Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-20 / 145. szám

Városi bazársor CEGLÉDI Kz/ctrian XXXVI. ÉVFOLYAM, 145. SZÁM 1992. JÚNIUS 20., KIÉHEZETTEK A SZERETETRB Itt nem a pénznek van ösztönző ereje Tizenhárom üzlet, egy raktár és egy különálló, nagyobb pavilon alkotja a Rákó­czi úton Cegléden az úgynevezett városi bazársort. A legkisebbek 12, a legnagyob­bak 40 négyzetméteresek. A beruházást az önkormányzat kezdte; tulajdonosaik versenytárgyaláson nyertek vételi jogot (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Bőséges eső áztatta a határt Kapok múltán eshetne ismét Végre megjött. Májusi csalódások után a gazda­ember, a kertjét szerető bőséges esőnek örülhetett. A májusi aranyat nevelő eső nagyon sokat késett, a száraz, .olykor orkánsze­rű szél korábban még a maradék nedvességet is ki­szippantotta a földekből. A poros magágyban hiába pihentek a magvak, még a harmatok sem adtak annyi ösztönzést, hogy a magbur­kuk megrepedjen. A kései borsóvetés meg nem jó, mert a hosszúnap­palos megvilágítás miatt a szár megvénül, elégtelen a virágzás, a kötődött sze­mek hamar elöregednek, s a nagy melegben a liszt­harmat és más kórokozók is előbb jelentkezhetnek. ★ Ígéretes felhők június 3-án érkeztek a környék fölé, még csak 4,4 mm ál­dás hullott az égből, két nap alatt további 1,2 liter­nyi minden négyzetméter­re. A Perzsa-Öböl felől ér­kező légtömegek Medárd napján ismét jó esőt hoz­tak, épp június 8-án a 10,6 mm mennyiség igen jelen­tősnek volt mondható. Há­rom nap múltán ismét jól jött. a 9,8 mm csapadék, ami június 13—14-én kisebb esőkkel folytatódott. Az el­múlt hónapok évszázados rekordot döngető szárazsá­ga után a június 15-1 26 liter/négyzetméternyi víz­tömeg már-már trópusi esőzésnek minősült. Részeg, de még inkább másnapos részeg szomjával nyelte a ceglédi föld a vi­zet, sajnos, ennyi megpró­báltatás és meleg után nem a kultúrnövények, hanem a melegkedv,elő gyommag­vak és magoncok ébredtek álmukból. Ilyenkor főleg a kütöttebb talajokon jelent­het gondot a gyomtalanító talajművelés, mert a gépek (is) tömörítik a legérzéke­nyebb talajrétegeket. De a kapások nagy ré­szének még akkor is na­gyon jól jött a 67 milli­méteres csapadékmennyi­ség, ha az elkövetkező na­pokban a kórokozók- és kártevők fokozott támadá­sával számolhatnak a gaz­dák a mezőn, a szőlőkben és a gyümölcsösökben. Na­gyon hasznos lenne, ha végre a parlagföldek ará­nya és a rosszul kezelt földek felülete csökkenne. Nem tesz jó hatást az ide­genre, nem lehet arra gon­dolni, hogy a hanyag mun­kálkodás csak a földműve­lésre lenne jellemző. Erőt. akaratot és egész­séget próbáló napok és he­tek várnak a földművesek­re, az erdészekre és a ker­tészekre. Remélhetőleg az eredmények nemcsak szebb és tetszetősebb környezet­ben, hanem jobb egyéni gazdasági boldogulásban is mérhetők lesznek. Az eső, mert hát innen futottak a sorok más irány­ba, még mindig kell, amely valójában „jóindulat” a ta­laj számára. A kisült gye­pek, az elhagyott madárto­jásos fészkek, az elhullott kisnyulak és a már rnumi- fikálódott fácáncsirkék nemcsak a vadak „lelket- lenségének”, hanem a nagy szárazságnak és a vízhiány­nak