Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-27 / 176. szám

KEDDEN Véradás A Vöröskereszt városi Vezetősége önkéntes, té­rítésmentes véradó napot szervez Pilisen és Nyáregyházán július 28-án, holnap, kedden. Pilisen a volt pártház épületében reggel 8-tól 15 óráig, Nyáregyházán délelőtt 9-től 15-ig vár­ják a donorokat. Kérik a 18 éven felüli hölgyeket és férfiakat, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt a véradáson. Ezzel is segítve rászoruló honfi­társaikon, akik közül sokan várnak vérre. GYÖMRŐ Telefon Aki nem akar lemaradni e telefonbekötésről Gyom­ron, az e hónap végéig még befizetheti az első részletet (15 ezer forintot), ennek nincs semmi akadálya, 'mi­vel a nagy érdeklődés miatt a telefonközpont két­ezer vonalas lesz, s ez több mint ezernégyszáz vonalat bír majd el. MAGTÁR Nem kell! A gyömrői volt magtár épülete nagyon lerobbant állapotban van, s jelenleg a Hangya Rt. tulajdonát képezi, 2,1 millió forintért vásárolták meg kőrábban e Rákos Mezeje Tsz-től. A legutóbbi gyömrői önkor­mányzati ülésen úgy dön­töttek, hogy nem kell a magtár Gyömrőnek, sem egészben, sem felében, így az továbbra is a kőbányai székhelyű országos hálóza­tú Hangya Rt. tulajdoná­ban marad. MOblORI XXXIV. ÉVFOLYAM, 176. SZÁM 1992. JÚLIUS 27., IIÉTFÖ Éjszakai őrjárat Sötét alakok a sötétben KOMORON Vásár 7 A legközelebbi országos illat- és kirakodó- és autó- vásár augusztus 16-án. va­sárnap lesz Monoron a szo­kásos helyen és feltételek mellett — kaptuk a tájé­koztatást a városi polgár- mesteri hivatal jegyzőjétől. Kellemetlen serek Információéhség A nnyi sok minden történik ma a honi mezőgaz­daságban, hogy azt az egyszerű halandónak színié lehetetlenség megemésztenie. Kárpótlás, privatizáció, öncsőd, kistermelőválság, felvásárlás — megannyi új (és régi) fogalom, de nem tudnak sok mindent kezdeni ezekkel. Engem is megkért egy nyugdíjas gyömrői ol­vasónk, amikor tanácsot próbált kérni — kárpót­lási ügyében. Mint mondta, olvasta a lapunkban megjelent információt az adott helyzetről (már­mint az övéről), s nézte a televízió műsorát — szintén erről. A kettőből sem tudta igazán leszűr­ni a legfontosabbakat, azt, hogy mit kell(ene) tennie. Volt hadifogságban a II. világháborúban több mint 40 hónapig. Biztosan jogosan megilleti őt a kárpótlás. Nehéz az eligazodás a frissen hozott törvények rengetegében. Hallani arról is, hogy még a jogi végzettségű szakembereket is sokszor gondolko­dóba ejti egy-egy „kacifántos” ügy. Hát akkor hogyan tudna eligazodni a hétköznapi kisember, aki esetleg négy vagy hat elemit végzett annak ideién? Ügy gondolom, az elkövetkezendő hónapokban minden településen „élőbbé” kell tenni az erre a célra (is) létrehívott helyi érdekegyeztető fóru­mok felvilágosító munkáját. Mert igaz ugyan, hogy nekik más (fontos) feladataik vannak, de a kárpótlásra jogosultak felvilágosítása is részben az ő dolguk.-Erre is figyelniük kell, mert a több­ségnek nincs pénzé jogi tanácsadást kérni. M árpedig azt jól tudjuk, minden törvény any- nyit ér, amennyi megvalósul belőle. Gór József PILLANATKÉP *\Jidám ua i dm Kék szemű, szőke, hosz- szú hajú, olyan tíz év kö­rüli kislány várakozik a monori vasútállomás előtti buszmegállóban. — Bácsi kérem, tessék megmondani, hány ór'a van? — fordul felém. Megmondom, s aztán rá­kérdezek: — Utazol talán valaho­vá? — Igen, Vasadra, a 9.05 órás autóbusszal. Aztán röpke idő alatt bi­zalmába avat és elmondja: Klics Boglárkának hívják, az Ady Endre úti általános iskola most már ötödikes ■ tanulója, és a Vasadon élő nagynéniéhez, Ellenpacher Zsuzsannához utazik. — Szeretek ott lenni, s most olyan jó egy kicsit i/cuzdcid buszozni. Kár, hogy este már haza kell jönnöm. Igaz, augusztusban Tisza- kécskére utazunk egy hét­re két unokatestvéremmel, Reginával, Orsolyával és anyuval. Olyan jó lesz, hogy velünk tart a nagypa­pa és a nagymama is. — Tiszakécskén már többször voltam, szép