Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-22 / 172. szám

VÁCI _ ^TVllíCI XXXVI. ÉVFOLYAM, 172. SZÁM 1992. JÚLIUS 22., SZERDA Még megrágja az egér!? Egy alapítvány — két álláspont Az egerektől félti levélírónk iratát. írásából azt olvastuk főbb gátja_ maga az érintett véllel együtt közöljük a — véleményét is ... 1990 májusában Vácott az óvoda, általános iskola és diákotthon (Vác, Teme­tő u. 29.) tantestülete úgy gondolta, hogy a kettős és halmozottan fogyatékos gyerekek képzését kiszéle­sítik. Miért? Ügy érezték, hogy az Európához csatlakozás nem csupán sikerélmény kérdé­se. így szerették volna hi­telesíteni a nemzetközileg elfogadott gyermeki alap­jogok érvényesülését, mert jelenleg a társadalmi in­tegrációba illeszkedésük, egyszerű munkára való ne­velésük, szoktatásuk, felké­szítésük nincs biztosítva. Elképzelésüket ismertet­ték az intézet vezetőjével, majd hosszú huzavona kö­vetkezett. Ekkor írásba foglalva tárták elé. 1990 nyarán ezen írást a páncél- szekrény őrizte. A vezetés bizalmatlansá­gát azzal próbálták leküz­deni, hogy segítségül kér­ték a jogban jártas barátot. Többszöri megbeszélés után 8 „jó barát” baráti alapon elkészítette az alapítvány okiratát, melynek célja: „16 év feletti gyógypeda­gógiai képzésben részt vett és további képzésre alkal­mas értelmi fogyatékos és Bea Mozisa» Dunagyöngye filmszín­ház (Dr. Csányi László krt. este fél 7 és fél 9 órakor az Ice Baby című zenés ame­rikai filmet játsszák. Ren­dezte: David Kellog. Fő­szerepben: Vanília Ice és Kristin Minter. — Témája: A zenére orientált, motoros filmben. Johnny egy kisvá­rosba érkezik, ahol Kathy- vel találkozik. A rossz fiú beleszeret a jó lányba .., egy tervezett alapítvány ok­ki, hogy a megvalósítás leg­intézet vezetője. Ezért a lc- meg nem nevezett — vezető hallássérült gyermekek szervezett keretek közötti felkészítése a fiatal által el­sajátítható rutin és tapasz­talati jellegű munkavégzés­re (kertészet, növényter­mesztés, háztartási munlca) általában nagykorúsága el­éréséig terjedő időben. Vác, 1991. május 9.” Alá­írások: 4 tanár, és az igaz­gató. És felajánlott 10 000 Ft-ot. Ehhez csatlakoztak az iskolai dolgozók — fel­ügyelők, nevelők, tanárok stb. — egyhavi bérükkel, 1991 júniusában. Megint szünet, majd be­szerezték a kuratóriumi tagok a Pest Megyei ön­kormányzat elnökének írá­sos engedélyét. Megint szü­net, majd segítségül kérték Vác városának ország-' gyűlési képviselőjét, hogy a még mindig bizalmatlan vezetőt nyugtassa meg. Ma 1992 júliusát írunk, és amit szakmailag a fent- nevezettek elfogadtak, az most valahol egy fiókban feleszik. Ezért félek, hogy a nyári szünetben még meg­rágja az egér. Bakos Lászlóné KPK-tag ★ A levélben foglaltakról megkérdeztük a Temető ut­cai Intézmény igazgatóját, Turnán Imrét is. — Igazgató, úr, igaz, hogy ön akadályozza vagy leg­alábbis, nem támogatja kel­Szötfön Rendelő Fogorvosi rendelő Szó­don, a község képviselő- testületének döntése nyo­mán. A rendelő még eb­ben az évben elkészül, be­rendezésének, műszerei­nek beszerzésére pályáza­ton elnyert egymillió-két­százezer forint áll az ön- kormányzat rendelkezésé­re. Vácdukán Anna-bál Búcsúi Anna-bál lesz Vácdukán, szombaton, jú lius 25-én, este, a község művelődési házában. A ze­nét, a környéken már