Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-27 / 151. szám

Jöjjetek én hozzám imndnyájiui, akik meyfániátiitok. (M.ué II, 2H> Évközi tizenharmadik vasárnap A két család Első hallásra úgy tűnik, mintha Jézus szét akarná tördelni a családi kapcsola­tokat, meg akarná tiltani a legelemibb végtisztesség gyakorlását követőinek. Va­Szállóigék az evangéliumból A próféta becsülete Az evangéliumban akadnak mondatok, amelyek ön- mag ihbau is niepcinck, s nem is kapcsolódnak szorosan ahho. a szövegkörnyezethez, amelyben találhatók. Né- melyíknca nincs végleges helye: hol itt, hol olt bukkan­nak föl, jeléül annak, hogy az evangélium szerzője saját szerkesztő szám'él a szerint illeszti majd egyik, majd másik kapcso atba. Ezek a mondatok rendszerint egy hallásra 1« megjogyezhetők, valami nyelvi játék, sajátos ellentmondásosság teszi felejthetetlenné és titokzatossá őket. Bizonyara van köztük olyan, amelyet készen ta­lált Jézus — afféle közmondásként —, fölemelte, és új­szerű tartalommal töltötte meg. Mások meg tőle szár­mazhatnak- de a köztudatban szerző nélkül élnek, az emberiség közkincseként. „A prófétának csak ha­zájában, rokonai körében, saját házában nincs becsü­lete.” (Mk C, 4; Mt 13, 57; Lk 4, 24; Jn 4, 44.) Hasonló szólásmondást a hellénista világból isme­rünk; Minden filozófusnak nehéz az élete a maga ha­zájában, írja például Dió Chrysostomus. Az ember otthont keres magának, s az nemcsak ar­ra való, hogy a természet viszontagságaitól megóvja, hanem arra is, hogy szelle­mi környezetét jelentsen számára. Olyan vonatkozá­si rendszert, amelyben könnyen, s egyértelműen ki tudja fejezni önmagát. Ahol félszavakból is meg­értik szándékait, ahol nem kell idegenkedéssel meg­küzdenie, hanem számíthat a környezet jóindulatára, előlegezett bizalmára, nagy­lelkűségére is. Az otthon nevelő hatásai nélkül ne­hezen fejlődhet ki egész­séges emberi egyéniség. De ebben a megváltásra szoruló emberi létben az otthon a fejlődés korlátjá­vá is válhat. Épp az érté­kei fordulhatnak visszájuk- ra akkor, ha valakiben va­lóban átlagon fölüli tehet­ség, elhivatottság lakik. Az effélét mindig könnyebb idegenben megmutatni, mint odahaza. Jézus sokféle emberi örömről lemondott, amikor a világba lépett, de gyer­mekkorában nem akart otthontalanul nevelkedni. A názáreti házat otthoná­nak ismerte. Máriát, Józse­fet anvja-apjaként tisztel- te-szerette, beilleszkedett a rokonság körébe, és szű­NAGYKOROSON Konferencia Keresztyének a társada­lomban címmel július 1-2-án kétnapos konferen­ciát szervez Nagykörösön a Hollandiában működő Re­formátus Politikai Szövet­ség, a nagykőrösi Reformá­tus Tanítóképző Főiskola, valamint a város önkor­mányzata. Előadásokat tartanak a Hollandiából érkezett ven­dégprofesszorok, valamint a főiskola tanárai. A kon­ferenciát Siklós Csaba mi­niszter nyitja meg, s elő­adást tart dr. Kulin Sán­dor országgyűlési képvise­lő, valamint Kiss Jár.os, Nagykőrös polgármestere is. kebb hazájaként ismerte- becsülte Galileát. Amikor azonban fölnőtt, vállalta a közmondásos prófétasor­sot. Elhagyta Mária házát, szembekerült a rokonaival, a názáretiek — akiknek addig talán házát-padlását építgette — kiutasították maguk közül, hazájában nem talált elegendő hitre. Ez is hozzátartozott