Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-21 / 171. szám

LÁTOGATÓBAN ZSIN JUDITNÁL Szobrok panelházban, műhely a szobában Zsin Judittal néhány év­vel ezelőtt a zsennyei al­kotóházban ismerkedtem meg. Emlékszem, egyszer együtt sétáltunk visszafelé vasárnapi miséről a „Cicel- lébcd”. vagyis a Szent Cecí­lia templomból, amely há­rom falunak szolgál, ma­gában állva közöttük a me­zon. _ Nem sokkal ezután, 1987- ben egy kiállítására figyel­tem fel, Budapesten, a Paál László-teremben. Most hogy szigetszentmiklusi otthonában felkerestem, mondta, a főiskola elvégzé­se után akkor állították ki először a munkáit. — Azóta évenként volt kiállításom. Kaposvárott, Sátoraljaújhelyen, Baján, Budapesten... A lakótelepi lakás szobá­jában a Paál László-terem- ből ismerős bronz kisplasz­tikákat fedezek fel. Zené­szeket ábrázolnak hangsze­reikkel, de emlékszem még Kocsis Zoltán portréjára, s szívesen készít Zsin Judit íróportrékat is. — Horniét az érdeklődé­sed a zene, az irodalom Iránt? — A zenét nagyon szere­tem, sokáig tanultam zon­gorázni. Az irodalommal meg úgy vagyok, mint min­denki más, aki szeret ol­vasni, Az alkotóházakban való személyes-találkozások is késztetnek arra, hogy írókat mintázzak meg, leg­utóbb Faludy György és Mészöly Dezső portréját fe­jeztem be. Nemrégen el­nyertem a Magyar Hitel­bank ösztöndíját arra a ter­vemre. hogy kisplasztikák mellett kortárs írók és köl­tők szobrát készítem majd el. Kiállítás évente Zsin Juditban nincs sem­mi „művészes”. Egyszerű .fiatal nő. Látszik, mindene £ munkája, amelyről nem lázasan, nem valami fel­sőbbrendű elhivatottság ér­zésével. hanem felelősség- teljes komolysággal beszélt. A lakás minden helyiségé­ben, fiókokban, dobozok­ban érmék, kisplasztikák. Mutatja, magyarázza: eze­ket már viaszveszejtéses el­járással készítette, mely sokkal finomabb részletek kidolgozását teszi lehetővé, mint a homoköntés. Beszél mestereiről: a képző- és iparművészeti szakközép­iskolában Csikszentmihályi Róbertnál, a Képzőmű­vészet! Főiskola utolsó évében Borsos Miklósnál tanult. — Mit lehetett megta­nulni Borsos Miklóstól? — Mindent. Emberileg és szakmailag is. Szerette a növendékeit. Tudomásul vette, hogy mindegyikük más ember. Senkit sem te­kintett különbnek, mint á többit, pedig a főiskolán szokás ügyeletes zsenik' ki­nevezése. — Te „ügyeletes zseni” voltál? — Nem. Egyáltalán nem. — Hogyan élsz azóta? Hogyan él egy szobrász Szi­getszent miklóson egy pa­nellakásban? — Nagyon sanyarúan. Ezt a lakást akkor kaptuk, amikor a főiskolát elvégez­tem. Addig kertes házban laktunk, s a kert azóta is nagyon hiányzik a mun­kámhoz. Kértem már, ígé­retet is tettek rá. hogy ka­pok, de a legutóbbi önkor­mányzati válasz a kéré­semre az,- hogy sajnos nem tudnak kertet biztosítani. Most gipszet öntök a kony­hában, viaszt az egyik szo­bában, kisplasztikát formá­zok a másik szobában. A garázsba teszek be szobro­kat, vagy ott reszelek, aminek a bérleti díját most hatszázötvenről két­ezer-négyszáz forintra emel­ték. Ezért is szívesen dol­gozom művésztelepen, al­kotóházban. Meghívás alap­ján külföldi művésztábo­rokba is eljutok, tavaly vol­tam a németországi Iser- lohnban. s éppen most ké­szülök egy Brno melletti nemzetközi táborba. — Anyagilag hogyan bol­dogulsz? A mesterek — A főiskola után négy évig tanítottam a ráckevei gimnáziumban. Most már meg tudok élni a szobrá­szatból. de hogy mit hoz a jövő, kérdéses. Hogy a ga­lériák működjenek, ahhoz stabilabb gazdasági helyzet kéne. Egyre kevesebb a ki­állítás is. Magánemberek csak külföldiek vásárolnak szobrot. De vannak ma­gyarországi múzeumokban munkáim, melyek állami vásárlás útján kerültek oda. Megrendelésre így a Petőfi Irodalmi Mú­zeumban a „Balázsolás” cí­mű érem, mely Babits ver­séhez kötődik. Esztergom­ban, a Balassi Bálint Mú­zeumban Babits-érem, Sop­ronban, a Liszt Ferenc Mú­zeumban, valamint a Nyír­egyházi Galériában több érmem is. Domborműso­rozatomat helyeztek el a szentendrei ferences-gimná­ziumban, nyolc tanterem­ben nyolc Golgota-jelenetet, rajtuk a Megváltó szavai­val. A domborműveknek itt a lakásban gipszváltozatát mutatja meg. De mutat megrendelésre készült ér­meket. Az .óbudai gimná­zium . számára készült éremből — mint hajdani óbudai diák — kapott Göncz Árpád is. A tavaly elkészült szigetszenímiklósj református templom építé­sére adományozók kaptak a másik éremből. Rajta fel­irat: „Építsetek hajlékot az Ürnak.” Nádudvari Anna Zsin Judit: Faludy György portréja (gipsz) (Szűts Miklós felvétele) TVR-TÜKÖR Igényes feldolgozások „Ez az utói.só hetünk!” — sóhajtott íel a tévékom- mentátor. Abban a pilla­natban. ha megszólalnak az olimpiai játékok fan­fárjai, éjjel-nappal sport­közvetítéseket láthatunk. Mintha a nyár közepén a televízió müsorszerkesztői körülnéztek v-olna házuk tájékán. Az utolsó nyugodt hét jegyében egymást ér­ték a néznivalók. Ki-ki íz­lése és kedve szerint vá­logathatott. Külön öröm, hogy ezúttal igényes alko­tások kerültek képernyőre. Igaz, néha nehéz volt a vá­lasztás. Ezt is ritkán ér­hetjük meg: jó produkciók között válogathatunk, (Szerkesztői figyelmesség kérdése lett volna, ha né­hanapján mindössze fél órával tolták volna el a két csatornán időpontjá­ban összeeső produkció­kat.) így kezdődhetett vol­na kissé később a Tv2 filmklubja. Nem kisebb al­kotást vettek elő, mint a híres Koznyicev rendezte Hamletét. A csaknem há­rom évtizede rögzített film állta az idők próbáját. Ez a Shakespeare-adaptáció változatlanul értékálló. Ám tagadhatatlanul rétegmű- sor. Júlia szenvedélye. A hír­adásokból tudjuk: tehetsé­ges tévés rendezők, opera­tőrök. vágók, hosszú hóna­pok óta hiába kilincséinek alkotómunka után. Igazi tévéjáték manapság való­színűleg ritkán születik a televízió berkeiben. A ka­pukon kívül rekednek az írók és az irodalmi alko­tások. Éppen ezért volt oly nagy meglepetés a Fiatal Művészek Stúdiójának be­mutatója. Egy képzeletbeli tévéfesztiválra fődíjas eséllyel nevezhetne a „Jú­lia szenvedélye”. A Strind- berg-darab újszerű modern­sége, az eddigiektől eltérő értelmezése jelentette a feldolgozás izgalmát. A pszichológiából jól ismert déjá vu „mintha már lát­tam volna valahol” élmé­nye kerítette a történet elő­rehaladtával az embert hatalmába. A cselekmény — mondhatnánk — baná­lis. — Vaiahol északon Szantiván-éj idején az ál­modozó kisasszony elcsábít- tatiik. A tettes: a magassá­gokba vágyó inas. Csak­hogy e cselekedetétől nem­hogy felemelkedne, kitá­rulkozik becstelenségének sokszínűsége. A film alko­tót éppen ezen a ponton csavarintják meg a mű fi­lozófiáját. A