Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-02 / 129. szám

SS TVR-TUKOR Didaktikus közhelyek Különösebb közvélemény­kutatás sem szükségeltetik hozzá, hogy a Közjáték cí­mű televíziós találmányról megállapítsuk: tévedés. Té­vedés azt hinni, hogy bár­kit is érdekelne. Kiváltkép­pen oly jól elhelyezett idő­pontokban. Lapunk hasábjain már kifejtettük, hogy a testvér­múzsák e furcsa találkozása a televíziósok jóvoltából miért sikeredett félre. Né­hány hete éppen arról szól­tunk, hogy a véletlensze­rűen összeválogatott művek — legyenek önmagukban bármilyen értékesek — e furcsa turmixolás következ­tében miként oltják ki egy­más hatását. Nos, ezen a héten újított a Közjáték stábja. Nemes művészi alapanyag helyett a mai valósághoz fordultak. Ná­polyi kisiskolások dolgoza­tait sajátos képi megjelení­téssel dolgozták fel: Szá­momra talány: miért kell 'éppen a nápolyi iskolások­hoz fordulni? Egyáltalán, a gyermeknap előtti héten például miért éppen a ká­bítószer elleni küzdelem a nagy téma? Tény és való, hogy a ve­szély napjankban elérte ha­zánkat is. S leginkább a védteleneket, a kicsinyeket kell óvnunk. Ám bizonyos vagyok benne, hogy nem a Közjáték oldja meg e fel­adatot. Ilyen didaktikus mó­don még soha semmit sem lehetett elriasztani. Az igaz, hogy a röpke öt percbe si­került sok mindent bele­tuszkolni: borzalmas szöve­geket hallhatunk az ártatlá- nok szájából. Csakhogy jó ízlésünk tiltakozik a téma megközelítése ellen. A pri­mitív fogalmazványok nem megfelelő képi környezetben a várt hatás ellentettjébe csapnak át. Volt szerencsénk? Nyu­godtan mondhatjuk, hogy Mifcó István a színészmes­terség tárházának sokszínű­ségét bírja. Ügy tűnik, szí- nidi'rektornak sem utolsó. Éppen ezért érthetetlen szombat esti műsorának hullámzó színvonala. Csak­nem egyórás felszabadult szórakozást ígért a „Van szerencsém!..Talán nem is Mikón múlott, hogy még­sem teltek a percek gond­talanul a néző számára. Ö ugyanis valóban önmagát adta. Csak éppen amit stábjával együtt nyújtott, enyhén szólva unalmas volt. Igénytelen irodalmi anyag­gal töltötték meg a ren­delkezésre álló időt. önma­gára sokat adó művésznek tudnia kellett volna: a sze­rencséjét csakis nemes szö­veggel alapozhatta volna meg. Ne csak a múltat Érdekességek, a finom leleplezések tárházaként in­dult néhány esztendeje a Gondolat—jel, A felelős szerkesztő. Bölcs István íz­Diplomci, képzés távtanulással Ahogy tetszik Távtanulás. Egyes orszá­gokban — főleg a tőlünk nyugatra esőkben — jól is­mert fogalom és módszer. Németországban, Észak- Rajna-Vesztfáliában 1975 óta működik a Hageni Távegyetem. Erre most ma­gyar érdeklődők is jelent­kezhetnek, akik jogosultak lennének főiskolai, egyete­mi tanulmányokra, de vala­milyen okból nem tudnak, vagy akarnak hazad intéz­ményben tanulni. A Hageni Távegyetem, a Budapesti Műszaki Egye­tem, az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem, a Buda­pesti Közgazdaságtudomá- iryi Egyetem és a Nemzeti Szakképzési Intézet együtt­működési szerződést kötött a Budapesti Távtanulási Központ létrehozására, amely a távegyetemi hall­gatók szakmai konzultá­cióit szervezi az előkészítő és felkészítő szemináriu­mok mellett. Nemzetközi tapasztalat bizonyítja ugyanis, hogy a távtanulás csak akkor lehet sikeres és eredményes, ha