ahhoz az áldozathoz, amelyet ér­tünk magára vállalt. Vál­lalt pedig azért, hogy mi is megtaláljuk otthonunkat, azt a kapcsolatot, amely Istennek legjobban tetszik, és éljen bennünk annak az otthonnak vágya-szeretete. amelyet ő készít nekünk az Atyánál. (Jeleníts István: Betű és lélek című kötetéből.) lójában azonban egy pré- dikálási módszerről van szó. A hallgatóság figyel­mének felkeltésére — pró­fétákhoz hasonlóan — gyakran alkalmazott felrá­zó, „sokkoló” képeket, né­ha cselekedeteket. Elég, ha a tevére és tű fokára gon­dolunk, vagy a szálkára és a gerendára. (Mt. 19,24 és Mt 7,4). A cselekedetek között ilyen a lábmosás és a kufárok kiűzése. (Jn. 13, 1—15 és Mt 21,12—13). így is mondhatnánk; Figyelem! egy nagyon fontos dolog következik. Nincs szó lel- ketlenségről, szívtelenség­ről. A ma olvasott felszólítá­sok lényegét, így lehetne összefoglalni: Két család van: Az egyik a természe­tes, amelyben élünk a te­remtés által. Szüléink, testvéreink, házastársunk, gyermekeink. A másik csa­lád Jézusé, az ő közösségé­nek családja. A természe­tes család soha nem gátol­hat meg senkit abban, hogy elfogadja az evangéliumot és csatlakozzék az Ür csa­ládjához. Ezt a gondolatot láthatjuk ezekben az éle? megfogalmazásokban, de ugyanezt érezzük akkor is, amikor saját édesanyjáról és testvéreiről szól Jézus. (Mt 13,48). Az ideális az, ha a természetes család együtt van velem Jézus családjában. Ezt jelzik Jé­zusnak a kereszten mondott szavai Máriához és János­hoz. (Jn 19,25—27). És na­gyon szépen teljesedik be a gondolat a Szentleiket váró közösségben: „Mindannyian egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jé­zus anyjával és testvérei­vel együtt.” (ApCsel 1,14.) Molnár Béla lelkész A falakon innen és till Nyíri Tamás professzor az egyházakról (részletek) Kommunizmus helyett konzumizmus? Az egyház elnyomása helyett restauráció? A bekövetkezett politkai változások hatá­sára sok keresztény felteszi magának ezeket a kérdéseket Magyarországon és alighanem az egykori keleti tömb más országaiban is. E változások azonban nemcsak a politikai és ezzel együtt a szellemi és kulturális dimenziót érintik, hanem még inkább a hit dimenzióját és az egyház struktúráját is. Hiszen olyan rendszer omlik össze, amely négy évti­zeden át földi paradicsomot Ígért, ami­nek ára azonban a szabadság volt: az egyes ember szabadsága az emberi élet minden síkján, s nem utolsósorban épp a vallás szabadsága. NEM SOKKAL az el­vesztett II. világháború után Magyarországon már csak egyetlen ideológia volt hatalmon: a marxizmus. Ez magán viselte a merev­ség, az oi'todoxia, a dog­ma és az ideológia vala­mennyi jegyét. Ez a dog­matikus marxizmus elvileg kevés helyet hagyott a val­lás számára. így került sor az egyház és az állam szét­választására. Az egyház nemcsak régebbi kiváltsá­gait veszítette el, hanem összes érdemekben gazdag oktatási és karitatív intéz­ményét is. Egyidejűleg he­ves támadást indítottak a vallás és minden vallásos világfelfogás ellen, amiket a tudomány előtti gondol­kodás maradványának, ha­mis tudatnak, veszedelmes illúziónak, klerikális reak­ciónak és más efféléknek neveztek. A vallás és az egyház legfeljebb harminc­éves türelmi időt kapott, s kihalásra ítéltetett. A VALLÁS elhalását — a marxista valláselmélet szerint — erőteljesen tá­mogatták ún. adminisztra­tív intézkedésekkel. Így például Magyarországon feloszlattak minden vallá­sos egyesületet. Az álla­mosítások során az egvház- tól elvettek több mint 3000 iskolát (az összes iskola 60 százalékát), mintegy száz középiskolát és gimnáziu­mot, az összes tanítókép­zőt és diákotthont, vala­6 <JíÍrírnt Nem párttitkár Luther-kabátban Jó pásztora nyájának Donálh László evangéli­kus lelkész a rendszervál­tás hónapjaiban gyakran szerepeit a rádióban és a televízióban. Logikus érve­lésével kiemelkedő szere­pet játszott a vallás iránti érdeklődés felkeltésében. Azután, ahogy az úttörők­nek „dukál”, öt is kezdték elfelejteni. Egy januári rá­dióinterjújában már azt mondta; Nem akarok párt­titkár lenni Luther-kabát­ban! — s ebből értsen, aki akar. Ö megmaradt lelkész­nek, aki Istent és a híve­ket szolgálja. Különös keresztelő A csillaghegyi egyházköz­ség élére 1988-ban került, de hozza tartozik a pilisi falvak nagy része is. Pest megyében három helyen tartott istentiszteleteket, Ürömön, Pilisvörösváron és Piliscsabán. A csabai hívek olyan intenzív vallási éle­tet kezdtek élni, hogy önál­lósulásuk is szóba, került. Az 50 éve ott fennálló gyer­mekotthont két éve alakí­tották át — a gyerekeket most Pesthidegkúton gon­dozzák —, s azóta konfe­renciaközpontként . műkö­dik. A másik rendkívüli kezdeményezés dr. Gadó György nevéhez fűződik, aki svéd modell alapján Kötetlen gyónás szervez kommunát fogya­tékos emberek számára, ürömben is rendelkezésük­re áll egy ingatlan, melyet az egyik hívő adományo­zott az egyházközségnek, de még nem dőlt el, mivé alakítják. Donáth Lászlót egy va­sárnapi csillaghegyi isten­tisztelet után kerestem meg, ahol éppen különös kerekasztal zajlott. A 15 éves Szilárd először egy részt olvasott fel a Bibliá­ból, melynek alapján kér­déseket tett fel a lelkész­nek. majd rövid szertartás keretében részesült a ke- resztségben. Szülei katoli­kusok. de eddig nem ke­resztel tették meg, a gyerek pedig Donáth Lászlót vá­lasztotta. Önszántából járt hozzá hittanra a város túl­só végéből és ő maga kér­te az evangélikus kereszt- séget. — Miben különbözik az evangélikus hitvallás a töb­bi keresztény felekezetétöl? — kérdeztem Donáth Lász­lótól rövid idővel később Pilisvörösváron, ahol a kö­vetkező istentisztelethez készülődött. — Ezek a különbségek dogmatikaiak. Nyelvi, szó- használati. esztétikai elté­rések vannak, például pu­ritánabb a templomunk be­rendezése. Mi az egyes em­ber hitét tartjuk fontosnak. Ezért nem is vezetek sta­tisztikát a hívők számáról, mert csak Isten tudja, ki tartozik valójában az egy­házhoz, ki nem. Ha szá­mokban kezdenék gondol­kozni, nem Isten szándékát venném figyelembe. — Milyenek a gyónási szokások? Milyen időközön­ként kell bűnt vallani? — Itt semmi nem köte­lező, tehát a gyónás sem. Nálunk négyfajta gyóná­si lehetőség közül lehet vá­lasztani — hangsúlyozom, hogy lehetőség. Közvetle­nül Istennek, a lelkésznek, bármelyik felebarátunk­nak vagy a közösségnek nyilvánosan. — A hitoktatás is ilyen liberális? Nincs feleltetés, nincs számonkérés? — Nincs, de a legkülön­bözőbb módszerekkel tu­dom visszakérdezni a tanul­takat. A feleségemmel — aki drámapedagógiát tanult — és a