Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-28 / 177. szám

AI UTAZÁS GYÓGYÍTHAT - VÉU A GERONTOLÓGUS Ha nyara a nyugdíjas A nyári szabadságra készülők alapkérdése: hová, kivel, mikor, hogyan utazzunk, és nem utolsósorban mennyiért? De mit jelent a nyaralás, az utazás a nyugdíjasok, az idősek számára? — kérdeztük dr. Vértes László osztály- vezető főorvost, az idősekkel foglalkozó szakterület ki­váló ismerőjét, a Magyar Gerontológiai Társaság főtit­kárát, az Országos Gerontológiai Szakkollégium tagját, — Az életkortól függetle­nül pihenésre, utazásra mindenkinek szüksége van. Az útra való felkészülés, vagyis a program ténye, az otthonból, a megszokott szürke hétköznapokból való kiszakadás, kikapcsolódás, az úton a közösséggel ‘való állandó együttlét, a sokféle szervezett programban való részvétel, és az utazást kö­vető heteik élménybeszá­molói külön-külön és együt­tesen is rendkívül fontos szerepet játszanak az idő­sek éleiében. Az utazással az idős em­ber számára bizonyítottá válik, hogy még az éppen aktuális életkorában is kreatív maradt. Sokan az így visszanyert életkedvü­ket, aktivitásukat később, otthoni napi tevékenységük során is megtartják. 0 Az idős emberek kikkel utazzanak inkább együtt, vegyes vagy ha­sonló korúakkal? fis csa­ládi vagy utazási irodák által szervezett utakon vegyenek részt? — Nem kívánjuk sem szétválasztani, sem naptári korok szerint meghatározni nemzedékek programjait. Nincs szó kategorikus elkü­lönítésről, de az idősek élet­kori sajátosságaitól nem te­kinthetünk el. Életük folya­mán csökken az alkalmaz­kodóképesség, amely testi, lelki és társasági vonatko­zásban egyaránt fennáll. Az idősek utaztatása, vezetésük túra alkalmával emiatt bi­zonyos esetekben több gon­dot jelenthet. Ügy véljük tehát, hogy számukra is vonzóbb olyan lehetőségek megteremtése, ahol korosz­tálybeliekkel lehetnek együtt. O A sokféle, de lénye­gében hasonló gondokkal küszködő személyek nem zavarják egymást? — Sokakban megfogal­mazódik ez az aggodalom. A hazai és külföldi tapasz­talatok, vizsgálati eredmé­nyek viszont egyaránt azt bizonyítják, hogy hasonló problémákkal küszködő sze­mélyek jobban megértik egymást, kevesebb az össze­tűzés köztük, divatos szóval élve az ugyanabban a ci­pőben járók empátiája na­gyobb. Ez viszont nem mond ellent annak, hogy azonos programban, ugyan­azon az úton a nemzedé­kek együtt ne vehetnének részt. Természetesen lelki­leg is kedvezőbb, ha pél­dául a nyugdíjas a gyerme­kével vagy az unokáival utazik együtt. Ez a közös időtöltésen kívül elősegíti azt, hogy a fiatalabbak szinte észrevétlenül ismer­kednek meg a korosabbak világával. 0 Mindez ésszerűnek tűnik. De vajon a bizo­nyított vizsgálati ered­Coebbehi hagyaték A jelek szerint botrányt okoz két vezető brit lap, a The Sunday Times és a Daily Mail versengése, hogy melyikük hódít meg több olvasót a Goebbels- napló közlésével. A The Sunday Times jú­lius 12-én, vasárnap kezdte meg — mint megírtuk — a moszkvai központi levéltár­ban fölfedezett, üveglapok- i’a fotózott teljes napló so­rozatközlését. A Daily Mail azonban váratlanul meg­előzte, és már pénteken megkezdte az eddig isme­retlen Goebbels-napló rész­leteinek közlését olyan kéz­iratokból, amelyeket a müncheni kortárs történel­mi intézettől kapott, állító­lag ingyen. Ráadásul a The Sunday Times most nagy zavarban van: társadalmi szervezetek és történészek hevesen bírálják, mert Da­vid Irvinggel, a holocaus­tot kutatásai alapján ta­gadó nácibarát történésszel 'dolgoztatta fel a naplót. A Hitler propagandami­nisztere naplójának közlé­séről lemaradt többi brit lap szerint azonban a Daily Mail is sáros: 17 3(10 font jogdíjat fizetett ugyanis Francois Genoud-nak, egy 76 éves svájci bankárnak és ményeket és a szép el­méletet mennyire követi a hazai gyakorlat? — Még élő gyakorlatról nem beszélhetünk, de pél­damutató, úttörő jellegű, kö­vetőkre váró kezdeménye­zésről már beszámolhatunk. Szerencsére akadnak nap­jainkban is szívvel vállal­kozó emberek. Ök ha ma­guk nem is tartoznak a ko­rosabb emberek közé, de vállalják tevékenységük céljaként az idős emberek felkarolását, segítését. Az egyik utasszervező iroda vezetőivel, tevékeny­ségükkel az utóbbi hetek­ben, mint