Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-30 / 153. szám
CSOBÁNKÁTÓL AZ EXPÖIG Nem voltak római romok! Az ájjáépülcsénck 300. évfordulóját ünneplő Csobánka — a többi, önállóságát visszanyerő faluhoz hasonlóan — keresi gyökerűit, múltját, hagyományait. A helyiek szorgalma ián gyűjtik a falura vonatkozó dokumentumokat, már amiről tudomást szereznek. A közelgő ünnepségsorozattal kapcsolatban irtani nemrég a falu építészeti emlékeiről, s arról a feltételezésről, mely szerint a mai Cso- bánkától néhány kilométerre feltárt középkori templom- rom alatt esetleg római kori alapok húzódnak. ra területet kell feldolgoznia. hogy. ki sem látszik a feladatokból. A régészeti topográfia újabb, készülő kötetével és a Pest megyei monográfiával szintén nagy munka hárult rájuk. Tettamanti Sarolta — aki Mihály Péterrel, a templom felfedezőjével együtt végezte a kutatást 1973-!>an —megkeresett, és határozottan cáfolta ezt az állítást: — A Magyarország régészeti topográfiája című sorozat hetedik kötetében fehéren feketén leírtuk, hogy a templom a XI—XIII. században épülhetett, nincs alatta római építmény. Tánn i emlékek Ehhez a bizonyos hetedik kötethez — mely a budai és szentendrei járás 38 településének régészeti emlékeit tartalmazza — azonban nehéz hozzájutni! Nem is minden érintett önkormányzat rendelkezik vele,' feltételezem, hogy sokan még a létezéséről sem tudnak. Itt azonban nemcsak arról van szó, hogy a cso- bánkaiak ismerik-e a szakemberek véleményét, vagy sem... — Azok, akik római eredetre gyanakszanak, azt mondják, hogy egyébként, alapok híján, a régi falu lakói nem építkeztek volna azon a helyen, mert ott nincs víz. Néhány kilométerrel arrébb, a mai Csobánka helyén, a Dera-patak mentén települtek volna le akkor is. — Ha jól megnézi a térképet, láthatja, hogy a középkori templomrom mellett van vízfolyás, ha most nem is túl bővizű. Köny- nyen lehet, hogy néhány száz évvel ezelőtt jóval nagyobb volt! — Római leleteket nem találtak azon a helyen? — Dehogynem! Több kultúra is hátrahagyta a maga tárgyi emlékeit. A Határréti-patak északkeleti partján őskori, római kori és Árpád-kori leletekre bukkantunk, a mai Csobán- kától egy kilométerre feltárt középkori település helyén rézkori töredékeket és római kori cserepeket találtunk. Kicsit délebbre Öcsobánkától késő kelta homárdarabok és fazétel ö- redékek kerültek elő. Egy nagy kiterjedésű római kori település nyomaira éppen a mai Csobánka helyén találtunk rá. Ma már nehéz ezt a vidéket kutatni, nem áshatjuk fel a kerteket. Régészeti topográfia Csobánka rég nem látott régészeket, Pest megye hat „működő” régészének akkoA fogság mindenütt fogság Élet a szögesdrót mögött Ä keleti hadifogolytáborokban egykor sínylődött vagy elpusztult honvédeink sorsával már egy évtizeddel ezelőtt kezdett el foglalkozni a magyar történet- tudomány — és a túlélők. Sokan sérelmezték azonban, hogy a Nyugatra sodródott mintegy 340 ezer magyar katona, levente és civil hadimunkás, valamint ezek családtagjai és más menekülők, összesen több mint félmillió ember sorsának feltárását és ábrázolását nem vállalta el senki mostanáig. Tárcái Béla — maga is nyugati hadifogoly egykor — több évtizedes munkájának eredményeként most megjelent az első könyv a nyugati hadifogolytáborok magyarjairól. (Magyarok a hadifogolytáborokban.) Előszót Für Lajos honvédelmi miniszter írt hozzá, aki igen sokat tett történészként a magyar nemzet II. világháborús emberveszteségének a felderítéséért és a nemzetért elhunytak tisztességes emlékének a fenn- tártásáért. Tárcái Béla „az utolsó felvonásnál” kezdi, vagy is Szálasi hatalomátvételénél. Az 1944. október 15-i sikertelen kiugrási kísérlet után a magyar honvédhadsereg és társadalom mély válságba került. Megkezdődött a hadsereg felbom6 kJCírliin lása. Magyarok százezrei kerültek ki az országból Nyugatra. A hadifogolyjog általános elemzése után a szerző bemutatja az amerikai, az angol, a belga és a francia hadifogolytáborokban őrzött magyarok helyzetét és életét. Ez korántsem volt egyforma a II. világháborút győztesen befejező szövetségesek különböző táboraiban. Különösen sokat szenvedtek a magyarok a