Pest Megyei Hírlap, 1992. július (36. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-13 / 164. szám

VENDEGEK Hagyomány­őrzők A tengerentúlról, Mel- bourne-ből érkezik Vácra a Magyar Harcosok Bajtársi Szövetsége hagyományőrző együttese. Hétfőn, július 13-án, a Bartók Béla Zene­iskolában, az este hét óra­kor kezdődő műsorukban mutatják be, mi mindent őriztek meg a magyar ha­gyományokból. A hazájuktól távol élő magyarok népzenét, nép­táncokat mutatnak be — ügy, ahogy azt szüleik ré­vén sikerült ápolniuk, meg­őrizniük. Béka helyett - kékanyái A váci postapark egy­re szegényebb lesz. Több más mellett eltűnt az ivókút három kedves békája,.. — Régen jártam az önök városában — állí­tott meg valaki az utcán —, de emlékszem egy aranyos kis békás ivó- kútra. Meg tudná mon­dani, hol található? — Talán már más formában újjászületett, mert gondolom, régen beolvasztották. Békák nincsenek, bár a kút megvan. Béka helyett békanyállal. Ha van gusztusa, igyék belőle az úr. Itt van, rögtön balra... — Por — Sugriolódzó nénik petrezselyemmel Kibékíthetetlenül Még nem láttam, hogy valaki is vásárolt volna tő­lük, de szerintem nem is azért állnak ide árusítani. Nem szorulnak rá arra a néhány forintra. Egyiküket autóval hozzák-viszrk, és nem is akármilyennel, drá­ga nyugati kocsival — ma­gyarázza panaszkodva az egyik Földváry téri lakó, akinek lépcsőházajtajában zöldséget, virágot árusíta­nak nyugdíjaskorú asz- szonyck, akik mellesleg örökké kibeszélik őt. Mennyi veszekedés volt annak idején, amikor eltil­tották az ilyen őstermelő­ket az üzletek közeléből. Aki árusít, menjen a piac­ra — szólt a rendelkezés magyarázata. Ott keresnek ilyesmit, nem az ABC-ben. Csakhogy a piac a város bi­zonyos pontjairól túl mesz- sze van, az élelmes asszo­nyok ezenkívül a nagyáru­házak áraival is. igyekeznek konkurálni. Ez nem is túl nehéz feladat, bár valóban nem tolonganak konyha­kerti áruikért. Ha zöldség­re, gyümölcsre van szük­sége a családnak, inkább megnézik a piaci kínálatot, ahol mind árban, mind mi­nőségben lehet válogatni. Persze csak bizonyos hatá­rokon belül! Miért éri meg mégis ki­állni a járda szélére? Föl­tehetően azért, mert nem zavarják el őket. S ha így van, akkor már tiszta nye­reség az itt eltöltött idő. Mert valóban lehetőség van A kézilabda szerelmese Öcsi elment A váci kézilabdasport megint szegényebb lett tör­ténetének egy részével. Mert Lovász András, az „öcsi” nem csupán szerep­lője volt e sportágnak, ha­nem történeti folyamatának egyik színes építőeleme. Részese volt a hajdani nagy küzdelmeknek a Vö­rös Lobogóban, a Sparta- cusban, Dunakeszi csapa­tában mint játékos. Majd csapatot szervezett a Hír­adásban, edzett lányokat és fiúkat, kinevelt, útjára bo­csátott egy sor későbbi nagy játékost. Játékos edzőként fújtatva loholt a salakon, nagy testét meghazudtol­va, sebesen robogott előre, lehengerelve mindenkit, ki útjába állott, vitte, diadalra csapatát. Épített pályát, kisírt költségvetést, s mint játékvezető mérkőzéseket vezetett. Amíg egészsége engedte, öcsi és a kézilabda azonos fogalmak voltak. Sőt, ami­kor az aktív sporttevé­kenységet abbahagyni kényszerült, a kézilabdával ekkor sem szakított: a sportág helyi történetének megírását kezdte el. őshonos váci volt, min­den ízében a városhoz kö­tődött. A városhoz és ba­rátaihoz. Találkozáskor jókorákat csapott ismerő­sei vállára, nagy kacagás­sal nyugtázva a „súlyos