Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-15 / 140. szám

A megvalósulás lehetősége Alapítványok támogatásával kólát és az 18-13—49-es sza­badságharcot. Ehhez az amerikai, a kanadai s a nyugat-európai magyarság anyagi támogatására is szá­mítanak. A harmadik alapítvány neve: Nagykörös Műemlék Városért. Ennek számlaszá­ma 769-030-170. devizaszám­laszáma pedig B 015-166. Ezen alapítvány pénzeszkö- 'zeinek támogatásából sze­detnék felújítani és rendbe 'hozni a Cifrakertet, a cif­rakerti arénát, a csónaká­zótavat s a városközpon­tot. Mint az köztudott, január­tól csak az APEH által en­gedélyezett alapítványok befizetésével lehet az adó­alapokat csökkenteni. Ezek mind megkapták ezt a lehe­tőséget A Nagykőrösi Hírlap meg­tudta. hogy az alapítvány­tevő tlr. Novák László, s a kuratóriumoknak neves vá­rosi személyiségek a tagjai, vezetői, így Kiss János pol- ■gármestér.' Kladács Györgyi városi főépítész, Deák György iskolaigazgató. Olvasóink figyelmét kü­lön felhívjuk arra, hogy mindegyik alapítványt az OTP nagykőrösi fiókja ve­zeti. tehát szükséges a fiók MNB-száma is. MNB 217-98 175 ez, s ezt követően kell az írásunkban említett csekkszámlaszámokat meg­jelölni. (b) Vásárlás esőben Ä legutíbbi garabós ünr népén igen kemény próba­tétel elé állított a a vásár­lókat az időjárás, ugyanis a helyi esőfellegek kifeje­zettén a piac környékét pé- céztók ki. így legalább a vásárlók egy-egy kofa standja előtt, megálltak, és ott szörnyű lkod tek tovább az árakon. Az árakról állítólag .csak jót írhatnánk, ugyan sokak szerint ezek a tavalyihoz képest csökkentek. Most az uborkát 30-40, a paradicso­mot 80, az újkrumplit 32-40, a paprika darabját 7-12, a vöröshagymát 50*60, a kar­fiolt 50, az idei répát 30, a gyökeret 40. a karalábé da­rabját 10, a zöldbabot 100, a -fehér káposztát 15, a kelká­posztát 20, a sóska rakását 10 forintért tartották. A piszkét 35, a meggyet 35-40, a cseresznyét 25-40. a szamócát 70-80, a ribizlit 70, az őszibarackot 100. a dióbelet 460 forintra tartot­ták. Ügy tűnik, a tojás ára kezd megállapodni, a. leg­kisebb kemény pénz érté­kén : ő forintért kínálták. Ezúttal is árultak halat, s baromfikat is. de a vá­sáriók ezeket mint afféle attrakciókat nézegették csak, mivel útba estek a ko­nyakokat megnézendő. NAGY£°ROS| *z/£iírta XXXV í. ÉV FOLYAM, ISO. SZÁM 1992. JÜNIUS 15., HÉTFŐ Vita után döntöttek Új térítés; díjak Mindössze kétoldalas előterjesztés foglalkozott a leg­utóbbi képviselő-testületi ülésen az önkormányzat intéz­ményeinek nyersanyagköltség-meghatározásával. Mint a vitában kiderült, ez a két oldal számtalan munkaóra ta­pasztalatait rögzítette, hiszen egyfelől az összes intéz­mény komoly számításokat végzett, másfelől ezt két ön- kormányzati bizottság is ellenőrző számításokkal látta el. Ebből aztán azonnal kisebb vita is keletkezett. rdesi díjak a következők. A bölcsődében tízórai, ebed és uzsonna: 40 forint. Szo­ciális otthonban: 82 forint. Óvodai napközi otthon: 38 forint. Általános iskolai napközi ótthon: 43 forint; általános iskolai diákott­hon: 75 forint; tanítóképző: 79 forint; ifjúsági tábor: 105 forint; a bírósági konyha vendégebédje: 70 forint: az Arany János' Gimnázium diákotthona: 78 forint; a Toldi Miklós Szakközépis­kola diákotthona: 78 forint; a Toldi vendégebédje: 59 forint, s a kórház: 86 fo­rint. B. O. Ingyen használatra Tanya állatvédőknek Vélhetően nem sokan tudják, hogy a nagykőrösi tanyavilágban olyan ingat­lanok is vannak, amelyek­nek tulajdonosa a magyar állam, kezelője pedig az önkormányzat vállalata, a Vagyonkezelő