strandja van, és a Tiszában is lehet fürdeni. Nagyon várom az utazás időpont­ját. Kellemesen fogjuk ma­gunkat érezni. Aztán beáll a vasadi busz, s Boglárka kedvesen, mint régi ismerősének in­teget búcsúzóul. — Jó szünidőt és nyara­lást, Boglárka! (hörömpő) Ecser és Nagymagyar Busszal a búcsúra Baráti, testvéri községi kapcsolatot tart fenn Ecser a szlovákiai Zlate Klasy — »zaz Nagymagyar — tele­püléssel. Nevéhez méltóan csaknem teljes egészében magyarok lakják a Po­zsonytól alig húsz kilomé­ternyire fekvő Nagyma­gyart, ámely lélekszámút tekintve éppen Ecserhez hasonló nagyságú telepü­lésnek számít. A közelmúltban az ecse- ri nyugdíjasklub hívta meg az ottani nyugdíjasokat, a művelődési házban szépen terített asztalokon ebédről- vacsoráról is gondoskodtak a vendéglátók. Műsorral MONORI HÍRLAP Monor, Kossuth u. 71. • A szerkesztősé; vezetője: Vereszki János. • Munka­társak: Gér József és Kob- lencz Zsuzsa. • Postacím: Monor, PL 51. 4201. Tele­fon: 157. • Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől * péntekig l-tól 11-ig. 8 ^Jfíiinn szórakoztatva egymást, jó hangulatban teltek az órák, s a napot éjszakába nyúló bál zárta, ahol is a talpalá- valót a népszerű Dani-ze- nekar szolgáltatta. Az idősebbek után a fia­talok találkozójára is sor kerül hamarosan. A nagy- magyari focicsapat látogat el Ecserre —• várhatóan augusztus 20-án —, s méri össze erejét a Budapesttel szomszédos település foci­csapatával. Mondják: a mérkőzés kimenetele nem lehet kétséges, hiszen a Szlovákiából érkező ven­dégcsapat egy osztállyal feljebb játszik, mint az Ecser. No, majd meglát­juk, a labda ugyanis göm­bölyű, minden megtörtén­het, győzzön a jobbik csapat. A fiatalok mellett, fociban, összemérik erejü­ket az öregfiúk is e napon. Szlovákiába szóló meg­hívást kaplak az ecseriek is, amely viszonllátogatásra meglehet, két busz is indul majd a községből. A láto­gatásra egyébként szep­temberben kerül sor, ami­kor is Nagymagyarban bú­csú lesz. _ \ J. I. Szép sikert tudhat maga mögött a Gyömrői SE fel­nőtt labdarúgócsapata, amely nyolc ponttal a Dán- szentmilclós előtt megnyer­te a Monor—Cegléd körzeti bajnokságot, s kivívta a jogot a megyei III. osztály Déli-csoportjában való sze­replésre. A sikerben óriási részt vállalt az egykori NB I-es játékos és edző, Kiss Imre, aki kemény munkát követelt egész szezonban a csapat tagjaitól. Természe­tesen nemcsak erőnlét­Jublleumi torna Aranyérmes Gyömrő ben múlták fölül a gyöm- rőiek ellenfeleiket, hanem kialakulóban van egy sajá­tos játékstílus, amely a biztonságos védekezésen alapul, s a gyors kontrák­ra épül. A csapat gólkirálya Mo­hácsi István lett, aki 37-szer zörgette meg az el­lenfelek hálóját. Dicséretes gólvágónak bizonyult Már­ton Zoltán is, aki csak ta­vasszal játszott, és 19 gólt könyvelhetett el magának. A gyömrőiek szorgalma­A bajnokcsapat tagjai, leghátsó álló sor, balról jobbra: Simon Tibor, Csirkó József, Nagygyőr József, Csető Béla egyesületi elnök, Józsa Tibor, Hegedűs Béla, Bori Gá­bor. Középső, álló sor: Sebestyén Miklós, Fazekas Gábor. Kiss Imre edző, Verscezki Sándor, Lénárt József csapatkapitány. Szabó Sándor, ülő sor, balról jobbra: Varga Attila, Fehér József, Márton Zoltán, Morovik János szakosztályelnök, aki leköszönt, Fényes Ferenc, Mohácsi István, Galambos László, Pálíalvi László. Játszott még: Gáspár György és Plavecz Gábor san készülnek az őszi — már nagyobb — feladatok­ra. Hetente háromszor tar­tanak edzést, s túl vannak két előkészületi mérkőzé­sen is. Augusztus 8—9-én az egyesület 80. jubileuma alkalmából kétnapos tornát rendeznek, amelyre a Rá­kosmenti TK-t (NB III.), az Üllőt és a Nagykátát (megyei I. osztály) hívták meg. Augusztus 8-án, szombaton 16 órakor lesz az Üllő—Nagykáta mérkő­zés, 18 órakor pedig a Gyömrő—RTK összecsapás. Augusztus 9-én vasárnap 16 órakor az előző napi két vesztes a harmadik he­lyért, a két győztes 18 óra­kor az első