Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-15 / 166. szám

JPf»sí Megyei Hírlap 1 2 1 2 1 X X 2 1 1 2 1 2». hé* Totótippek 1. Sparta Prága—Siófok 1 2. Vác—Aarhüs 1 2 3. B 1903—Adniira Wacker 1 2 4. Stahl Linz—Hacken x 5. Salzburg—Karlsruhe 6. Bröntlby—Heisingborg 7. Rapid Wien—Bochum 8. Lyngby—Caen 9. Schalke 04—Waalwi jk 10. Aalborg—Hammarby 11. Leverkusen—S. Prága 12. Darmstadt—Hertha BSC 1 x 13. Freiburg—Hannover x 2 14. Dordrecht—Saarbrücken 2 Varsányi vizit Dr. Horváth Balázs, a sportot felügyelő tárca nél­küli miniszter, kedden a dunavarsányi edzőtáborban tett rövid látogatást. A sportvezető megtekintette a barcelonai olimpiára ké­szülő kajak-kenusok és evezősök edzését, beszélge­tett a versenyzőkkel, a szö­vetség vezetőivel, edzőivel. Megint Bajor a gólkirály Csúcsközeiben az Érd A Pest megyei NB III-as labdarúgó csapatokról a statisztikát a Duna-csoport- tal folytatjuk. Csúcsközei­ben végzett a mezőny régi szereplője az érdi gárda. 2. Érd 18 6 4 47-25 42 ősszel 7 5 2 21-15 19 Tavasszal 11 1 2 26-10 23 Otthon 11 2 1 23- 6 24 Idegenben 7 4 3 24-19 18 Az őszi idény után vis szalépett a péti gárda, s tö­rölték első félévi eredmé­nyeit. Ezt többek között az Érd is bánta, s levonták teljesítményükből a 3-1-es győzelmet. Ebben a cso­portban tehát csupán 28 mérkőzést vívtak, illetve vettek figyelembe. Őszi tel­jesítményét tavasszal to­vább javította a mezőny ré­gi szereplője. Ekkor négy ponttal gyűjtött többet az Érd. A kitűnő hazai szereplés­hez jó idegenbeli teljesít­mény párosul. Egyetlen ott­honi vereséget még ősszel szenvedte el a gárda, éspe­dig a Pénzügyőr nyert ná­luk. A Százhalombatta és a Ludens FC döntetlennel tá­vozott. Tavasszal 100 száza­lékos sikert ért el otthoná­ban a csapat, egyetlen pon­tot sem tudtak elvinni in­nen. Mint említettük, a ven­dégszereplés is jól ment. Viszik az elnök leveléé Katonaváltóban fut az ócsai igazgatónő Für Lajos honvédelmi miniszter búcsúztatta ked­den délelőtt a Barcelonába induló magyar katonavál­tót. A futók felváltva te­szik meg a több mint 2600 kilométeres, távolságot, és várhatóan július 23-án dél­után érkeznek meg az olimpiai falu főbejáratához, ahol dr. Schmitt Pálnak, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökének átadják Göncz Árpád köztársasági elnök levelét. A magyar katonák küldöttségét Bíró József vezérőrnagy, a vezérkari főnök első helyettese veze­ti. A váltó Budapestről Becs, München, Bern, Mi­lánó, Genova és Marseille érintésével halad az ötka­rikás játékok színhelyére. A futók közül egy mindig fut, mert a váltó tagjai fo­lyamatosan teljesítik a tá­vot. Az egyes országokban csatlakoznak hozzá az otta­ni katonák képviselői. Kö­zöttük olyanok is lesznek, akiknek annak idején a magyar hadi célpontok le­küzdése szerepelt a kikép­zési tervükben. A Barcelonába indulók búcsúztatására megjelen­tek az útvonalon fekvő or­szágok Budapestre akkre­ditált katonai attaséi is. A honvédelmi miniszter be­szédében külön kiemelte a vállalkozás jelmondatát: Amíg egymás