lány, e külön­legesen nemes lény — akit •Bánfalvy Ágnes kimagas­ló érzékkel személyesít meg — öntudatra ébred. Nem menekül el, s le sem ala- csonvodik a hozzá méltat­lanhoz. Ráébred arra, hogy őt e világból a „másság” emeli ki. Nem lehet vélet­len, hogy a filmet a me­nedzserként is jegyzett Bánfalvy Ágnes Bódy Gá­bor emlékének ajánlotta. Az új hangvétel, a nagy­szerű színészvezetés, az operatőri munka méltó az ifjan elhunyt rendezőhöz. Profi szinten. Igazi fér- íiszem-legeltető összeálii­tásnak ígérkezett a mo­dellverseny bemutatása. A The Look of the Year Ma­gyarországon című csak­nem egyórás műsor ennél sokkal többet nyújtott. Profi fotósok és profi fil­mesek bizonyították: lehet az úgynevezett könnyű műfajt is igényesen kezel­ni. Az Qscar-díjas Rófusz fémjelezte tévés produkció bepillantott a kulisszák mögé. Filozófiáját is meg­fogadhatjuk: nézz a tükör­be. s ismerd meg önma­gad! Helykereső. Valódi rádiós szolgái tatóműsor. Állást kínál és keres. A közvetlen tetei on - összeköti etés se gí t- ségével akár azonnal egy­más tenyerébe csaphat munkáltató és munkavál­laló. Sajnos ez azonban ritkaság. A minap egy autószerelő-vállalkozó mon­dotta el: nem is olyan könnyű jó szakemberre lel­ni. Égy más alkalommal pedig az e témával foglal­kozó szakértő ecsetelte az „űj” szakma térhódításá­nak jellemzőit. Vitéz Gyu­la zavarban is volt: ho­gyan nevezze azokat, akik más háztartásában úgy­mond segítenek, természe­tesen fizetségért. A szak­értő azt mondja: a bejáró­nő, házvezetőnő stb. legin­kább újgazdagék körében divatos. Az új újgazdago­kéban? A Kékszakállú magánya A rádióban a napi mű­sorismertetés rutinfeladat. Egyfajta önreklám, bár en­nél sokkal több is lehet. Kora reggel felhívja a fi­gyelmet, kihangsúlyozva az érdekességeket. Mintha megújult volna e szürke „műfaj” is. Némely rádiós produkcióhoz egy-egy mon­datot fűz a beolvasó. Nos, vasárnap reggel a követ­J kezűképpen „értékelte” Bartók remekét, A kék­szakállú- herceg várat. A mű — ecsetelte — „a meg nem értett férfi magányos­ságáról szól”. Ilyen puritá­nul, ilyen egyszerűen. Csak azt nem tudom, hogyan ve­hette a bátorságot a bo­nyolult filözófiájú alkotás ilyetén leegyszerűsítésére. Erdősi Katalin Amilyen szeszélyes az időjárás, könnyen előfor­dulhat, hogy ragyogó nap­sütés lesz, mire önök a nagy ócsai felhőszakadás­ról olvasnak. Hömpölygőit a víz az árkokban és a jár­dákon, a nomád tábor kis lakóit kiöntötte sátraikból az eső — szomorúan ültek a művelődési központban. I A várva várt éjszakai tú­Jeleníés a via gyár gyermekek belyzeiéröl Megdöbbentő adatok rát is kénytelenek voltak elhalasztani. Unatkozni azonban kevés idejük ma­radt, aznap délelőtt szal­mafonást tanultak, délután egy fafaragóművészt lá­togattak meg. Az Egressy Gábor Sza­badidő Központ az idei nyárra több tábort is szer­vezett. közülük első volt a már említett nomád tá­bor. Az Ócsai Tájvédelmi Körzetben működő ma­dárvárta kutatóival közö­sen teremtettek helyett az általános iskolás gyerekek számára. A kutatók már megszokták a nyári gyerek­zsivajt, de ócsai szerve­zésű tábor idén volt elő­ször. A „nomádokat” követően az ásványgyűjtők indulnak útnak, ők egy kicsit távo­labb, a pilisi hegyek közt verik fel sátraikat. Földiné Hajdú Anna, a művelődési központ igaz­gatója