Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-17 / 168. szám

*0 o­* Szentendre; Pénteken, 17-én este 7-kor Kovács Kriszta és Borbély László estjére kerül sor a Nosz­talgia Kávéházban — rossz idő esetén a városháza dísztermében. Zongorán közreműködik Gallai Péter. Szombaton, 18-án este 7 órai kezdettel a Kalyi Jag együttes tart koncertet a Barcsay-udvarban (rossz idő esetén a Barlangban, a Dunaparti Művelődési Ház pincéjében). A Szentendrei Teátrum szombati műsorán — este fél 9-es kezdéssel Rossini- vígopera, A sevillai bor­bély olasz nyelvű előadása szerepel. (Vasárnap ugyan­ebben az órában megis­métlik — rossz idő esetén az előadások fél órával ha­marabb kezdődnek!) A Fő téren pénteken, szombaton és vasárnap, egész napos fellépéssel a bécsi Vis Plastica előadási nézhetők meg. A városháza udvarán — kedvezőtlen idő esetén a Pest Megyei Könyvtár színháztermében — szom­baton és vasárnap egész nap a Dody 54 Társaság elő­adása, az Expo Quattro­cento vásári játék tekint­hető meg. Vasárnap, 19-én, este fél 8-kor a Péter-Pál-tempi óm­ban Székely Miklós orgo- raművész tartja hangverse­nyét. Zsámbék: A Zsámbéki szombatok ez évi utolsó rendezvénysorozatát tartja. Megjegyzendő, hogy elő­adások után autóbuszjárat Indul a romtemplomtól Budapestre. A július 18-i műsorból; délelőtt 10-kor a művelődési házban Ve­szélyben a Föld címmel ki­állítás nyílik. Ugyanitt a múlt héten megnyílt Hadik Gyula-tárlat is megtekint­hető. Egész napos rendez­vényen találkoznak a szom­szédos tájak környezet- és természetvédői. Kalapkaland a címe a Budai Bábszínház délután 3-kor kezdődő előadásának. Áchim Erzsébet tartja or­gonahangversenyét este 7- kor, a romtemplomnál. Műsorán Buxtehude-, Albi­noni-, Bach-, Guilmant-, Elgar- és Pikéthy-művek szerepelnek. A Pécsi Kisszínház mű­vészei este 9-kor a rom­templomnál Jaroslav Hasek klasszikus munkáját, a Svejk, a derék katonát játsszák. Az egész nyarat átfogó rendezvénysorozat befejező aktusára vasárnap kerül sor a tanítóképző főiskola aulájában (du. fél 4-kor), ahol Gungl József műveit játsszák, közreműködik Eg­ri Katalin zongoraművész. Vác: A Madách Imre Művelődési Központban két tárlat anyaga is megtekint­hető — az emeleti galériá­ban Kovács Ferenc festett faszobrai, a Madách Galé­riában Csavlek Etelka énekművész kerámiái lát­hatók augusztus 25-ig, na­ponta du. 2-től este 8-ig. Pomáz: A Dunabogdányi ifjúsági fúvószenekar lép fel a Zenés estek a Teleki- kastélyban című rendez­vény keretén belül. Az elő­adás kezdete: este 7 óra, belépőjegy 80 és 40 forint. Ócsa; Az Egressy Gábor Művelődési Ház moziter­mében pénteken du. fél 6- kor a Szombat esti frász című amerikai filmet vetí­tik. Bezár a Széchényi Könyvtár Tárlattervek Az Országos Széchényi Könyvtár olvasótermei, szolgáltatásai és időszaki kiállításai augusztus 1—16. között szünetelnek, illetőleg nem látogathatók. Augusztus 17-től az év vé­géig tekinthető meg A nem­zet könyvtára, valamint a Felajánlom a magyar nem­zetnek (válogatás az alapító Széchényi Ferenc térképei­ből) című kiállítás. Ugyan­ezen a napon nyílik meg Gordon György Angliában élő festő- és grafikusmű­vész bemutatója. Az Ady Társaságban címmel nyílt tárlat augusz­tus 31-ig, a Díszalbumaink című színházi fotótörténeti kiállítás pedig szeptember végéig várja a látogatókat az Országos Széchényi Könyvtárban. ZTNHAZI LEVEL A szentendrei Borbély Stendhal, a nagy francia tró italomániás volt; elfo­gultan rajongott az olasz művészetekért, s különös­képpen rajongott az olasz zenéért. 