Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-25 / 175. szám
Augusfeftu s 1-féSöl Keményednek a vámszabályok A* eddigieknél jóval szigorúbb vámszabályok lépnek éleibe augusztus 1-jé- töl. Az új vámjogi előírások azt a célt szolgálják, hogy biztosítsák a vám gyors, azonnali kiszabását, közlését és beszedését. A be nem fizetett vámok összege jelenleg már tíz- milliárdokra rúg. Ennek oka nemcsak a magyar gazdasági éleiben tapasztalható tőke- és forgóeszközhiány, hanem — a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága szerint — a vámjogszabályban megfogalmazott, a piacgazdaságban már anakronizmusnak tűnő lehetőség az importáru feletti szabad rendelkezésre a vám megfizetése előtt, esetleg nélkül. BIZTOSÍTÉKOK Az új szabályozás a vámárut behozóktól biztosítékot követel a vám- és más tartozások — a vámkezelési díj, a statisztikai illeték, az általános forgalmi adó és a fogyasztási adó — befizetésére. A biztosítékra a vámkezelésig van szükség, vagy addig, míg az áru újból el nem hagyja az országot. A fuvarozó vállalat is csak a vámhivatal engedélyével adhatja át a vámárut a címzettnek. Vámbiztosíték lehet a nemzetközi vámokmány (TIR-jgazolvány, ATA-iga- zolvány), a készpénzletét, vagy helyette az előzőleg e célra kiváltott kereskedelmi banki hitellevél, a vám- és pénzügyőrség letéti számlájára befizetett összeg, vagy az importáló által számlavezető bankjánál letétbe helyezett és a vám- és pénzügyőrségnek címzett, elkülönített összeg. Az országos parancsnokság felhatalmazhat nemzetközi szállítmányozással, fuvarozással vagy vámközvetítéssel hivatásszerűen foglalkozó természetes és jogi személyeket, hogy kezességvállalási nyilatkozatot adjanak az importőröknek, melyet azok vámbiztosítékként használhatnak fel. Ha nincs rá biztosíték, hogy a vámot és a köztartozást a behozó ki fogja fizetni, vagy, ha van korábbról ki nem fizetett tartozása, a vámigazgatásnak joga van zálogba venni az árut a tartozás kiegyenlítéséig. Ilyenkor az ügyfél költségére és kockázatára legfeljebb 30 napra vámraktárba szállítják az árut. Ha az importáló, addig nem fizet, az árut értékesítik, jóváírják a tartozást. A még fennmaradó összeget kapja vissza a importőr. Az eddigi gyakorlattól eltérően a vámkiszabásnál nem a naponta változó de- vizaátváltási árfolyamot veszik figyelembe, hanem mindig a tárgyhó előtti hónap utolsó előtti szerdájának hivatalos árfolyamát. A feszes határidők betartása érdekében a nagyobb forgalmú vámhivataloknál számít ógépen dolgozzák fel az adatokat Augusztus 1- jétől az importőrök így nem kapnak a vámigazgatás számítóközpontjától terhelési értesítést, kimutatást és hasonló tablókat, A vámfizetési kötelezettségről szóló értesítés a jövőben az áru- nyilatkozatonkénti — esetleg összevont — határozat lesz. A helyesbítés, módosítás és vámvisszatérítés is vámhivatali szinten, határozattal zárul. A jogerős vámvisszatérítést harminc napon belül kell teljesítenie a vámigazgatásnak, mulasztás esetén késedelmi pótlékot fizetnek. Mivel a július 31-ig vámkezelt árukra a jelenleg is érvényes vámadat-feldolgozási technológia érvényes, ideértve az utólagos eljárásokat, a régi és az új feldolgozás, a VIKI, és a VAMSZÁM egy ideig még egymás melleit fog működni. AZONNAL A vámhivatal, ha lehet, azonnal, de három napon belül mindenképpen közli a fizetendő összeg nagyságát, és a jogcímet. A határozat kézhez vételét követő öt napon belül