Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-04 / 131. szám

NEM AUTOMATIKUS Többen várják, kevesebben kapják Lehet, hogy ismét örül­hetnek az alacsony nyűg- díjú emberek? Az Ország­gyűlés döntött a kétlép­csős nyugdíjemelés konk­rét módjáról. Az emelések ez évi vár­ható pénzügyi kihatásai azonban tetemesen megter­helik a költségvetést, jól­lehet a korrekciós intézke­désekre fordítható összeg nem haladhatja meg az 50,3 milliárd forintot. Az első lépcsőben, ja­nuári visszamenőleges ha­tállyal végrehajtott emelés után már csak 33,5 mil­liárd forintot kell előte­remteni. A korrekció saj­nos nem terjed ki min­den nyugdíjasra. Többféle módon vizsgálják, ki kap­jon ■ a keretből, Például a szolgálati idő szerinti dif­ferenciálásnál nem tíz-, hanem ötéves csoportosí­tást javasolnak a szak­emberek. Az 1989. január 1-je előtt nyugdíjazott rok­Ai FM-hen mór beszélgettek vele Lezárult a Berdár-ügy? A Pest Megyei Munka­ügyi Bíróság másodfokon sem találta megalapozott­nak a Földművelésügyi Minisztérium részéről ár, Berdár Béla. a Pilisi Park­erdőgazdaság egykori fő­igazgatója elleni vádakat. Ezek szerint a felperes, dr. Berdár terhére felrótt cse­lekmények nem jelentik hivatali beosztásának vét­kes megszegését. Dauner Márton, az FM erdészeti és faipari főosz­tályának vezetője a bíró­sági végzést röviden úgy kommentálta, hogy azt el­fogadják, s majd a hatá­rozat kézhez vétele után döntenek arról, hogy a parkerdőgazdaságnál mi­ként is alakuljon a veze­tői poszt betöltése. Dauner hangsúlyozta, hogy a fe­gyelmivel elbocsátott fő­igazgató képességeit elisme­rik, s szeretnék, ha a fel­korbácsolt indulatok mind­két oldalon elcsitulnának. Az mindenesetre találgatá­sokra adhat okot, hogy a közelmúltban a miniszté­riumban az illetékes ve­zetők beszélgetést folytat­tak dr. Berdár Bélával. Mivel a meghozott ítélet jogerős, így a volt főigaz­gató munkaviszonya lé­nyegében úgy tekinthető, mintha az egy éven át meg sem szűnt volna. Gy. L. kantak is számíthatnak juttatásra, pontosabban 13 százalékra. A legkisebb adható összeg 200 forint lesz. Az emelésből azok is ré­szesülhetnek, akiknek a sa­ját, illetve az özvegyi nyug­díjuk — a módosított ösz- szeggel együtt — sem éri el a 8610 forintot. A jú­liusi nyugdíj összegét ve­szik figyelembe a teljes já­randóság kiszámításakor, s ezután állapítják meg a teljes korrekciót. Az eme lés mértéke 3, 4, 6, 9, 13, de akár 18 százalék is le­het. Pest megyében megkö­zelítően 200 ezer nyugdí­jas várja havonta a pos­tást. A tervezet szerint azonban nem minden em­bernek emelik fel automa­tikusan a nyugdíját. Amikor a megyei társa­dalombiztosítási igazgató­ság nyugellátási osztályán érdeklődtünk, pontos szám­adattal nem tudtak szol­gálni arról, hogy májusig hány írásbeli kérelem, mó­dosítási igény érkezett. Pécz Sándorné csoport- vezetőtől tudjuk, hogy az átállás nehézkes. A beér­kezett kérelmeket tüzetes vizsgálatnak vetik alá. azonban a kérelmek nagy részéit el kell utasítaniuk. Gyakran maguk a polgá­rok is hibásak, mivel pon­tatlan adatokat adnak. A pontos összeg, hogy hány milliárd jut a megyei nyug­díjkorrekcióra, még nem ismeretes. Ezt később álla­pítják meg a költségvetési szervek. I. M. MEGRENDÜLT A BIZALOM A jég hátán is megélnek Ez a betanulás ideje. Hamarosan azonban „élesben” készülnek a gyapjúszőnyegek — több színben, különböző méretben Lassan végszót kell mondani, eldönteni, hogyan tovább. De akár a régi formát választják, akár társaságként foly­tatják a munkát, egyetlen ipari szövetkezetben sem köny- nyű a válasz. Nem csoda hát, ha egyelőre még — úgy a gyengébbek, mint a jobbak — várakozó állásponton van­nak. — Ez idáig nem érkezett átalakulási kezdeményezés — mondja Potoczki József, a kiskunlacházi Vegyesipari Szövetkezet elnöke —, ami persze nem biztos, hogy végleges. Általában olyan hangok hallatszanak, misze­rint célszerű megmarad­nunk szövetkezeti