nem elszigetelt, magányos tanulást jelent, hanem a felkészülés szerves része a tanulmányi központ által szervezett konzultációs és tnentori segítőrendszer. A Hageni Távegyetem kö zgazd asá g - tud om á nyak­ból, neveléstudományokból, szociológiából, politológiá­ból, matematikából, infor­matikából és elektroniká­ból kínál teljes idős tanul­mányokat, amellett dip­lomát. Két mellékszak választása kötelező, kivétel a matematika és az infor­matika, amelyek esetében csak egyetlen melléktárgy tanulása az előírt. Tanfolyamokra is jelent­kezhetnek az érdeklődők, a többi között filozófiára, jogra, pszichoterápiára, szo­ciológiára. Kiegészítő kép­zés elektronikából, jogból, közgazdaságból és sport­ökonómiából vehető igény­be. Űj terület a kultúrme- nedzseri továbbképzés, amelynek keretében művé­szet, színház, zene, hétköz­napi kultúra és kulturális management képezi az ok­tatás anyagát. A leendő magyar hallga­tókat — s talán a megyeie­ket is — leginkább a tanu­lás költségei érdekelhetik. Szemeszterenként, az átlag­kiadás teljes idős hallgatók esetén megközelítően há­romszáz márka, részidős hallgatóknál száznyolcvan, vendéghallgatók esetén ki- lencven-százötven márka körüli összeget jelenthet. Pótlólagosan keletkezhet­nek kiadások akkor, ha dip­lomavizsgánál Hagenbe utazik a hallgató. Kiirat­kozni bármikor lehet a ta­nulmányi központban kap­ható űrlap útján. A távegyetem a tanul­mány intenzitásának eldön­tését a hallgatókra bízza. Minthogy túlnyomó több­ségük munkaviszonyban áll, létrehozták a részidős hallgatók státusát. Ez hat- nyolc évet is jelenthet. Akik valamilyen okból kénytele­nek megszakítani tanulmá­nyaikat, a későbbiekben folytathatják. A távtanulás Hagenben elsősorban az írásos anya­gon alapszik, amit általá­ban tizennégy napos ütem­ben küldenek el a hallga­tóknak. Az alaptanulmányban az egyes kurzusokat írásbeli vizsgával zárják le. Ezeket Budapesten, a Goethe In­tézetben lehet megírni. A második tanulmányi sza­kasz vizsgái és a diploma­vizsga szóbeli. A Hageni Távegyetem teljes jogú hallgatója lehet az, aki vagy diplomával rendelkezik, vagy nemzet­közi érettségi vizsgát tett, avagy két esztendőt befeje­zett magyar felsőoktatási intézményben, szeptember­től mindenki, aki hazánk­ban egyetemi és főiskolai tanulmányokra jogosult. A németnyelv-tudás igazolá­sára elegendő, ha valaki há­rom évig tanult középisko­lában németet, vagy a Goethe Intézetben szerzett nyelvvizsgát. A Hageni Távegyetem diplomája a német és a magyar kor­mány által kötött egyez­ményben is szerepel, mint elfogadott egyetemi diplo­ma. Információkért az ér­deklődők a Budapesti Ta­nulmányi Központhoz for­dulhatnak. Címük: 1114 Budapest, Villányi út 11-13. IV. 402. Telefon; 166-75-22. lésében mindig bízhattunk A vasárnapi ebéd előtt ér­demes volt egy órácskát szentelni arra, hogy. meg hallgassuk, miként formáló­dik honunk kulturális élete. Mostanában hétről hétre, hónapról hónapra mintha a múltkutatás történelmi fel­adatára vállalkoznának a szerkesztők, műsorvezetők. A közel- és távolabbi múlt suttogásra ítélt történeteire derül fény ezeken a vasár­nap délelőttökön. Ezen a héten szerencsére szakítottak időt a jelen gondjaira is. Többek között megtudhattuk: miért nem kellett Sevillában Kodály. A Fellegi Ádámmal készült riportból