Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-18 / 143. szám
Fények és újságpapír A szakrális tér adottságait és az altemplom sötétségét kihasználó különleges tárlattal nyitotta meg kapuit vasárnap a felújított Kiscelli Múzeum altemploma Ha nnelore Landrock-Schumann, Hans- Dirk Hotzel és Sass Valéria Terepszemle címmel nyit kiállítást. A tárlat anyaga maga a helyszín, az altemplom, továbbá sárga,, kék fényeffektusok és újságpapír. A teret optikusán lerövidítik a sárga fények, melyek vezetik a látogatót, és egyben kihangsúlyozzák az épület felületének szerkezetét is. A szakrális tér végén újságokból: emelt szoborszert! fal zárja le a teret, májú a kék fények segítségével juthat vissza a látogató a kiindulási ponthoz. Az altemplom falainak hajóinak megvilágításával, illetve háttérbe szorításával, „fel- öltöztetésével” kívánnak a művészek hatást gyakorolni a látogatóra. A Terepszemle című kiállítás július 2fiáig nézhető meg a Kiscelli Múzeumban. A „TÁMASZ” Alapítvány kuratóriuma pályázatot hirdet olyan nagykorúvá vált fiatalok támogatására, akik korábban állami gondozásban részesültek, és a közép-, vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatára (elő) tel vételt nyertek, eredményes tanulmányokat . folytatnak, vagy munkanélküliség veszélye miatt átképzésben vesznek részt, illetőleg idegen nyelv tánulására vállalkoznak. Azok a 18:—30 év közötti fiatalok pályázhatnak, akik nagykorúságuk elérésekor az ország valamely gyermek- és ifjúságvédelmi intézete kötelékébe tartoztak. A pályázat célja: kiegészítő ösztöndíjjal segíteni a választott vagy megkezdett közép-, illetve felsőfokú tanulmányok folytatását, befejezését, kiegészítő támogatást biztosítani az átképzés idejére, illetőleg a nyelvtanfolyam költségéhez. Megszűnt egy alapítvány Érdemes meríteni a tiszta forrásból Népzenei találkozónak adott otthont nemrégiben a dunavarsányi Petőfi Művelődési Ház. A helybéli gyermek-cite razenekar és népdalkor mellett fellépett az iváncsai, nyársapáti, bes- nyői, ácsai népdalkor, a ráckeresztúri pávakör. Bugyi község citerazenekara, a fóti asszonykórus és a tárnoki citeraegyüttes. Ami a bemutatkozáson túl érdekessé, különlegessé tette ezt az eseményt, az a „Csak tiszta forrásból” alapítvány megszűnésének bejelentése volt. Ez három esztendeje, a dunavarsányi népdalkor kezdeményezésére jött létre, a településen elsőként. Az alapítók úgy vélték, a kultúra közönségteremtő erejével összegyűjtött pénzzel hozzájárulhatnak az egészséges ivóvíz- hálózat megteremtéséhez. A népdalkor akkor valamit elkezdett. Programokat szervezett — bibliai színdarabot rendeztek, terménybemutatót, zenei és irodalmi díjat nyert iskolások bemutatkozását, hangversenyt s természetesen népzenei találkozót. Azután sok minden történt. A víztársulat megalakulásával, a helybéli, immár demokratikus intézményrendszer kialakulásával az alapítvány küldetése befejeződött. Az összeget — ötvenötezer forintot — a kuratórium harminc dunavarsányi és hat délegyházi rászoruló egyszeri vízmű-hozzájárulásának fedezésére szánta. Időközben ugyanis Délegyháza és Majosháza kapcsolódott kulturális rendezvények szervezésével az alapítványhoz. Az utóbbi kivált, s a két település lakói folytatták. Ez év tavaszáig. Az amatőr mozgalom persze tovább él... Sőt egyre nagyobb iránta az igény. A befolyt adományokból a gyerekeknek szeretnének citerát és más hangszereket venni, azért, hogy minél többen ismerkedhessenek meg a népzenével. A vendégszereplő együttesek fellépti díjat nem kértek, csak a műsort hozták. S a hitet, hogy érdemes meríteni a „tiszta forrásból” ... — jisz — Alunkásmúvelódési pályázat Lakitelek Alapítvány A Lakitelek Alapítvány pályázatot hirdet munkásközösségek, munkásművelődési klubok, olvasókörök, társaságok, egyesületek részére. A pályázaton részt vehetnek mindazok a gyárakban, üzemekben létesített, vagy azokhoz kötődő Irodalmi, művészeti és önművelődő társaságok, kórusok, színjátszók, tánccsoportok, sportegyesülctck, amelyek fontosnak tartják, hogy az ipari munkásság a kultúra területén is jelentős tevékenységet fejtsen ki. A pályázathoz adatlapot 1992. augusztus 1. és szeptember 15. között lehet igényelni a Lakitelek Alapítvány postacímén. Az adatlapon a