mellett fu­tunk, béke van! Für Lajos kiemelte, hogy a váltó a megbékélés, az együvé tar­tozás eszméjét, az európai gondolatot viszi magával a fél földrészt átszelő útján. A hivatalos búcsúztató után a váltó tagjai együtt futottak Budapest határáig, ahonnan először Varga Ist­ván vágott neki penzumá­nak. Külön érdekesség, hogy a kis csapatnak két hölgytagja is van, s egyi­kük éppen Pest megyét képviseli. Szántó Erzsébet ugyanis az Ócsai Honvéd­ségi Művelődési Ház igaz- gatónőjeként és kiváló amatőr hosszútávfutóként tart a küldöttséggel. IViuiii/.inaíikiiM öíösfoi*at Kuba magyarul tanul Havanna a magyar párbajtőrvívónők városa. Besöpör­tek valamennyi lehetséges aranyérmet, amit a kubai fő­városban egyáltalán nyerni lehetett. Először Várkonyi Marina diadalmaskodott a Mesterek Tornáján, majd a fegyvernem immár megkoronázott királynője, Horváth Marianna védte meg Budapesten kivívott világbajnoki címét az egyéni versenyben, s végül a Horváth Marian­na, Nagy Tímea, Szalay Gyöngyi, Szőcs Zsuzsa, Várko­nyi Marina összetételű csapat is nyerni tudott a német lányokkal vívott döntőben. A világbajnokcsapat tagjainak nyilatkozata: Várkonyi: — Ez volt az eddigi legnehezebb világ- bajnokság, mert már a dön­tőbe jutásért is megszen­vedtünk. Nagy: — Mit mondjak? Örülök... — és elsírta ma­gát. Szalay: — A csapatverse­nyen kellett bizonyítanom a sikertelen egyéni szereplés után. Bevallom, abba akar­tam hagyni a vívást, de folytatom. Ebben a csapat­ban érdemes vívni. Szőcs: — Nem mondom, hogy nem izgultam a rázós helyzetekben. Például az olaszok ellen, amikor a to­vábbjutás függött tőlém, de megnyugtatott, hogy a ve- télytársam is izgul. Horváth Marianna ugyan szokásához híven ezúttal sem nyilatkozott a magvar újságíróknak, de a kubai kollégáknak elmondta, hogy élete talán legjobb formá­jába lendült az egyéni ver­seny napjára, kiválóan tu­dott koncentrálni, de ezt már nem (udta átmenteni a csapatverseny idejére. Ide­gileg fáradt el, és ezért nem volt annyira a csapattársak segítségére, mint azt elvár­ták tőle, és ahogy maga Us remélte. Ősszel az utolsó fordulóban vesztette el veretlenségét a Pest megyei gárda, az esz­tergomi 4-0-s kisiklás miatt. Fűzfőn, Lajoskomá- romban, Várpalotán és Mo- noron győzött, további há­rom meccsén döntetlent játszott az ÉVSE. Tavasszal két vereség csúszott be. Előbb Százhalombattán, majd az RTK-tól kapott ki. A bajnok Pénzügyőr ottho­nában dicséretes döntetlent ért el. Az együttes 47 gólja mér­kőzésenként átlagban 1,6 találatot jelent. Négy alka­lommal nem tudta bevenni a kaput, 1 gólt 7, kettőt 11 mérkőzésen lőtt. A rekor­dot a három találat jelen­tette, amely féltucatszor fordult elő. A Sörgyár és a Dömsöd ellen otthon, a La- joskomárom, Várpalota, a Szondi SE és Sárisáp ellen idegenben lőttek 3 gólt. Jó védelmüket bizonyítja, hogy tizenkét meccsen érin­tetlen maradt az érdi háló, tíz találkozón pedig csak egyszer zörgették meg. Két gólt négyszer, hármat pedig egyszer kapott a csapat. A negatív rekordot jelentő né­gyes, mint említettük, az esztergomi őszi záráson született. A góllövők számbavételé­nél nem vettük figyelembe az említett Pét elleni hár­mas szerzőit, a kétgólos Ágostont, s az egygólos Csizmadiát. 