óttjártamkor épp a harmadik, a tehetséggon­dozó tábor leendő veze­tőivel beszélte meg, mi­iyen eszközöket igényel­nek. Az augusztus 13-án induló tábort három helyi művész, Katona Zsombori Mária, Varga Zoltán és Dönti Károly vezeti majd. A je­lentkezők fafaragásban, szobrászatban szerezhet­nek jártasságot. A bejáratnál függő — nem a legújabb — plaká­tokon még háromezer NOMÁDOK, ÁSVÁNYGYŰJTŐK, MŰVÉSZEK Esőmosta sátrakban forint körüli összeg szere­pei részvételi díjként, de a helyi és megyei támoga­tások jelentősen mérsékel- tések a szülők kiadásait. ★ A művelődési központ nem tart nyári szünetet, a munkatársak tapasztalatai szerint nyáron mintha még nagyobb igény Jenne a ki­kapcsolódási alkalmakra, mint télen. Szívesen bejárnak ide az emberek, ha csak egy asz­talitenisz-partira is. Barát­ságos légkör fogadja a lá­togatót, s úgy érezzük, mintha itt mindig készül­ne valami. Igaz, a legköze­lebbi nagy esemény kicsit várat magára: augusztus 20-án rendeznek egy — várhatóan — nagyszabású népzenei találkozót. Bár a nyár közepén já­runk, s az idei táborokon is van mit szervezni, az igazgatónő már a jövő nyári programokra gondol. Elsősorban azért, mert több gyereket szeretett volna vendégül látni: — Azt a tapasztalatot szűr­tem lé — mondja —, hogy hamarabb kell elkezdeni a szervezést. A következő évi programot ősszel kezd­jük előkészíteni. Nem ele­gendőek a hirdetések és a plakátok, személyesen fog­juk megkeresni a környék­beli általános iskolákat, mert az élő kapcsolatokra lehet leginkább épneni. (pachncr) zésükre. Papp György fe­lelős szerkesztő szerint en­nek egyik oka, hogy ha­zánkban ma nem létezik igazi gyermekkutatás. Ez különösen elgondolkodta­tó, ha hozzátesszük, hogy a századfordulón Magyaror­szág egyike volt azon négy európai országnak, ame­lyekben külön intézet — a Gyermektanulmányok In­tézete — foglalkozott gyer­mekeket érintő témái: ku­tatásával. A Jelentés a magyar gyerekek helyzetéről című kiadványt a szerkesztők eljuttatják a törvényho­zókhoz, az iskolákba és a könyvtárakba, de külön kérésre magánszemélyek is hozzájuthatnak. leginkább veszélyeztető há­rom betegségcsoport — a légzőszervi, a mozgásszer­vi, valamint a szív- és ér­rendszeri .megbetegedések — előfordulásának gyako­riságáról. .A múlt század­ban még ritka betegség­nek számító tüdőasztma például napjainkra a gyer­mekkor és a fiatal felnőtt­kor leggyakoribb' idült megbetegedéseinek egyiké­vé vált. A kiadvány szerzői a sajtótájékoztatón ném tud­tak egyértelmű választ ad­ni arra a kérdésre, hogyan változott a magyar gyere­kek egészségi állapota a korábbi évekhez képest, ugyanis összehasonlító ada­tok nem állnak rendelke­— Napjainkban nem kurrens tériia a gyerek, éppen .ezért nem is -re­ménykedünk abban, hogy kiadványunknak konkrét gyakorlati haszna lesz. Célunk, hogy.. a törvény-: alkotók, a szakma és a közvélemény figyelmét fel­hívjuk a gyermekek egész­ségét és ezen keresztül a társadalom jövőjét veszé­lyeztető légfon t'osabb té­nyezőkre — jelentette ki Papp György, a Jelentés a magyar gyerekek helyzeté­ről — 1991 című kiadvány felelős szerkesztője a kö­tet szerdai bemutatóján. A Gyermekérdekek Ma­gyarországi Fóruma által kiadott jelentés megdöb­bentő adatokat tartalmaz a gyermekek egészségét’

Next

/
Thumbnails
Contents