meglepetés” hatását. Életét szegényen kezdte — a deákvári Oncsa-telep egyik kis lakásában élt szü­leivel és testvéreivel —. nagy gazdagságot később sem szerzett. De mégis gaz­dagon távozott: tevékeny részese volt a váci sportnak, sok barátot szerzett, emlé­két sokan őrizzük. Bíró Adám Elfogták a cserbenhagyó! Ittasan gázolt Meghalt Honti Imréné nyolcvanéves szobi asz- szony. Állítólag boldog iz­galomban élt az utóbbi na­pokban: unokája esküvő­jére készült. Ám nem ér­hette meg, csütörtökön há­romnegyed egykor, Szob belterületén elütötte egy Lada. Az asszony a hely­színen meghalt... A gázoló segítségnyújtás nélkül távozott a helyszín­ről. A rendőrök szinte azonnal — úgynevezett for­ró nyomon — elindultak a gázoló kézre kerítésére. A szemtanúk által megadott rendszám alapján kiderült, hogy a gépkocsi tulajdono­sa fővárosi lakos, ám a rendőrök éltek a gyanúval, hogy a feltehetően megsé­rült kocsit a környéken próbálják megjavíttatni. Az adatgyűjtés során jutottak el Zebegénybe egy autó­szerelőhöz. Mint Otyehel István rendőr hadnagytól, a Váci Rendőrkapitányság közle­kedési alosztályának veze­tőjétől megtudtuk, a zebe- gényi férfit, a negyvenegy éves Szalai Lászlót előál­lították, kihallgatták, és őrizetbe vették, mivel ala­posan gyanúsítható a bűn- cselekmény elkövetésével. Az alig néhány órát igénybe vevő bravúros nyomozás után előállított férfi elismerte, hogy ő okozta a balesetet. Az ed­digi megállapítások szerint gyorsan és figyelmetlenül vezetett, s a vizsgálat azt is kimutatta, hogy ittas volt. A rendőrség szakértők bevonásával tovább folytat­ja a vizsgálatot. B. J. egy kis eszmecserére egy­más közt. Ezek az árusok nem igazi konkurensei egy­másnak. Ha nem is kimon­dottan szórakozásból áll­nak ki, mégsem vérre megy a dolog. A nyugdíj, ha ke­véske is, de csak megvan. S az, akit nyilván hozzátar­tozója hoz-visz a luxusko­csival, nincs egyedül, nem csak magára számíthat. Az asszonyok pedig tény­leg pletykásak. Valóban azok, még ha azt mondják, náluk jobban csak a férfiak. Megfigyeltem magam is, vannak, akik a lakótelepek házai előtt — bármiféle árusítás vagy más ürügy nélkül — .teljes napokat ké­pesek eltölteni, ha esik, ha fúj, ha fagy. Szórakozta­tóbb, mint a televízió, és áramot se fogyaszt. Azok között pedig, akik ma a la­kótelepeken élnek, bizonyá­ra sok olyan is van, akinek annak idején a nagy város- rendezés idején éppen vala­hol itt állt a kertes háza. Az elé, talán mint falun, ki lehetett ülni. Bizonyos te­lepüléseken a hazak előtti lóca szorosan hozzátarto­zott az épülethez. Addig nem volt teljes, nem volt befejezett az építkezés, amíg ezzel is el nem ké­szültek. S ha szépre sikerült az a lakóház, büszkén húz­hatták ki magukat a gaz­dák. Ma nem büszkélkedhet­nek ezekkel a betonkaszt- nikkal. de már nem is azért teszik. Kiülnek, mert hiány­zik a közösségi élettér. Azoknak pedig, akik ezt so­ha nem tapasztalták, a vá­ros emlőin, flaszteren ne­velkedtek, idegen mindez, ök elbújnak, amiért nem kárhoztathatók. Reggel mennek, este jönnek. Csak szálláshely, nem igazi ott­hon a lakás. Mert áz ott­hont be kell lakni pincétől a padlásig. Gondozni kell, elsöprögetni a kapu előtt, megigazítani a tetőcserepe­ket vihar után. Így nőttön növekszik a távolság. Egyikünket za­varja az ácsorgó, sugdolózó közönség, a másik felet pe­dig ez tarja életben. Pilla­natnyilag ez egy kibékít­hetetlen ellentét. (dudás) Öl vén éve