pályázó közösség 1993. évi programját keli beküldeni. Határidő: 1993. november 1. Eredményhirdetés: 1993. január 30-ig. A borítékra írják rá: Munkásművelődési pályázat. Postacímünk: Lakitelek Alapítvány 1399 Budapest, Pf. 701-380. A legjobb pályázatokat öt-ötvenezer forint közötti egyszeri összeggel támogatja a Lakitelek Alapítvány. A támogatásra fordítható keretösszeg 10 millió forint. Az ösztöndíj, illetve a támogatás összege az iskolatípustól, az átképzés formájától, a tanulmányi eredménytől és a rászorultság mértékétől függ. Sikeres .nyelvvizsga esetén az alapítvány a tanfolyam teljes költségét fedezi. A pályázatnak tartalmaznia kell: a pályázó szemé-' lyi adatait; életrajzát — megjelölve azt, hogy jelenleg milyen támogatásban részesül;. levelezési címét; az oktatási intézmény pontos megnevezését és címét; a választott szakma, kai", évfolyam megjelölését; igazolást a pályázó fölvételéről' vagy tanulmányi eredményéről; az átképzésben való részvétel indoklásának igazolását (átképzésre pályázhatnak, akik megfelelnek az iskolarendszeren kívüli szakmai oktatásról szóló 7/1988. Mt. sz. rendelet 17. paragrafusában foglalt feltételeknek); a nyelvtanfolyamra való jelentkezés, illetőleg a tandíj befizetéséről szóló igazolást. A pályázatot az alapít- - vány címére (TÁMASZ Alapítvány kuratóriuma, 1840 Budapest, Városház u. 9—11.) kell eljuttatni. Beérkezési határidő: 1992. szeptember 15. Az elbírálásról az alapítvány kuratóriuma 1991. október 30-ig dönt, s erről a pályázókat értesíti. LISZT FERENC A JANDÉKA Beethoven zongorája Van a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében egy különleges zongora. Ezt a hangszert a híres londoni zongoragyáros, Thomas Broadwood készítette 1817- ben. (A gyár máig megőrizte rangját a világban.) Bizonyára ezért is vállalta magára a londoni cég a nevezetes zongora restaurálását. és biztosított szállításához egy speciális ládát. SZOROSON ÁT De miért kell szállítani ezt a zongorát?- És vajon hová? Mert ahhoz nem fér kétség, a magyar múzeum műtárgya restaurálásra szorul. Nos, a százötven évig néma hangszer Becs—Bonn —Bath (Anglia)—London útvonalon hangversenykör- útra indult, és kiállításon is bemutatták a londoni Taté GalJerybén, A kőrútról szóló film és hanglemez- felvételhez az út költségeihez és a szervezéshez a Thorn EMI cég járult hozzá jelentősen. A körút végén, június 18-tól újra a Nemzeti Múzeumban látható Beethoven zongorája. Merthogy épper. ettől a tulajdonlástól világhírű ez a hangszer. A fent említett gyáros, miután megismerkedett a zeneszerzővel, megajándékozta egy zongorával. Másfél évig. tartott, mire a londoni kikötőből egy óceánjáró hajón a Gibraltári-szoroson át, Szicílián keresztül H ÉTI FI LMJEGYZET Az Oroszország Ház Így, nagybetűvel, merthogy ez egy londoni épület, és (mellesleg) az angol kémszervezet, az Intelligence Service egyik központja is. A hazai filmpia- kátok is így hirdetik a filmet; The Russia House. Es bizonyára sokan olvasták John Le Carré regényét, amelyből a film készült; az is ezt a címet viseli. Ennyi bevezető kell a filmhez és címéhez. Ugyanis a ház neve ezúttal jelképes is, és különben nem értenénk, miről van szó. Amiről szó van, az különben elég bonyolult történet. A lényeg: egy whisky- és nőbarát angol kiadó, aki ro- konszenvvel viseltetik az akkor még Szovjetunióban történő események iránt (a peresztrojka kezdeti időszakában vagyunk), nagyon fontos kéziratot kap egy szovjet tudóstól, aki —■ ahogy, mi mondanánk — ellenzéki elveket vall. Az esetre felfigyel az angol és az amerikai titkosszolgálat is (aminthogy tud róla természetesen a KGB is). Beszervezik a kiadót, Barley Blairt (Sean Connery játssza), aki amolyan botcsinálta kémként veszedelmes és mulatságos élményekben részesül. A kapcsolatot tartó szép Kátyúval (Michelle Pfeiffer) is összemelegednek, s miközben zajlik a nagy játszma a katonai titkokat rejtő kéziratok körül, zajlik egy szerelmi románc is Kátya és Barley között. A vége: happy end, mi más lehetne. Senkit nem akarok elriasztani a filmtől, de meg kell mondanom: ahogyan már a regeny is hosszadalmas, túlírt, túlbonyolított volt, úgy a film is kissé kusza (különösen az indító jeleneteit zavarosak), hosszadalmas, és fölöslegesen