a következményei. A gyomnak minősíthető dudvák, ocsmány szemét­kupacok, a mezőn, viszont nem éppen természetes­természeti örömforrásnak számítanak, inkább nőve-, lik a rossz közérzetünket. S. D. A ceglédi református egészsegotthonnak ötven lakója van. Szorongva lép be ide az ember. Az értel­mi, testi fogyatékosok lát­tán bizony nem szebbnél szebb gondolatok jutnak az eszembe. Miérttel fakad föl bennem számtalan kér­dés. Németh Éva vezetőnő egy igét idéz János evan­géliumának kilencedik ré­széből : „És amint eltávozék, láta egy embert, aki születésé­től fogva vak Yala. És kér­dezők őt a tanítványai, mondván; Mester, ki vét­kezett, ez-é vagy ennek szülei, hog;*- vakon szüle­tett? Felele Jézus: Sem ez' nem - vétkezett, sem ennek szülei: hanem hogy nyil­vánvalókká legyenek ben­ne az Isten dolgai.” Jézus a vakon szülöttet meggyógyította. „Semmi sem lehetetlen annak, aki hisz.” — Honnan kerülnek ide ezek a nehézsorsú gyere­kek? — kérdezem Németh Évától. — Harminc éve működik az intézmény. Régebben árvákat, illetve állami gon­dozottakat hoztak hozzánk, a hetvenes évektől egész­ségügyi gyermekotthon­ként létezünk. Az Egész­ségügyi Minisztérium és a Református Zsinat támo­gat bennünket anyagilag. — Milyen anyagi áldo­zatokkal jár egy ilyen in­tézmény fenntartása? — Áz elmúlt három esz­tendőben húszmillió forin­tot költöttek ránk. A Nép­jóléti Minisztérium finan­szírozta a közelmúltban az építkezést. Az új épületben is lambériáztunk, festet­tünk, parkosítottuk az ud­vart. Most egy medencével lepjük meg a gyerekeket, nyáron mindenkinek kelle­mes egy kicsit lubickolni. A strandra pedig nem vi­hetnénk ki őket. — Hány emberről gon­doskodnak? — Annak idején har­minc hely volt, tavaly ok­tóber óta újabb harminc ággyal bővült az intéz­mény. Folyamatosan töltő­dünk. — Ügy tűnik, hogy szin­te mindenki mellé külön gondozó kellene ... — Huszonhárom munka­társam van, tizenheten közvetlenül a gyerekek között mozognak. Gondo­zónők, gyógytornászok, gyógypedagógusok segíte­nek. Vannak nagyon súlyos esetek, de némelyek vi­szont írni-olvasni is tud­nak. Énekeket tanulnak, különböző foglalkozásokon vesznek részt. Aki ide be­kerül, az ezelőtt már min­den más megoldást meg­járt. Van egy nyolceszten­dős kislányunk: Anna. Öt éven keresztül rengeteget próbáltak tenni érte a szü­lők. Külföldre is elvitték gyógy kezeltetni, hosszú hó­napokra. Az édesanyja szinte minden alkalommal zokog, ha látogatni jön. — Van-e olyan, akit nem látogatnak? — Sajnos igen. Pedig ezek az emberkék érzelmi­leg fogékonyak, kiéhezet­tek a szeretetve. Egymást testvérként fogadják. Meg­szelídítő szerepe és közös­ségformáló ereje van en­nek a szeretetnek. — A munkatársai mi- lyen hittel dolgoznak? — Arra tekintek, hogy lehajolnak-e a gyerekek­hez. Irgalmas szívűnek kell lennie, aki nálunk vállal munkát. Itt nem a pénz­nek van ösztönző ereje. "A1 rábízottakkal való bánás­módban mutatkozik meg, hogy valaki keresztyén-e. Azt nem szoktam megkér­dezni, hogy az illető mi­lyen vallású. A hit csele­kedetekben nyilvánuljon meg! Aki nem tud ebbe a kö­zegbe beilleszkedni, az úgyis elmegy. A munkánk­kal tegyünk biztonysagot a hitünk mellett! Ti