történt Nyári hetek A városi közgyűlésen dr. Bartos Ferenc főügyész be­számolt arról, hogy a város megvásárolja Huberty Jó­zseftől és felparcellázza a Kósdi út és a Deákvárra vezető Fekete út által ha­tárolt tízholdas területet. A nyári hetek ellenére elárvult a váci Duna-sza- kasz, üresek a folyóparti strandok. Az Országos Sportközpont 15 ezer pen­gőt ad uszodaépítés céljára a városnak. A Pokol csárda új bérlője Jelenfy Mihály lett. Pest, Bács-Bodrog és Csongrád megyék 80 fiatal tanítónője és tanárnője vett részt a Szent József Inté­zetben rendezett nyári egyetemen. A programban előadások, filmvetítések, városnézés és sportverse­nyek szerepeltek. A Váci Hírlapban Andor Károly írt arról, hogy * a sportklub melletti Hegyes a város legrégebbi építmé­nye. A török világ előtti időből való. A népszerű ze- neszerző-költő-karnagv tár­sadalmi összefogást sürget a Hegyes megmentésére. A Kossuth téri Városi Mozi hat évre ismét a vá­rosé. Vezetője Honig Béla lett, aki a nyári hónapok alatt kimeszeltette a helyi­XXXVI. ÉVFOLYAM, 164. SZÁM 1992. JULIUS 13., HÉTFŐ Olexa József tulajdon­képpen születésnapi aján­dékként — 93 evesen — kapta meg az ’56-os emlék­érmet. A Vámosmikoián született és Yániosmikolán megtért idős embernek a szociális otthonban adták át a kitüntetést. Megpró­báltatásokkal teli élete a tanúság rá: megérdemelten részesült elismerésben. A hat elemit végzett mi- kolai fiatalembert 1917 februárjában már beso­rozták katonának. Még . ti­zennyolc éves sem volt. Mi­után 1918-ban feloszlott a monarchia hadserege, haza­került, de csak két hétig élvezhette a civil életet: a novemberben alakult sza­badcsapatba került, s har­colt a cseh egységek ellen. 1919 januárjában szerelt le, 360 koronát kapott fizetsé­gül. Nem sokkal ezután megnősült — három gyer­mekük született. 1920 novemberében újra behívták. Budapesten, a ve­zérkarnál szolgált. ’21 má­jusában ott volt Károly ki­rály visszatérési kísérleté­nél, aztán a következő év elején újra leszerelt. Nem akart továbbszolgáló lenni. Civilként élt és dolgozott a gazdaságban, egészen 1938 novemberéig, a felvi­déki bevonulásig. Következtek a háborús évek, s tulajdonképpen csak 1950-ben jutott újra polgá­ri foglalkozáshoz. Ötven­egy-ötvenkettőben az egyé­ni gazdálkodással is meg­próbálkozott. Aztán eljött 1956 ősze. Mint Olexa József elme­sélte, a forradalmárok ta­Elismerős cs virág. A Fővárosi Szociális Otthon vámos- mikolai részlegében köszöntötték az 56-os emlékérem 93 éves kitüntetettjét náeselnökének választot­ták, s ő megpróbálta meg­őrizni a vidék békéjét. Amikor megtudta, hogy Ipolybélröl pártemberek járnak át, akik ígérték, hogy letörik a forradalmat, két embert vett maga mel­lé, s megkereste azt, aki közvetíthet. Vele üzente meg az ipolybélieknek, hogy ne jöjjenek, mert az itteniek felfegyverkezve várják őket. Az üzenet megérkezett a címzettek­hez, akik jobbnak látták, ha nem indítanak támadást. Így mind a két falu fiatal­jai jól jártak, mondta a ki­tüntetett, mert fegyverdör­gés nélkül csitultak el az indulatok. Mégis, ő lett az áldozat, néhány társával együtt. Házkutatást tartottak nála, elhurcolták. Szobon kopasz­ra nyírták, és alaposan meg is verték. Titokban járt be Balassagyarmatra a kór­házba, kezelésre. Aztán a fővárosban bujkált, még halálhírét is keltették. 1957 végéig nem tudott szaba­dulni a figyelő szemektől. Mindenért én voltam az áldozat, emlékezett vissza a 93 éves Olexa József, még szinte érzem, minden porti* kamat összetörték.