bonyolódik mindenféle lélektani problémákba. Ráadásul sok esetben — különösen, amikor a nagy orosz lélek rejtelmeiről van szó — olyan érzése támad az embernek: hát igen, ahogy Mnricka/Le Carré elképzeli. De még ezek a kisebb bajok. A nagyobb — a fő — baj az. hogy ez alól a történet alól, hogy a film dialógusainak stíl usában szóljunk. a történelem (vagy egyszerűbben: az események) kihúzták a sámlit. Amiről itt szó van, az a bizonyos állam, mármint a Szovjetunió nem létezik. Utódállamok sora van helyette, s bár senki nem lehet biztos benne, hogy ezekben nem folyik kémtevékenység, vagy hogy ezek nem folytatnak más országokban kémtevékenységet, abban biztosak lehetünk, hogy a felállás már egyáltalán nem az, s nem olyan, mint az Oroszország Ház lapjain vagy képsorain. Ez tehát egv befejezett múlt időben álló film. Lehetne érdekessége a dokumentumérteke, hogy ti. egy időszak hű és pontos képét adja. De dokumentumnak túl fiktív. És pontatlan, a helyzetet kevéssé ismerő, felületes is. Ami mégis érdekes, az a helyszínek hihetősége. Egy nagy ivászattal egybekötött dumaparti egy Moszkva környéki dácsában, egy moszkvai lakásbelső, a moszkvai, leningrádi utcaképek, a vonatablakból látható orosz táj — ezek megragadnak valamit a hely szelleméből, a. légkörből. De hát. ez kevés ahhoz, hogy a film valóban hihető legyen. Takács István A nevezetes zongora Triesztbe szállították. Innen lovas szekérre rakták, és így utazott a drága hangszer a Becs melletti Möd- lingbe, Beethoven akkori tartózkodási helyére. Ahol a sok sérülést Nanette Streicher, a jeles bécsi zongorakészítő javította ki. Beethoven nem bánt kesztyűs kézzel hangszerével. És megsínylette a zongora a zeneszerző gyakori utazásait is. Mert természetesen mindenüvé magával vitte. Ezen a zongorán szívesen és sokat komponált, egyebek közt a Hammerklavier szonátát is. Az idős mester már alig hallott, amikor még mindig használta kedvelt Broadwood- zongoráját. ANGOL TÉMA A bécsi publikum Ignaz Moschales zongoravirtuóz koncertjén ismerhette meg a csodált angol zongora hangjait, még 1823-ban. Most pedig az ugyancsak virtuóz, a szingapúri születésű Melvyn Tán, játszotta Beethoven „angol témájú” darabjait (a G-dúr zongoraversenyt), és a hosz- szú évekig Angliában élő Beethoven kortársainak zenéjét. ISMÉT ITTHON De hogy visszatérjünk a hangszer történetére, a zeneszerző halála után elárverezték, Anton Spina kottakiadó és kereskedő vette meg. Ö volt az a mecénás, aki Liszt Ferencnek ajándékozta Beethoven más relikviáival együtt a zongorát is. Liszt Ferenc wei- mári lakosztályában, a könyvtárszobájában őrizte a nevezetes zongorát. 1874- ben magyar nyelven levelet írt Pulszky Ferencnek, a Nemzeti Múzeum akkori főigazgatójának, amelyben különféle emléktárgyaival együtt a Beethoven-zongo- rát is felajánlotta a múzeumnak. 1887-ben e tárgyakat kiállításon mutatta be a múzeum. Most, az újabb világjárás után ismét látható a Beethoven- zongora a Magyar Nemzeti Múzeum állandó történeti kiállításán. (kádár) Egyhangú döntéssel Kurtág György elismerése A kiváló magyar zeneszerzőnek, Kurtág Györgynek ítélték oda az idén a rangos nemzetközi zenei díjat, a monacói Prince Pierre Alapítvány 50 ezer frankos díját. Az 1960-ban alapított díj minden alkalommal az előző évben született,. a nemzetközi zsűri által legjobbnak ítélt kortárs zenei alkotást jutalmazza Kurtág „Grabstein für Stephan (István sírkövére)” című művéért kapta meg azt. A zsűri közleménye külön is kiemelte: a díj fennállásának több mint három évtizede óta ez volt az első alkalom, hogy teljesen egyhangú döntés született. A 66 éves magyar zeneszerző igen népszerű Franciaországban, művei rendszeresen szerepelnek az együttesek és az előadó- művészek műsorán. Az 1989-es „Párizsi ősz” fesztivál műsorában, amelyet a magyar zenének szenteltek, ■több koncertet is rendeztek alkotásaiból, s azóta is szerepelt már a francia fővárosban, egyebek között a párizsi Magyar Intézetben. Kurtág György az ötvenes években a francia fővárosban Darius Milhaud és Oliv’ier Mlessiaen zenei tanfolyamán vett részt, kapcsolatai a francia zenei élettel rendkívül kiterjedtek, s jelenleg is készülnek művei bemutatására. Tanulmányi támogatás volt állami gondozottaknak