bay Ágnes ik megismert, megszereti! A Szegedi Tejipari Vállalat kiváló termékei, nagy választékban, csak a Dél-Pest Megyei ÁFÉSZ boltjaiban. A Szabadság . filmszín­házban június 20-án, 21-én, szombaton, vasárnap,- dél­után 6 órakor: Örült sza fari (botswanai vígjáték). Este 8 órakor.: Oscar (ame­rikai vígjáték). Az autósmoziban június 20-án, 21-én, szombaton vasárnap. Örült szafari (botswanai vígjáték). Az előadások este fél 10 óra­kor kezdődnek. CEGLfiDl hírlap Cegléd, Kossuth- tér 1. • A szerkesztőség veietője: Fehér Ferenc, © Munkatárs: Tibay Agnes. © Posta­cím: Cegléd, Pf. 19. 2701. Te­lefax és telefon: (53) 11-400. ® Telex: 22-6353. © Hirde­tésfelvétel: Hírlapkiadó Vál­lalat Közönségszolgálata. Cegléd. Teleki u. 30.: kedd, csütörtök, péntek 9-tSl 12-ig. szerda 10—17 óráig. Tele­fon: (53) 10-763. Tűzifa — télire ^ (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Győzelemmel felérő vereség Az idő nekik dolgozik FutbaUpályán — ha a szülők is ■ kimennek a meccsre — gyakran halla­ná a bírálatot. Nevezete­sen; fiam, ezt én is berúg­tam volna... Vajon mind­ez fedi-e a valóságot? Erre voltam kíváncsi, mi­vel meghívást kaptam a Kossuth-Honvéd serdülő- csapata által rendezett szülő—diák mérkőzésre. A fiatalok mellett a lel­kesedés és a jobb erőnlét szólt, az idősebbek pedig a rutinjukban bízhattak. Mi­vel nagypályás küzdelem­ről van szó, ezeket a fogal­makat át lehet értékelni. Zátonyi László, az egy­kori kiváló futballista, ket­tős szerepet játszott ezen a délutánon. Egy személyben volt a serdülőcsapat edző­je, és a szülők csapatának oszlopos tagja. Nem ke­rülhetett ki vesztésen az összecsapásból. Az esélyekről megkér­deztem mindkét csapat ka­pitányát, és nyilatkoztak, hogy biztosak a győzelem­ben. Dicső optimizmus. Önbizalomban tehát nem volt hiány. Elkezdődött a mérkőzés, és az összeállításnak kö­szönhetőén, néhányaíi úgy érezhették, hogy családi körben vannak. Gyakran találkoztak ugyanis apák és fiúk a pályán. Biztos, hogy otthon a papák győz­tek, a mérkőzésen viszont a fiúk kezdtek jobban, és kétgólos vezetésre tettek szert. .Ezzel, végződött a félidő is. A szünetben min­denki fogadkozott. A ser­dülők abban bíztak, hogy növelik az előnyüket, az ellenfél pedig ennek csök­kentéséért szállt had'bá. Kivételesen a tudósító is lehet elfogult. Én az idő­sebbeknek drukkoltam. Ta:- lán azért, mert egy táma­dás iszonyú energiát emészt fel nagypályán ... A szülők úgy kezdték g második félidőt, hogy. ki­hagytak négy helyzetet. Ha ezekből egy bemegy, min­den másképp alakult vol­na. így azonban a jövő re­ménységei rúgtak még há­rom gólt. Az MTK-ba iga';- zoló Horváth például ne­hezen tudna elszámolni az’7 zal a góllal, amit saját apukájának lőtt a léc alá. Biztos, hogy este más les? a felállás. Mindez persze csak tréfa. Az viszont nenf, hogy a szülők góljának szerzője — Csurgai — In- diántáneot járva tudatta a világgal, hogy nemcsak a fiataloké a világ. A végén nézzük a szá­raz tényeket: Serdülők— Szülők 5-1 (2-0). Góllövők: Sárkány (2). Süveges, Czir- ják, Horváth, ill. Csurgai. A vesztes véleménye sze­rint. az idő nekik dolgo­zik Kóbor Ervin

Next

/
Thumbnails
Contents