Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-29 / 152. szám

Nem lehet elég korán kezdeni Veszélyes játékok Szerencsére sütött a nap, kellemes nyári idő volt, ezért a monori tűzoltópa­rancsnok, Simó János úgy döntött, a gyerekeknek szánt tűzvédelmi bemuta­tót, színes programot, a monori sportpályán rende­zik. A játszóházzá átalakí­tott csuklós Ikarus-autó- busz így egyenesen a szép, természeti környezetben fo­gadta az óvodásokat, kisis­kolásokat. Jöttek is egymás után a kíváncsi nebulók. Rigó Ist­vánná, Károly Jánosné, Go­dó Jánosné vezető és a gondozónők kíséretében, no és Kiss Dezsőné a bölcső­désekkel — a monori óvo­dákból, napközikből. Mag­lódról Nyéki Ferenc tanár úr hozta el a nagyobbakat kis Trabantjával: Horváth Edinát, Király Zsanettet és Király Ilonát. DICSÉRET Nagy üdvrivalgással vet­ték birtokukba a gyerekek a „játszóházat”. Az elsők a videomesefilmek voltak. Fokozatosan vetítették a Gázlüznézö, az Elhagyott tábortűz, a Galambpadlás című filmeket, mindegyik­ben a gonosz tűzmanó ga­rázdálkodott. A hatéves Keszeg Chris­topher imigyen kommen? lálta a látottakat: „Nem szabad ám a gyufával ját­szani!” A hároméves Ta­kács Mónika meg: „Söprű­vel volt betámasztva a ké­ményajtó!” Az tűnt fel ne­kik, ami a tüzet okozta, dicsérték is érte az óvó­nénik. IGAZI ÖRÖM A nagyobbak Commo­dore 16 és 4-es számítógép mellett tüsténkedtek. Itt nyolc tűzvédelmi témájú videofilm volt beprogra­mozva, amit Zufkó István tűzoltó hadnagy és Varga Tamás tűzoltó főtörzsőr­mester segített működtetni Kovács Péternek, Laczi Csabának, Valkai Viktor­nak, Győri Anettnek és társaiknak. Nagy érdeklődés kísérte a Mesél az erdő, a Tűzilabda és a Flipper cí­mű filmeket, amelyek mind-mind okos tanulság­gal szolgáltak. A még nagyobbak, így a maglódi kislányok is, az autóbuszban kialakított mi­niatűr tűzvédelmi kiállítást szemlélgették: az égő há­zakról, üszkös romokról ké­szített fényképeket, az üvegvitrinben elhelyezett tömlőket, sugárcsöveket, mentőöveket, gépjármű­fecskendők kicsinyített ma­kettjeit. No és a végén volt ám az igazi öröm: a csuklós autó­busz végén felmászni a te­tejére, végigkúszni a bor­dázott folyosón, majd a csúszdán „leszánkázni”. Hogy ki hányszor ismételte meg, azt nem lehetett meg­számolni, volt, akit az óvó nénik parancsoltak le az autóbusz tetejéről, mert már nagyon elfáradtak, ki­melegedtek. Háromnegyed tizenkettő volt, a vendég­látók még várták a Jászai téri óvodásokat, de nem tudni, miért, nem jöttek! Hogy sikerült-e a tűzvé­delmi bemutató, elég két véleményt idézni. Kiss De­zsőné, a monori bölcsőde vezetője: „Nagyon tetszett a gyerekeknek, és a látot­tak megragadták a figyel­müket. Sokat fognak még beszélni róla!” ELÉRT CÉL Simó János monori tűz­oltóparancsnok: „Mi is el­értük célunkat, a játszóház már megjárta Vácot, Gö­döllőt, Szentcdrét, Nagykő­röst, ott is nagy sikere volt. A 150 gyerek játszva, szó­rakozva fogadta be a sok élményanyagot, s a video- rajzfilmeken keresztül is­merkedett meg a tűz veszé­lyével, alapvető tulajdon­ságaival, tanulságaival. A gonosz tűzmanó azért nem is volt olyan gonosz! Hürömpő Jenő MOblQRI XXXXV. ÉVFOLYAM, 152. SZÁM 1992. JÜNIUS 29., IIÉTFÖ A gyömrői önkormányzat — ezenkívül a polgármesíe- r. hivatal — igazán szívén viseli a községi parkok folyama­tos szépítését, karbantartását. Arról