tövében. Amikor először láttam meg a vér­vörös kardvirágot a fának támasztva, beleborzongtam a felismerésbe: itt valaki értelmetlenül életét vesz­tette. Magam láttam előtte va­ló nap, amikor az autó­mentők megpróbálták el­szállítani a helyszínről a sötét színű, összetört BMW-t. A vezetőülés ol­dala teljesen be volt la­pulva, s bár csak rövid pil­lantást vetettem az árul­kodó jelekre, nem sok esélyt láttam arra, hogy a vezető túlélte. Még aznap újra arra jár­tam, s a sok gond között már nem is gondoltam az idegborzoló reggeli lát­ványra, amikor egy jobbra ívelő kanyarban le kellett lassítanom, mert egy másik autó elállta a kilátást. Már éppen bosszankodni kezd­tem volna, amikor a túlol­dalon megláttam egy kö­zépkorú férfit, amint me­redten nézi a fát és a bal­eset ipán ottmaradt ron­csokat. Szinte csörömpöl­tek az összetört üvegdara­bok, amikor a férfi arcáról az árokba tévedt a pillan­tásom.! Másnap újra egy kocsi állt a baleset helyszíne mellett. Sokkoló látvány volt, ahogy a fiatal pár nézte meg a borzalmas va­lóság helyszínét. Már el sem hiszi nekem az olvasó, hogy a követke­ző napon ismét akkor jár­tam arra, amikor egy idős bácsi leszállt a biciklijéről. Megvárta, amíg elmegyek, és csak utána ment át a túloldalra, hogy saját sze­mével is lássa, amit nem akar elhinni a hírhozónak. Meghalt, és soha senki és semmi nem tudja vissza­hozni az életbe a huszon­kilenc éves fiatalembert és családapát. Azóta, ha arra járok, nem felejtek el óvatosan odapil­lantani' a sokasodó csok­rokra. H. Cs. Dolgoztak, hittek és fizettek Nehéz a busát megfogni A régi mocsaras tájak náddal, sással benőtt rengetegé­re emlékeztető tóvidék még Dunakeszi határán terül el. Távolabb a szélben ringó nádasok fölött már Buda­pest pereme látszik, a káposztásmegyeri házak tömbjei magasodnak. A régi tájnév, a Kenderáztató arra emlé­keztet, hogy mit termeltek az előző nemzedékek, kik­nek öregei fájós csontjaikat is a jódtartalmú víz iszap­jával borogatták. Ügy tudják, hogy a régi Duna-meder agyagágya húzódik itt, szerkezetileg összefüggésben a pesti síkság vízrendszerével. Antal János tógazda horgásztelke pár négyzet- méteres, gyepszőnyeges vízparti terület. Az ember láttára, elemózsiát remél­ve közelebb úsznak a meg­szelídült vadkacsák, vé­dett örvösgalambok fész­kelnek a fejünk fölött illa­tozó olajfa ágán. Jégma­dár repül át a légtérben. Vendéglátóm itt vázolja fel az 1949. július 1-jén alakult MÁV Magyarság Sporthorgász Egyesület s mai utódja, melynek ne­véből csak a magyarság maradt ki, történetét. A nagy dunai árvíz le­vonulása után, 1965-ben fejeződött be itt a tőzeg- termelés. A gödi Duna Ment Termelőszövetkezet jogelődjével 1968-ban kö­töttek bérleti szerződést a táj szépségéért és a hor­gászsportért rajongó vas­utasom. Később már adás­vételi szerződést írtak, de ezt v ilamilyen oknál fog­va felfüggesztette a Pest Megyéi Földhivatal. Ekkor a két partner úgy döntött, hogy az átmenet idejére a bérleti díjat beszámítják' a vételárba. A kronológia másik év­száma 1984, amikor a me­gyei pártbizottság le akar­ja bontatni a mindjobban kiépülő telepet. Vízi sport­pálya építésére gondolnak, de a kiebrudalásra ítélt tagság ellenáll. 1984-ben ugyan már igazolja a me­gyei tanács, hogy az egye­sület a teljes vételárat ki­fizette, a tsz is átadná a területet, de azt tanácsi kezelésbe adják. A helyi tanács pedig 1986-ban úgy fogadta el a tórendszer rendezési tervét, hogy azt a horgászoknak kellett saját költségükön végrehajta­niuk. Ha ez megles^ — biz­tatták őket, akkor követ­kezhet a tulajdonba adás. A korszerűtlen faházak helyett sok újat kellett építeni. Teljesítettek szám­talan hivatalos előírást. Huszonnégyezer köbméter agyagot termeltek ki. szál­lítottak a közeli Óceánárok védőgátjához, helyi sport­telepek altalajának képzé­séhez. Üj tavakat, szigete­ket képeztek ki, villanyt vezettek, utat építettek, A társadalmi munkát nem számítva, az idők folyamán kifizettek már vagy hét­nyolcmillió forintot. Ezen az alapon várnák az új qn- kormányzattól, melynek törvény szerint lett tulaj­dona a terület, hogy most már a kifizetett pénzek el­lenében magukénak vall­hassák a tavakat. A múlt év óta sürgetik az ügyet, de eddig még nem szüle­tett döntés a városházán. Végigjárjuk a rendezési terv szerint modernizált, romantikus telepet. Meg­megállítják a tógazdát, s kérdezik az emberek: — Hogy van az, hogy eddig az évi hétszáz forint bér­leti díj helyett most egy hónapra kell ugyanennyit fizetni? No és, az önkor­mányzat e határozatáról csak újságból, meg a hi­vatalos felszólításokból ér­tesültek, őket nem kérdez­ték. Nagy pénz ez, mert hozzájön még a kü­lönben jogos építményadó, a fenntartási költségekre közösen megállapított tag­sági díj. Akit egy idő után érzelmi szálak fűznek már a helyhez, mégis meghoz­za az áldozatot. A huszonöt hektáros tó­rendszer háromszázhu­szonöt parcelláján, azaz szakszerűen kifejezve hor­gászhelyén, ma dunakeszi és pesti vasutasok, újpesti

Next

/
Thumbnails
Contents