formá­ban, lévén az új törvény szellemében kellő garanciák vannak a megújulásra. Ter­mészetesen ez az érem egyik oldala, a másik nyo­mós ok helyi sajátossá­gainkban keresendő, össze­sen százhatvanhármán kap­tak üzletrészt, többségében azonban a külső tulajdono­sok, a volt szövetkezeti ta­gok. Ebből adódóan, ha át­alakulnánk mondjuk rész­vénytársasággá, a kisebb­ségnek kellene megtermelni a többség hasznát — amire nincs mód. Nyilván úgy len­ne a „bentieknek” gazda­ságos, ha visszavásárolnák a külsők részvényeit, erre azonban nincs pénz. Min­denképpen úgy látjuk, meg kell erősödni a szövetkezet­nek, s majd akkor — egy későbbi szakaszban — na­pirendre kerülhet az átala­kulás ügye. A megerősödésre szeren­csére van esély. Fizetőképes a cég, s ami manapság nagy szó: a jó évindítás után fél évre előre látnak. Pedig azok a nagy cégek, ame­lyeknek háttéripari termé­keket gyártottak, kártya- várszerűen összeomlottak, így új partnereket kellett keresniük. Kísérleteik si­kerrel jártak, s úgy alakít­— Nemcsak a mi szövet­kezetünknek, de az egész ágazatnak rosszul megy mostanában — panaszolja Spengler Ede elnök. — Az építőipari beruházások szin­te teljesen leálltak, nincs megrendelés, s a szakipari munkára sincs igény. Ez a — szerintem csupán átme­neti — helyzet érthetően válsághangulatot idézett elő, a tagok úgy érzik, a szövetkezet nem képes megélhetésüket biztosítani. Hogy mi lesz — valóban nem tudjuk. Annyi bizo­nyos, elsősorban azok az emberek jelezték kiválási szándékukat, akik a leg­jobbak, akik szakmailag a legerősebbek, akik a jég há­tán is megélnek. Mint min­denütt azonban, ők vannak a kevesebben, a többségnek T ombol az elektronikus médiák körüli háború, félő, hogy a jogértelmezés bele vész a politika bot­rányt előidéző mocsarába. Nézzük akár kormánypár­ti, akár ellenzéki szemüve­gen át, egyáltalán nem biztos, hogy az ország leg­nagyobb gondja eme aszá­lyos kora nyáron az, hogy ki áll a rádió, illetve a te­levízió élén, s az éter hul­lámain keresztül e két média építi-e, avagy éppen mérgezi lelkünket. Több mint négy évtized tudat­rombolását egyetlen vá­lasztási ciklus alatt nem tehetjük meg nem történtté. A némileg lelassult privatizáció manapság a legsúlyosabb gond az or­szágban. A magyar parla­mentarizmus történetében két év leforgása alatt még egyetlen országgyű­lés sem hozott annyi gaz­dasági törvényt, mint a legutóbb megválasztott. A nagyszámú törvény között nagyon kevés az, amelyi­ket a közeljövőben újjal kell majd felváltani. A törvények jók, értelmezhe­tők, végrehajthatók. Azt mondja a tudós jogász, hogy joghézag nélküli tör­vény nincsen. Ügy látszik, a Dimag Rt. két volt veze­tője megtalálta a joghéza­got a sikkasztásokat leg­jobban megkönnyítő tör­vényen, s így munkaválla­lóik érdekeire hivatkozva piacra dobtak kétszer 80 millió forint értékű rész­vényt, aminek nagy részét maguk vásárolták föl. A két úr most a hűvösön gondolkodik eljárása jog­szerűségéről, míg ügyvé­deik feltehetően már több méter mélyre ásták magú­AKIK CSŐDBE VITTÉK A Dimag ürügyén kát a vadonatúj jogszabá­lyokba, törvényekbe. Az újságíró számára az a riasztó, hogy nem biztos, a két sikkasztó — bocsá­nat: sikkasztással vádolt! — úr a hűvösön marad. Nem biztos, mert eljárá­suk azt mutatja, hogy a törvényen van egy lyuk, és nem kizárt, hogy a vég­rehajtási utasításon is akad egy-kettő. Kit hibáztat majd a diósgyőri vasas, ha nem nyeri el méltó bün­tetését a két úr, ha ki tud­ják magukat magyarázni? Természetesen a kormányt. Azt a kormányt, amelyik beterjesztette, és elfogad­tatta az Országgyűléssel azt a törvényt, amelyben a joghézagot megtalálták az említettek. A dolog viszont koránt­sem ilyen egyszer.