természetesen ki­derült: szó sincs arról, hogy éppen a Makovecz-féle kon­cepcióba ne illene a zene­szerző szellemisége. Fellegi Ádámnak csak az úgyne­vezett titkos válogatás nem tetszik, amelynek alapján eldőlt, kik lépjenek fel a világkiállításon. Milyen kár, hogy a nagy művészek nem adhattak egymásnak talál­kozót a rádió mikrofonja előtt. Csupán az egyik felet hallhattuk. Ha megszólalt volna mondjuk a legilleté­kesebb, Makovecz Imre is, bizonyára árnyaltabban lát­hatnánk a világkiállítási műsor erényeit és buktatóit. Az ilyen félriportok csak a viszályt szíthatják s félre halláshoz vezethetnek. Erdősi Katalin A szentendrei Művészte­lepi Galériában megrende­zett tárlat után — amelyet Páskándi Géza ihletett be­vezetője (is) emlékezetes­sé tett —, a Nagybányán élő és alkotó Tőrös Gábor szobrászművész nemrég a fővárosban is bemutathat­ta plakett- és kisszobor so­rozatait. A Csók István Ga­léria nem először nyújt le­hetőséget erdélyi művészek részére, hogy munkáikkal bizonyíthassanak a lényegé­ben azonos kultúrkörhöz tartozó, de igen eltérő íz­léskülönbségeket hordozó hazai műélvező közönség (és művészkritikus gárda) előtt. Hangsúlyoznunk kell a bizonyílás-t, hiszen már többször is bebizonyosodott, hogy a már nevet és elis­meréseket szerzett kolozs­vári vagy marosvásárhelyi művészt úgy kezelik a buda­pesti lexikonok összeállítói, mintha most lépne po­rondra ... E sorok íróját nem is oly régen arra kérte egy fiatal szerkesztőtársa: mondana valamit neki Kós Károlyról, merthogy maga a név az ő számára „nem mond semmit”. BRONZPALÁSTBAN Tőrös Gábornak nincs szüksége a bizonyításra a szónak a már jelzett ér­telmében. Munkáinak köz­zé-, illetve közszemlére té­tele révén azonban az erdé­lyi szobrászat, a magyar szobrászat erdélyi vonulata bizonyít. Műkritikusok leírták többször is, hogy a festők szentendrei iskolája valójá­ban annak a nagybányai műhelynek a folytatása, amely annak idején — Trianon után — a maga nyelvezetével fogalmazta meg az „erdélyi gondolat”- nak. az irodalomban transz- szilvanizmusnak nevezett eszmekörnek a lényegét. Tőrös Gábor ma is ott, ab­ban a miliőben formázza a maga szobörvilágát. ahon­nan a magyar ábrázolómű­vészet egészét meghatáro­zó iskola elindult: Nagybá­nyán. Amiként a Ferenczy család első tagjainak Mára- maros a megkapó tájat je­lenthette, a zöld megannyi változatával, a barna per­cenként változó árnyalatai­val, úgv egy szobrásznak ez a vidék a színesfém ha­záját is jelenti. Tőrös kedvelt és szinte Echo-színház — ekhós szekéren Talán az irodalomtörté­nészek sem tudják, mióta alussza Csipkerózsika-ál­mát a könyvtár eldugott polcán J. W. Goethe A mundérvásárhelyi búcsú cí­mű, félbemaradt színda­rabja. A Páholy Színházi Alapítvány most lehetősé­get teremtett Papp János színész-menedzsernek, hogy színpadra állíthassa és 28 nap alatt, 25 helyszínen előadhassa a kizárólag erre a produkcióra szerveződött társulat. A naponta más­más helyszínen fellépő Echo-sokat végig kíséri a televízió Antal István szer­kesztő-riporter vezette for­gatócsoportja, amely né­hány perces riportban be­mutatja az előadás új és új helyszínét, s a felvéte­leket mindig az előadás másnapján sugározza a té­vé. A riportokban a da­rabból csak kis részletek lesznek. E közvetítési for­ma alól egy esetben