14 gólos: Bajor, 10: Végh, 6: Habos Tamás 5: Versits, 3: Fazekas, Pánczél, Hor­váth S., 1: Palkovics, Füzér. A fűzfői Rezi öngólja já­rult hozzá a terméshez. A két legeredményesebb csatár jól beosztotta, a két félévben nagyjából ugyan­annyi találatot szerzett. Ha­bos Tamás, aki tavasszal kapcsolódott be, féltucattal járult hozzá a gólokhoz. Említést érdemel, hogy Ba­jor egy évvel korábban is a legeredményesebb játékos volt. Igaz, akkor csupán tíz­szer vette be a kaput, bár az együttes termése is sze­rényebb volt: 30-37. S ha már a múltnál tar­tunk, nem érdektelen meg­említeni az együttes koráb­bi helyezéseit. Tavaly a 8. Kézilabda Táblázatok NB II Férfiak Északkelet A végeredmény 1. Nyírbátor 19 2 5 60G-516 40 2. Eger 16 3 7 707-606 35 3. Mátészalka 15 4 7 703-606 34 4. Balmazújv. 17 — 9 606-554 34 5. Salgótarján 13 3 10 655-62« 29 6. H.-böször. 13 3 10 602-579 29 7. Borsodi ÉD. 12 3 11 584-601 27 8. P.-ladány 12 2 12 566-588 26 9. Ly-.bánya 12 2 12 587-583 26 10. Gyöngyös 12 — 14 605-557 24 11 2 13 545-542 24 7 2 17 574-680 16 7 1 18 495-592 15 2 1 23 526-718 5 11. H.-nánás 12. Elco SE 13. Iklad 14. Nagybátony Megjegyzés: az első helye­zett az NB I B-be jutott, a 10—14. helyezettek kiestek. Délkelet A végeredmény 1. Üjkígyós 2. Tököl 3. Sz. Pince 4. Mizse KC 5. T.-földvár 6. Alap 7. Sz. Taurus 8. Túrkeve 9. Kecel 10. Ercsi 11. Orosháza 12. Mezőberény 13. Dabas 14. Szentes 22 — 4 600-500 44 19 2 5 627-492 40 16 — 10 650-547 32 15 2 9 620-570 32 15 1 10 645-611 31 13 4 9 543-522 30 12 3 11 616-605 27 11 3 12 601-644 25 11 1 14 592-620 23 10 1 15 597-632 21 10 — 16 587-6)7 20 7 1 18 498-664 15 3 1 22 484-648 7 visszalépett Gjnlay oldalvizén lapátol Bárt fai, a reménység A kajak-kenu hagyományosan az egyik legeredményesebb magyar sportág. Kddig az olimpiákon hét arany-, tizenkilenc ezüst- és tizenhat bronzérmet szereztek versenyzőink, nem is beszélve a világbajnokságok medáltarolásáról. Bizony, nagy csalódást okoznának Vajda Vilmos szövetségi kapitány kivá­lasztottjai, ha Barcelonában nem gyarapítanák az örükranglis- tán szereplő érmek és olimpiai pontok számát. A legesélye­sebbnek erre a férfi kajakosok tűnnek, bár a lányok közül Kőbán Rita is lehet, hogy „megtöri a jeget”, hiszen magyar kajakosnö olimpián még sohasem állhatott a dobogó tetejére. Az egyetlen váci reménység, Bártfai Krisztián (elöl) a kajak-kenu válogatott lcgfiatalabbjaként éppen a leg­idősebbel párban, Rajna Andrással lapátol (Hancsovszki János felvétele) Megyénkből is számos bajnok került ki, így a je­lenlegi válogatott egyik meghatározó alakja Gyu­laii Zsolt, aki Vácott kezd­te pályafutását. Az ő nyom­dokaiba léphet Bártfai Krisztián, aki jelenleg is a Váci Hajó SE versenyzője, s tagja az olimpiai keret­nek. Az persze, hogy lehe­tőséget kap-e, tehetségé­nek bizonyítására