Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-02 / 155. szám
Tábori tudósítások — Tábori tudósítások — Tábori tudósítások MOblORI XXXIV. ÉVFOLYAM, 155. SZÁM 1993. JÚLIUS 2., CSÜTÖRTÖK Az anya a családfenntartó És többen elájulnak — Te is úgy látod, hogy hétről hétre hosszabb a várakozó munkanélküliek sora? Lassan forgalmi akadályt jelentünk ... — Az biztos, hogy valaki kilehelne már egy STOP táblát! (It'j. Szelei Ferenc karikatúrája) G. Sándor né gyömrői asszony hol az egyik, hol a másik házikeftben dolgozik hétvégeken, szombatvasárnap. Elvállalja akár a 400 négyszögöl terület be- kapálását is. Kell minden fillér a családnak, mert különben sokszor nem jutna a család asztalára ennivaló. — A férjem 7 ezer forint munkanélküli-segélyt kap — mondja G. Sándor- né. A kisebb lányom még iskolába jár, a nagyobb most volt jelentkezni Mo- noron a munkaügyi központban, hogy átképezze magát. En még dolgozom, a szintén válsággal küzdő mátyásföldi Ikarus gyárban. Sok embert elküldték már tőlünk is, de én még „vagyok”. — Betanított munkát, végzek, most már csak egy műszakban. Azelőtt két műszakba jártunk. Nehéz fizikai munkával 11-12 ezer forintot tudok hazavinni, ez összesen 19 ezer forint. Kérdezem én, mire lehet menni ennyi pénzzel egy négytagú családnak. Az OTP-nek havonta 4 ezret fizetünk a házkölcsönért, a villanyszámla is elvisz kéthavonta kétezret, aztán még ott az 500 forintos tv- díj. Ez havonta 6-7 ezer forint kiadást jelent családunknak. De élni kell valahogy. Igaz, nem eszünk mindennap húsos ételt, de azért megélünk valahogy. Persze nagyon elkeserítő a helyzet. Nem is tudom, mi lenne, ha nekem is felmondanának ... A középkorú édesanya, háziasszony, keserű mondatai jól jellemzik a szomorú helyzetet, ami ma nálunk van. A Pest Megyei Munkaügyi Központ monori irodájában Csilló Mihályné sem tud szívderítőbb dolgokról beszámolni. — Az utóbbi hetekben rohamosan emelkedett a munkanélküliek száma a körzetben. Már négyezer felé közelít a munkanélküli-járadékban részesülők száma Monoron és környékén. Annak ellenére, ' hogy 688-an időközben elhelyezkedtek — tehát újból munkához jutottak. A fizikai munkásokat érinti a legérzékenyebben a munkanélküliség, de sajnálatos, hogy a szellemi foglalkozást végzők körében is elég nagy a növekedési ütem. Már kilencen dolgozunk itt, a kirendelt ségen, kaptunk egy újabb irodát — a polgárvédelmi törzsparancnokét —, de változatlanul nem megoldott az elhelyezésünk. Többször rosszul lesznek az emberek, néhányan elájulnak. Egyre türelmetlenebbek, s ez bizony minket is próbára tesz minden ügyfélfogadási napon. Gér József MONORI HÍRLAP Manor, Kossuth u. 71. • A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. • Munkatársak: Gér József és Kob- lencz Zsuzsa. 0 Postacím: Monor, VI. SÍ. 2201. Telefon: 157. • Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől • péntekig «-tói 11-lg. A hét tűzesetei Tolvaj gyújtogatok 8 ^^wian Az elmúlt hét első napjaiban Szent Flórián, a tűzoltók védőszentje őrködött körzetünkben, egyszer sem röppent fel a vöröskakas. A tűzoltók azonban nem unatkoztak, a kiképzési terv szerint végezték a meghatározott gyakorlati feladatokat, valamint a körlet tisztítását. Meglátogatta a monori tűzoltólaktanyát a város első közjogi méltósága, dr. Marton Aurél polgármester. Sirnó János főhadnagy tűzoltóparancsnok . tájékoztatta a tűzoltók felkészültségéről, a kivonulások gyakoriságáról, majd a helyszínen győződhetett meg a műszaki- és anyagellátás magas színvonaláról, a szociális és egyéb létesítményekről. Megtekintette a tűzoltólaktanya tovább; fejlesztésének tervrajzait, aminek megvalősíAz alkotás öröme Az alábbi csaknem három hasábnyi írás leendő utódaink helye. Mi, itt a szerkesztőségben legalábbis szeretnénk