helyért mérkő­zik. Leigazolták Dunai III. Edét, az Újpesti Dózsa egykori kiváló játékosát, s további erősítés(ek)ről is szó van. Sajnos, a kiváló söprögető Hegedűs Béla tá­vozott, mert a Százhalom­battai FC NB III-as lab­darúgócsapatának edzőjé­vé nevezték ki. Pótlására hívták Gyömrőre Dunai Edét. örvendetes, hogy a tartalékkapus, Krekács Mi­hály is újból csatasorba állt. A szakosztályelnöki teendőket a lemondott Mo­rovik János helyett néhány hét óta már Szabó István helyi vállalkozó intézi. Gyomron bíznak a csa­pat jó szereplésében, ab­ban, hogy a magasabb osz­tályban is megállják majd helyüket. (Bagóczky Sándornc felvétele) (gér) Este tíz órakor indultunk a monori polgárőrség tagjai­val egy Lada személygépkocsin éjszakai ellenőrzésre. Cudar meleg volt. A kánikulai forróságot az asztalt le­helte vissza, kókadozlunk a fülledt párában. kihaltak az utak, többször körbejártuk a lakótelepet. A II/2-es épület ajtaja nyitva, kerékpárok soka­sába‘a lépcsőháziján, szin­tté kínálták magukat a tol­vajoknak. Bezártuk az aj­tót, és továbbmentünk. A Kossuth Lajos úton, az evangélikus templom mel­lett gyanús személyek gáz­palackot vittek, amikor megláttak bennünket, a lépcsőhöz húzódtak. Meg­állítottuk őket, akkor lát­tuk, hogy az üvegben sze­szes ital is volt náluk. Fél­reálltunk és jelentettük a rendőrkapitányság ügye­letére. Nemsokára a hely­színen volt a rendőrségi járőrkocsi. „Átadtuk” őket — jó kezekbe. Aztán az egészségház környékét „szondáztuk”. A bejárat másik oldalán épült, üvegezett buszmegállóban gyanús személyek matattak. Amikor megláttak minket, „felszívódtak”. Szép lassan elbontották a megálló épü­letét, a tetőt és az üvegab­lakokat már elvitték. (Csak figyelem, szükség van e egyáltalán erre a takaros kis „épületre”?!) Kár érte. Megálltunk egy-két percre Első utunk a Tüzép-te- lep volt. Feltűnt, hogy a kapu nyitva van. Behajtot­tunk az udvarra, egy ke­rékpár árválkodott'a mér­legház falánál. Végre elő­került Orosházi Miklós, a „mindenes” és három vi­csorító buldog: — Hátul voltam — mondja. — Sajnos egy ideig nyitva kell tar­tani a kaput, hogy a vas­úti pályafertntartó zöld Arója kimehessen. (?) Bevilágítottunk ' a lán- gossütö kis pavilonja mö­gé, a zöld bokrok takará­sába, most senkit nem lát­ni. Pedig idejárnak a „tég­lagyári szipuzók”. Közben beállt az éjsza­kai személyvonat, a bu­szok elvitték az utasokat, üres a peron és a váróte­rem. Továbbmentünk, sorba vettük az iskolákat napköziket, a gimnázium hátsó bejáratát. A Dózsa György utcában különle­ges gonddal jártunk körül, nagy autólámpával bevilá­gítottunk a kertbe, a ko­sárlabdapálya bokrokkal takart területére. A Pozsonyi-lakótelepen éjszaka fél tizenkettőkor még egy csoport fiú, lány trécselt az autóparkolóban, fél egykor már csöndesek, a „Pannika” előtt is. A nép­szerű vendéglátóhely még nyitva volt, mindnyájunk­nak jólesett a kávé. aztán irány a strázsahegyi pince­sor. Az éj leplébe burkolt- a táj, csönd mindenütt. A ha­talmas lakatok és vaspán­tok a helyükön. Visszamentünk a vasútál-, lomásra, ahol kivágodött elénk egy fehér Dacia. Er­ről is jelentés készül, ilyen­kor minden „iszkoló” autó gyanúsnak tűnhet. Közben megszólalt a rádiótelefon. Betörtek Monori-erdőn a Mini presszóba. Ellenőriz­tük a banképületet, a pos­tát és a takarékszövetkeze­tet is. Semmi gyanús moz­gást nem észleltünk. A Pe­tőfi utcában sebesen hajt egy kerékpáros férfi. A pol­gárőrök már ismerik, jó ál­lapotban van női kerékpár­ja. Aztán elengedtük őt. A főtéren szembetalálkoztunk a rendőrség járőr kocsijával, amely éppen munkában volt. Már lassan virradt, feltűntek az első munkába sietök a vonatra. Vi­szonylag csendes volt ez a monori éjszaka, de ponto­san 100 kilométerrel többet mutatott az óra a kocsiban. A monori polgárőrség tagjai ezen az éjszakán is őrizték a város nyugalmát és biztonságát, mint ahogy teszik ezt majd a jövőben is. H. J.

Next

/
Thumbnails
Contents