jól ismert, Anonymus Frakció szolgáltatja. lóén az alapítvány létre­jöttét? — Nem tudom, mi okom lenne akadályozni, hiszen még személyemben is érint­ve vagyok: nekem is két sérült gyermekem van ... •— Az alapítvány ügye mégis két éve húzódik, ön szerint mi ennek az oka? — Két évvel ezelőtt egy kolléga javasolta, hogy hoz­zunk létre a kettős sérült gyerekek nyolcadik osztály utáni foglalkoztatására egy alapítványt. Már akkor szerepet vállaltam a szer­vezésben. mégis megvádolt, hogy akadályozom ... — Tulajdonképpen mit kellett volna vagy kellene fedezni ebből az alapít ványból? — A kétéves, munkára felkészítő osztály költsé­geit. Ez tizenkét-tizenhat éves gyerekekkel számolva, két év alatt körülbelül hu­szonkét- huszonnégyen illió forintot igényelne. De ab­ban is megoszlottak a vé­lemények. hogy működtető jellegű vagy támogató jel­legű alapítványt hozzunk létre. — És ön döntött ebben? — Nem, mivel nem kap­tam döntési lehetőséget csupán tanácsadói szerepet szántak nekem. — Akkor teljesen alapta lan az Ön elleni vád? Mi lehet az oka a vádaskodás­nak? — Nem tudom. Minden esetre rhost telik le az az öt év. amire kineveztek, nyilván hamarosan kiírják a pályázatot az igazgatói állásra... (Borgó) Az orvosok pontszámai V ersenyf utas? Gyűlnek a (b-kártyák a körzeti orvosoknál, de mintha ez valamiféle versenyfutás volna az állampolgárok ke­gyeiért. Ki-ki érdeklődik, vajon mennyi gyűlt össze, s a részeredményekből kombinál. Talán az orvosok egymás között nem is érdeklődnek annyira, de a potenciális kíváncsi arra, ki a favorit, ö is oda akarja adni a kár­tyáját Dr. Kiss Nándor a leg­utóbbi testületi ülésen hoz­ta szóba, hogyan is állunk a városban ezekkel a le­adandó kártyákkal? Az, egészségügyi bizottság ve­zetője szerint a lakosság zöme már túl van rajta. Még körülbelül ötezren azonban dédelgetik ezt a ritka dokumentumot. Van, aki azért, mert bajlódik az érvényesítésével, van, aki még vacillál, kit válasszon. Olyan is van — és ez a nyugodt kisebbség —, aki úgy gondolja, ráér akkor, ha orvosra lesz szüksége. Ügy hírlett, addig nem kapnak fizetést a körzetiből háziorvossá lett doktorok, amíg nem tudnak kártyán­ként elszámolni a bete­gekkel. Mások pedig úgy vélik, szó sincs erről. Szóbeszédek övezik ezt a kérdést. Akadnak, akik biztosak benne, nem lép­hetik túl a korábbi körzet határait, amikor a legjobb orvost keresik. Mert min­denki a legjobbat akarja, ez természetes. A legjobb azonban mindig az volt és lesz, aki legjobban ismer bennünket, aki a kereszt­nevünkön szólít, akinek nem kell elölről kezdeni az anamnézisünket, gyógy­szerallergiáink felsorolását. Ha nem választhatok akár a város másik felé­ről, akkor a lényegét ve­szíti el az egész rendszer, siránkoznak egyesek. Más­tól pedig éppen azt halla­ni, van olyan orvos, aki a szomszéd faluból is „szer­zett” beteget. Tehát akkor lehet...? Hogyne, ha tet­szik! Dr. Kiss Nándor termé­szetesen nem ment ilyen messze testület előtti esz­mefuttatásában. Azonban ismertette minden egyes háziorvos „pontszámait”. Ezek pedig 1100-tól 2000-ig terjednek. Nincs igazán nagy szóródás. Mindenki­jutott beteg bőven, nem panaszkodhatnak orvo­saink. Ehhez vehetjük még az esetleges ügyeleteket, ,a továbbképzésre fordított időt, amiből egyértelmű: senki nem marad