-ő. -s. Mit, hol, mikor? Nyári tárlatok ségeket, a nézőtér páholy­sorából leszedette a sokat kritizált, molyos plüsst. Dr. Herrhof Mátyás, aki sorrendben a 31. felsővárosi plébános, köszönetét mond a városvezetésnek, hogy 50 ezer pengővel járult hozzá az 1665. óta ugyanazon a helyen működő egyházi in­tézmény épületének a bőví­téséhez. Naponta 300 szegény sor­sú gyermek kap ingyen ebédet a Zöldkereszt váci szervezetétől. E célra napi 120 pengőt költenek el, a pénzük fogyóban van, vá­rosi gyűjtést kezdeményez­nek a nemes akció folytatá­sának biztosításához. Markó József főmérnök szerint évente kétszer elön­ti a Temető úti aluljárót a hegyekből lezúduló vízár, s az azt követően lerakódó iszap megbénítja a közleke­dést. A tervezett vízfelfogó medence 33 ezer pengőbe kerül. A Horváth Mihály utcai lakosok nyílt levélben mon­danak köszönetét a fegyin­tézet igazgatójának, amiért szeméttel telehordott, magas csóvánvokkal benőtt Duna- partjukát kivezényelt fe- gyencekkel rendbe hozatta. összeállította: P. R. Július 13., hétfő: Hét elejei túrajavasiat: Let- kás—Sákola-hegy—Sákola- tó—Koppányok—Nagy irtás­puszta. — 14 órakor: Vác képviselő-testületének nyilvános ülése. Július 14., kedd: Király Endre-emlékkiállítás; a 100 éve született mérnök-ta- nár-festőművész 54 alkotá­sa tekinthető meg a volt görög templom kiállítóter­mében. Július 15., szerda: Reggel 9 órától a váci MTESZ- székházban ankét a gép­jármüvek környezetvédel­mének vizsgálatáról. Ugyanott alkalmi műszer­kiállítás. — Ma zárul Be- lányi László tanár-bőrmű­vész önálló kiállítása a bu­dapesti Gellért Szállóban. Július 16., csütörtök: 18 órakor Baranyi Ferenc költő nyitja meg a Csavlek Etelka kerámiáiból rende­zett kiállítást a Madách galériában. — Utána, 19 órakor az emeleti galériá­ban megnyílik Kovács Fe­renc faszobrász tárlata. Be­szédet mond: dr. Hann Ferenc művészettörténész. Július 17., péntek: 17—19 óráig váci filatelisták jú­liusi összejövetele a Kato­na Lajos Városi Könyv­tár különtermében. — Este Lehotka-koncert a Mátyás templomban. A váci orgo­naművész bemutatja K. Pikéthy Tibor Nászmise és Pásztorai című alkotásait. Július 18., szombat: Ki­állítás Imre Lajos grafikái­ból a Katona Lajos Váro­si Könyvtárban. — 19 óra­kor a vácrátóti kutatóin­tézet parkjában a Pest Me­gyei Szimfonikusok Zene­karának hangversenye. Ve­zényel: Noszeda Tibor. Műsorukban Mozart- és Mendelsohn-művek hall­hatók. Július 19., vasárnap: Országos állat- és kirako­dóvásár a Rádi úti nagy­téren. Egyidejűleg használt gépkocsik vására a kisváci autójavító vállalat előtti területen. — 18 órakor a Duna-parti zenepavilonnál a Berkshire Youth Wind Orchestra (angol ifjúsági fúvószenekar) vendégsze­replése. — 19 órakor Ella István orgonahangversenye a ferences templomban. Közreműködik: Bodonyi Katalin. VÁCI HÍRLAP Vác, Dr. Csányi László krt. 45. • A szerkesztőség ve­zetője: Borgó János. 0 Munkatárs: Dudás Zoltán. • Postacím: Vác, Pf. 32. 2601. Telefax és telefon: (27) 14-005. Telex: 282-297. • Szerkesztőségi fogadóóra: kedd és péntek 13-tól 15 óráig. • Hirdetésfelvétel a szerkesztőségben naponta délelőtt 9-től 11-ig, vala­mint a váci hirdetőirodá- ban (Jókai utca 9.) hétfőn és kedden délután 14-től 17 óráig. ^Mísian 11 Mindenért én voltam az áldozat... Halálhírét is keltették

Next

/
Thumbnails
Contents