Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-27 / 151. szám

GÖDÖLLŐI XIX. ÉVFOLYAM, 151. SZÄM 1992. JÚNIUS 27., SZOMBAT A szalagkorlát elmarad? Kinőtték a hidat Ha nagyobb járművek haladtak át a hídon, félelmetes volt a „szervizjárdán” gyalogolni (A szerző felvétele) Bag lakói igen sokat tet­tek az elmúlt évtizedekben az infrastruktúra fejleszté­séért. A legújabb parcellá­zások nyomán nyitottak ki­vételével szinte minden ut­cát leköveztek. Ami nap­jainkat illeti: körülbelül ezerháromszáz lakásból öt­százhetven igény érkezett telefonra, 8 millió 200 ezer forintot fizettek be. A gáz­hálózat kiépítésére mintegy 80 százalékos a jelentkezés. Júniusban végre olyan munka kezdődött a faluban, ami nem a bagiak pénztár­cáját terheli. Felújítják a Budapest—Miskolc közötti vasútvonal felett átívelő hi­dat, amivel egy időben szé­lesítik a járdáját. Mint Jamrik László pol­gármester elmondta, a fel­újítást több éves utánjárás előzte meg. Már egy dosz- sziét is megtölt a levelezés, többek között a Budapesti Közúti Igazgatósággal. Az utóbbi tulajdonát képezi a híd. Amikor épült, még Bag külterületén volt. Járdája olyan keskeny, hogy a szak­emberek is elismerik: gya­logosközlekedésre nem biz­tonságos. Ezért nevezik szervizjá rdának. Ezzel a balesetveszélyes felüljáróval lapunk is fog­lalkozott. Különösen azután vált időszerűvé a gond meg­oldása, hogy a Peres dűlő­ben. a ^vasúton túl, „Bag Budáján”., több mint száz telket parcellázott a volt községi tanács. .Jobbára fia­tal házasok építkeztek, épít­keznek, gyerekeik számára az áthaladás a hídon nem is lehetne veszélyesebb. Az erre haladó út ugyanis nemcsak a Bag és Túra kö­zötti mind jelentősebb for­galmat bonyolítja, hanem ez vezeti rá az autókat — köztük a hatalmas kamio­nokat — az M3-as autó­pályára is. Igaz. a járda szélesítését a helyi településfejlesztés kö­veteli, de, gondolom, a köz­úti igazgatóságnak sem mindegy, hány baleset tör­ténik ezen a szakaszon, il­letve hány előzhető meg a felújítással. Sok egyeztetés után tehát elkezdődött a híd teljes fel­újítása, ami kiegészül mind­két oldalán a járda szélesí­tésével. Már ezen a héten is forgalomirányító jelző­lámpa segítette a közleke­dést a felüljárón. A munká­latok — várhatóan — au­gusztus végéig tartanak. Jú­lius 1-jén, 2-án és 3-án mind a vasúton, mind a közúton időszakosan leáll a forgalom, ekkor emelik be az új elemeket. Jamrik László arról is szólt, hogy az önkormány­GÖDÖLLÖI HÍRLAP Gödöllő, Szabadság tőr 10. 9 A szerkesztőség vezető­je: Balázs Gusztáv. • Munkatárs: Pillér Éva. • Postacím: Gödöllő, Pf. 14. 2100. Telefax és telefon: (28j 20-736. £ Szerkesztősé­gi fogadóóra: hétfőn 10-től UI óráig. • Hirdetésfelvé­tel: munkanaperkon 8.30-tól 11 óráig a szerkesztőség­ben. zat kérte: építsenek be sza­lagkorlátot a járdák és az úttest közé, védve a gyalo­gosokat és talán a gépko­csikat is. Nem hivatalosan arról értesültek, hogy a közúti igazgatóság ez alól felmentést kért és kapott az ■ illetékes minisztérium­tól. Pedig nem kerülne ez olyan sokba, hogy ne lehes­sen megoldani. Ezen még talán lehet vál­toztatni, de az már végre bizonyos, hogy a jelenlegi helyzet javul. A felújítás révén egy szép híd nyer csinos külsőt. További jó hír a bagiak számára, hogy az önkor­mányzat dolgozik az általá­nos iskola régi óhajának megvalósításán, a