tesz­nek kivételt. Június 19-én Bakonybélben az egész elő­adást rögzítik, s az másnap képernyőre kerül. Az első bemutatót tegnap tartották Esztergomban, az utolsó helyszíne Kőszeg lesz. A te­levíziósok stábját Szabados Tamás operatőr vezényli, a technikai feltételek biztosí­tásában nagy részt vállalt a Magyar Honvédség is. Megyénk lakói ma Vi- segrádon, szerdán Pilis- szentlászlón, csütörtökön Pilisborosjenön, pénteken Szentendrén, szombaton Pilisvörösváron, vasárnap pedig Zsámbélton láthatják a produkciót. n. z. Tőrös Gábor: Próféta egyetlen anyaga a bronz, főleg az utóbbi időszaká­ban. Nagybányai kohómér­nök barátai segítségével saját öntőkemencét épített. Az öntés technikáját oly magaslatokra emelte, hogy — a yiaszvesztéses bronz­öntésre gondolunk — akár újságpapirvékony fa­lú precíziós munkára is vállalkozhat. Kisszobrainak egyike-másika lenge öltö­zékben (áttetsző bronzpa­lástban) látható — például az Ólomcsuhás, vagy a Zsarnok, avagy a Nagy fi­gura palásttal és tövisko- szorúként viselt bohócsap­kával címet viselő remek alkotások. Kisplasztikái a magyar kultúra megannyi nagyságával ismertetik meg a nézőt Körösi Csornától Nagy Lászlóig, Németh Lászlótól Bethlen Gáborig, ÖNTÖRVÉNYŰ Sajátosan Tőrös Gábor-os világa öntörvényű művé­szetet teremt. Halláskáro- sultsága csupán egyfajta magyarázat erre (Románia egykori birkózóbajnokát „elgyógyszerkezelik” a tá­borban.) Behatárolt zörej- telensége — amiként őma- ga megjegyezte — a letisz­tult forma „robbanó csönd­jét” faggatja. Nem véletlen, hogy Dante-sorozatba fog, hogy Madách-értelmezé- sekbe kezd. A tragédia, mint a művészetet ösztöké­lő „kellék” nagyon is nyo­mában járt az erdélyi ma­gyar művészeknek. Elég a kisszobrok címét végigte­kinteni: Gyász, Próféta, Karnevál, Magány, Memen­to, Zsarnok..., máris előt­tünk van a megmintázott nemzetiségi (erdélyi) sors. EGYETEMES Tőrös Gábor ennek a sorsnak a felmutatását az egyetemes érvényű motívu­mok felmutatásával vállal­ja: a leépülés és újrakez­dés, a lét és nemlét, a pusz­tulás és megmaradás szim­bolikájában őnála meg­győzőbben aligha mozog manapság a magyar szob­rászművészetben valaki. „Bronzfigurái — írja Ban­ner Zoltán — Pompeji túl­élőiként hatnak, akik pon­tosan azáltal rr.enekedtek meg a pusztulástól, hogy saját emberi izzásuk, hitük hőfoka erősebb, magasabb volt a lávazuhatagénál.. Bágyoni Szabó István Ráckeve Kézművestábor A ráckevei Ács Károly Művelődési Központ Krea­tivitás Stúdiója augusztus 2-től 9-ig kézművestábort szervez. Céljuk, hogy az óvónők, pedagógusok, nép­művelők és a gyerekek megismerkedhessenek a népi kultúra néhány ágá­nak alapelemeivel. Az érdeklődők a tábor­ban megtanulhatnak töb­bek között nemezt készí­teni, gyékényt szőni, bú­zát fonni, csuhébábot, va­lamint agyagjátékot és-edényt készíteni. A fog­lalkozásokat szakképzett mesterek irányítják. A tá­bor foglalkozásait a rác­kevei művelődési központ­ban tartják. A részvételi díj szállással, teljes ellá­tással négyezernégyszáz, szállás nélkül, ebéddel há­romezer-háromszáz forint. Jelentkezni június 10-ig lehet (Ács Károly. Művelő­dési Központ, 2300 Rácke­ve, Kossuth L. u. 51., te­lefon: 06-24-85-220), akár írásban, akár telefonon. S7.E\JTENDR7-7 UTÁN BUDAPESTEN Toros Gábor „pompeji” kisszobrai

Next

/
Thumbnails
Contents