francia táborokban. A szerző sort kerít nemcsak a test, de a szellem „hadifogságának” a tárgyalására is. Az egyik fejezetben fogolytársai művészi alkotásaiból nyújt át egy csokorravalót. Grafikák, festmények, versek, faragott fémkulacsok stb. mondják el a szögesdrót mögötti élet mindennapjait, reménységeit. A számok csapdája című fejezetében megkísérli számszerűen is összevetni őket a keleti hadifogoly magyarok tömegeivel. Tárcái Béla könyvével úttörő munkára vállalkozott. Első nekifutásra nem hivatásos történésztől, egykori részvevőtől, nem is igen lehetne többet várni, mint amennyit kézbe vehet az olvasó. A szerzőben nemcsak a „történész” gondolkodik és kutat, hanem egy nemzete iránt alapjaiban elkötelezett, mélyen humánus ember forgatja a tollat. Most, amikor már szabadon tárhatjuk fel történeti múltunkat, igazán nagy nyereség ez a kötet. Horváth Lajos Tettamanti Sarolta éppen akkor került a szentendrei Ferenczy Múzeumhoz (1908-ban). amikor Magyarország régészeti topográfiájának alapozó munkái, nevezetesén a terepbejárások kezdődtek. Szántásról szántásra gyalogoltak, lábukat és szemüket használták műszerként. A kutatási módszereikben máig nem történt változás. Bizonyos szempontból még nehezebb is a helyzetük, mint korábban, amikor minden építkezés előtt kikérték a régészek véleményét. Most információhiányban szenvednek! Tettamanti Sarolta azért hiányolja a Pest Megyei Hírlap megszűnt mutációit, mert az utóbbi időben szinte kizárólag onnan szereztek tudomást a tervezett építkezésekről. Igaz, mindenkire vonatkozik a talált régészeti leletek bejelentésének kötelezettsége, és a munkálatok leállítása. de ez nem ellenőrizhető. Az új vállalkozóknak nem áll érdekében, hogy hetekre, hónapokra felfüggesszék a munkájukat. . Mi lehet a megoldás? Talán a szakember tudja a választ. — Nemrég ígéretet kaptunk. hogy a Pest Megyei Tervező Vállalat minden egyes építési engedély kiadása előtt a véleményünket kéri. A lokálpatrióta önkormányzatok együttműködésére is számítunk. A közelgő Expo ugyancsak kecsegtet némi reménnyel, hogy több pénz jut, több lehetőség nyílik az eddig kényszerűségből elhanyagolt műemlékek konzerválására,’ helyreállítására és a félbemaradt ásatások befejezésére. Ügy talán a csobánkaihoz hasonló félreértések is elkerülhetők lesznek. Pacliner Edit KEDVEZMENYESEN Mesterkurzus Keszthelyen Keszthelyen, a Festetich- kastélyban megkezdődött Sivó József bécsi hegedű- művésznek, az osztrák zeneművészeti főiskola tanárának mesterkurzusa. Az 1956-tól Becsben élő művész harmadik alkalommal vállalkozik arra, hogy Keszthelyen adja át tapasztalatait az Európa különböző felsőfokú zenei intézményeiből érkező fiataloknak. Az idei kurzuson a nyugat-európaiakon kívül magyar, szlovén és horvát hegedűsök is jelen vannak. Valamennyien kedvezményesen tanulhatnak két héten át a mestertől. A kurzus július 10-én 15 hallgató koncertjével zárul. Angol nyelvi tábor Budapesten A jelszó: Amicus Angol nyelven középfokon beszélő magyar és cseh egyetemisták számára kéthetes nyelvi tábort szervez Budapesten augusztus második felében a budapesti és a prágai Amicus Baráti Kör. A tábor programjában anyanyelvi lektorok által vezetett angol nyelvi foglalkozások. kulturális programok, kirándulások szerepelnek, s a résztvevők megismerkedhetnek a magyar és cseh kultúra kiemelkedő értékeivel. Az érdeklődők július 6-ig naponta 8— 15 óra között a 112-4880/100- as telefonszámon kaphatnak bővebb felvilágosítást. Jelentkezni lehet névvel és pontos címmel, ,,Amicus” jelszóval a 118- 2450-es telefonszámon is. A kéthetes tábor díja — teljes ellátással — kétezer forint. A négy éve működő Amicus Egyesület a két nép közötti kulturális és baráti kapcsolatok további bővítése, egymás jobb megértése érdekében a tervek szerint a következő években hasonló találkozókat szervez Magyarországon kívüli cseh területen, és Ausztriában, valamint —a prágai, a brnói és a budapesti Amicus együttműködésében — közös bemutatkozást tervez Becsben az ott élő magyarok és csehek számára. NEGYEDSZÁZADOS ISKOLA A művészet varázsa Június 20-án megnyílt a Szőnyi István nyári képzőművészeti szabadiskola XXV. évfolyama. Sokan