idősgyógyász egészen közelről megismer­kedhettem. Hazai és kül­földi útjaik (napi 50 forin­tos belföldi utaktól a 10 na­pos külföldi utakig, amelyek a 10 ezer forintot nem ha­ladják meg) alig nyeresége­sek, hanem szinte karitatív jellegűek. Az utasok több­ségét a nyugdíjasok klubjai adják, de kísérőként család­tagok, gyerekek és unokák is csatlakozhatnak hozzájuk. Az alacsony nyugdíjból élőkön próbálnak a maguk módján segíteni tiszteletre méltó és követésre érdemes példát mutatva. M. É. J_______________________’ ____ Da llamgazdag délután Molnár József, az otthon igazgatója elmondta: szív­szorongató élmény volt a székely népviseletbe öltö­zött vegyes kar és az otthon lakók egymásra találása. A székely és a csángó népdal- feldolgozások mellett Lász­ló Attila műveiből is hall­hattunk. A műsort az idő­sek kérésére a székelyek himnusza zárta, mely köny- nyeket csalt a hallgatóság és a fellépők szemébe egy­aránt. A hangverseny után az otthonlakók a testvéri sze­retet jeleként kis emlék­tárgyakat ajándékoztak a sepsiszentgyörgyieknek. Majleuth Jánosáé 76 éves pedagógus — aki pályájá­nak egy szakaszát Sepsi­szentgyörgyön töltötte — mondott köszönetét a néni mindennapi felejthetetlen élményért. Az otthonnak azok a la­kói, akik állapotuknál fog­va ágyhoz kötöttek, sem maradtak ki a személyes találkozás öröméből. A kó­rus tagjai, szobáról szobá­ra járva, valamennyi ükkel hosszan és szeretetteljesen beszélgettek, feledtetve a gondozottak testi bajait, gondjait. Molnár József úgy véle­kedett. hogy ez a rendkívü­li találkozás, előadás, bár nem kerül a kórus történe­tének lapjaira, de szíveket melengető perceire sokáig fognak emlékezni a szo­ciális otthon lakói. jogásznak, Hitler, Goebbels és Bormann írott hagyatéka tulajdonosának. Az Observer című brit lap állítása szerint Genoud pénzügyi szolgálataiért kitüntetést kapott Hitlertől, és az SS tiszteletbeli tagja volt. A háború után náci háborús bűnösöket segített meneküléshez, majd az új­náci szervezeteket, köztük az Űj Európai Rend nevű fasiszta internacionálét pénzelte. A hatvanas évek végén, a hetvenes évek ele­jén az újfasiszta mozgal­mak és^a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezet (PFSZ), valamint a nyugat­német Baader-Meinhof ter­rorszervezet katonai és pénzügyi kapcsolatait szer­vezte, később pedig palesz­tin és német terroristákat támogatott nemzetközi pe­reikben. A The Sunday Ti mosná l azt állítják, hogy semmi közük Genoud-hoz, de még lehet, hogy nem menekül­nek meg tőle. A svájci ban­kár, akj 1947-ben szerezte meg a német vezérek iro­mányainak tulajdonjogát, ugyanis perrel fenyegette meg a lapot, ha nem fizet jogdíját a Goebbels-napló közléséért. A Bernben élő magyar hadtörténész, Gosztonyi Péter hatalmas forrásanyagra támaszkodó krónikájának első hazai kiadása elé ezt írta: „A második világháború ál­dozatainak emlékére a 2. magyar hadsereg hadba indu­lásának 50. évfordulóján.” Az Európa Kiadónál megje­lent könyvből közöljük e részletet. Kimaradhattunk volna-e a háborúból? Ügyesebb, ra­vaszabb politikával, sem­legesebb magatartással megőrizhettük volna-e hosz- szabb időre az 1939—40- ben kialakított nem had­viselő státusunkat? A válasz: nem. Sajnos — nem! A Kelet-Közép- Európában elfoglalt stra­tégiai-földrajzi, helyzetünk, a Trianonból fakadó nem­zeti sérelmeink és politi­kai, gazdasági, társadal­mi következményeik a második világháború elő­estéjén kényszerpályára szorították Magyarország fe­lelős vezetőit. E pálya erő­szakos korrekciója földin­dulást okozott volna az országban. Történelmi távlatból szemlélve az akkori esemé- nyeket, ma már kimond­hatjuk: ha 1941-ben nem csatlakozunk önként a ke­leti hadjárathoz, ezzel ma­gunk szabva meg hábo­rús áldozatvállalásunk mértékét, legkésőbb 1942 tavaszán Hitler kikénysze­rítette volna csatasorba ál­lásunkat, mindjárt megha­tározva az áldozat nagysá­gát is. Hogy ellenállhattunk volna Hitlernek? Kikkel és mivel? És miért? A Wehr­macht, ereje teljében, na­pok alatt maga alá gyűr­te volna a honvédséget. Ha­zánk megszállásában öröm­mel vettek volna részt szlo­vák, horvát és román csa­patok. És a következmé­nyek? Oda Észak-Erdély, oda a Felvidék visszaszer­zett része, oda a Kárpátal­ja, és német