majd munka és elfoglaltság nél­kül a jövőben sem. (dudás) Múltidézés Emléktábla Pikéthynek A budapesti és a váci Pi- kéthy-emlékkoncertek után hétfőn családias lég­körben felavatták az orgo­nista zeneszerző-tanár em­léktábláját is, mely a püs­pöki könyvtár épületének falára került. Valamikori otthonához öreg barátai, ta­nítványai, valamint a város vezetői is eljöttek. Jelenlé­tükkel bizonyították, hogy a mester nem csupán mű­veiben él tovább. Az emlékbeszédet mon­dó Bernáth Kálmán tanár is inkább az embert keres­te az alkotás mögött, hiszen az életmű kutatása úgyis a zenetörténészek feladata. Akik ismerték a művészt, azokat az emléktábla majd múltidézésre készteti, de arra is jó lesz, hogy a fia­talok megtudják, ki volt. Ezért határozta el a Váci Múzeum Egyesület, hogy Két napig keresték Az Ipolyba fulladt Tragédiával végződött egy kellemesen induló nap. A múlt héten egy váci fia­talember horgászni ment az Ipolyra, majd estefelé meg is fürdött a vízben, ám onnan már nem jött ki. Társa hiába várta visz- sza. Püspök a gépállomáson A ledöntött kémény E lap minapi cikkében felajzott a cím: Püspök a szegények között. — Ismer­tem a főpapot, olyan kor­ban. amikor nem egy kato­likus pap ismerete volt fontos. 1952 nyara volt, amikor igazgatóm, a váchartyáni gépállomáson, azon a reg­gelen nem engedett ki a kapun, hogy munkám vé­gezhessem. Közölte: tudja, hogy néhány évig papi is­kolába jártam. Nem volt titok ez a pécsi, ciszterci múltam, ezért sem értettem emlegetését. Azzal bízott meg Molnár István igazga­tó, Hogy a váci püspök dél­előtti érkezésekor legyek kísérője az akkor épülő gépállomás bemutatásánál. — Pista bácsi! — mond­tam —, mit mutassak meg a püspök úrnak? — Azt, amit akarsz! Te tudod, mi­re lehet kíváncsi egy püs­pök! — szólt, s otthagyott, kétségeim között tipród- va ... Tíz óra lehetett, amikor befutott a kocsi. Bizony nem libériás hajdúkkal — 1940 óta nem volt ez divat a váci püspökök körében! —. hanem egy ócska Ford kocsi fordult a portához, s belőle papi civilben szállt ki a főár. Ügy emlékszem, a titkárja vezette az autót. 1952 nyara volt ekkor, egyetlen munkahelyem épült, volt miről beszélnem Kovács Vincének. Az egyik, ma is működő, üzemrész­hez értünk, kovácsműhely­nek építették. Nagy hűzat- igénye miatt magas ké­ményt kellett a kohóhoz építeni. Átképzősként ott dolgozott a csörögi Jósilza báró (később tudtam meg, hogy bizony annak az er­délyi Jósikának leszárma­zottja!), akivel éppen har­madszor rakatták újra a kovácsműhely kéményét.., Ma már mondhatom, semmi cél nem vezérelt ak­kor, hogy éppen a „Kőmí­ves Keíemen-i” Jósikához vezessem Kovács Vincét. Arra emlékszem, annyit mondtam a püspöknek: „Kérem, ismerkedjen meg egy olyan emberrel, akit szerethetünk, de nem segít­hetünk rajta ..." Beszélgettek, s én tisztes­séggel félreálltam. Duka fe­lé néztem, a déli napba és olyasmire gondolhattam, amit ma már nem tudok elmondani. Azokra a törté­nésekre és minden mozza­natukra nem emlékezhe­tünk ma már. Később Pikéthy Tibor bácsi lakásán találkoztam még Kovács püspök úrral. Tudom, hogy 1956 őszén Jó­sika báró elhagyta ezt a ha­zát. Azt, amely számára csak a sokszor ledöntött kovácsríiű-helyek felépíté­sére adott akkor jogot, amit sem akkor, sem most nem tudhatok enyhítően