Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-25 / 149. szám
Az egész csalid meg jelen f N em parancsol a vekker Mohy Sándor: Anya és gyermeke (olaj) Gazdakörök a tehetségekért Mozgalom falusi gyermekekért Falusi lehetséges gyerekek felkutatására és támogatására vállalkozik a Magyarországi Gazdakörök Országos Szövetsége. Az érdekvédelmi szervezet felhívással fordul a falvak tanítóihoz, papjaihoz, cserkészvezetőkhöz, önkormányzati vezetőkhöz és természetesen a gazdakörök tagjaihoz, hogy vegyék számba környezetükben azokat az általános iskolás korú gyermekeket, akik valamely vonatkozásban különös tehetségről adtak bizonyságot, és támogatásra, segítségre szorulnak. A szövetség kéri az elkötelezettségük, munkájuk révén a falusi gyerekekkel kapcsolatban lévőket,, hogy — a szülők egyetértésével — juttassák el központjukhoz a gyerekek legfontosabb adatait, külön megjelölve érdeklődésüket, adottságaikat. Mint Vödrös Csaba, a szövetség ügyvezető elnöke elmondotta, kezdeményezésüknek az a célja, hogy megakadályozzák a tehetséges gyerekek elikallódását. Az adatokat számítógépes rendszerükbe táplálják, és a továbbiakban felveszik a kapcsolatot azokkal az alapítványokkal. intézményekkel, amelyek a tehetséggondozás céljából jöttek létre, működnek. Később, ha a szövetség ereje és anyagi lehetőségei engedik, maguk is szeretnének alapítványt létesíteni. egyelőre azonban arra törekszenek, hogy menedzseljék ezeket a gyerekeket. . A mozgalmat kizárólag falusi gyerekek segítésére hirdették meg, ugyanis a városoktól távolabb, kis településeken élő emberek még ma Is hátrányosabb helyzetűek, távolabb vannak a lehetőségektől, kevéssé ismerik az érvényesülés útját, módját, mint a városiak. Vödrös Csaba emlékeztetett arra, hogy a nemzet nagyjainak — kiváló művészeknek, tudósoknak — jelentős hányada faluról indult el, a tehetséges parasztgyerek kifejezés jól Ismert, bár évek, évtizedek óta kissé elhalványult, fogalom. Napjainkban a tehetségmentésre hivatottak figyelmét, erejét mintha háttérbe szorítaná a napi politikai csatározás, a mindennapi küzdelem. Márpedig, ha valaha indokolt volt, ma különösen az a tehetsé- I gek felkarolása, könnyen Holibrikönyvek Kolibri — Ho(tel) és libM — fantázianévvel új vállalkozásba kezdett a Kossuth Könyvkiadó. Mint Kocsis András igazgató elmondta: magyar szerzők kétnyelvű — angol és német — könyveinek kiadásáról kezdték meg a tárgyalásokat a szállodákkal. A kötetekhez a szállóvendégek ingyen — szolgáltatásként — jutnának hozzá. A szállodák viszont igen kedvező áron vásárolhatják meg a könyveket. A Kossuth Kiadó — megfelelő rendelés esetén — megkezdi Déry Tibor: Szerelem; Pilinszky János: Nagyvárosi ikonok című munkáinak, Örkény István egyperceseinek, valamint a Magyarország történetét és kultúráját bemutató kötet kiadását. 1 örökök Nagykátáii Török tánccsoportot látott vendégül a napokban Nagykáta. A táncmenettel és -előadással egybekötött rendezvény mintegy válasz az egy hónappal ezelőtti török-országi vendégszereplésre, amikor is a most vendéglátó Tápiómente néptáncegyüttes az Izmirtől délre fekvő Aydin városában lépett színpadra. Most az aydini gimnázium együttese látogatott el hazánkba. Látható: kedden és pénteken Kinőtte a helyét az inárcsi falumúzeum E szép regi tálon nemrég meg süteményt kínáltak — mutatja Faldina Agnes (Petényi István felvétele) 6 ingeknek és „használt” katonai sisakoknak már végképp nincs helyük. Eljött az idő, hogy ez az apró kis falumúzeum nagyobb teret kapjon, erre a nyár folyamán valószínűleg sor is kerül. Addig pedig az érdeklődők kedden és pénteken délután egytől nyolc óráig nézhetik meg az alföldi falusi élet e gazdag gyűjteményét, —cr Az ember azt adja, ami benne van • 9 Otven év megbecsülése Sok kitüntetés, díj átadásánál asszisztáltam már csendes megfigyelőként, de olyan bensőséges és megindító egy sem volt, mint az a minapi, mely Gyálon zajlott le. Talán a környezet tette, s a részvevők. A díjazott ott vehette át a díjat, ahol dolgos életének legaktívabb éveit töltötte, s azok közt, akik segítették a munkáját, vele együtt dolgoztak. A Liliom utcai óvoda tantestületének jelenlétében. Kiss Istvánné — Magdi néni — ötven éve kezdte a pályát mint óvónő. Ennek a fél évszázadnak a felét Gyálon töltötte. Nyugdíj