1823-ban könyvet írt egy muzsikusról, s a könyv előszavát így kezd­te; „Mióta Napóleon meg­halt, akadt egy másik em­ber is, akit naponta emle­getnek. Moszkvában éppen úgy, mint Nápolyban, Lon­donban éppen úgy, mint Becsben, Párizsban éppen úgy, mint Kalkuttában. Di­csőségének határai egybe­esnek a művelt világ ha­táraival; és még harminc­két éves sincs!” Ez a „másik ember” Gioacchino Rossini volt. Ti- »ennyolc évesen már sike­res operakomponista, és huszonnégy esztendős, ami­kor megírja — tizenhárom nap alatti — A sevillai bor­bélyt. Az 1816-os római bemutató nagy bukás, de a második előadás már szín­házrengető siker. És a víg- ppera azóta is ott van min­den jelentős operaház mű­során, játsszék valóban Kalkuttától Moszkváig. Gyakran kerül színre sza­badtéri színpadon is — mint most épp Szentend­rén. A Beaumarcliais-féle Fi­garo házassága és az előz­mény, a szintén általa írt A sevillai borbély ügyes, magabiztos, dörzsölt és ön­tudatos főalakja, Figaro, a borbély, korábban már Mozart számára is inspi­ráló karakter volt; az ő operája, a Figaro házassá­Mcm ga, 1786-ban keletkezett, s harminc éve volt már pom­pás operaszínpadi műsor­darab. amikor Rossini megírta a maga Borbé­lyát. Bizonyára ismerte a Mozart-művet, de amit ő komponált, az valami tel­jesen más volt. Olasz zene ez. az utolsó hangjegyig, vidám, csúfondáros, ér­zelmes, sziporkázó, és ki­fogyhatatlan dallambősé­gű. A szentendrei Fő térre vin­ni ezt az operát nagyon jó ötlet volt. Emlékezhetünk egy pár évvel ezelőtti má­sik Rossini-vigopera ha­talmas sikerére; a Hamu­pipőke Békés András ren­dezésében akkor a nyári évad legjobb előadása volt. Később a nézőtéri székso­rok, a tribün miatt kitört háborúskodás háttérbe szo­rította a művészi produk­ciókat. Most azonban újra­éledni látszik a Szentend­rei Teátrum, annyi remek előadás helyszíne, és sok esetben ihletője is. A mos­tani. Sevillai pedig vissza­menőleg is sajnáltatja ve­lünk a kihasználatlan nya­rak elmulasztott lehetősé­geit. Ami az előadást illeti: vidám játék ez a javából. A rendező, Kerényi Miklós Gábor bizonyos aktuális színeket helyezett el az elő­adásban ; mai nemzedéki konfliktusokra és mai ra- vaszkodókra, pénzéhes ügyeskedőkre asszociál- tatja a nézőt, de ez inkább csak a ruhák révén törté­nik, hál’ istennek. Nem ten­ne jót Rossininek és a ze­nének, ha ennél messzebb menne a rendezés. Mert hát ez végül is opera buffa, vígopera, amelyben a go- noszkodók pórul járnak, a jók elnyerik jutalmukat, s a szerelmesek is egymásé lesznek. Komédiázásban azért sincs hiány, mert a hazai operajátszás egyik kiváló­sága, Gregor József énekli- játssza Basilio énekmestert, a fő intrikust és bajkeve­rőt. Amit ő tud ízléses ko­mikumról és az operaszín­padi játék fortélyairól, az tananyag lehetne bármely zeneakadémia operettsza­kán. Örömünkre szolgál, hogy szegedi viszontagsá­gai nem vették el a ked­vét. Takács István Dunabarasztitól a költészet birodalmáig V endégségben Tornai Józsefnél Félig-meddig ,,'koszorús” költő volt akkor Tornai Jó­zsef, amikor a sors össze­hozott; észak-amerikai út­járól tért haza családostul — tarsolyában kész fordí­táskötettel (a primitív né­pek költészetéből válogatott amerikai földön, ebből lett aztán a Boldog látomások című műfordításkötet) és egy indiánsátorral érkezett meg. — Nem.a sátor az .