Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-25 / 175. szám

Évközi tizenhetedik vasárnap TEMPLOMEP1TO AMERIKAI FIATALOK A kérő imádság Megismerés és szolgálat Családpasztoráció Mindenki fontos Magyarországon az el­múlt negyven évben, a pa­pok és hívők között fal emelkedett — mondotta Ács István segédpüspök, a Magyar Katolikus Konfe­rencia családpasztorációs megbízottja, aki a közel­múltban a müncheni Szé­chenyi kör meghívására tartott előadást a helyi ma­gyar katolikus misszióban. A segédpüspök alapvető különbséget vélt felfedezni az egyház és az 1945 utáni rendszer emberfelfogásá­ban, mondván: ... a kom­munista rendszerben az el­használt embereket eldob­ják, pedig Isten számára mindenki fontos, senki sem selejt. Egyházi vonalon úgy lehet eredményt elérni, minden embert meggyő­zünk fontosságáról és arról, hogy valahová tartozik. Ar­ra kell törekedni, hogy az egyházközösségek egyetlen családdá váljanak, ahol mindenki fontosnak és ér­tékesnek érzi magát — kö­zölte Ács István. Elmondta: Magyarorszá­gon a katolikus egyház nyolc éve végez családpasz­torációs munkát, de gond a magyarországi paphiány. Felvetette, hogy a család- pasztorációba teológiai vég zettségű laikusokat is von janak be. . Sokan panaszkodnak, mert kérő imáik nem nyer­nek meghallgatást. A mai kis példabeszéd (Lk 11,1-13) és az azt követő tanítás el­igazítást nyújt életünknek erre a sokszor érthetetlen, kínzó kérdésére. Figyel-e reánk Isten, hallja-e kérő szavunkat? Látja-e beteg­ségeinket, testi-lelki nyo­morúságunkat, az éhező­ket, hajléktalanokat, kisem­mizetteket ... ? A példabeszédben sze­replő barát nem jóságból, nem szeretetből ad kenye­ret a zörgetőnek, hanem egyszerűen azért, mert meg­unta a folytonos zaklatást. „Gonosz” létünkre is igyek­szünk jól ellátni szerettein­ket (kő-kenyér, hal-kígyó hasonlat erre utal). Sok­szor tapasztaljuk, hogy a legrafináltabb, legmegrög- zöttebb bűnözők is meny­nyire ragaszkodnak család­jukhoz ... Ha tehát a bű­nös ember sem feledkezik meg gyermekeiről, meny­nyivel inkább gondol ránk a Mennyei Atya, aki a leg­nagyobb ajándékot adja, a Szentleiket. És itt gondolkodjunk el egy pillanatra. Miért pont a Szentlélekről szól Jézus mindennapi gondjaink em­lítése után? Éppen azért, mert azt szeretné, hogy éle­tünket, problémáinkat új megvilágításban tudjuk szemlélni. Ha a legnagyobb jót kérjük — és ezáltal mintegy „megfordítjuk” imádságunk rendjét —, ak­kor az ű világosságában másképp, tisztán látjuk ké­réseinket, szükségleteinket. Sok minden letisztul, sok minden eltűnik, sok min dent másképp kérünk majd. Lehet, hogy nem is volt szükségem arra, amit kér­tem. Az is lehet, hogy em­bertársam számára káros lenne a kérésem teljesülé se. Nem veszi el a Mennyei Atya tőlem ezt, vagy azt a terhet? Lehet, hogy ebből majd valami nagyobb jó származik ... És a legfontosabb: a Lé­lek által megtisztított imád­ságomban megpillanthatom a lehetőséget: én hogyan enyhíthetek a fájdalmakon, a magányosságon, minden­fajta szenvedésen. Soha nem feledhetjük: minden imának a Miatyánk szellemében kell megszü­letnie. Legyen meg a te akaratod! Molnár Béla lelkész Máriabesnyő Zarándoklat A váci egyházmegye szo­kásos Kalász zarándoklatát ma, július 25-én, szomba­ton tartják Máriabesnyőn Délelőtt 10 órakor Keszthe­lyi Ferenc megyés pünpöik szentmisét mutat be, majd a körmenetet vezeti. Déli 1 órakor nagygyűlést tarta­nak. Az előzetesen bejelen­tett kislányok köszöntik a Szűzariyát, az édesanyákat és a nagymamákat. A dunavarsányi refor­mátus templom előtt, s kertjében ottjártunkkor nagy volt a sürgés-forgás. Kerítést festettek néhá- nyan, mások az épület ereszcsatornáit vonták be új színnel. A szorgoskodók