remélni, hogy az immár tizenegyedik alkalommal megrendezett mendei alkotótábor ifjú zsurnalisztái közül akadnak néhányan, akik hajlandók átvenni idővel tőlünk a stafétabotot. A cikkek válogatása esetleges, de később meg közlünk azokból. Fogadják szeretettel tisztelt olvasóink az ifjú toliforgatók műveit. Korongozók A kerámia, az „agyag- munka” nemcsak szórakozás. hanem egyben művészi foglalkozás is. A tábor ideje alatt a kerámiacsoportban a gyerekek megtanulnak korongozni és agyagból különböző formákat, alakokat, s figurákat készíteni. Könnyű elsajátítani ezt a „szakmát” annak, aki szereti ezt a sáros, sárga anyagot gyúrni. s kézügyességgel is megáldotta a sors. Tölgyes Tamás, az agyagosok vezetője első nap a kerámia 'helyes készítését, majd pedig a korongozás fortélyait mutatta meg tanítványainak. Néhány asztal a sarokban már az első napokban tele lett szebbnél- szebb alkotással. Az agyagVHkiminterjú ban nagy élvezettel turkáló Tóth Tamás, kérdésemre elmondta, hogy első mendei táborozásán módja nyílt az anyag érdekes térbeli megformálására. Pásztor Teodóra, aki már a harmadik alkalommal vesz részt a táborban, azért agyagozik, mert szereti az állatokat és most figurába gyúrhatja kedvenceit. A csoportvezető álma, egy nagy színjáték: egy űrbéli minivilág, űrhajókkal, űrlényekkel, működő vulkánokkal, földön- kívüli hangokkal. S ennek a különös vüágngk, . minden színes szereplője agyagból van: a kerámiá- sók teremtményei. Bagyinszki Balázs Zita, a kicsi Ki mit puty? Két évvel ezelőtt elmaradt a tábori „Ki mit tud?”. Helyette ki kellett találni valami mást. Egy vetélkedőt, ami megmozgatja a tábor ap- raját-nagyját. A kérdéseket, a feladatokat Tölgyes Tamás fogalmazta meg. De minek nevezzük? — hangzott a költői kérdés. Komoly pedagógusok órákig kínlódtak a névadással. Végül az ihlet megérintette Piroska nénit, aki Pity-Puty-ot kiáltott. A keresztelőre rögtön sor került, s az első vetélkedőnek nagy sikere volt. Ez a játék, szórakozás és versenyzés összehozta a csapatolcat. és ezen belül a gyerekeket. A táborozok a második alkalomra már izgalommal, vidáman készültek. A mostani Pity- Puty is jól sikerült. A gyerekek vetélkedője, műsora és a felnőttek ügyességi versenye nagy sikert aratott. A jövő évi putyig maradok pityelet- tel. (bébe) — Először vagy a táborban? — Igen — válaszolta az egyik legfiatalabb táborozó, a nyolcéves Hadrik Zita Monorról. — Melyik csoportba és miért pont oda jelentkeztél? — A festészetre, mert szeretnék megtanulni szépen festeni. Különben is szeretek rajzolgatni. — Mi mindent csináltok ott? — Rajzolunk, festünk papír- és linómetszetet, mo- noíípiát és sokszorosító grafikát csinálunk. — Milyen a hangulat a csoportotokban? — Nagyon jó. — Szereted a tanító nénidet? — Imádom. — Ki a kedvenc nevelőd a táborban? — Piroska néni. — Miért éppen ö. — Mert ő nő. — Mi tetszik neked itt a legjobban? — A sok program. — És mivel nem vagy megelégedve? — A sok szúnyoggal! — Jövőre is visszajössz? — Még nem tudom ... Jancsik Zita Újság Ma, a tábor utolsó napján megjelenik „az évszázad sajtóterméke”, amelyet a gyerekek számítógépekkel szerkesztettek és nyomtattak. A kis újságírók remélik, hogy minél több kézen forog majd „a nagy mű”, amely beszámol a színes tábori napokról. Vigy ő r i medvék tását az elkövetkező évekre tervezik. Dr. Marton Aurél elismerően nyilatkozott a látottakról, megköszönte a meghívást, s annak a reményének adott kifejezést, hogy az önkormányzat bizottságai is — idejüktől függően — megtekintik majd a monori tűzoltóbázist, amire minden monori állampolgár büszke lehet. S most lássuk az eseményeket. Június 26-án 11 óra 53 perckor Ceglédber- celre riasztották a monori tűzoltókat. A körzethatáron kívüli „kiruccanást” a község szélén fekvő feny- v est űz indokolta. Nem először vonultak a monoriak más körzetbe: már több alkalommal segédkeztek (például Dánszentmiklóson) nagy kiterjedésű fenyvés- tüzek lokalizálásában. Június 27-én Pilisre vonultak a monóriak. A Kre- kács-dűlő (a víkendházak közelében) lobbant fel a vöröskakas. Csínytevő gyerekek (baracktolvajok) neheztelésüket kifejezve, hogy tetten érték őket, felgyújtották az erdőben levő száraz avart, amely e víkendházak felé terjedt. A nyaralók lélekjelenléte mentette csak meg a helyzetet : kézi szerszámokkal akadályozták meg a tűz továbbterjedését. Üllő, Pesti út 110. Egy Volkswagen mikrobusz és egy Ford személygépkocsi ütközött össze, aminek két sérültje volt. A monori tűzoltók másfél órán keresztül dolgoztak az útakadály megszüntetésén. Volt még egy üllői kivonulás az Akácfa utca 15. szám alatti házhoz. Itt a pincében keletkeifctt tűz, a bojlerben rövidzárlat történt: a vezeték szigetelő anyaga megolvadt és a hőtől meggyulladtak a pincében szabálytalanul tárolt különféle anyagok. A tűztől a helyiség födémje is megrepedezett. így járulékos kár is keletkezett. A lakók dicséretes módon segédkeztek a tűz eloltásában, a monori tűzoltóegységnek „csak” az utómunkálatok maradtak. Ilörömpő Jenő Előbb csak a rendetlenség tűnik fel, majd az ollót csattogtató, tűforgató, papírhajtogató lányok és fiúk. ök a bábosok, nagy munka közben. Sorra készítik a különféle bábokat, papírból, filcből, selyemből, fonalból, textilből és zacskóból. Minél több játékot készítenek, annál ügyesebben bánnak a tűvel, cérnával és ragasztóval. . Büszkék is alkotásaikra, s némelyikük már alig várja, mikor léphet paraván mögé, hogv gyakorlásképpen Erzsiké néni buzdítására eljátszanak egy-két mesét. Bár a bábok viszonylag egyformák, mégis különböznek. Van itt vad és szelíd oroszlán, vigyori és mogorva medve, mindmind kifejezi készítője személyiségét. Engem is beavattak műhelytitkaikba, s csodálatos érzés volt, hogy egy hófehér zacskóból egy színpompás macit, majmot és cicát alkothattam. Kíváncsi voltam, mi csábította őket ide. „Unatkozom otthon” — mondta Simon Erzsébet, aki Péteriből jött. „Ha hazavisznek innen, vagy otthon készítek bábokat, akkor majd elszórakoztatom magam”. „Csak egyszerűen annyi, hogy szeretek bábot készíteni” — indokolt Szabó Éva pusztaszentmártoni kislány. Némi kényszer hozta ide, a monori Reikort Gyöngyit. — „Előbb kerámiára, majd rajzra jelentkeztem, végül ezt választottam, de nem bántam meg.” Ha továbbra is ilyen nagy lelkesedéssel, szorgalommal dolgoznak, akikor a mai búcsúesten nagy sikerre számíthatnak. Zsengellér Anita Parafenománia Bizonyára sokan felfigyeltek a szombat reggeli Appelplatzon bemutatott „parafenomenális” kísérletsorozatra. A nevelők, élükön a táborvezetővel, felfedezték ez idáig a testük mélyén lappangó para (nem)normális képességeiket. A tábor területén fellelhető kisebb berendezési tárgyakat helyeztek testükre. melyek sajátos módon ott maradtak. Ezt természetesen nekünk is meg kellett mutatniuk, minek hatására a tábor legtöbb lakója pénztárcaként, illetve szerszámosládaként kezdte használni saját testfelületét. Megkérdeztem néhány táborlakó társamat, mi a véleménye tanáraink gravitációs erejének hirtelen megnövekedéséről? A válaszok „egyhangúan" különböztek egymástól, azaz kétféle feleletet kaptam kérdésemre. A megkérdezettek fele csalásnak, ügyes trükknek tartotta, ezt a „mágnesességet”, sőt még ragasztó használatát is feltételezték néhányan, igaz, volt, aki később magán is tapasztalta ez a jelenséget A többség viszont úgy vélte. hogy ezt a produkciót mindenki meg tudja csinálni. tehát nem nagy dolog, habár érdekesnek találták, hogy senki sem tudja, mitől van az embernek — jobb elnevezés híján — mágneses ereje. Bölcső Bálint