tornate­rem építésének előkészíté­sén. A község általános és Idegfeszítő szituáció ala­kult ki a gödöllői férficsa­pat szakmai irányítása kap­csán: mint arról már hírt adtunk — Sima Gábort megsegítendő — április vé­gétől bekapcsolódott az ed­zések vezetésébe, a mér­kőzések irányításába Sza­bó István, akit tisztelői és barátai Patyiként ismer­nek Nem titkolt elképzelé­sünkké vált, hogy nyáron edzőváltást hajtunk végre és ez a szándékunk össze­csengett valamennyi érde­kelt gondolatával. Patyi- nak egyetlen kívánsága volt és van: szakmájában (testnevelő) tudjon elhe­lyezkedni Gödöllőn főál­lásban, az edzősködést pe­dig mellékfoglalkozásban (de éppen nem melléke­sen!) végezhesse. Úgy tűnt, hogy lassan, de biztosan rendeződik a munkahely kérdése, amikor „akna” robbant. Patyit csábító ajánlat­tal megkereste a Dunaúj­város NB I-ben előkelő he­lyen végzett női csapatá­nak vezetése. A jövedelmi részletes rendezési terve szakhatósági véleményezés alatt áll. A lakók megte­kinthetik a polgármesteri hivatal műszaki csoportjá­nál, és azokról mindenki kifejtheti véleményét. Balázs Gusztáv E sorokkal szeretnem tiszteletteljes köszönetemet kifejezni dr. Gémesi György polgármesternek, a Hajós Alfréd Általános Is­kola úszásoktatónőjének és a Pelikán Taxi azon dolgo­zóinak és taxisainak, akik segítségemre siettek és se­gítségemre voltak abban, hogy balesetet szenvedett fiam meggyógyuljon, újból kínálatról hadd ne plety­káljak, csak annyit, hogy nettóban olyan összeget ígértek, amennyivel egy kétkeresetű család hazai viszonylatban elégedett le­hetne. Egy hétig kétségek kö­zött élt a kézilabdavezetés és Patyi. Bár a mesteredző sejtette, hogy nincs túlzott hajlandósága Dunaújváros­ba költözni, de nem szíve­sen mondana le biztosat a bizonytalanért. Ezért bein­dította a társadalmi veze­tés a gépezetet, és az érin­tettek legfelső szintjére he­lyezte a döntést. Szinte biz­tosra vehető, hogy Patyi kívánsága és a Gödöllői Kézilabda Club vágya egy­aránt teljesül: lesz testne­velői állása Patyinak és Patyi lesz a vezető edzője a férfi kézilabdacsapatnak! A játékosállomány időle­Pétcr-Pál is lopva jön Kasza, kaszakő, tokmány Az elmúlt hét végén át­vonatoztam az országot. Csodálatos volt az út. Aján­lom mindenkinek, akit az aggasztott, hogy a falusi emberek várakozó állás­pontra helyezkedtek, s már ősszel sem vetettek, szán­tottak, a tavasz megérke­zésekor is csupán a föld­osztásra, meg a licitálásra gondoltak. A határ képe mást mutat. Délen kézi aratókat is láttam. Két pár vágta a kasza alá érett búzát, s en­gem elfogott a régen átélt hangulat, amit az aratás, a termő mezők nagy ünnepe jelentett. Tudom, mára megválto­zott ez is, de az emberek felelőssége úgy jelentkezik és mérhető 1992 nyarán is, mint amikor gyerekként láttam, hogy izzad állat, ember, gép és bogár, hogy begyújtsák az áldott ma­got. Szépséges volt ez a mozgás, valódi ünnep, ami­kor az ember átvehette fá­radságos munkájának ízes gyümölcsét. Felidézhetjük-e, érde­mes-e megidézni, mi volt a szokás apáink idejében, amikor a falvak minden házában akadt valaki, aki forgatta a kaszát vagy szedte a markot? A régi Péter-Pálok idején nagy kedvek szabadultak fel a Galga menti falvakban is. Hajnalban kocsik végelát­hatatlan sorai indultak ki­felé a házak közül, s vitték az aratókat: a kartali ura­dalomba, a