előtt tíz évig vezette az óvodát, és már tíz éve annak is, hogy nyugdíjasként kertészkedik a gyáli emberpalánták e színpompás birodalmában. A szóban forgó díjat a Gyál nagyközségi önkormányzat alapította 1991- ben. Hivatalos megnevezése: Gyál Közoktatásáért Emlékérem, amit két helyi pedagógus vehet át évente, olyanok, akik a legtöbbet tettek a község szellemi életének gyarapításáért nevelési vonalon. Az emlékérem — Huber András szobrászművész alkotása — báró Eötvös Józsefet ábrázolja, aki köztudottan sokat tett a magyar közoktatásért, úgy is mint tollforgató, és úgy is, mint kultuszminiszter. A tetszetős plakett mellé nettó 50 ezer forint jár, ami még manapság is szép summa. A díjakat ez évben osztották ki először, Kiss István- nén kívül Gyócsi Zoltán agrármérnök, az Ady Endre Általános Iskola biológiatanára is megkapta. — Gyál városnyi nagyközség, nagyon sok tanár, tanító, óvónő közül kell kiválasztani a két legjobbat — mondotta az ünnepség végén Pánczél Károly ön- kormányzati képviselő, az oktatási bizottság elnöke, aki maga is tanár. — A pártatlanság érdekében a bizottságot kibővítettük, minden tanintézmény képviseltette magát egy-egy taggal. Magdi néni és Zoltán megítélésében egyöntetű volt a vélemény. Zoltánnál azt is mérlegeltük, hogy a tanári munkáján kívül tevékeny egyénisége a helyi környezet- és természetvédelmi törekvéseknek. Az oktatási bizottság döntése azt is megfogalmazta, Kiss Istvánné esetében a díj odaítélése egyben egy pálya lezárását is fémjelzi, míg Gyócsi Zoltánnál a fiatal generáció törekvéseinek szemmel követését és méitányolását tükrözi. Kiss Istvánné megfogalmazásában az elmúlt ötven év, a gyáli évek, és a kitüntetés értékelése: — Sok küzdelem és sok boldogság. A küzdelem emlékeit az idő elmossa, a boldogság megmarad. Még akkor is, ha sokszor úgy megyünk el azok mellett, akik a tartalmas munka boldogságát adták, hogy nem is ismerünk egymásra. Persze nem haragból, hanem, mert az idő mindannyiunkat átformált. Hogy szerettek, becsülték a munkámat? Nem tudom, menynyire érdeme ez az egyénnek? Az ember csak azt adja magából, ami benne van. És ez is olyan, mint a tehetség, az ember vele születik. Kedves Magdi néni! De sokan vagyunk, akik hagyjuk elkallódni a velünk született, bennünk szuny- nyadó képességeket. Ahelyett, hogy kamatoztatnánk. Magunk és embertársaink javára, ön nem hagyta elkallódni. Ezért a gyáliak megbecsülése. (—maíula—) A TIT Pest Megyei Egyesülete és a Cigány Tudományos és Kulturális Társaság múlt héten rendezett ülésének programjában két rendkívül érdekes előadás szerepelt: az első egy XVIII. századi cigányösszeírás eredményének a tanulságait méri fel, a másik a cigányság mai életmódváltozásainak. kulturális értékvesztésének az elemzésével foglalkozik. Az első előadó, dr. Bódy Zsuzsa néprajzkutató egy 1768-ból származó Pest-Pi- lis-Solt-Kiskun vármegyei összeírás Pest megyei adatait összegezte. A HELYSÉG KOVÁCSA Elmondta, hogy az összeírás idején a Pest megyéhez tartozó 126 település közül 97-ben éltek cigányok, a két legnagyobb közösség Cegléden és Vácott volt. Meglepő, hogy nem muzsi- . kálással. vályogvetéssel, vagy kereskedelemmel foglalkoztak elsősorban, hanem fémművességgel. Sok faluban a cigány fémmunkásokat nevezték a helység kovácsának. Az összes keresőnek mindössze harmincszázaléka volt zenész, közülük is sokan kettős foglalkozást űztek (ebből az egyik a fémművesség volt). Előfordultak persze más foglalkozások is a cigányság körében, pl. több katona is szerepelt az összeírásban. A hagyományos fémmfi- Vesmesterség az egész család munkáján alapult. A fiúgyerekek már igen korán elsajátították a mesterség fogásait, az asszonyok pedig kereskedéssel foglalkoztak. FELNŐTTKÉNT KEZELIK A családneveket vizsgálva a kutató arra a következtetésre jutott, hogy sokkal gyakoribb volt a vegyes házasság, mint ma. A cigány népesség többsége, ötvenkét százalék volt férfi. (Az asszonyok és a gyerekek körében gyakoribb volt a halandóság.) Rendkívül nagy súlyt fektettek a házasságra és a gyerekáldásra, a lányokat igen korán férjhez adták. Nyári Lászlónak — a Népjóléti Minisztérium főelőadójának — előadásából kiderült, hogy ez utóbbi szokás ma is megmaradt. , Maga is cigány lévén, gyakran utalt személyes élményeire, amikor a családról, mint legfőbb értékről beszélt. Előadásának gerincéi az a tanulmány képezte, melyet Forrai Katalin és Hegedűs András készített a kereskedő cigánycsaládok gyermekeiről. Örömmel nyugtázta, hogy a két szociológus, a „szokásoktól” eltérően, nem a negatívumokkal (iskolakerülés, lustaság) kezdte az értékelést, hanem dicsérettel: a gyerekek alapvetően udvariasak, jól neveltek, szorgalmasak, nyíltak és őszinték. A fiúk rendkívül magas, praktikus intelligenciával rendelkeznek. a lányok — a családi elvárásoknak megfelelően — korán kezdik hangsúlyozni női mivoltukat. Mi okozza mégis a problémát az iskolákban? Az első és legfontosabb ok, hogy a cigánycsaládokban másképp kezelik a kicsiket, mint ahogy azt a nem cigány pedagógus megszokta. A gyerekek a család egyenrangú tagjai, nem küldik ki őkét a szobából, ha „felnőtt” témáról esik szó, kívánságaikat a lehetőségekhez mérten maximálisan figyelembe veszik. A második ok az időbeosztás. A vizsgált cigánycsaládok életében nem az óra parancsol. Már a csecsemőket sem óramű pontossággá' etetik, vagy teszik tisztába, hanem amikor éhesek, vagy bepisiltek. A harmadik ok a másfajta életszemlélet. Nem az iskolában aratott sikert tekintik értéknek, azt várják el a gyerektől, hogy ha fiú, jó kereskedő legyen, a lányok jó paVlit csináljanak. A tanulmányban arról is szó esik, hogy kulcsos cigánygyereket nemigen találni, mert mindig van valaki velük a családból, vagy a szülők viszik őket magukkal. EGY POFON MIATT Az előadásokat követő vita során igen fontos dolgokat mondtak el a felszólalók. A legtanulságosabbak közül való Menyhárt Ildikó hozzászólása, aki cigánypedagógusként egyetértett a hallottakkal, de — a teljesség kedvéért — néhány ellenkező tapasztalatról Is beszámolt: például az egyik kislány neki zokogta el, hogy olyan fiúhoz akarják férjhez adni, akit nem szeret. Elmondta, hogy tapasztalatlan, nem cigány kollégái, akik a keményebb nevelési módszerekhez szoktak és nem tudják, hogy egy cigánygyerekhez csúnyán beszélni, vagy megütni „országos” bűnnek számít, csodálkoztak, amikor egy pofon hatására az egész család megjelent reklamálni. Az értékrend eltérése ellenére úgy látja, mondta, hogy a cigánycsaládok kezdenek nyitni a magyarok felé, ugyanakkor tudomásul kell venni, ők soha nem fogják elfogadni, hogy az óvoda vagy iskola teljhatalmat gyakoroljon a gyerek felett. Akkor számíthatnak az együttműködésükre, ha a szülők úgy látják:'a gyereknek esélye van az előrejutásra, elfogadják, és értékelik a másságát! Pachncr Edit érvényesülésük ellen hat ugyanis a taníttatási költségek növekedése, a piaci szemlélet beszivárgása az iskolákba és a divat is. Ma gyors anyagi gyarapodásra törekszik mindenki, és félő, hogy a tehetségek is aprópénzre váltják képességeiket, adottságaikat. Márpedig a tehetséges emberek munkájára a nemzetnek a jövőben mindennél nagyobb szüksége lesz, bűn lenne, ha az Ország nem a nép legfőbb kincsére, a tehetségére építene. Szokatlannak tetszhet, mondotta a Gazdakörök Szövetségének ügyvezető elnöke, hogy éppen egy érdekvédelmi szervezet vállalkozik erre a nemes feladatra. Az ellentmondás azonban csak látszólagos a gazdakörök ugyanis keresik az érdekvédelem valós területeit. A tagság véleménye alapján az elnökség arra a következtetésre jutott, hogy a tehetségmentés t » ’eges érdekvédelem. Túl azon, hogy nem szabad hagyni elveszni egyetlen tehetséges parasztgyereket sem, úgy vélik, a parasztság érdeke, hogy évek, évtizedek múltán ügyeit, a belőle jött értelmiség képviselje. Deregán Gábor Nemcsak a gyerekek, de a falumúzeumok is nőnek. E kijelentés igazságát Fal- dina Ágnes óvónőként is, falumúzeum-szervezőként Is mélyen átérzi. Egy éve, hogy az inárcsi polgármester, Krenkó József megbízásából gyűjteni kezdte a falu tárgyi emlékeit, poros padlásokon, dohos pincékben kutatott az öreg holmik után segítőtársával, Farkas Anikóval együtt. Nem sokkal később a klubkönyvtár mellett, egy kis szobában nyitották meg Inárcs múzeumát. A tárgyakat szépen, felhasználás és időrend szerint rendezték, üveg alá kerültek a régi fényképek, hivatalos iratok, levelek, a falra a háziáldások, polcra a régi vasalók és köcsögök. Csakhogy az inárcsiak szorgalmasak, hozták sorban az újabb ás újabb leleteket. A legutóbb érkezett gyönyörű hímzett