már nem ők tehetnek, hogy olykor-olykor vandál kezek pusztítanak a központi parkban cs másutt. A Gyomráért Baráti Kör az utóbbi években egyhetes környezetvédő táborba in­vitálta az általános iskolá­sokat, a tanév befejezése után. Nem volt ez másképp most sem, a múlt héten huszonöt-harminc alsó és felső tagozatos leány és fiú dolgozott szorgalmasan Gyömrő központi parkjá­ban. Valamennyien a 4. Számú Általános Iskola ta­nulói, mivel máshonnan nem volt jelentkező. Ezúttal is pályázat útján jutotttak pénzhez, s dr. Tö­rök Gábor országgyűlési képviselő — a baráti kör jelenlegi ügyvivője — is felkarolta a kezdeménye­zést, hiszen ő a T. Házban Hozzászólás cikkünkhöz Ami igaz, igaz A Pest Megyei Hírlap és ebben a Monori Hírlap hű­séges olvasója vagyok, ugyanakkor kézilabdabarát is. Kérem, hogy ezen sorai­mat — hozzászólás gyanánt — szíveskedjenek közölni a Monori Hírlapban. Az ok, amiért hozzászó­lok, a következő: A Mono­ri Hírlap 1992. június 24-i, szerdai számában olvastam a „Szép volt, lányok!” cí­mű kézilabdáscikket, me­lyet Gulyás László, a gyömrőiek edzője írt. Én is gratulálok a jó csa­pathoz, a szép eredmény­hez, de ha oly büszke is Gulyás úr a csapatára, a tárgyilagosságot és az igaz tényeket akkor sem szabad lett volna figyelmen kívül hagynia. Hiszen ahol írt, megyei napilap, így nem célszerű, hogy a széles ol­vasóközönséget félretájé­koztassa. Ugyanis cikké­ben több pontatlanságot említ, például „csoportjuk­ban magabiztosan vertek mindenkit” (ti. a gyömrői női kézilabdacsapat a me­gyei bajnokságban), ami nem igaz. Ugyanis a bajnokság ta­valy augusztusban kezdő­dött, és az első mérkőzésen a Mer-Lend Gyömrő SE saját otthonában (!) szen­vedett vereséget Űri csapa­tától — 17-11 arányban. Ilyen fontos dolgot nem szabad elhallgatni, hiszen tulajdonképpen ez az első MONORI HÍRLAP .Honor, Kossuth u. 71. • A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. Q Munka­társak: Gér József és Kob- lenez Zsuzsa. © Postacím: Jlonor, rr. 51. 2301. Tele­fon: 157. • Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől • péntekig í-tdl U-lg. 8 "M£ídá vereség komolyan befolyá­solta a rájátszás végered­ményét is, hiszen a Gyöm­rő csak két hozott ponttal indult, a Terra-Vác pedig a maximális néggyel. így a következő sorok sem fedik a valóságot: „s csupán a helyosztók utolsó mérkőzésén botlottak — egyszer”, hiszen így tehát két „botlásról” van szó. Meg tudom érteni, hogy az edző nagyon örül, és büszke a csapatára, de a bajnokság végkimenetelét ily komolyan befolyásoló tényeket még ilyen esetben sem lehet elfelejteni, illet­ve elhallgatni egy megyei lapban írt oikkben. Tisztelettel: Szabó István gyógyszerész Káka Megjegyzésünk: Köszönjük hűséges kókai olvasónk, Szabó gyógjsze- rész úr hozzászólását, illet­ve helyreigazítását. Mert szó, ami szó, amit leírt, tel­jes mértékben igaz. Mivel a rájátszásban az első négy csapat a bajnokságból ma­gával hozta az ott elért egy­más elleni eredményeket, a Mer-Lend Gyömrő tényleg 2 pont hátránnyal in­dult a rájátszásban a Ter- ra-Váccal szemben, mivel utóbbiak mindkétszer két vállra fektették Isaszeget. A cikkben elkövetett hi­bákért elnézést kérünk, s csak azt ígérhetjük, más­kor pontosabbak lesznek írásaink. Szabó úrtól pedig azt kérjük, továbbra is ol­vassa csak kritikusan a Pest Megyei — ezen belül a Monori — Hírlapot. S ha hibát vél felfedezni cik­keinkben, bátran írjon csak nekünk. Mi az irántunk megnyilvánuló bizalom je­leként fogjuk fel a cik­keinkre érkezett reagáláso­kat, kiegészítéseket egy­aránt. Gér József Megvédeni a várost A hatóság joga A minap írtunk a monori Ady Endre utcai hullámle­mez bódéról, amelynek bü­fé gyanánt való közszerep­lése erősen irritálja a szép­érzéküktől még meg nem fosztott monoriakat. Elke­seredett beszélgetések is zajlottak a szerkesztőség­ben ennek apropóján arról, hogy -nem szabadna a vá­rost még csúfabbá tenni, mint amilyen, s más irány­ba kellene végre elmozdul­ni, nem afelé, hogy bódék, sufnik, tákolmányok jelez­zék a vállalkozások korát. Szó esett a polgármesteri hivatal tehetetlenségéről is. Kaptunk egy Magyar Köz­lönyt (1992 2.), amely a környezetvédelmi és tele­pülésfejlesztési miniszter rendeletének módosítását is tartalmazza, s ennek a bó­déügyre is jól alkalmazha­tó része így szól: A mel­léképület és melléképít­mény elhelyezésének mód­ját (...) a városkép és a szomszédos telkek rendel­tetésszerű használhatóságá­nak védelmére is figyelem­mel (...) az építésügyi ha­tóság határozza meg. Létezik tehát, igenis léte­zik egy rendelet, amely módot ad az „önvédelem­re”. Ha ezzel élnek is, mindjárt nem fogja úgy érezni a polgár (e témában mindeneseire), hogy pénz beszél, kutya ugat. —ez— éppen a környezetvédő bi­zottságban fejti ki tevé­kenységét. A gyerekek már az első napon ásókkal, lapátokkal, gereblyékkel felszerelkez­ve érkeztek a helyszínre, s azonnal hozzáláttak a munkához. — Szinte el sem hittem, hogy ezek a kisgyerekek ilyen ügyesen tudnak fo­lyamatosan dolgozni — mondta Molnár Pál, a ba­ráti kör elnökségi tagja. — Sőt, úgy éreztem, a lá­nyok még kitartóbbak vol­tak a fiúknál is — tette hozzá Dunai István. — Sikerült megszépíteni a park nagyobbik részét — folytatta Hajdú András, a 4. számú iskola igazgatója. A Kóczán úton pedig 80 darab tavasszal elültetett facsemetét erősítettek meg karóval Iskolánk tanulói. Megérdemlik pedagógu­saink, akik segítettek, hogy felsoroljuk a nevüket: Ko­vács Gáborné, dr. Péczely Péterné, Kocsisáé Kádár Mária, Szabóné Szőcs Eri­ka. László Károlyné és Hajdúné Molnár Éva. A hét közepén a 30 tagú ifjú környezetvédő társa­ság a Mánya-réten a Rá- kóczi-emlékmű környékét hozta rendbe, előkészítve a terepet az e hét végi, szom­bati megemlékezésre. (In­nen a rossz hír is, amelyet a polgármesteri hivatal egyik közterület-felügyelő­jétől hallottunk a múlt hé­ten : Egy Kamaz-rako- mány ösgyeptéglát loptak el — egyelőre ismeretlen tettesek — a közeli védet­té nyilvánított Kiserdőből. De visszatérve a környe­zetvédő táborra, a helyi ga- mesz is segített szerszá­mokkal, emberei elszállítotr ták a kitermelt gazt a hely­színről. Kámán János bá­csi, az 1. számú iskola fűtő­je pedig oly szorgalmasan élesítette az ásókat, kapá­kat, hogy abban nan volt semmi hiba. A gyerekek egy nap pihe­nőt is kaptak. A hét végén, szombaton pedig Vácrátót- ra, a botanikus kertbe tet­tek autóbuszos kirándulást. Nagy fagylaltozással zárult az egyhetes együttlét, min­den résztvevő egy-egy pa­mutpólót kapott ajándék­ba, amelyeket Csákó Béla helyi grafikus és Horváth Vilmos filmnyomó vállal­kozó készített. A trikók e'e- jén a felirat: Gyomráért Baráti Kör, Környezetvédő tábor, 1992. Természetesen jövőre új­ból lesz környezetvédő tá­bor Gyömrőn — hangoztat­ták a felnőtt irányítók, s bíznak abban, hogy az idei­nél több résztvevővel. G. J. Havonta az első szerdán Várják az időseket A vasutasok szakszerve­zetének monori nyugdíjas­klubja értesíti tagjait, hogy \'yá r volt. A szikrázó *■' nap lassan araszolt a felhőtlen égen. A rek- kenö hőségben fuldokló határ szomjazva várta a megváltó esőt. Túl a ré­ten egy távoli harang elütötte a delet. Két ember ballagott az úton. Elöl a fiú, mö­götte az apja. Időnként meg-megálítak, férfiason törölgették verítéktől gyöngyöző arcukat. — Látod, fiam — szóit az öreg —, nem bírom már ezt a sok gyalog­lást. Mégis örülök, hogy eljöttünk ide, hiszen itt születtem és már húsz éve nem jártam erre. Na, menjünk! Nincs már messze a buszmeg­álló. Odáig kibírom va­lahogy. Elindultak. Kis idő múlva a fiú a háta mö­gül jövő tompa puffa­násra lett figyelmes. Megfordult, és döbben­ten vette észre, hogy édesapja felakadt sze­mekkel az útszé- li árokban fekszik. Másodpercekig csak állt az apja mellett. Agyában szédítő gyorsasággal pe­regtek a gondolatok. Vil­lámcsapásként érte a fel­ismerés: szívinfarktus! Kétségbeesetten szólon- gatta az öreget: JnjarhtiiS — Apa! Apa! Mi van veled? Szólj már vala­mit! Az idős férfi azonban néma maradt. Csak a szájából folyt egy kevés nyál fia kezére. Végte­lennek tűnő percekig próbált segítséget kérni a mellettük elsuhanó autósoktól. Hasztalan. Közönyösen továbbhaj- tóttak. A bent ülők kí­váncsian lesték a hado­nászó fiatalembert és a „biztos részeg!” — föl­dön fekvői. Nagysokára megállt egy kocsi. Vezetője egy orvos, egy épp arra járó rendőr és a fiú együt­tesen küzdöttek a bácsi életéért. A fiú ajkát ap­ja szájára tapasztva mesterséges légzést adott, az orvos a mell­kasát masszírozta, míg a rendőr az öreg fejét tar­totta. Hiába. Csatát vesz­tettek. A szirénázva ér­kező mentősök már csak a halál beálltát tud­ták megállapítani. Egy óra múlva megér­keztek a halottszállítók. Barna köpenyükben, kö­zömbös arccal végezték munkájukat. A fiú né­mán nézte, amint a fe­kete autó elhajt a te­mető irányába. A sötét birodalom ura ismét győzedelmeskedett. S valahol a végtelen ga­laktikán lehullott egy kortól megfáradt, sápadt fényű csillag. Jdőközben szürke esőfelhők érkeztek az égre. Eltakarván a napot, reményt adtak a felperzselt mezőnek. Egy ember ballagott az úton... G. Gy. a bizalmiak és a vezetőség tagjai részére az ülést min­den hónap első szerdáján délelőtt 9-től tartják a vas­útállomás helyiségében. A fogadónap minden szerdán 9-től 11-ig tart — szintén ugyanott. Nyugdíjügyeket, vala­mint panaszokat minden héten szerdán és csütörtö­kön intéznek 9-től 11 óráig. Kérik, hogy a nyug­díjszelvényeket minden esetben vigyék magukkal. A legközelebbi kirándu­lást július 11-re, szombatra tervezik, amikor is Mis­kolctapolcára utaznak autó­busszal reggel 7 órakor. A busz a vasútállomás mellől indul. Jelentkezni a bizal­miaknál lehet. Gombán az autós kertmo­ziban hétfőn este negyed 10-kor Végső visszaszám­lálás (színes, szinkronizált amerikai sci-fi kalandfilm). Monoron az Oké autós kertmoziban este fél 10-kor My Girl (Az első szerelem). (Színes, szinkronizált ame­rikai vígjáték. Főszereplő: Macaulay Culkin.) Ifjú környezetvédők Szépül a park

Next

/
Thumbnails
Contents