kell fizetni az importőrnek befizetési utalványon, de lehet a vámhivatalnál készpénzzel is, vagy átutalási megbízással. A befizetést a vámkezelést végző vámhivatalnál igazolni kelL Ezután adják ki a vámkezelésről szóló igazolást, amely lehetővé teszi az áru feletti szabad rendelkezést. Ha az országos parancsnokság halasztott fizetést engedélyez, akkor 15 napon belül kell eleget tenni a fizetési kötelezettségnek. Ez esetben nem kell a befizetést a vámkezelést végző hivatalnál igazolni, a vámhivatal kiadja a vámkezelési igazolást a fizetési kötelezettséget tartalmazó határozattal együtt, és az importáló az áru felett a vám megfizetése előtt már szabadon rendelkezhet. Ezt a Seg'ifenek az elesetteken A kapucinusok Tatán A tatai önkormányzat visszaadta jogos tulajdonosának, az egyháznak a kapucinusok egykori rendházát, A kapucinus templom közvetlen szoszédságá- ban álló épületben az államosítást követően először lakásokat, majd sörözőt és vendéglőt rendeztek be. Most az egyház egy olyan vállalkozónak adta ki bérletbe az épületet, aki vállalta, hogy segít az elesetteken. A bérlő továbbra is vendéglőként használja a házat és a bérleti díj fejében a hét 5 napján nyersanyagáron főz a rászorulóknak, a kedvezményt csak azok kaphatják, akik a kérelem benyújtását megelőző egy évben rendszeresen importáltak, de nincs vámtartozásuk és pénzintézeti igazolással rendelkeznek arról hogy az anyagi helyzetük rendezett. A fizetés ismételt elmulasztásával megszűnik a kedvezmény, és az csak két év után adható' vissza. FIZETNI KELL A vámigazolás első fokú határozata ellen lehet jogorvoslási kérelemmel élni, de ez nem halasztó hatályú. Így fizetni mindenképpen kell, ám a jogoorvoslá- si ügy jogerős lezárása után — megfelélő döntés esetén ezt a pénzt visz- szakaphatja az ügyfél. A szabályok megtalálhatók a Magyar Közlöny 73. számában. [K-szakértők a Tungsramnál hatodik napon pedig ingyen adja az ebédét. Emellett azt‘ is vállalta, hogy a tulajdo-' nos, a tata-tóvárosi plébánia, valamint a Máltai Szeretetszolgálat rendezvényeire kedvezményesen adja az ételeket. A jótékonysági szolgálat viszonzásaként 5 évig biztosítja az egyház a vállalkozó számára az ingyenes bérletet. Az átalakított, korszerűsített vendéglőben — amelyet pénteken ünnepélyes külsőségek között nyitottak meg — a környék üzleteiben, intézményeiben dolgozók közétkeztetéséről is gondoskodnak. A Tungsram munkaerőátképzési és -átszervezési programjáról adtak tájékoktatást az EK munkaerő- átszervezési konzultánsainak a cég szakemberei — tájékoztatta az MTI-t a General Electric—Tungsram Rt. illetékese. Az EK-kül- döttség a Tungsram munkaerő-fejlesztési programját tanulmányozta. A Tungsram az amerikai International Management and Development tanácsadó cég által kidolgozott program alapján oldja meg a gazdasági racionalizálás egyik legégetőbb problémáját, a munkaerő-leépítést. A Tungsramnak 1989-ben, mielőtt az amerikai cég tulajdonosként megjelent volna, 18 ezer dolgozója volt. A gazdaságosság folyamatos leépítésellet tett szükségessé, ezeket eleinte főleg „puha” módszerekkel — kedvezményes nyugdíjaztatással, létszámstoppal — oldották meg. Legutóbb a tavalyi év második felében volt jelentősebb elbocsátás a cégnél, altkor a budapesti és a kisvárdai gyár 2G0 dolgozójának sorsát kellett megnyugtatóan rendezni. Mára a cég dolgozói létszáma 12 60Q főre csökkent. A Tungsram ez idáig 500 olyan