Rt. Máskép­pen fogalmazva ez azt je­lenti, hogy az adott tanya városi, önkormányzati tu­lajdon. A Nyárkútrét dűlő 18. alatt mintegy 1200 négy­szögöl területtel szoba- konyhás, rossz állapotú ta­nya található, amelyből a bérlő kihalt. Többen jelez­ték, hogy hasznosítani sze­retnék ezt a tanyát, közöt­tük volt a Dollv Állatvédő Alapítvány is. Ök ideális­nak tartanák ezt az ingat­lant kutyamenhely céljára. Éppen ezért arra kérték .az önkormányzatot, hogy té­rítésmentesen és lehetőleg alacsony bérleti díjjal kap­ják használatba ezen emlí­tett területet. Az önkormányzat rövid vita után támogatókig dön­tött az ügyben azzal 'érvel­ve, ha az állatvédők akció­ja nem sikerülne, akkor még mindig dönthetnek az ér­tékesítés mellett. A két — ugyanabból a képviselő-testületből vá­lasztott —•, nyilván egyenlő hatáskörű bizottság ugyan­is nem azonos következte­tésekre jutott. A mezőgaz­dasági, kereskedelmi és el­lenőrző bizottság vezetője, Gulyás Lajos, az ő metódu­sukat indokolva rámuta­tott arra, hogy célként tűz­ték ki az intézmények elé: gazdálkodjanak! Az önkormányzatnak kö­telessége erre rákényszerí­teni a napközi otthonokat, a konyhákat, diákotthono­kat — általában az önkor­mányzat intézményeit —, hiszen nem lehet az megol­dás, hogy az árakat auto­matikusan az inflációval emeljék fel. Éppen ezért kérte, hogy ezt a bizottsági számsort fogadja el a tes­tület. A másik illetékes bizott­ság Kovács Sándor veze­tésével úgyszintén alapos vizsgálatokat végzett, és sok más szempontot is fi­gyelembe vett. Természete­sen ők is azt mondták, hogy az általuk megadott szám­sor az elfogadandó. Jó néhány tételen azon­ban pillanatokon balül el­térő vélemények csaptak össze. Tóth István szerint a bíróság alatti konyhán ét­kezőket elriasztaná, .ha az eddigi 51 forintról túlságo­san magasra emelnék az úgynevezett vendégebéd árát. A Gulyás Lajos vezet­te bizottság ugyanis ezt az intézményi számítás sze­rinti 04, illetve pénzügyi el­lenőrző bizottság szerinti 62.10 forinttal szemben 70 forintra kívánta felemelni, Nagyon sokan nyugdíjasok, s más. szociálisan rossz helyzetben levők is innen hordják az ebédet, mondta el a képviselő. Huszar Kálmán megfő- - galmazta, egy-egy ilyen nyersanyagköltség kiszámí­tása nem pusztán szorzás kérdése. Tapasztalata sze­rint a tavalyihoz képest je­lentősen zuhannak az árak. sokkal olcsóbb a hús, a hagyma, az újkrumpli, a paradicsom, így tehát nem indokolja semmi az auto­matikus' inflációkövetést. Ezek után kisebb eljárási probléma keletkezett, majd végül sorról sorra szavazva végeredményben minden esetben a Gulyás Lajos ve­zette bizottság álláspontját szavazták meg. Érdekes mozzanata volt azonban a szavazásnak, hogy kide­rült; van olyan intézmény, amely a most megszavazott díjat április 1-jétől alkal­mazza. (Gulyás Lajos bi­zottsági elnök egy közbe­vetésével sejtetni engedte, hogy bizottságuk hallga­tólagos támogatásával.) Ezt most a pénzügyi ellenőrző bizottság majd kivizsgálja. Ezek után az elfogadott, július 1-jétől fizetendő té­Az öt kicsi unoka fárad­tan pihegett az eperfa alatt. Már bebarangolták a tanya környéket: bogarat gyűjtöt­tek a réten, nádszálat törtek a zsombékok között, nyulat lestek a nyárfásban, vagyis ami a városi gyereknek ér­dekes, mindent megnéztek. Most a nagyanyó körül ültek fáradtan. — Mesélj valamit! — kér­lelte a ráncos, töpörödött öregasszonyt egyikük. — De hát mit, lelkem? — Azt, amikor még kiesi voltál. — Azt, amikor a nagy­apa udvarolt neked! — ló­dította Esztike, a legidő­sebb unoka. Fehér Ambrusné elmoso­lyodott. Ha a ráncok nem