Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-20 / 170. szám
Sa szereié, se vilid Hamburgban Mohácsiné nem tesz szívességet Egyelőre még így „strandolnak” Bahason Nemrég még Mohácsiné Komjáti Zsuzsannát jegyezték Dabas vállalkozói közt elsőként. Gazdagságáról, szerencséjéről és összeköttetéseiről legendák terjedtek. Hogy a sikerben menynyi része volt a rátermettségnek, és mennyi a szerencsének, nem tudni. Az események ismeretében úgy tűnik, a szerencse csak vendéglátósként kedvezett az üzletasszonynak, ám a beharangozott, nagy reményekkel kecsegtető strandvállalkozásban elpártolt tőle Fortuna. A rossz lapjárás tavaly nyár végén kezdődött, amikor több jel is arra mutatott, a dabasi strand nem készül el időre. Szeptemberi beszélgetésünk során Mohácsiné a medencék kivitelezésével megbízott Fo- toelektronik Kisszövetkezetet okolta, az átadás késése miatti kárt 10 millióra sac- colta. A strand az idén sem készült el. amiért is a lakosság háborog. És terjednek a képtelenebbnél is képtelenebb rémmesék, egyesek már Mohácsiné halálhíréről suttognak. — örömmel látom, hogy él, tehát nem lett öngyilkos. Es szeretném magától hallani, hogy a többi hír úgyszintén nem igaz. — Kérdezzen, aztán majd tisztázzuk. — Jó. De ne rám nehezteljen, ha kérdéseim egyi- ke-másika túl „vaskos”. — Egyrészt ismerem a pletykákat, másrészt edzett vagyok. •— Tehát: tönkrement, mindenét lefoglalták, már szerzett be, s csák utólag derült ki, hogy sem techni kai háttere, sem megfelelő gyakorlata nincs a strand medencék építésében. Ezért csak önmagát okolhatja meg a műszaki tanácsadó ját. — Az üzleti élet sem nélkülözheti a kölcsönös bi zalmat. Igaz, én túlmentem a józan ész határán. De ki gondolta volna, hogy a Fér roelektronika alvállalkozókkal akarja a munkát elvégeztetni?! Erről szó sem volt a szerződésben! Az ő alkalmatlanságuk miatt 30 millió- forint bevételtől estem el. — Ha már tavaly kezdett volna. De tavaly honnan teremtette volna elő azt az összeget, ami az idén hiány zott? — Akkor még volt hitelem, tehát lett volna miből fizessek. Az idén viszont pont azért fagytak be a hi telek, mert bevétel híján nem volt miből törlesszek. — A keserű és drága tanulságon túl mi a megoldás? Idők végezetéig nem állhat kihasználatlanul egy 160 millió forintos objektum. — A Pest-Budai OTP és a Konzumbank — a hitelezőm — hajlandónak mutatkozik egy közös gazdasági társulásban részt venni. Az eddig folyósított hiteleket apportnak tekintik, és megelőlegezik a befejezéshez szükséges 10 millió forintot. Ha ez összejön, maximum három hét alatt végzünk a még elmaradt munkákkal. Ez így jól hangzik, de mindazonáltal csak egy biztos: a dabasiaknak még ebben a szezonban is nélkülözniük kell a strandot. Nyitás ez évben már aligha lesz, vagy ha mégis, ez legfeljebb erköcsi sikert jelent, de haszon nélkül. Ki megy már nyár végén, ősz- 6zel megnyitott strandra fürödni ? Maiul.» Gy. Oszkár Fordítva ülnek a bilin Jöttek, mint a kommandósok Az önkormányzatiság gyakorlata kétségtelenül magában hordozza az „egy falu, egy szövetkezet” újbóli igénylését. Elsősorban a gazdasági, szellemi bázis nélkül maradt kistelepülések érdekeltek ezen a téren. Ám az önállóság visz- szaszerzéséig sok víz lefolyik még a Tápión, nem kevés vitával, veszekedéssel. EZ NEM ALKU A tápiósági tsz-t 1974-ben vonták össze a szomszédos pándi és tápióbicskei szövetkezettel, „Április 4. Mgtsz” néven, Tápióbicske központtal. Több mint 2000 hektárnyi föld volt a hozomány, állatokkal, gépekkel, épületekkel, tanyaközpontokkal. Ezek nagy része azóta tönkrement, gazdátlanná vált. Az állapot a mostani átmeneti helyzetben csak tovább romlik, mellesleg komoly perpatvar alakult ki az önkormányzat és a nagy tsz között egy kút használatának ügyében. Tápióság felvégi részének vízellátásához ugyanis egy korábbi megegyezés alapján a falu igénybe vette az egykori saját, ma pedig a közös tsz tulajdonában levő kutat. Komoly szükség kényszerítette őket erre, hiszen az egyetlen fúrott kút csak a falu néhány házát tudta ellátni Ivóvízzel, a felvégi területek szomjasan maradtak. Ugyanitt az ásott kutak minősége megromlott. Az akkori tsz- és tanácselnök megállapodott tehát, hogy amennyiben a falu üzemképes állapotban tartja az említett víznyerő helyet, a gépészeti berendezéseket, úgy a tsz adja a vizet a környék 10—12 házába, plusz három közkifolyóba. Csakhogy jött a rendszerváltozás, a tanácselnök helyett polgármester, s új ember lett a tsz-elnök is. „Ez az alku, nem alku, fizessen a falu!” — hangzott el a szövetkezet új vezetése részéről. Ám ekkor még