valame­lyik egységben, már nem­csak rajta, hanem a szö­vetségi kapitányon is áll. A továbbiakban egy kis elő­zetest közlünk, amolyan kedvcsinálóként, a barce­lonai kajak-kenu verse­nyekhez. A sportág 1936-ban, Ber­linben szerepelt először a nyári ötkarikás játékok műsorában, és ami az olim« piák programját illeti: kez­detben csak az 1000 méte­res küzdelmeket bonyolí­tották le, s kizárólag az erősebb nem képviselői ve­hették részt az erőpróbá­kon. A kajakosnők 1948- tól kapcsolódtak be a „vér­keringésbe”, s újabb nagy változást hozott az 1976-os montreali olimpia, amikor négy 500 méteres férfiszám­mal bővült a program. Je­lenleg 12 számban avatnak bajnokot, erre a „menet­rendre” először 1984-ben, Los Angelesben volt példa. A barcelonai ötkarikás játékokra csaknem félszáz ország küldi el síkvízi ka­jak-kenu versenyzőit, lét­számuk valószínűleg meg­haladja az 500 főt. (Feltét­lenül jelezni kell, hogy csak a síkvíziekről van szó, hiszen az olimpiák történetében másodszor a szlalomozás is része a prog­ramnak. Ez utóbbit Barce­lonától 152 kilométerre, Seu d’Urquell-ben bonyo­lítják le, magyarok nél­kül.) A világbajnokságok tapasztalata alapján a négy­tucatnyi nemzet közül csak 10-12 képviselteti magát mind a 12 számban, köz­tük a magyarok, akik 21 versenyzővel érkeznek a katalán fővárosba. Vajda Vilmos szövetségi kapitány még nem hozta nyilvánosságra, hogy a kü­lönböző számokban kik kapnak bizonyítási lehe­tőséget, az viszont már nem titok, hogy ezúttal is lesznek olyanok, akiknek be kell érniük a tartalék­szerepkörrel. Ugyanakkor három kajakos, Gyulay Zsolt, Csípés Ferenc és Kő­bán Rita 3-3 számban is rajthoz állhat. Gyulay, Csípés és Ábra­hám Attila címvédőként utazik Castelldefelsbe, a versenyek színhelyére, mi­után négy évvel ezelőtt Hó­dost Sándor társaságában tagjai voltak az 1000 mé­teren győztes kvartettnek, sőt. Gyulai megnyerte a k—1 500 méteres számot is. A legutóbbi, szöuli olim­piáról érmesként tért ha­za Kőbán Rita is, ő a női négyes tagjaként ezüstér­met szerzett. Megjegyzés: az első helyezett az NB I B-be jutott, a 11—14. helyezettek kiestek. IVegyveii évvel ezelőít, llclsiiikilien Za topeket is legyőzte Pontosan negyven éve, az 1952-es helsinki olimpián vett részt az akkori ma­gyar atlétika egyik meg­határozó alakja, a Dunake­szin élő Béres Ernő. Ma már kevesen, főként csak az idősebb korosztály tag­jai emlékeznek nagy futá­saira, s talán szerencséje sem volt, hiszen Iharos és Rózsavölgyi kortársaként, mégoly kiváló eredményei is eltörpültek a nagy pá­lyatársak parádéja mellett. Béres Ernő 1928. július 30-án született Miskolcon, s családjával együtt 1936- ban költözött Dunakeszire. Itt, a helyi Vasutas előd­jének, a Magyarságnak lett tagja, s ért el a későbbiek­ben nemcsak magyar szin­ten kiváló eredményeket. — Ifjúsági koromban a labdarúgás is érdekelt, s a választóvizet tulajdonkép­pen az 1946-os esztendő jelentette, ekkor döntöttem Keszthelyi János edző ta­nácsára végérvényesen az atlétika mellett — elevení­tette fel élményeit a kiváló atléta. — Legjobb évem aztán az 1951-es volt, ami­kor a felnőtt mezei baj­nokságon 6000 méteren első lettem, egyéniben és csapatban egyaránt. Ugyanabban az esztendő­ben az országos bajnoksá­gon 1500 méteren első, 800-on pedig második he­lyen végeztem, s a magyar ranglistát is vezettem az 1500, az 5000 és a 10 000 méteres távon, míg 800-on a második legjobb hazai idővel rendelkeztem. 