takarták volna el, talán azt is lehetett volna látni, hogy elpirult. — No jó — egyezett bele —, elmesélem, hogyan vá­lasztottak meg ölvén évvel ezelőtt pünkösdi királynő­nek. Fehér Ambrus, a nagy­apa, aki a fiaival meg a vejeivel borozgatott az ud­varon terített asztal mellett, felkapta a fejét, s olyan volt, mintha egyetlen pilla­nat alatt ő is átélte volna azt a régi-régi királynővá­lasztást. — Tudjátok — kezdte a nagymama —, valamikor itt a tanyákon minden pün­kösdkor megválasztották a pünkösdi királynőt, vagyis azt, akit a legények a leg­szebbnek tartottak. Hű! Nagy dolog volt ez! Aki el­nyerte ezt a címet, az nem­csak a legszebbnek számí­tott, hanem a pünkösdi bá­lon, amit mindig a régi ta­— Minden legény, aki udvarolt valakinek, a maga babáját szerette volna pün­kösdi királynőnek válasz­tani. Így aztán, aki épp nem udvarolt senkinek, azt a töb­biek nagy becsben tartot­ták, mert egy-két liter bor­ral meg lehetett nyerni a szavazatát. nyai iskolában rendeztek, kapott egy csodálatos virág­koszorút is. Minden lány erről a vlrágkoronéról ál­modozott egész májusban. — És te hogyan lettéi pünkösdi királynő, Nagyi? — kérdezte tágra nyílt szemmel Esztike. A felnőttek is elhallgat­tak, mindenki az öreg nagy­mamát nézte, s nem vették észre. Fehér Ambrus milyen zavarban van. — A pünkösdi királynőt a legények választották. Min­den fiatalember felírt egy lámynevet egy papírra, s azt odaadta a tanító úrnak. Aki a legtöbb szavazatot kapta, az lett a pünkösdi királynő. De hogy mi előzte meg ezt a szavazást! — Micsoda? Esztike megint közbekér­dezett. — És a nagyapó is vett bort a legényeknek? A vendégek, vagyis a ro­konság, amely összegyűlt a tanyai vendégségben, mind­mind Fehér Ambrusra néz­tek, az öreg meg csak mo­solygott. — Nagyapátok tíz liter bort is vett volna minden­kinek, hogy rám szavazza­nak, de szegény volt, nem volt pénze. — Hát akkor? — Odament sorra a legé­nyekhez, és titokban azt mondta nekik, hogy meg­veri őket, ha nem engem választanak meg. — Hűha! — mondta izga­tottan az egyik fiú unoka, és kis kezét ökölbe szorí­totta. — Nem is lett volna semmi baj, de egy másik tábor is kialakult, ahol majdnem annyian voltak, mint nagyapa támogatói. Azok egy Illés Mari nevű lányra ígérték a szavazatu­kat, akinél; nagyapátok leg­jobb barátja, Solti Ferkó udvarolt. Ök ketten aztán megbeszélték, hogy megve­rekednek az iskola mögött. Senki nem mehetett oda. Megegyeztek abban, hogy aki a verekedés után első­nek lép be az iskolába, azé valamennyi szavazat. Olyan csend volt a tanya- udvaron, mintha most vár­ták volna a verekedés vé­gét. — Vagy fél óra telt el — folytatta a nagymama. — Majd meghaltam az izga­lomtól. Végül nagyapátok nyitotta be az ajtót. Az in­ge szakadt volt, a szeme al­ja véres, az egész arca csu­pa por. Odafutottam hozzá, és átöleltem. Az volt az egyetlen pünkösd, hogy mindenki egyetlen király­nőre szavazott: énrám. Esztike megsimogatta a nagymama öreg, ráncos ke­zét, és megcsókolta az arcát. — Biztosan nagyon szép lehettél. — ö volt a legszebb lány ötven éve a tanyákon — szólalt meg hirtelen Fehér Ambrus, és egy hajtásra ki­itta a poharából a bort. Tóth Tibor Döfködnek, beködnek A bakok ilyenek Hirtelen átvillant az agyán, biztosan a pöcöki pinkától megszédült biciklis kapta telibe a kérésztútnál. Bár nem érzett nagy ütést, az oly váratlanul jött, hogy egyensú­lyát vesztve elterült a csalánosban. Ű jobbra, a tejes- kanna balra. Aztán pár pillanatig csend, csak egészen távolról jövő hangfoszlányok jutottak fülébe. — „Berci, Berci, Berci .. Nyirkos leheletet