dolgozót bocsátott el, aki kérte a programban való részvételét, vagyis azt, hogy a cég segítsen átképzésében, elhelyezkedésében. Programhatékonysága azon alapszik, hogy felmérik at egyéni igényeket és képességeket, összevetik a helyi lehetőségeket, biztosítják az információ folyamatos áramlását az érintettek között. Ebbe a munkába bevonják a területi munkaügyi központokat és a szak- szervezeteket is. A Tungsram ez idáig 1 millió dollárt költött a programra. Arról egyelőre nincs hír, hogy a közeljövőben, további létszámleépítést terveznének a cégnél. Dalai láma: minden ember felelős Harmóniát a vallások között (Folytatás az 1. oldalról.) tásáról elmondta: 1956-ban a magyarokhoz hasonló helyzetben volt ő is. Azon a télen járt Indiában, és mielőtt elutazott volna, a Tibetet megszálló kínaiak figyelmeztették: ha Indiában ellenállási tevékenységet fejt ki, akkor Tibetben is az következik, ami Magyarországon. Őszentsége a kínai kormányhoz fűződő viszonyáról szólva rámutatott, hogy eddig már sokszor küldött tárgyaló delegációt Kínába és mindent megtett a párbeszéd kialakítására. Kína egyelőre konkrét válaszlépéseket nem tett, bár úgy tűnik, ők is tartani kívánják a kapcsolatot. A tibeti problémában csak politikai megoldás képzelhető el, és ez hosszabb időt vesz igenjébe. Viszont sürgősen megoldást kell találni három kérdéskörben: az emberi jogok terén, a kínaiak betelepítésével kapcsolatban és a környezetvédelemben — hangsúlyozta a dalai láma. ÉT előtt a tb-jogorvoslati rendszer Kétoldalú megállapodás Bemutatta az új társadalombiztosítási jogorvoslati rendszerre tett javaslatát az Érdekeg3''eztető Tanács pénteki plenáris ülésén a Népjóléti Minisztérium. A javaslat lényege abban áll, hogy a társadalombiztosítási kifizetések mértékét kifogásolók, illetve a méltányossági alapon kiegészítő pénzekben részesülők jogorvoslatánál a megyei tb- igazgatóságok legyenek illetékesek. A társadalombiztosításról szóló törvényben meghatározottak szerint eddig ez a jogkör a társadalom- biztosítási tanácsokhoz tartozott, amelyeknek megszűnése teszi szükségessé az új rendszer kialakítását arra az átmeneti időszakra, amíg létrejönnek a tb- önkormányzatok megválasztásával a tb-kifizetése- ket felügyelő bizottságok. A kormányzati oldal előterjesztésével a munkaadók egyetértettek, így voltaképpen kétoldalú megállapodás született, amelyhez csatlakoztak a Munkástanácsok is. A dolgozói oldalt alkotó többi szakszervezeti konföderáció azonban kifogásolta, hogy a javasolt új rendszerben az érdek- képviseleti szervezetek at eddiginél is kisebb szerephez jutnak, holott a hozzájárulás fizetésével szerzett jogon éppen a dolgozók azok, akiknek érdekei helyt kell hogy kapjanak. Végül is a három oldal megegyezett abban, hogy a méltányossági jogkörök tekintetében az igazgatási szervnek ki kell kérnie annak a szakszervezetnek. illetve érdek-képviseleti szervezetnek a véleményét, amely az ügyben illetékes, ha ezt a dolgozó kéri. N em szeretem úgy istenigazából a paragrafusokat, mert azok máidig kötelezettségeimet juttatják eszembe. Sok paragrafussal nem értek egyet, szidom is néhanapján a talárba öltözött hölgyeket és urakat, de törvénytisztelő emberként tudomásul veszem, hogy jogszabályok nélkül pokol lenne az életünk. Az utóbbi hetekben mind tqbbször veszem kézbe a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény rendelkezéseit, néha suttogva, máskor hangosabban, de