tartomány lett volna a Bácska. És a Hitlerhez hű új magyar kormánynak elég lett vol­na Berlinből egy intés: katonavonatok sora indult volna már 1942 őszén ke­let felé, és szerelvények gördültek volna északra, deportáltak tízezreivel a lengyelországi táborok fe­lé. És Magyarország felett már 1943-ban megjelentek volna a nyugati szövetsé­gesek bombázókötelékei, pusztítva városainkat, ener­giaközpontjainkat, ipartele­peinket. Tisztelettel adózzunk hát Kállay Miklósnak, a ma­gyar hazafinak, aki ügyes politikájával Szkülla és Kharübdisz között hajóz­va Európa viharában, két teljes éven át megóvta a magyarság nagy többségét a háború rémségeitől. Ta­lán nincsen már messze az az idő, amikor Buda­pesten utcanév és szobor fogja megörökíteni Kállay emlékét. És 1947-ben, Párizsban? Kaphattunk volna jobb békefeltételeket ? Igen, ta­lán, ha Horthy-kormányzó 1944. október 15-i kiválási szándéka sikerül, ha lét­rejön a fegyverszünet, és ha Szálasi nem kerül hata­lomra. A hungarista mun­kaállam vezetői esztelen módon meghosszabbították Magyarország számára a háborút. Két idegen had­sereg csataterévé tették Budapestet és az ország nyugati részét. Okkal vagy ok nélkül, mi magyarok let­tünk az egész világ előtt Hitler utolsó csatlósa. Ránk sütötték ezt a Káin- bélyeget, és felhasználták ellenünk mindazok, akik­nek Párizsban szavuk volt a magyar békeszerződés kidolgozásában — elsősor­ban dr. Eduard Benes, a cseh és Nicolae Titulescu, a román delegáció vezető­je. • Ha sikerül Horthy terve, és megnyílik a front, akkor a német csapatok — saját érdekükben — elhagyják Magyarországot, a Vörös Hadsereg pedig csak át­vonul hazánkon. Érintetlen marad a közigazgatás, a belső rendfenntartó erő és minden állami intézmény. A szovjet érdek is az lett volna, hogy ezek biz­tosítsák a Vörös Hadsereg zavartalan átvonulását. És épen maradt volna a ma­gyar társadalom is, főleg a középosztály, amely — mint tudjuk — a kiürítés és me­nekülés közben menthe­tetlenül szétzilálódott. El­esettek, eltűntek, a Szovjet­unióba elhurcoltak tízez­reit takaríthattuk volna meg. S ami a honvédséget illeti: átmentése a háború utánra zökkenőmentesen megtörténhetett volna. Ak­kor nem üthetik rá később a nyilasság bélyegét, jelen­léte pedig fékezőleg hat a szovjet hadsereg és a ma­gyar falusi lakosság óha­tatlan ellentéteire. Székely László írja az 1945-ös ese­ményekre emlékezve: „Mondhatom, amerre csa­pataink jártak, messze kör­nyéken minden falu azért könyörgött, küldöttséggel járulva hozzám, hogy oda is szállásoljunk el akármi­lyen kis egységet is, mert akkor ők a kóborló oro­szoktól biztonságban v an­nak. Ahol rozoga csapa­taim álltak, ott az oroszok nem garázdálkodtak, nem garázdálkodhattak.” A békeszerződést ille­tően: a német háborúból való sikeres kiválás ered­ményeként országunk hely­zete alapvetőén módosul. Horthy októberi elhatáro­zásának sikeres végrehaj­tását a győzteseknek ok­vetlenül értékelniük kel­lett volna, hiszen lépésünk­kel, legalábbis a Duna-me- dencében, megrövidül a háború. Pozíciónk Párizs­ban nem lett volna rósz- szabb a királyi Romániáé­nál. Es ez legalább Kszak- Erdély egy részének meg­tartását jelenthette volna, hiszen —emlékezzünk csak! — az 1944. szeptember 12.-i szovjet—román fegyver­szüneti megállapodás a bé­kekötésig nyitva hagyta az erdélyi határok kérdéséi. Természetesen mindez nem változtatott volna Ma­gyarországnak a többi ke­let-európai országéval közös sorsán a háború után. 13 2 Vácott — mint ismerc- ^ tes — e hónap elején ^ rendezték meg a XIII. •; nemzetközi kóruslalál- J közút. Ennek során az í egyik délután olyan clő- ^ adásra is sor került, ^ amely nem szerepelt a ^ programfüzetben. A Sepsíszentgyörgyről ér­kezett Cantus Firmus (ve- zérdallam) vegyes kar az időskorúak szociális ottho­nában rendkívüli előadást tartott az intézmény 93 la­kójának. LAszló Attila kar­nagy egy beszélgetés so­rán értesült arról, hogy az időskorúak többsége nehe­zen mozgó és ezért nem láthatja műsorukat. Ügy döntött, a helyszínen az ott­hon udvarán is fellépnek. TÖRTÉNELMI EMLÉK IDÉZŐ Honvédek a háborúban NAPLEMENTEKOR Ki tudja, merre, merre visz a végzet,.. Vihar a napló körül

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents