Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-02 / 129. szám

NAPLEMENTEKOR v< ■ rr .■ . . A KBRTVARÁZSI& Kis örömök kavicsai Levél SzSgetszentmíklósFéS Ez jó a betegnek Gráf Anlalné (balról) a szigetszcntmiklósi idősek klubja vezetőjének, Láncos Pálnénak is megmutatja levelét. Most nem aggódott a kórházban, érezte: jó kezekben van, emberségesen bánnak vele (Erdősi Ágnes felvétele) Egy festő búcsúja Önmaga írta A csináld magad! moz­galomhoz hasonlatosan megírta, kinyomtatta a sa­ját gyászjelentését egy 48 éves firenzei festő. „ Ro­dolfo Martini szomorúan tudatja magáról, hogy el­hunyt’’ — kezdődött a gyászhír, melyet a helyi lap publikált a temetés napján. A szerző hosszasan — és betegen — dolgozott közle­ményén, többször is újra­írta, míg letétbe helyezte. „Ha meg kell halnom, leg­alább én döntöm el, hogy mi jelenjen meg rólam." A temetés egyébként kíván­sága szerint zajlott, úgy, ahogy írta: „A drága halott mindig ellenszenvvel fogad­ta a virágokat és a látoga­tókat”. Bori ka, özvegy Lőrincz József né Gyálon tengeti nyugdíjasnapjait, ami tény, de csak részben fedi a valóságot. Mert dehogyis tengeti! Még ugyancsak vi­dáman él. Én legalábbis sosem láttam másnak, mint vidámnak. Nyilván, mert ez az alaptermésze­te. Pedig ha úgy vesszük, az ő élete sem volt köny- nyebb mint másé, úrnapi körmenet a legkevésbé. Évtizedekig ingázott Gyál és Pest közt, s a levélhe­gyek súlyához viszonyítva — amit hivatalsegédként kikézbesített — a nyugdíj meglehetősen vékony, ötez­res bankókkal ritkán van gondja. Borika ennek ellenére boldog, örül a kertjének, a kertben nyíló virágnak, de mindenekelőtt a családnak, mely ha nem is vele él, de sűrűn meglátogatja. Az ilyen örömök mellé még maga is hozzátesz valamit. A nyugdíjból összespórolt forintokból utazik. Évente két belföldi és egy külhoni út van beütemezve. Utazni sokféleképpen le­het. Borika a Gyáli Kert­barátok Körének a tagja, s az általuk szervezett utazá­sok részese, melynek két előnye is van. Egyrészt ol­csóbb, másrészt nem vad­idegen emberekkel utazik, hanem jó ismerősökkel. .(Ta­valy Isztambulban sodort össze a véletlen Borival, aki úgy kalauzolta a gyáli asszonyokat a bazár útvesz­tőjében, mint egy virtigli idegenvezető.) A Gyáli Kertbarátok Kö­re persze nemcsak utazgat, az utaztatás a jutalom egyik formája. A kör tagjai a község szépítését tűzték ki célul, ami — legyünk őszin­ték — rá is fér Gyálra. Fát, virágot ültetnek a közterek­re, kivált a Szent István út és a katolikus templom kör­A Der Spiegel című né­met lap értesülései szerint az egykori NDK területén Európa legnagyobb mérge­ző szemétlerakatát akarják megvalósítani, minthogy Türingiában és Sachsen- Anhaltban a felhagyott bá­nyagödrökben óriási meny­nyéke változott sokat az utóbbi időben. A változásokat a lakos­ság (is), de főként az ön- kormányzat díjazza. Az előbbi elismerő hümmögé- sekkel. az utóbbi némi pén­zekkel. Ebből telik az uta­zásokra, illetve az önkor­mányzati jutalmak jóvoltá­ból kevesebbe kerül egy- egy út. A tíz évet jubilált kert­barátoknak immár van né­hány hagyománya is, ezek egyike, hogy számon tartják egymás név- és születésnap­ját. A napokban Borikát ünnepelték, aki átlépte a hetedik X-et — ásóval a ke­zében. Mert a születésnapi jókívánságok ez alkalom­mal nem a klubban, a szo­kásos összejövetelen hang­zottak el, hanem egy kopár terecskén, melyet ezen a napon varázsoltak kertté a kör tagjai. A frissen elülte­tett virágpalánták kútvi- zet, a felköszöntők jófajta kisüstit ittak a felköszön- tött egészségére. Hogy miért írtam te mindezt? Mert számomra példaértékű. Példaértékű a közösség melyhez Borika tartozik, s maga az egyén, a mindjg mosolygó portré­alany. Általuk nyer igazo­lást a régi perzsa mondás: kis örömök kavicsaiból áll össze a tartalmas élet. (—matula—) nyiségben fognak veszélyes mérgeket tárolni. A berlini székhelyű szövetségi kör­nyezeti hivatal kritikusan reagált a híresztelésekre, minthogy a mérgekkel teli bányákban az esetleges víz­betörések igen súlyos követ­kezménnyel járnának. A betegség az amúgy bi­zakodó embert is elbátorta­lanítja. Törékennyé válik a létek, elillan a jókedv, ki­billen egyensúlyából az egyébként határozott em­ber. És persze érzékennyé tesz. Más értelmet nyernek a szavak, más jelzést közve­títenek a tettek, más tar­talmat hordoznak az addig figyelmet sem érdemlő kö­rülmények. Kifordul sarká­ból a világ, amit azonban az egészségesek kevéssé to­lerálnak. Sajnos még azok sem elég megértők, akiknek ez hivatali dolguk lenne: az orvosok és nővérek. Szerencsére azért vannak kivételek. Megnyugodva hallgattuk például Gráf Antalivá szigetszentmiklósi nyugdíjas asszonyt, aki kór­házi kezelése során min­dent megkapott, amit beteg ember várhat: emberséget, türelmet és tapintatot. S hogy ezt másokkal is tu­dassa, az alábbi levéllel ke­reste fel szerkesztőségün­ket. •k Tisztelet az orvosoknak és nővéreknek, akiket a fő­város II. számú belgyógyá­szati klinikáján, a Szentki­rályi utcában megismertem. Április 22-én kerültem oda, a 109-es szoba 11-es ágyá­ra. Jó benyomást kelt az emberben, ha az orvos be­mutatkozik, s az ágya szélé­re ülve elkezd vele beszél­getni. Az én esetemben ez így történt, s ez már önma­gában is egy kis gyógyulást jelent. És ezt nemcsak én, de mindenki megkapta a 109- es szobában. Valamennyi­ünknek öröm volt ez, hi­szen ha az ember kórházba kerül, félelem és izgalom él benne. Vizsgálat vizsgálatot követ, s egyre feszít a kér­dés: vajon mit találnak a betegben? De itt nemcsak az orvo­sok, a nővérek is megértők. Mindig mosolyognak és kedvesek. Ha nem így vol­na, nem mondanám. Kö­szönöm ezt nekik. Gráf Antalné Szigetszentmiklós Rákóczi u. 10. A klet tanúsága A Homokról Amerikai paleoantropoló- gusok azonosítottak egy 2,4 millió éves Homo nem­zetséghez tartozó koponya­darabot, melyet Ny.-Kenyá­ban találtak. A lelet nagy fontosságú, mert a legkorábbi, 4 millió éves — leletekkel alátá­masztott — Australopíthe- cusok és a Homok korai szétválását igazolja. A Ho­mok korai eredetét három okból is feltételezik: először is a legkorábbi Homo-lelet agytérfogata 50 százalékkal nagyobb, mint a legfejlet­lenebb Australopithecusé. Másodsorban a fejlett szel­lemi munkára utaló kőesz­közök 2,5 millió éve jelen­tek meg. Harmadsorban ugyancsak 2,5 millió éve jégkorszak volt a Földön — melynek során először je­lentek meg a sarki jégsap­kák —, ami gyakran vezet új fajok előrelépéséhez, és szintén ebben az időben halt ki a robusztus Austra­lopithecus Boisei is, így elő­térbe kerülhettek a Homok. A KAMNBARSSIM ÍRJA Szent Iván hava Június, az év hatodik hónapja, eredetileg a római év negyedik hónapja volt. Nevét Júnó istennőről kapta, a házasélet és a házi béke védőjéről, akit gyakran ábrázoltak pólyássál a karján. A hónap magyar neve Szent Iván hava. névadója Kereszte­lő Szent János, akinek e hó 24-én van a születés­napja. „A nyár ráklábakon érkezik, és nyúlliáton szalad el” — tartja a mondás, júniusban ugyanis a Rák csillagkép az uralkodó. A népi tapasztalat szerint a hónap időjárása sok veszélyt rejteget, hiá­ba a nyár hírnöke. „A júniusi eső koldusbotot nyomhat a gazda kezébe” — mondják, hiszen a ga­bonaérés, az aratás időszakában nemkívánatos az eső. A -Nagyszombati kalendárium tanácsa 1680-ban június, azaz Szent Iván havában így szól: 1. A’ kaszálás mostan légyen első dolgod. Most rajzik a’ méh is, visely reá gondot. 2. Az jó halastóknak nád, s’ káka ártalmas: Sőt halászoknak is igen aggodalmas: Vágd ki a víz alatt, mikor az nap meg-tér Szent Iván nap után; s’ töb gyökeret nem vér. 3. A’mint az Ég forog Orbán s’ Médárd napján: Úgy folynak a’ borok az hordóknak csapján. 4. Ha vízzel keresztel Keresztelő János; Egész aratásson, ne fély mer meg nem mos. ^TÖRTÉNELMI Honvédek a háborúban A Bernben élő magyar hadíörténcsz, Goszfonyi Péter hatalmas forrásanyagra támaszkodó krónikájának első hazai kiadása elé ezt írta: „A második világháború ál­dozatainak emlékére, p 2. magyar hadsereg hadba indu­lásának 50. évfordulóján.” Az Európa Kiadónál megje­lent könyvből közöljük a részletet. A Szovjetunió elleni hadjárat első magyar hő­si halottai a légierő sorai­ból kerültek ki. A Husztra kitelepült 1. repülődandár parancsnoksága már 1941. június 27-én távol- és kö­zelfelderítő gépeket, majd röviddel rá bombázógépe- ket küldött a kárpátokon- túli galíciai területre. A cél az ottani szovjet kato­nai erők kipuhatolása, il­letve a stratégiai célpontok elleni támadás volt. A ma­gyar repülők számára nem annyira a szovjet légelhárí­tás, mint inkább maga a légi út rejtett veszélyt, mi­vel bevetésük során az oda- és visszaúton át kel- . tett repülniük a Kárpátok fölött, ahol a nyári időszak ellenére is ködös, esős idő­járás uralkodott. Különö­sen a nyitott pilótaülésű vadászgépeket érintették ezek a körülmények. Június 29-én feladata végrehajtása közben Zelo- na térségben így veszett el egy Sólyom közelfelderítő bombázógép. Pilótái, Bá­nyai László főhadnagy és Sallay István zászlós soha nem kerültek elő. Ök a ke­leti front magyar harcai­nak első hősi halottai. Június 30-án Szombathe­lyi Ferenc altábornagy a szűkebb törzsével Husztra érkezett. Ott alakult meg hivatalosan a Kárpát-cso­port; ehhez tartozott, az Uzsoki- és a Vereckei-há- gó körzetében aktív tevé­kenységet kifejtő 8. határ- vadászdandár és a Tatár­hágó térségében felvonult I. hegyidandár csapatain kívül a gyorshadtest há­rom dandára is. A gyors­hadtest Dálnoki Miklós Béla tábornok parancsnok­sága alatt a következő se­regtestekből tevődött össze: az 1. lovasdandár Vatiay Antal tábornok parancs­noksága alatt; az 1. gépko­csizó dandár Major Jenő tábornok parancsnoksága alatt; a 2. gépkocsizó dan­dár Vörös János tábornok parancsnoksága alatt. Ezenkívül hozzá tartoztak a hadtestközvetlen alakula­tok, például a híradó-, a kerékpáros zászlóaljak, a légvédelmi tüzérosztályok stb. A Kárpát-csoport nem a németeknek, hanem a hon­védvezérkar főnökének volt alárendelve. így Werth Henriktől kapta meg a tá­madási parancsot is, amelynek értelmében jú­lius 1-jén reggel 7 órakor a főerők Kőrösmezőről a Tatár-hágón át megkezdték a Galícia elleni támadásu­kat. Különböző járőrcsa­tározások után Viszkov térségében a szovjet ha­tárvédetem június 30-án megállította egy magyar zászlóalj támadását. Hi­mer vezérőrnagy naplója szerint itt a magyarok rö­vid órákon belül húsz em­bert vesztettek. A Kárpát-csoport had­műveletei július 1-jétől jú­lius 7-ig tartottak.' Ezalatt a magyar főerők a Tatár­hágón átvonulva s Kolomi- ját elfoglalva a Dnyeszte- rig törtek előre. A folyót a 2. gépkocsizó dandár július 5-én Zalescsiki helységnél érte el. Tőlük északra Ra- kovszky tábornok csoport­ja, a megerősített 8. ha- tárvadászdandár a Verec- kei- és a Toronyai-hágót maga mögött hagyva, a gyorshadtest egy dandáré­nak támogatásával Szta- nyiszlav városkát elfoglal­va, július 6-án szintén el­érte a Dnyesztert. A Kár­pát-csoporttól északra a német 17. hadsereg tevé­kenykedett, a magyaroktól délre pedig a német 11. hadsereg a román csapa­tokkal együtt nyomult ke­letnek. A honvédség galíciai hadműveletei ugyan olyan térségben folytak. ahon­nan a szovjet hadvezető­ség az erők kímélése cél­jából kivonta csapatait, egyes helységeknél és fo­lyami átkelőhelyeknél vesz­teségekkel járó utóvédhar­cokra került sor. Gondot okozott a Kárpát-csoport parancsnokságának a szov­jetek által felrobbantott hi­dak és vasúti alagutak gyors helyreállításának a feladata is, főleg a Kárpá­tok keleti lejtőinél, Gyel- jatyin-Kolomija térségé­ben. Hiányuk az utánpót­lást is veszélyeztette. Pél­dául az élen haladó 2. gép­kocsizó dandár részére a lőszert repülőgépeken kel­lett előreszállítani. Ami a galíciai polgári lakosság magatartását illeti, ez a bevonuló honvédekkel szemben nem volt ellensé­gesnek mondható. Galícia 1918-ig az Osztrák—Magyar Monarchia része volt. Az idősebb korosztály, de a középkorúak sem láttak ellenséget a magyar kato­nákban, akik — kevés ki­vételtől eltekintve — hazá­jukon kívül is fegyelmezet­ten és tisztességgel visel­kedtek. Az aránylag gyors galí­ciai térnyerés sem rejthette el a Kárpát-csoport szer­vezési és haditechnikai hiányosságait. A seregtes­tek gyenge gépesítésén nem sokat segített, hogy a hiányzó katonai gépkocsik pótlására nagyszámú pol­gári gépkocsit is bevonul­tattak. Ezeknek nagy része a felázott és amúgy is rossz galíciai utakon hamar fel­mondta a szolgálatot. Meg­javítani azokat nem na- gyon lehetett: nemcsak a javítóműhelyek hiányozr tak, hanem a megfelelő al­katrészek is. Ehhez járult még az is, hogy a Kárpát­csoport tulajdonképpen ad hoc összeállított kisebb hadsereg volt, jórészt a modern hadviselésben ke­vésbé használható fegyver­nemekkel. A gyorshadlest is csak a nevében volt gyors. Száz­hatvan páncélosának majd a fele elavult olasz Ansal- do kisharckocsi (CV—35 Ansaldo) volt. Ezek az oroszországi utakon pár hét alatt a szó szoros értelmé­ben maguktól is tönkre­mentek. Pedig Werth kü­lön is figyelmeztette Mik­lós Béla tábornokot, hogy nagyon vigyázzon a páncé­losaira, mert nem fogják pótolni azokat. Méregtárnák?

Next

/
Thumbnails
Contents