ű. Jó negyven éven keresztül az ország gazdaságát több tízezer, íróasztal mellett született szabály, törvény, rendelet, határozat irányí­totta. Ki ne emlékezne még akár csak a tíz évvel ez­előtti időszakra is, amikor a termelőszövetkezetek földjeinek nagy részét szi­gorú rendelet alapján kel­lett bevetni, amikor a gyártó nem ott vásárolt nyersanyagot, ahol akart, nem -ott keresett piacot a termékének, ahol neki tet­szett. A rendszerváltozás a gazdasági rendszer változá­sát is eredményezte, ma már nem kötik beszerzési, termelési és egyéb rende­letek a gazdálkodókat. De mit tegyünk az örökség­gel? Mit tegyünk jelen helyzetben, amikor már működnek a piacgazdaság szabályozórendszerének elemei, de még élnek az önálló kezdeményezést gúzsba kötő határozatok és rendeletek? A Dimagnak 18 milliárd forint körüli adóssága van, a szóban forgó két úr ezt terhelte 70 millióval. El­járásuk kiváltotta az otta­ni munkástanács és a dol­gozók haragját. Dühösek Kénytelen magára vállal­ni, mert magára vállalja a dolgozók gondjainak egy részét is. K ultúrállamokban, ahol virágzik a piacgazda­ság, a dolgozók nem a csődgondnokot szokták szidni, hanem azt, aki csődbe vitte munkahelyü­ket. Hegyes Zoltán A nagy cégek tönkrementek ugyan, háttéripari termékek­re azonban — ha szerényebb mennyiségben is — de szük­ség van. Orbán Károlyné, a kiskunlacházi szövetkezetnél a fémtömegcikkgyártásban dolgozik (Erdősi Agnes felvételei) ják e kapcsolataikat, hogy azok hosszú távon megél­hetést nyújtsanak. Örkényben már valami­vel rosszabb a hangulat. Az Építőipari Kisszövetkezet­nek az idén egyre kevesebb munkája akadt, így alapo­san megrendült a tagok bizalma. Közülük többen jelezték kiválási szándéku­kat. Érvényben: 1992. június 3. Tét VALUTAARFOLYAMOK kinevezte a két enyveske­zűt. Az anyagi érdekében megsértett munkavállaló­nak nem jut eszébe — miért is jutna, ő végzi a Pénznem Vételi Eladási árfolyam 1 egységre forintban Angol font 142,24 145,04 munkáját, nem gondolko­Ausztrál dollár 59,47 60,71 dik országban, nagypoliti­Belga frank (100) 236,56 241,22 kában —, hogy az adósság Dán korona 12,56 12,82 nem most keletkezett, jó Finn márka 17,83 18,23 húsz esztendeje halmozó­Francia frank 14,45 14,73 dik, a két úr nem most ke­Görög drachma (100) 40,43 41,27 rült vezető beosztásba, Holland forint 43,12 43,98 hosszú ideje ott vannak. ír font 129,86 132,46 Amikor a Dimag adóssága Japán jen (100) 61,47 62,67 sokasodni kezdett, a ma­Kanadai dollár 65,11 66,51 gyár miniszterelnököt Fock Kuvaiti dinár 268,08 273,58 Jenőnek hívták. Német márka 48,57 49,53 A Dimag a legutóbbi Norvég korona 12,43 12,67 időkig állami tulajdon Olasz líra (1009) 64,43 65,71 volt, előbb csak araszolt, Osztrák schilling (100) 690,16 703,76 majd száguldott a csőd fe­Portugál escudo (100) 58,65 59,75 lé. Az 1990 tavaszán újjá­Spanyol peseta (100) 77,74 79,26 szervezett állam kénytelen Svájci frank 53,30 51,38 a nagyvállalat ügyeiben Svéd korona 13,46 13,72 magára vállalni a csődtö­USA-dollár 78,22 79,78 meggondnok szerepét. ECU (gőzös Piac) 99,70 101,66 — akik maradnak — meg kell mondani, mit tegyenek. Ök irányítást várnak, nem kifejezetten önállóak. Ha tehát a jók elmennek, még kilátástalanabb helyzetbe kerül a szövetkezet. Általá­ban a kiválók egyéni vál­lalkozókként kezdenek új életet, majd meglátjuk, si­kerül-e. Mi azt kívánjuk, járjanak eredménnyel. Persze a szövetkezet is megpróbál megoldást keres­ni. Ahhoz mindenképpen tartják magukat, hogy szer­ződéses munkáikat bármi áron befejezzék — most ez a legfontosabb. Ugyanakkor örömmel konstatálják, hogy a régi szőnyegszövő részleg új életre kap, igaz kft. for­májában, amelyben a szö­vetkezetnek csak tíz száza­lék érdekeltsége van. Min­denesetre a német partner­ral összehozott vállalkozás kenyeret ad a valamikor itt dolgozó asszonyoknak, s már ez is valami. Jelenleg az új éoületben tizenhat asszony betanítása történik, ha viszont a „nagyüzem" beindul, várhatóan negy­venre nő a létszám. Ezt nemcsak a szövetkezetben, de a településen is várják. — vasvári — "feífi&SoE. 5

Next

/
Thumbnails
Contents