kárpó­tolni. Értelme sem lenne, mert Jósika báró ledöntött kéményeit nekem kellett hétszer is felépíteni. Igaz. ez már nem Kovács püspök úr története. —esi— A keresésére induló bú- vároknak sem sikerült megtalálniuk az Ipolyda- másd és Letkés közötti fo­lyószakaszon. A 28 éves fia­talember holttestére csak két nap után bukkantak rá a horgászok; jó kétszáz méterre sodorta a víz, be a parti növényzet alá ... A Váci Rendőrkapitány­ságtól kapott információ szerint, a fiatalember it­tas volt, amikor a vízbe gázolt. És az előző évek­ből a rendőrség számos hasonló tragédiáról szá­molhatna be: a nyár tra­gédiáiról. Ezek, természetesen, el­kerülhetőek lennének, ha az emberek ‘ittasan nem mennének vízbe, ha fel- hevült testtel nem ugraná­nak az esetleg túlzottan is hűsítő hullámokba, s ha nem fürödnének tiltott he­lyeken. Vagyis, ha az elvárható józansággal, körültekin­téssel viselkednének. Mert ezekért a tragé­diákért nem a sors okol­ható ... (b.) VÁCI HÍRLAP Vác, Dr. Csányi László krt. 45. • A szerkesztőség ve­zetője: Borgó János. # Munkatárs: Dudás Zoltán. • Postacím: Vác, Pf. 32. 2601. Telefax és telefon: (27) 14-095. Telex: 282-297. • Szerkesztőségi fogadóóra: kedd és péntek 13-tól 15 óráig. • Hirdetésfelvétel a szerkesztőségben naponta délelőtt 9-től 1.1-ig, vala­mint a váci hirdetőirodá­ban (Jókai utca 9.) hétfőn és kedden délután 14-től 17 óráig. Dunai emberek Tárlat A közelmúltban köszön­tötték a kisváci református templomban a ma már nyugdíjas Hörömpő Ger­gelyt, arra emlékezve, hogy ötven évvel ezelőtt válasz­totta a gyülekezet őt lelki- pásztorává. Istentiszteleten, hálaadással emlékeztek az évfordulóra. Az ünnepelt kedves aján­dékul száznál több, általa készített fotót bocsátott rendelkezésre. Szavai sze­rint: a fényképezés a lel­kipásztori munkáját kiegé­szítette, elmélyítette. A református iskola nagyob­bik termében helyezték el a páratlanul érdekes hely- történeti képanyagot. Oldalnyi falrészt betöl­tő témák — Dunai embe­rek, Kisvác, Egyház, temp­lom, gyülekezet — utalnak témavilágának emberkö­zelségére, városrészének szeretetére. Megörökítette az emberi élet nagy állo­másait, a kisváci halászo­kat. a lelkészi hivatal át­építését. Kitűnő a felsővá­rosi portrésorozat, a dunai lovasképek, és a többi, Hörömpő Gergely számára megörökítésre méltónak tartott téma. P. R. így tiszteli meg a város je­les alkotóját. K. Pikéthy Tibor a Ko­márom megyei Szőnyben született. Győr és Pannon­halma után érkezett Vác- ra. Itt maradt élete végéig. Már az apátságban, is pe­dagógusként dolgozott, így érthető, hogy a váci polgá­ri fiú- és leányiskolában is ének-zenét kezdett tanítani. Ezt a hivatását a váci ta­nítóképzőben folytatta. Közben a székesegyház or­gonistája volt. és írta zene­műveit. Az akadémián or­gonaművészi és zeneszerzői diplomát szerzett. Tehetségét felismerve hívták meg a Nemzeti Ze­nedébe oktatónak. Tanítvá­nyai közül többen lettek zenészek. Két Váci Liszt-dí­jas is közéjük tartozik. Azok a tanítványai sem fe­lejtették el kedves tanárju­kat, akik ma külföldön él­nek. Közreműködésükkel művei még a tengerentúl­ra is eljutottak. Személye­sen nem lehettek jelen a megemlékezésen, de az em­léktáblára talán az 5 ne­vükben is került a két szép virágcsokor. R. Z.

Next

/
Thumbnails
Contents