csaknem mind fiatalok. A beszélgetéskor magyar sza­vak angollal keveredtek. Dr. Bóna Zoltántól, a délegyházi református lel­kipásztortól tudtuk meg az előzményeket, azt, hogy az amerikai tizen- és huszon­évesek hogyan kerültek id.', miért vettek részt a felújítás munkálataiban. — A Református Világ- szövetség — mondta a tisz- teletes — vagy öt-hat esz­tendeje kezdeményezte azt, hogy világméretekben ala­kuljanak ki testvérkapcso­latok az egyházközösségek között. Mindez amolyan ad­minisztratív dolognak in­dult, amit az idő, a kapcso­latok lassan lélekkel töltöt­tek meg. Mi kaptunk egy címet New Yersey-ből, a wickoffi református gyü­lekezettől. Megírták, szí­vesen ellátogatnak hoz­liában, s most eljött Ma­gyarországra. *— Miért vállalja mind­ezt, s mi motiválja utazá­sait? — tettük fel a kér­dést. — Számomra ez szolgá­lat, — válaszolt — és egy : ismeretlen kultúrával való megismerkedés lehetőségét rejti magában az. utazás és a munka. Ügy érzem, mi óvóhelyen élünk, s ebből szeretnénk kijönni, több mindent megismerni. — Milyen benyomásai vannak hazánkról? — Nyugodt, békés, pasz- ■ torális — hangzott a fele­iét. — Az emberek kedve­sek, barátságosak, nagy­lelkű vendéglátók. Azután folytatták a mun­kát, * jókedvűen. Bizonyára sok új élménnyel gazda­gabban tértek vissza ottho­nukba. A két magyar te­lepülésen pedig megőrzik ittjártuk kedves emlékét mindazok, akik találkoz­tak velük. S persze, az ál­taluk lefestett kerítés, vagy a fa’ is rájuk emlékeztet majd, meg az összefogásra, a segítőkészségre, ök pe- üig mennek tovább, újabb országba, más egyházkö­Mártírokra emlékeztek Cegléden Emelkedett lélekkel Festékkel felszerelve munkába indulnak a lányok (Vimola Károly felvételei) Az Erdélyi Gyülekezet megnyitotta a Reménység Szigetén az erdélyi betegek és kísérőik részére beteg­szállását. A volt katonai tá­bor a szeretet kikötőjévé változott. Csíkszeredáról súlyos be­teg kislány érkezik, ölben hozzák be a szülei. Re­ménykedve kérdik: ugye ittmaradhatunk, amíg leá­nyunk sorsa eldől? A kislányt már megope­rálták. Nyolcórás műtéttel. Á szülőknek legalább há­rom hétig itt kell marad­niuk, ám most már boldo­gan csillog a szemük: a ma­gyar orvosok megmentették lányuk életét. Kemény munkásembert támogat be társa Kovász- náról. . — Cukorbeteg szegény, a múlt héten hirtelen elvesz­tette a szeme világát. Siet­tem vele idáig, hátha segí­tenek rajta. A vizsgálat már másnap megkezdődik, a kísérő itt marad pár napig, hátha ha­zaviheti egészségesen a ba­rátját. Ahogy telnek a napok, égy fogy el a pénzük, s az otthonról hozott élelem. Ezért fontos, hogy legalább naponta egyszer meleg ételt adjunk betegeinknek és kí­sérőiknek. Arra kérjük az embersé­ges, jóindulatú honfitársa­inkat, hogy tartós élelmi­szerrel (zsírral, liszttel, cu­korral, szalonnával, tésztá­val, lekvárral, vágni való eleven háziállattal), segít­sék a telep élelmezését. Gondnokaink azt mondják, hogy 10-15 juhot is el tud­nának tartani a négyhektá- ros területen. Pénzadomány, vagy nem romló élelmiszer csomag­ban az Erdélyi Gyülekezet címére küldhető: 1146 Bu­dapest, Thököly u. 44. Ha egy-egy szomszéd, ro­kon összefog, gépkocsival közvetlenül a telepre küld­hetik adományukat. (Az Örs vezér teréről Kőbánya- Éles sarok felé haladva, az Áfor-benzinkút után bal­ra az első úton mintegy 800 méter után megtalálják a Reménység Szigetét). Több- gyermekes gondnokaink egész héten állandó szolgá­latban bármikor fogadják az adományozó látogatókat. Németh Géza lelkipásztor A katolikus népi vallá­sosság tárgyai Tiszaörsön és környékén címmel ál­ló egyházi múzeumi kiállí­tást nyitottak meg a tisza- örsi Kanizsay-’kápojnában. Az 1854-ben épült felújí­tott kápolna