hatvani célgaz­daságba, a teszlagi major­ba, a kisgazdák néhány holdas parcelláiba. Lányok és legények lógtak le a ko­csik oldaláról, míg az öre- gebbjei a biztonságosabb helyekre húzódtak: a de­rékba vagy a saroglyába, s onnán hallgatták az ifja­kat, akik szép, kocsira való nótákat énekelgettek. Régen volt mindez. Ma, ha összetalálkozik az érő kalászok között Péter és Pál, az csak arra jó, hogy rendbe rakják a napokat, marokra szedjék a hete­ket. kévébe kössék a hóna­pokat, és keresztet rakja­nak a múló évek gondba­rázdáiba. A búzaaratásra már nincsen gondjuk, el­végzi azt helyettük a kom­bájn. Kaszáikat megeheti a rozsda. Kasza, kaszakő, tokmány, üllő, nagygereblye — hol vannak, hol vagytok ti már? Valahol a múzeumokban, aratási ünnepek népi együttesek által felelevení­tett színpadképében bá­mulnak benneteket a fia­talok, és sokuknak fogal­muk sincs már róla, hogy mi célra készítettek benne­teket az ősök. Nem keve­sen vannak, akiknek úgy kell megmagyarázni, hogy hol kezdődik a búza és hol végződik az árpa. A Péter-Pál is lopva jön, csendesen és észrevét­lenül. Mintha nem is lé­tezne ez a kettős nevű név­nap, pedig egykoron ezen az ünnepen a kaszák gaz­dáik vállán elindultak, hogy megküzdjenek a minden­napi kenyérért, az életért. A kombájnok piros tör­lőgumihoz hasonlítanak; a mezők óriási táblájáról le­törlik a régi nyara-kat az izzadó, hajladozó, gürcölő, verítékező aratókkal, ma­rokszedőkkel együtt. De biztosan így van jól, még akkor is, ha én a régi nya­rakat idézem és emléküket odaképzelem a hévízgyörki vagy a galgahévízi határ­ba. F. M. Két kiállítás Hadszíntér és Erőd Hadszíntér címmel Hor­váth Ernő fotóiból készült kiállítást nyílt tegnap a gödöllői művelődési köz­pontban. A tárlatot az ér­deklődő közönség július 15- ig tekintheti meg. Szombaton, a magyar szabadság napján, a Gras- salkovich-kastély kocsiszín­jében 16 órakor Szamódy Zsolt fotóművész Erőd cí­mű kiállítását Balaskó Je­nő író nyitja meg. rendesen tudjon járni — egészséges legyen. További munkájukhoz kívánok erőt, egészséget, a taxisoknak balesetmentes vezetést, és nem utolsósor­ban azt, hogy őrizzék meg továbbra is példamutató magatartásukat. Tisztelettel és köszönettel: Horényi Pétemé Gödöllő, Kazinczy F. u. 19. ges gyengülésén gödöllői tehetségekkel javítunk, akik eddig valamilyen ok­nál fogva háttérbe helyez­ték a sportágat. Van el­képzelés egy „idegenlégiós” irányító megszerzésére is és ha ez bejön, akkor nem gyengébb, hanem fiatalabb és erősebb gárda kovácso- lódhat össze az augusztus végén kezdődő bajnokság­ra. Ennél még fontosabb szempont: szellemében, mentalitásában és a fegye­lem tekintetében váltson a társaság. Erre garanciát ígér a klubvezetés összetétele, de legfőképpen a komoly te­kintéllyel rendelkező „új” edző. Július 15-töl tehát kez­dődhet az új férfikézilabda­élet, tiszta lappal és újult lelkesedéssel. Markó Gábor Kiserdő ölében Miközben a kartali határban elkezdték az árpa betaka­rítását, a Gödöllői Tangazdaság kiskartali „kastélyában’* játékfilmet forgat a Magyar Televízió. A kastély már nincs meg, de a melléképület is romantikus hangulatú. A magas fák ölelésében távolról nem is látszik. Felső képünk a szomszédos víztoronyból készült (Balázs Gusztáv felvételei) Kézilabda Patyi a miénk! Köszönet a segítségért

Next

/
Thumbnails
Contents