érzett tarkóján. A nedves valami egészen a fülénél szuszogott.. Aztán egy döfést érzett bot dái közt. Nem volt fájdalmas, csak furcsa. Mintha va­laki puszta szereiéiből bököd te volna valamilyen tompa hegyű késsel. Megint egy szúrás. Ez már fájt. „Berci Berci, megyek már’' ... — hallotta ismét jóval közelebb­ről. Felemelte fejét a szúrós levelek alól. Egek! Két ha­talmas fekete szem meredt rá. A barna pofa lent fújtató gombocskában, fent két hegyes szarvacskában végző­dött. Odaért végre a szomszéd is. — Nem esett baja? Már úgy szégyellem. Ha kiszabadul, mindig beleköt valakibe. Jaj, dehogy vettem volna ma­gamhoz. de mit tehet ez ember egy törött lábú kis jó­szággal? Róka ette volna meg. Aztán a bakok mind így viselkednek, ha megszelídülnek. Játszanak, de gorombák mint a pokróc — foglalta össze az előzményeket a még mindig lihegő tanyásgazda, majd rántott egyet a kötél végén. Berci kényszeredetten követte. Rosszallásának nyoma- tékot is adott egy nagy puffanás kíséretében gazdája hátsó fertályába. Miként az egy felnőtt, bátor őzbakhoz illik. —ay Régi térned játszótérre kutyát? A kutyatartóknak való­színűleg sokáig vívniuk kell még polgárjogi harcukat a közönséggel. Békére nem­igen leltek még sehol a vi­lágon. Nemrégen olvasóink is panaszkodtak a körösi kutyásokra. A Cifrakertet, a múzeumkertet emlegették megint, ahová az egészség- ügyi sétáltatások miatt már ki sem merik engedni ját­szani a gyerekeket. Kutyaügy, régi téma. Százféle javaslat elhangzott már enyhítendő a feszült­séget. Füstbe ment mind, egy sem szolgáltatott min­denkinek igazságot. Igazsá­got itt is csak megértéssel, belátással, toleranciával ké­pes az ember tenni — mondja állatorvos ismerő­söm. rátapintva a lényegre, bár úgy tűnhet, ez így na­gyon általános bölcselet. Egy dolog bizonyos: hoz­hatunk szankciókat ki-, és betilthatunk, hosszú távon a kulturált kutyatartás hoz­hat megoldást. Ennek érde­kében már munkálkodik nálunk is állatvédő egyesü­let, tehát remélhetőleg többről van itt már szó, mint egy gondolat. NAGYKOROS! IUKAP Nagykörös, Széchenyi tér 17, • A szerkesztősig ve- zeteje: Ballai Ottó. Mun­katárs: Miklay Jenó. © postacím: 2750 Nagykőrös, Pf. 23. Telefax és telefon: (53)-51-308. Q Hirdetésfel­vétel kedden 10—13, csü­törtökön 14—15 óra között. © Híreket, információkat munkanapokon s-túl 10 óráig várunk. Mint arról olvasóinknak korábban már beszámol­tunk, a nagykőrösi polgár- mesteri hivatal több tervet — egym ássál összefüggés­ben — készített az 1936-os világkiállítással kapcsolat­ban, a várost abba bekap­csolandó. Természetesen ez­úttal is emlékeztetünk ar­ra. hogy ezek a tervek még nem a végleges valóságot tükrözik, mivel egyelőre a szükséges pénz gyűjtésének időszakában vagyunk, Éppen ezt szolgálja több alapítvány: megtámogatni a fejlesztési, városrehabili,- tációs célokat. Az egyik ilyen neve: Nagykőrösi Ifjúsági Sport- .telep Alapítvány. Számla­száma: 679-090-163. A devi­zaszámlaszám B 015-167, Ezen alapítvány támogatá­sával kívánják a város sportcentrumát úgy kiala­kítani. hogy egyfelől a régi o b j ek t u m ok a t felújítják, .másfelől új pályákat építé­snek. Ezek helye a csónaká­zótó .melletti sporttelep. A következő: az Arany János Múzeum — Nemzeti Emlékhely Alapítvány, -melynek számlaszáma 769-090-169, devizaszámla­száma: B 015-157. Szeretnék ebből rekonstruálni a mú­zeumot. s megépíteni a mú­zeum előtti s mögötti terüle­tén a nemzeti emlékhelyet. Ennek szobrai reprezentál­nák az 1100 éves honfogla­lást, az ezeréves magyar is­pünkösdi királynő

Next

/
Thumbnails
Contents