gyűltek össze erre az alkalomra június utolsó vasárnapján, s nemcsak a tan-„év”-kezdet okán. hanem, hogy megemlékezzenek az iskola fennállásának negyedszázados évfordulójáról. Fúvósmuzsika és szavalat emelte a bensőséges ünnep fényét, majd dr. Hann Ferenc művészettörténész, a szabadiskola művészeti igazgatója nyitotta meg az itt oktató művésztanárok jubileumi kiállítását. Az ünnepi beszédet Fekete György helyettes államtitKözvetítés — Gödöllőről „A hagyományok megőrizve, megváltozottan élnek a nemzetben tovább.” Illyés Gyula szavaira rímelt a szombat esti televíziós közvetítés. Bizonyára nem véletlen, hagy éppen Gödöllő városa vállalta fel „A magyar szabadság napja” eseménysorozatának megrendezését. Ám mindez nem minden előzmény nélkül teremtődött. A művelődési központ szellemi kisugárzása átlépte a városhatárokat. Amikor a táncházmozgalom még csíráiban sem létezett honunkban, itt már ropták a táncot kicsinyek és nagyok. Tudatosan gyűjtötték a Galga mente szokásait, énekeit. Majd egyre jobban bővítették a kört. Mígnem az országhatárokat is átlépve bemutatkozhattak a székelyek is. A televízió kettes csatornája szerencsénkre egész estét áldozott a felemelő eseménynek. Felismerve, hogy bármilyen tudományos fejtegetésnél többet bizonyít a nemzet énjét kifejező tánc és az ének. Tolcsvay Béla alkotása, „A Napfényfia” és Kallós Zoltán balladája, „A felkelő nap háza” ugyanazt az érzést egy nyelven, mégis más formában- jelenítette meg. Míg Tolcsvay „megváltoztatva” mutatta meg ősi kultúránk csodálatos erejét, addig Kallós Zoltán a hagyományokat a maguk eredetiségében őrzi. A képernyő olyan lenyűgöző látványt nyújtott, ami ritkán adatik meg manapság. A néző egyszerre több dimenzióból láthatta a színpadképet. Külön említést érdemel, miként ábrázolták Velekei József Lajos szobrászművész nagyszerű művét, a Világfát. E képzőművészeti alkotás éppúgy a képernyő központi „alakjaként” szerepelt, mint az előadásban. Jó volt látni, hogy eljöttek (eljöhettek) a határainkon túl élő magyarság követei is. Az „Advent...'’ — hazaérkezett Sütő András születésnapi köszöntője a rádióban e hétre is áthúzódott. Az ünnepi alkalommal nem csupán egy életművet összegzett az író. Szólott az emberi tartásról, ami évszázadok óta meghatározta a magyar irodalmat. Arról, hogy egyetlenegyet nem szabad; „rongy embernek lenni”. Hogy nem szeret és. nem is tud az íróasztalnak dolgozni. S milyen jó: volt hová menekítenie betiltott munkáit. Hazaérkezett az „Advent a Hargitán”. Úgy érzi, ez a történelem nagy meglepetése, melyet ő maga nem is remélt volna. Ha mégis, a századvégnél nem korábban. Kulcsár Katalin ügyes riporteri csellel tette még érdekesebbé a beszélgetést. A hallgató számára emberközelbe hozta az írót. Ügy, hogy idő előtt bekapcsolta a magnetofont. Erdösi Katalin kár mondta, aki néhány éve, belsőépítészként, maga is a szabadiskola tanára volt. A megnyitó után a növendékek birtokukba vették szerény hajlékukat, s a „szerény” jelző nem túlzás. A 25 év alatt kevés támogatást élvező, gyakorlatilag önfenntartó iskolának nem sok pénze jutott a fejlesztésre. A házikók hatszemélyesek, a diákok emeletes ágyakon alszanak. Külön csoportban a nők, külön a férfiak — házaspárok számára sincs kivétel. A növendékeket azonban nem kényelmi szempontok vezérlik, a spártai körülményekkel mit sem törődve, idén is rengetegen jelentkeztek, az iskola kapujára ki lehetne tenni a „megtelt” táblát. Pedig igen kötött a program, nincs mód nyaralásra: reggel kilenctől délig tartanak a műterem- és műhelygyakorlatok, délután általában egyéni munka folyik, este kilenckor kezdődnek a művészettörténeti előadások. S nehogy bárki azt higgye, hogy ide csak elhivatott műveszpalánták járnak. A hűséges növendékek között találunk fogorvosokat és kovácsmestereket, henteseket és könyvelőket, akik — foglalkozásra és életkorra való tekintet nélkül — a művészet szeretete és a kiváló tanári kar vonz a szabadiskolába. Ha a művésztanárok pedagógiai munkájával — sajnos — nem is, de műveikkel a nagyközönség is megismerkedhet; kiállításuk egész júliusban nyitva tart a Szőnyi István-em- lékmúzeumban. p. c. 111 formációh iány