mindig kérlelve és szinte már önmagam számára is lealacsonyító alázattal igyekszem meggyőzni valamelyik polgármesteri hivatal alkalmazottját, hogy szíveskedne már néhány adatot elmondani az illető település gazdasági életéből, a gyorssegélyek összegéről, vagy egyszerűen csak a csatornázási munkálatok elvégzésére megszavazott összegekről. A hivatalok képviselői vagy visszaköszönnek vagy sem, de ez már nem zavarja a magamféle, sokat tapasztalt újságírót. Az viszont igen, hogy gyorsan elrebegik, ők bizony nem adnak ki semmilyen információt. Olyankor szó szerint idézni szokták a 4. paragrafus első bekezdését, amely a következőket mondja a felvilágosítási kötelezettségről: „a hiteles, pontos és gyors tájékoztatást az állami szervek, a gazdálkodószervezetek, a társadalmi szervezetek, és az egyesületek saját kezdeményezéseikkel, továbbá a szükséges felvilágosításoknak és adatoknak a sajtó rendelkezésére bocsájtá- sával kötelesek elősegíteni. Meg kell tagadni a telpedig benne foglaltatik a régi tanácsi rendszer minden gőgje, erejének fitog- tatása és az a hatalmi mámor, amely annyiszor megkeserítette a kisemberek életét. A rendszer változhat, papolhatunk demokráciáról és új, hiteles emberekről, a tények viszont tények maradnak: az ember nem bújhat ki a saját Hatalmi mámorban világosítást, ha az a 3. § (1) bekezdésében foglalt tilalmakba ütközik, illetőleg ha az állami, szolgálati, üzemi (üzleti) vagy magántitkot sért és a titoktartási kötelezettség alól az arra jogosult szerv vagy személy nem adott felmentést.” Természetesen — dehogy természetesen, természet- ellenesen! — a polgármesteri hivatalok néhány kiskirály alkalmazottja és tisztségviselője nem hajlandó továbbra sem érdemleges információkat adni a mind ingerültebb újságírónak és a miért kérdésre egyszerűen kijelentik: azért! Ezekben a feleletekben bőréből. Néhányan nagy gyarlóságukban azt hiszik, hogy egy akármilyen iciri- piciri tisztség is feljogosítja őket arra, hogy megmutassák, ők azok a bizonyos fontos valakik, akik előtt vigyázzállásban kell fejet hajtani, mert ellenkező esetben nem állnak szóba az egyszerű földi halandóval. Az újságírót lehet szeretni és lehet nem szeretni. Az újságírónak az a kötelessége, hogy friss híranyaggal lássa el lapját, ezért néha megkérdezi — teszem azt a szentendrei jegyzőtől —, hogy mondja meg a szociális segélyként kifizetett összegeket, de amikor azt hallja, hogy ő, mármint a jegyző, látatlanban nem ad felvilágosítást és nem közöl semmilyen adatot, akkor megkéri a jegyző urat, ha nem hiss neki, akkor az újságíró szír vesen megmondja a szerkesztőség telefonszámát, és szíveskedjék visszahívni, mert neki — mármint az újságírónak — tényleg szüksége van néhány adatra. A szentendrei jegyző viszont konok tisztségviselő és „amit megmondtam, azt megmondtam” jelszóval nem enged az igazából. Annyit még közöl, hogy csak akkor hajlandó szú- ha állni az újságíróval, ha az személyesen jelentkezik nála, és bemutatja az igazolványát. T ermészetesen jól tudja a tollforgató, hogy illene személyesen megjelennie, de az a fránya időhiány ezt nem teszi lehetővé, mert meleg van, mert négyen is hiányoznak a rovatból, és egyáltalán, húsz perc múlva le kell adni az anyagot, mert ellenkező esetben kiabál a rovatvezető. Mit tehet ilyenkor az ember? Megfogadja, hogy messziről elkerüli a szentendrei jegyzőt. Papp János Egymilliós program munkaerő-fejlesztésre