többi hittanoktató­val együtt mindenféle mó­dot felhasználunk, amit a modern pedagógia és pszi­chológia jónak tart, legyen az bibliodráma, teszt vagy memoriter. — Mintha az evangéliku­sok szabadabbak, önállób­bak, ugyanakkor magányo­sabbak lennének, mint — mondjuk — a katolikusok, akiknek az életét minden oldalról szabályozzák a val­lási előírások. Ezzel azon­ban egyfajta fogódzót is kapnak. Hit adta szabadság- — Szerintem mindegy', hogy a történelmi keresz- tyénségen belül ki hol. me­lyik íelekezetben gyakorol­ja a vallását. Lelkialkata, szellemisége függvénye, melyik megközelítést érzi magáénak. Ha valaki pél­dául azt igényli, hogy neki külső vezetője legyen, aki bünteti és feloldozza, kato­likus beállítottságú akkor is, ha reformátusnak ke­resztelték meg. Luther a következő dialektikus el­lentétpárral fogalmazta meg a keresztény élet lé­nyegét: a keresztény ember mindenkitől szabad a hite által, és mindenkinek alá van vetve, mindenkinek szolgál a szereíete által! (pachncr) mint körülbelül húsz nyom­dát és a legtöbb egyházi kiadót. Államosították a plébániákhoz tartozó összes kultúrházat, a kórházakat, a szociális otthonokat stb. Bevezették a fakultatív hittanoktatást 1948-ban, s nem sokkal később kiszo­rították az iskolákból. Fel­oszlatták az összes szerze­tesrendet, ami mintegy 200 kolostort és 400 zárdát, kö­rülbelül 1200 szerzetes pa­pot, 800 szerzetes tértvért és 8000 szerzetes nővért érintett. MINDSZENTY (1892— 1975) bíborost 1948. decem­ber 2G-án letartóztatták és. 1949. február 8-án kira- katperben — miután sza­bad akaratát kínzással és más fizikai eszközökkel megtörték — életfogytigla­ni szabadságvesztésre ítél­ték. Mindszenty bíboros le­tartóztatásával megtörték a püspöki kar ellenállását: annak a — részben be is váltott — fenyegetésnek a hatására, hogy a szerzete­seket deportálni fogják, a püspöki kar 1950 nyarán aláírt egy megállapodást a kormánnyal, amelyben az egyház nemcsak tudomásul vette az összes ellene ho­zott kényszerintézkedést, hanem ezenkívül a püspö­kök kötelezték magukat ar­ra, hogy egyházfegyelmi el­járást indítanak azon kle­rikusok ellen, akik „a szo­cialista társadalmi rendet veszélyeztetik”. Így az egy­ház teljesen az állam el­lenőrzése alá került. Mind­szenty bíborosnak 1956-ban a forradalom leverése után sikerült az amerikai követ­ségre menekülnie, ahol hosszú éveket töltött. Ké­sőbb egyre inkább akadá­lya lett a magyar egyház és a kommunista rendszer közti viszony rendezésének, sőt tehertétellé vált a vi­lágegyház és a pápa szá­mára is. Végül is Mind­szenty — keserűen és az­zal az érzéssel, hogy „ej­tették” — engedett ugyan a pápa kívánságának, de nem mondott le. A pápa 1974-ben „lelkipásztori meg­fontolásokból” felmentet­te Mindszentyt mint prí­mást és esztergomi érse­ket. ÁLDOZATA lett Mind­szenty a kommunistáknak — de a feudális magyar egyháznak és az amerikai politikának is. A kommu­nistáknak nem lett volna oly könnyű lejáratni Mind­szentyt és a vádat — lát­szólag — rábizonyítani, ha nem lett volna sokak sze­mében és saját önfelfogá­sa szerint is a feudális rendszer híve, a magyar ki­rályság első zászlósura. Ám a bíboros az amerikai po­litika áldozata is: az ő sze­mében, akárcsak ma a kur- dok szemében, az ameri­kaiak voltak