falai között a katolikus népi vallásosság szokásait idéző múzeumi dokumentumok és kegy­tárgyak láthatók, amelye­ket a megye múzeumi munkatársai és az egyház papjai közösen gyűjtöttek össze a 700 éves Tiszaörsön és a környező települése­ken. Az értékes gyűjte­A régi zsinagógához ké­pest a mostani szerény gyülekezeti ház Cegléden, a Damjanich utcában. La­kóházból átalakított hely, ahol az összegyűltek em­lékeztek. A tóraszekrény két oldalán a mártírünne­pen dr. Raj Tamás főrab­bi és Fekete László főkán­tor állt őrt. A szemem két néven akad meg: Ádler Endre és Wink­ler Edit; igen, a falon lát­ható mártírok névsorában az első és az utolsó, aki in­nen indult, helyesebben menybe a vallásos családi események — születés, ke­resztelés, bérmálás, házas­ságkötés, temetés —, egy­házi szertartásainak meg­annyi kelléke került. A múzeummal egy időben avatják fel a kápolnához vezető stációk tizenkét ál­lomását, amelyet Pogány Gábor szobrászművész res­taurált. A tiszaörsi katoli­kus múzeumot, követően a református egyház nyitotta meg a Tisza-tó térségének második vallástörténeti múzeumát Tiszainokán. lésbe. Több mint hatszáz név, valamint az a több mint háromszáz felnőtt és gyermek, akinek az útja hasonló volt. Megrendült ember szólt az összegvűltekhez Weisz Jenő személyében, aki szo­morúan utalt arra, hogy a híveik csak egyre fogyat­koznak; hol nagyon is vár­ható; hol váratlan halálo­zások ritkítják a hívők so­rait. Raj főrabbi beszédében a Mózes-könyv 17. fejezeté­nek epizódját idézte, ami­kor a csapás idején Áron a nép közé vegyült. „Meg­füstölte és feloldozta a né­pet. S amint' olt állt az élők és holtak között, a vész alábbhagyott...” — Áronokra lett volna szükség — mondta —. akik az élők-és a holtak közé állva, tették volna dolgu­kat, épp az elveszítés évei­ben. De ez már néni tör­ténhet meg, csak a hagyo­mány lángja tehet valamit az elhunylak emlékéért. Bizonyára onnan fentről.ők is csak azt akarhatják, gaz­dagodjanak a hívek, hogy az emlékezés lángja mind­örökké loboghasson! A főkántor siratóéneke után emelkedett szívvel Zendült a káddis, amely több mint kilencszáz kör­nyékbeli és ceglédi emlé­kére, s nyugodt túlvilág! létére fakadt. S. D. zánk héhányan és segíte­nek délegyházi templo­munk építésében. Tízen ér­keztek július 12-én, és ma, 25-én utaznak haza. Fiata­lok, egy középkorú tanárnő a vezetőjük. Mivel a duna­varsányi templom renová­lása is most volt soron, eb­be a munkába is bekapcso­lódtak. öt családnál szállá­soltuk el őket, mindkét te- leoülésen. Idejük egy ré­szében itt, másikban ott dolgoztak, persze maradt elegendő arra is, hogy meg­ismerkedjenek a magyar helyzettel, szokásokkal, kul­túrával Ilyen irányú prog­ramokat is szerveztünk szá­mukra. Más, helyi családokat is bevontunk a vendéglátás­ba, ahol a vacsorát költ- hették el. Tettük ezt abból a megfontolásból, hogy mi­nél több emberrel ismer­kedhessenek meg,. s nyer­jenek bepillantást az ottho­nokba, a családok életmód­ját-'. Az utazásuk célja ugyanis elsősorban az, hogy ezekkel a - találkozásokkal, kulturális élményekkel gaz­dagítsák a fiatalokat. Ter­mészetesen helybéliek is bekapcsolódtak a tenni­valókba. Az amerikai fiúk egyike, Matthew Boultaen elme­sélte, rendszeresen eljár nyaranként más egyház- közösségekhez is. Volt már a Dominikai Köztársaság- ban, Porto Ricóban, Ang­zösségbe, további találko­zókra. J. Szabó Irén Megszépül az esőcsatorna A cím alatti képen: né­hány perces eszmecsere a munka szünetében Bóna tisztcletes és Matthew Boultaen között robogott a megsemmisü­Állandó kiállítás a kápolnában Népi vallásosság A SZÜRETET KIKÖTŐJE A REMÉNYSÉG SZIGETÉN „Éhes voltam — ennem adtatok”

Next

/
Thumbnails
Contents