ér­dekes — lépett hozzám, mi­dőn az udvarra felhúzott furcsa „építményt” csodál­tam, hanem ez a lampion. — Egy hatalmas, fehér füg­gőlámpára mutatott; — Fe­rihegyen simán átcsúszott a vámosok gyűrűjén, pedig ha tudták volna, hogy Illyés Gyula Egy mondat a zsar­nokságról című költeménye, illetve a lemez van benne; ott helyben eltaposnak. így vált ismeretségünk első ajándékává ez az egész irodalmunkat megrengető lllyés-vers ... Természete­sen utána a Tornai-írások is. Természetesnek tűnt mostani beszélgetésünkre érkezvén, hogy a lampion­ra, mint próbakőre mutas­sak. És az Egy mondatra. — Horgas Béláék összeállí­tottak nemrég egy verses öröknaptárt — kezdi Tor­nai —, én ebbe több vers­ről írtam, többek között az Egy mondatról is ... meg­írtam ezt a lampion.szto- rit, és azt is, hogy hogyan tűnt el a lemez. Feleségem is, jómagam is már renge­teg alkalommal lej átszőt­tük a barátoknak — egy­szer csak eltűnt a laká­sunkból. Kifaggattunk mi fűt-fát, nincs-e valame­lyiknél. Hiába. Maid egy évtized múltán beállít Bo- lobás Enikő (aki most a washingtoni nagykövetsé­gen dolgozik), hóna alatt (lirdosi Agnes felvétele) hetőséget, hogy nyílt kár­tyákkal játszódjunk — mint ahogy sokunkban ez az óhaj felvetődött. Aztán a sorjázó (tizenöt) verseskötetről ejtünk szót — a pályakezdő költőt be­mutató antológiától (15 fia­tal költő 105 verse. Magve­tő) a legutóbbi Ádám és Éva oltára című versgyűj­teményig. És a Kortársnál eltöltött éveikről. De mert nemrég egy Baudelaire-kö- tettel lepte meg irodalmi közéletünket, erről kérdez­tem. zódott a dolog: csak átmá­solni vették magukhoz ... Tehát az Égy mondathoz, mint remekműhöz, már rengeteg sztori kapcsoló­dik ; s .'lévén hogy ezek en­gem is érintenek, számom­ra mindahány „beleját­KEPERNYO A folytatást az élet diktálja? Az utolsó titok — ez a címe a magyar tv-nézők által is jól ismert sorozat, a Polip hatodik kiadásának. Már a befejezéshez köze­ledtek a felvételek, s a RAI, az olasz televízió a történet végleges lezárásá­ra készült, figyelemre mél­tó okokra hivatkozva. Arra, hogy a forgatókönyv írói úgy szövik a szálakat, mint­ha szoros kapcsolat lenne a szervezett alvilág és a poli­tikusok között. Továbbá el­torzítják a valóságot, az ál­lamot korruptnak és tehe­tetlennek tüntetik fel. Az­tán az élet közbeszólt: Szi­cíliában a maffia felrob­bantotta Giovanni Falcone vizsgálóbírót, a vele utazó feleségét és a kíséretét. Va­jon a Polip is követi a va­lóság történéseit? — kér­dezték a rendezőtől. „A film nem pesszimista, de nem is sugallja az opti- muzmust” — hangzott a lakonikus válasz. Perelli rendező azt is hozzátette, hogy a sorozattal most is a közvéleményre akar hatni. szik” a versbe — holott jól tudom, nincs szüksége rá. Az a kor a maga zsarnoki mivoltában ekképp „érvé­nyesítette” kortársaiban a verset. — Ügy tudom, ennek a becsempészett Illyés-lemez- nek megvolt a maga lakite­leki szereplése-szerepe is. — Jól tudod. Talán ’83- ben Lezsák Sanyi egy olyan estre hívott meg Lakitelek­re, ahol a fiatal grafikusok a mi írásainkra hangolt .munkáikat állították ki, s utána következett a ver so 1- vasás. Nos, ez úgy kezdő­dött, hogy először elhang­zott az Egy mondat a zsar­nokságról — . szalagról —, majd aztán mi következ­tünk, de a verset persze nem választotta ki senki. Meg — annál inkább. A zsarnokságról szól ott min­den sor. Lett is olyan bot­rány belőle! Lczsákot húz­kodták hónapokon át... le­váltották végül. Érdekes, hogy milyen módszert hasz­nált a hatalom. Az Egy mondatról szót sem ejtet­tek, ellenben abba a pre- koncepcipiált — tehát mondvacsinált és nem lé­tező — „izébe” kötöttek bele, hogy a meghívott költők mögött, a falon, úgymond valami rendszerellenes ... írás vagy kép ... éktelen­kedett. (Valószínű, a besú­gók úgy értelmezték, mi­szerint az az egy mondat tulajdonképpen az ártatlan fehér falra volt főimé •’ói­vá!) Meg is kérdeztem Szé- csi Margittól, ő látott-e mö­göttünk valamit. Semmi nem volt, egész egyszerűen kitalálták. — Téged személyesen érintett-e „a falra írt egy mondat’’? — Áttételesen igen ... Persze, úgy tűnik, az én esetemben mindez hama­rabb jelentkezett. Sokáig nem tudtam mit kezdeni a gyanúsítgatásokkal. 