a nagy ígér­getők, akik Mindszentyt abban a hitben ringatták, hogy majd jönnek és meg- döntik a kommunista rend­szert. így lett Mindszenty egyszersmind a hideghábo­rú szimbóluma is. A két háború közti időszak pró­fétai alakja, Prohászka Ot­tokár hiába intette a feudá­lis struktúráktól, nehogy a történelem kerekei alá ke­rüljön. Mindszenty és a püspöki kar — a legjobb szándéktól vezéreltetve — ragaszkodtak pozícióikhoz és kiváltságaikhoz, amelye­ket 1945 után vettek el tő­lük. Mindszenty bíboros azonban továbbra is úgy érezte, politikailag is fele­lős az országért. A JELENLEGI prímás, Paskai László bíboros hi­vatalba lépése előtt ke­mény szavakkal illette Mindszenty magatartását. Első pillantásra úgy lát­szik, hogy a Mindszenty- dráma egykori és mai sze­replői közül a történelem egyedül csak a halott kar­dinálist rehabilitálta, sőt fényesen igazolta. És Mind­szenty - nemcsak nagyobb bátorságról, hanem nagyobb történelmi előrelátásról is tanúságot tett azzal, hogy felismerte a kommuniz­mus ingatag voltát, nem jó­solt annak hosszú életet, hanem összeomlására szá­mított. Már a hatvanas évek ele­jén bekövetezett mindkét részről bizonyos fokú kijó­zanodás. Ezekben az évek­ben szertefoszlottak a há­ború utáni évek illúziói: egyrészt a marxisták a val­lás közeli elhalásával kap­csolatos illúziója, másrészt az egyháznak az az illúzió­ja, hogy az átmeneti jelle­gű kommunista uralom után nemsokára az egyház visszakapja régebbi jogait és kiváltságait. A Vatikán 1964-ben részleges megál­lapodást kötött a magyar kormánnyal, 1976-ban pe­dig Lékai Lászlót kinevez­te esztergomi érseknek. Né­hány hónap múlva Lékai bíboros lett. ö kezdte el a magyar egyházban a kis lé­pések politikájút. EKKOK még senki sem számolt a rendszer össze­omlásával, de egyre több repedés támadt a rendszer monolitikus építményén. A marxizmus—lenin izmus mindinkább veszített meg­győző erejéből, az egyház pedig azt remélte, hogy fel­tűnés nélkül, de kitartó politikával egyre több en­gedményt és könnyítést tud a rendszertől kicsikarni. Az állami szervek viszont gátlástalanul kihasználták az egyházon belüli ellenté­tet. Céljuk a bizalmatlan­ság szítása és az egyházi csoportok közti gyanakvás légkörének kialakítása, a személyes gyengeségek ki­használása, a bomlasztás, a zavarkeltés, a célzatos in- diszkréció és rágalmazás volt. Az államj szervek mesterkedéseinek követ­kezménye az egyház teljes atomizálódása lett. A kis lépések politikájának si­kereként könyvelhette cl viszont az egyház a lelki­pásztori tevékenység vi­szonylagos függetlenségét, beleértve a hitoktatást is, néhány új intézmény lét­rehozását és a négy enge­délyezett szerzetesrend csaknem zavartalan mű­ködését. NEM KÖNNYŰ megítél­ni a Vatikán keleti politi­káját és az azzal elvileg összefüggő magyar egy­házpolitikát, a kis lépések politikáját. Mindenesetre sok hozzáértő egyházi sze­mélyiség, köztük König bí­boros is, úgy véli, hogy a kommunizmus viszonyai között a Vatikán kemé­nyebb magatartással sem ért volna el többet az egy­ház számára. A hatóságok csak még jobban gúzsba kötötték volna az egyhá­zat, így viszont már 1980- ban elkezdődhetett a kis­közösségeken és a levelező teológiai képzésen alapuló vallási újjáépítés.

Next

/
Thumbnails
Contents