sikerült megállapodni. Jött hamarosan az első számla. MOCSÁR AZ UDVARON — Osztottunk, szoroztunk — mesélte dr. Samu János, Tápióság polgármestere. Kiderült: nem kevesebb, mint 36 ezer köbméter vizet számláztak le nekünk. Mindössze fél év alapján. Ami rendjén volna, ha időközben mi használatba nem vesszük az új nagy vízmüvet. Erre mindenki rákötött, kivéve a tsz-kút mellett levő két szolgálati lakást. Ahol amúgy a volt tsz-elnök és az iskola igazgatója lakik. Azt a nagy mennyiséget utánuk állapították meg. Holott ha a csecsemőket is beszámítjuk, akkor teljes egy év alatt 80 ezer köbméter vizet fogyaszt a falu. Most fél év alatt két házra jut ennyi, szerintük. Igaz, hogy a tornaterem építéséhez a tsz-kútból használtunk vizet, de legfeljebb 1000 köbméterről lehetett szó. Ugyanakkor hiába figyelmeztettem többször is a tsz-t, hogy jól láthatóan néhány helyen elrepedt a cső, emiatt a lanyaudva- ron már szabályos mocsár keletkezett. Azt pedig ne velünk fizettessék meg. Erre föl mit ad Isten? Nemrégiben hívott a tsz- főkönyvelő: küldené a következő számlát. Ide bizony ne küldjön semmit, több évre előre rendeztük! Lecsapta a telefont. Mit mondjak? Két órán belül szerelők rohanták meg a tsz kútját, s lekötötték a két szolgálati házat a vezetékről. Menjenek a polgármesterhez! — mondták a két érintettnek. Még figyelő szolgálatot is küldtek oda, nehogy az egykori tsz- elnök és az iskolaigazgató „megpatkolja”, tudtuk nélkül folyassa a vizet. Olyanok voltak a tsz emberei, úgy jöttek, mint a kommandósok. A HELYZET VÁLTOZATLAN — Nemhogy támogatná a falut, hanem azt sem adja a tsz, amit korábban írásban vállalt. A községi vízmű támogatásának szervezésekor a tőlük kért másfél millióból felet eleve lealkudtak. A maradékot azóta sem fizetik. Ók ott Tá- pióbicskén teljesen fordítva ülnek a bilin, mint ahogy kellene! — kesergett a tápiósági polgármester. A helyzet — s az imént nevezett edény állása — azóta sem változott, víz nincs, számla lenne, a felek nem tárgyalnak. Legfeljebb a figyelőszolgálat létszámát csökkentették. Tóth Ferenc r&i 'n&rri faát 42 HOórjÓ NApA LEGYEN Boltjaink soha nincsenek távol Öntől: Cegléd, Kossuth F. ti. (. Cegléd, Vadász u. 4. Cegléd, Budai út 33. Cegléd, Pesti út 67. Cegléd, Ipartelepi u. l4 Cegléd, Körösi út (I. Ahány, Piactér Ahony, Ceglédi út 10. JászkaraJenS, Néphadsereg u. 61, Tápiászentmárton, Kossuth út 13, Aranygallér Rt. 2700 Cegléd, Kossuth Ferenc U, 6« Cegléd, Szent Imre herceg u,J7. Nagyhala, Petőfi S.u. II. Tápiószele, Juhász L. lér í. Törtei, Kossuth L. u. 10. Tápióbicske, Rákóczi ál. 61. Tápiószecsö, Dózsa Gy. u. 25» Tápiógyörgye, Ady E. u. 54* farmos, Jászberényi út 667, i^Nh^uék pr.-r^Nfppek+Aranygallér területgazda hozzájárulása is. A dabasi önkormányzat nem járult hozzá, hogy a felépítményekkel együtt a területet is jelzálog terhelje. — Nyilvánvaló, ön mát az előbb felvett hiteleket sem tudta törleszteni. Ennek ismeretében az önkormányzat joggal óvatos. Annak is van némi alapja: ön olyan tranzakciókba kezdett, melyek meghaladják az ismereteit. Szerződésszegéssel marasztalja el a kivitelezőt, akiről előzőleg csak felületes referenciákat A jelenlegi helyzetkép nem arra vall, hogy három héten iá*. belül megnyitják a fürdőt (Vimola Károly felvételei) kitűzték az árverés idejét. A tönkremenés fő oka: Hamburgban tart egy fiatal szeretőt. Egyáltalán, igaz, hogy Hamburgban is van egy méregdrága villája? — Sajnos nincs. Sem villa, sem szerető. Mellesleg még nem vagyok olyan idős, hogy pénzért tartsak szerelőt. Továbbmenve: eddig még semmimet nem foglalták le, következésképp nem lehet árverezni sem. Ezeket a dolgokat szerintem azok terjesztik, akik valóban szeretnék, ha eltűnnék az üzleti életből. írja meg nyugodtan, ezt a szívességet nem teszem meg Dabasnak. — Az sem igaz, hogy a Fehér Akác Tsz-nek mind a mai napig nem fizette ki a kilenc hektár földterület árát, amire a strand épült? — Ez így nem igaz. A strandnak csupán az egy- harmad része épült erre a területre, a többit az önkormányzattól bériem. A tszszel szembeni hétmillió forintos tartozásból 4,5 milliót már megadtam. Ami tény: a hitelem kimerült, nem tudtam felhajtani azt a 10 millió forintot, ami a befejezéshez szükséges. Azt sem vitatom, volt egy-két olyan lépésem, amiket ma már én is megkérdőjelezek. Például nem lett volna szabad önkormányzati területre építenem. Saját kezemet dugtam bilincsbe. A strand jelenlegi értéke 160 millió forint. Ennyit ruháztam be. Elvileg erre lehetne jelzálogkölcsönt felvenni — ha saját területen van. Ellenkező esetben szükséges a