2000 méteren országos csúcsot futottam, ezt csak 1958-ban tudták mégdönteni, éppen a nagyszerű Rózsavölgyi István vette el tőlem a re­kordot. Az 1952-es helsinki olim­pián éppen a 24. születés­napomon futottam az 5000 méteres táv olimpiai dön­tőjét — folytatta visszaem­lékezését Béres Ernő. — Olyan lámpalázas voltam, hogy az izgalomtól még lépni is alig tudtam. A rajt után aztán igyekeztem az élbolyban maradni, s az utolsó 300 méternek a ha­todik helyen vágtam neki. A hajrában egy helyet visz- szacsúsztam, végül csak hetedikként értem célba, de vigasztalódhattam azzal, hogy új országos csúcsot futottam, és éppen edzőm, Kelen János 1942-ben fel­állított rekordját sikerült ezzel megdöntenem. — Melyek voltak pálya­futása legemlékezetesebb pillanatai? — Az első válogatottság, 1950-ben egy csehszlovák— magyar válogatott találko­zón Pozsonyban, ahol 5000 méteren indultam. Nos, a befutók sorrendje: Tábori, Béres, Zátopek volt... összesén egyébként tizen­háromszor húzhattam ma­gamra a címeres mezt. Az­tán a másik csúcspont: 1953. szeptember 23. A 4X1500 méteres váltó, Ga­ray, Béres, Rózsavölgyi, Iharos összeállításban vi­lágcsúcsot futott. — Még most sem ha­gyott fel az aktív sporto­lással, hiszen rendszeresen indul veterán világverse­nyeken. — Bizony, jó találkozni a régi társakkal, így pél­dául amikor Talán, a 60— 65 évesek korcsoportjának versenyén futottam, és a díjat Rózsávölgyi István adta át, különleges érzés fogott el. Ma is rendsze­resen futok, napi 10 kilo­méter a fejadagom, s or­szágos versenybíróként is megfordulok a versenye­ken. De dolgoztam a BEAC-nál, tanítottam a Kertészeti Főiskolán és Szentendrén, a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán. Örömömre, két lányom is atletizált, igaz, nem olyan szinten, mint az apjuk, de rövidebb-hosszabb ideig hódoltak ennek a gyönyörű sportágnak. Solymosi László 15 helyen végeztek, az ezt megelőző bajnokságokban pedig az 5., a 8., s 1987—88- ban a 12. helyet szerezték meg. Az érdi találkozókat 6600- an tekintették meg a való­ságban. Ebből azonban le kellett vonnunk a Pét el­leni találkozó 300 szurkoló­ját, s így összesen 6300-an voltak, átlagban 450-en. Az első félévben a szomszéd vár Százhalombatta vendégsze­replésekor voltak a leg­többen, 1000-en. Tavasszal a Várpalota és az Esztergom vendégjátéka egyaránt 600 nézőt vonzott. Vendégségben 68Ö0-an voltak kíváncsiak az érdi­ekre, ősszel mutatkozott a nagyobb érdeklődés a la- joskomáromi és a monori 800 szürkülő jelentette a re­kordot. Tavasszal Százha­lombattán 600-an övezték a játékteret. Reitter László

Next

/
Thumbnails
Contents