61-ben lettem írószövetségi tag, at­tól. a pillanattól kezdve va­lami mondvacsinált dolog, a gyanú „felhője” lebegett a fejem fölött. Többször megkérdeztem néldául Ga- rait (még mielőtt pártköltő lett), miért nem adnak le­Rádiós időszakom beve­zetett a fordításba, mint ke­reseti lehetőségbe, de iga­zándiból az amerikai naiv költészetet bemutató köte­tem és ez a Baudelaire-kö- tet (A rossz virágai) tárta fel előttem a fordítás gyö­nyöreit és kínjait. Nagy neyeket érdemes fordíta­ni, őnáluk egy-egy mondat maga a költészet, a többér­telmű gondolat. A fordítás egy-egy „értelmezést” pró­bál kitapogatni. Ezért van értelme. Baudelaire-t pél­dául az olyan nagy magyar fordítók után is kézbe ven­ni újra, mint Tóth Árpád, Babits vagy Szabó Lőrinc. Beszélgetésünk, amely nem első, valószínűleg Keszthelyen folytatódni fog: a magyar írók első vi­lágtalálkozóján (augusztus közepén) ugyanis Tornai József az egységes magyar irodalom e század végi szel­lemi és társadalmi felada­tairól fog előadást tartani. Ezúttal nem a NAGY-, ha­nem a bennünket hordozó k i.s v Magról, homok buck á s szülőföldjéről szerettem vol­na valamit hallani. — Haraszti és a gyermek­korom, véle együtt a sertés­vágóhídi érdeklődésem benne lesz a kiadásra váró regényemben. — Ha egy mondatban kellene szólnod, mondjuk, új regényed szülőföldeden történő bemutatóján, mit mondanál? — Azt, hagy az a táj és az a világ már csak írá­saimban van meg, hiszen lerombolta a „civilizáció’! ... amiért a betűt (is) ki­találták. Bágyoni Szabó István Négy évszak dalai Gyermeksiker Japánban Vidéki fellépések, után szerdán nagy sikerrel mu­tatkozott be Tokióban a Budapest gyermekkórus. Botka Valéria és Csányi László együttese több mint egy hónapos japán turnéjá­nak első fővárosi előadását tartotta meg a Kilala Hall­ban. A Négy évszak című két­órás programban preklasz­szikuisok és klasszikusok szerzeményei mellett Bar­tók- és Kodály-kórusmű- vek, valamint japán mű- és népdalok szerepeltek. A nagy tetszéssel foga­dott előadást a következő hetekben vidéki nagyváro­sokban, valamint tokiói koncerttermekben, köztük a Metropolitenben is láthatja a japán közönség. a maffia ellen. „A folyta­tást drámai módon követe­lik az utóbbi hetek esemé­nyei, a Falcone bíró elleni merénylet, valamint az a botránysorozat, amely most pattant ki: a vezető politi­kusok hatalmas összegű csúszópénzeket vágtak zsebre. A valóságot ás be­leszőjük a történetbe.” Amire egyébként a szere­pek is utalnak: Licata fel­ügyelő- (Caltani utóda) a Cosa nostra Amerikából irányított szicíliai klánjával és a helyi, korrupt politiku­sokkal veszi fel a küzdel­met. Hogy milyen sikerrel? „Erről nem nyilatkozom” — mondta a rendező. Vagyis lesz hetedik, sorozat is? „Ki tudja . ..” Minthogy a Polip folytatását „lábon” eladták 77 ország televízió­jának, úgy is fogalmazha­tunk, hogy az aranybányát nem lehet bezárni. No meg a maffiát sem rengették meg a bírói ítéletek. Még kevésbé a film, bármennyi­re is dolgozik az élet dik­tálta anyagból. . gf .■ . .. ■■ ■ ■ ‘I".* »m.'M'M.uIH'W».-.-« ■ inni« -rn^.w'yy^-T-» | Ezt látni, hallani kell

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents