Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-02 / 129. szám
ÚJ SZÉKHÁZBA KÖLTÖZTEK Ugyanazt, de másként (Folytatás az 1. oldalról.) rémhíreszteléssel szemben lesz elegendő, az árverések zavartalan lebonyolításához szükséges földterület. Alap- követelmény, hogy minimálisan a bejelentett kárpótlási igények 30 százalékának az elbírálása szükséges az árverések megkezdéséhez. A szövetkezetek — az előírt aranykoronamennyiséginek megfelelő — földterületeket elkülönítették, s így részükről az ügy lezárult. A már elfogadott II-es számú kárpótlási törvény gyakorlati végrehajtásának sem lesznek akadályai, hiszen az e kategóriába tartozókat az állami földekből kárpótolják. A címzetes államtitkár tartalmas, pélRendkívüli kormányülés Áz MTI értesülése szerint hétfőn este a kormány rendkívüli ülést tartott, melyen megtárgyalta az ENSZ által meghirdetett Kis-Jugoszlávia elleni embargó hazánkat érintő kérdéseit. Magyarország és Jugoszlávia a háború előtti években szoros gazdasági kapcsolatban állt, 1990-ben, az utolsó békeévben a két ország közötti forgalom 700 millió dollárt tett ki. Ebben 170 millió dollárnyi volt a magyar aktívum, mégpedig készpénzben. A jugoszláviai kereskedelem 50-52 százaléka Szerbiával zajlott, ezért hazánkat érzékenyen érintik a várható gazdasági intézkedések. Mint az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban elmondták: bár tavaly a két ország közötti kereskedelmi forgalom mintegy 40 százalékkal visszaesett az ismert események miatt, még mindig jelentős az építőipari alapanyagok kivitele, valamint a mezőgazdasági termékek: különösen a hús, a cukor, az étolaj, valamint a vegyipari termékek, illetőleg a gépipari cikkek exportja. CHARTA-KAVARÁS A gödöllői piac bejárata — a múzeum épületénél — a legjobb hely aláírások gyűjtésére. Itt agitált szombaton a Demokratikus Charta elnevezésű szervezet (mozgalom, párt?) két aktivistája. Aláírásokat gyűjtöttek a köztársasági elnök védelmében. A piaci árakkal küszködő bevásárló polgár számára nyilván mi sem fontosabb ilyen nyilatkozatok aláírásánál. Az viszont már a politikai kultúra csődje, amit ezzel az akcióval a chartások bizonyítottak. A köz- társasági elnök és a miniszterelnök ugyanis együtt jelentették ki: vitájuk nem személyes természetű, hanem a parlamenti demokrácia eltérő értelmezésén alapuló nézetkülönbség. Göncz Árpád személyét senki nem támadta! Mindössze arról van szó, hogy a chartások ma másként értelmezik az elnöki hatáskört, mint 1989-ben. Akkor a chartát kezdeményező SZDSZ-esék még a demokráciát féltették a túl erős köztársasági elnöktől, valójában azonban Pozsgay Imrétől. Ma viszont az elnöki hatáskör alkotmányellenes kiterjesztését szorgalmazzák. Ebből is látszik, hogy a charta valójában nem más. mint egy középiskolai szintű állampolgári ismereteket tartalmazó tankönyv fejezetcímeinek gyűjteménye, fogalmak halmaza. Jó lent ne, ha aktivistái végre megtanulnák azt is, mit jelentenek ezek a fogalmak. Mit jelent például a parlamentáris rendszer, mit jelent a felelősség, amely minden döntéshozói jogkör alapja. O lyan nehéz megérteni, hogy Magyarországon nem elnöki rendszer van? Olyan nehéz felfogni, hogy az európai államok túlnyomó részéhez hasonlóan Magyarországon a kormányzás joga a parlamentnek felelős kormányt illeti meg? Pedig mindez benne van abban a 12 pontban, amelyet a márciusi fiatalok 144 évvel ezelőtt ösz- szeállítottak és amelyet az én időmben kisiskolásként még illett kívülről tudni. Igaz, a 12 pont magyarul íródott. A címe is. — te — dákkal, jogszabály-magyarázatokkal alátámasztott tájékoztatójában szólt arról is, hogy még nem lépett életbe a politikai üldözöttek kárpótlását célzó törvény, de ennek gyakorlati végrehajtására már megtették az előkészületeket. Felhívta a figyelmet arra, hogy közel 400 ezren adtak be nyugdíj-kiegészítési kérelmet; közülük a nyugati hadifoglyok ügyét még nem bírálták el. Az 51/1992. (III. 18.) Kormányrendelet részletesen tartalmazza a volt nyugati hadifoglyok hitelutalványaival kapcsolatos pénzkövetelésekről és nyugdíj-kiegészítésekről szóló tudnivalókat. A tájékoztatón a hazai sajtó képviselőinek dr. Sep- sey Tamás bemutatta az árverési procedúra lebonyolításának formai sajátosságait, egyúttal felhívta a figyelmet arra, hogy a meghirdetett árverésekről az érintetteket előtte legalább 30 nappal tájékoztatni kell. Az árverezést levezetőket addig tanfolyamokon készítik fel teendőik színvonalas ellátására. A székházavató után szót váltottunk dr. Sztáray Mihállyal, a Pest Megyei Kár- rendezési és Kárpótlási Hivatal vezetőjével, aki elmondta: hivatali apparátusukat maximum hetven főre emelik, s ennek a garnitúrának 10 százalékát bízzák majd meg az árverési teendők ellátásával. Érthető büszkeséggel jegyezte meg, ebben az épületben már valóban a jelentőségének megfelelő környezetben fogadhatják az ügyfeleket, akik már'e napon is várták, hogy ügyeikkel, igényeikkel foglalkozzanak. Gyócsi László ELNAPOLTÁK A KOALÍCIÓS NYILATKOZATTERVEZET VITÁJÁT Minden nyugdíjat megtoldanak Nem kis meglepetést keltett tegnap a T. Házban Kónya Imrének, az MDF frakcióvezetőjének napirend előtti bejelentése. A nagy számban összesereglett képviselőknek a koalíciós képviselőcsoportok nevében elmondotta. nem kívánják, hogy a köztársasági elnök alkotmányos jogkörét vizsgáló nyilatkozattervezetét hétfőn megvitassa a Ház. A miniszterelnök beadványára e kérdéskörben várhatóan ezen a héten határozatot hoz az Alkotmánybíróság. Mindhárom ellenzéki frakcióvezető üdvözölte Kónya Imre javaslatát. Tar- dos Márton (SZDSZ) azt emelte ki. hogy a képviselők hecckampány helyett érdemi törvényhozó kérdésekkel foglalkoznak. Gál Zoltán (MSZP) azt észrevételezte, hogy a koalíciós pártok az indítvány meg- okolásában az Alkotmány- bíróság szerepét hangsúlyozták. Órbán Viktor (Fidesz) arra hívta fel a figyelmet, hogy a kormánypártok meghátrálása biztosítja az alkotmányos rend stabilitását. Füzessy Tibor KDNP-frakcióvezető ügyrendi javaslatában meg kívánta előzni a kibontakozó vitát, javasolta, hogy a házelnök ne terjessze elő a három koalíciós frakció javaslatát. A honatyák ezután megkezdték az egyes saját jogú nyugdíjak emeléséről szóló határozati javaslat vitáját. A törvénvhozás az idén ösz- szesen 50.3 milliárd forintot hagyott jóvá a nyugdíjemelésre. Ebből — két. lépcsőben — januárban 33,5 mil- liárdot használt fel, szeptemberben pedig újabb 6,7 milliárdot szán a minden egyes nyugdíjast érintő emelésre. A fennmaradó 10,1 milliárd forintból az ezúttal tárgyalt országgyűlési határozati javaslat az 1989. január 1-je előtt nyugdíjba vonultak differenciált, 3—18 százalékos, de legalább 200 forintos járadékemelését irányozza elő, január 1-jé- vel visszamenő hatállyal. Dr. Surján László népjóléti miniszter ismertetése szerint a régebben megállapított és a korábbi évek emelési gyakorata miatt relatíve nagyobb értékcsökkenést szenvedett nyugdíjakat kívánja korrigálni. A legnagyobb lemaradás a felSzándékait csak sejteni lehet Lebegő alkalmazottak (Folytatás az 1. oldalról.) vezető igazgatót, Derts Miklóst jól ismeri a kollektíva, hiszen hajdanán ő volt a HFSZ vezérigazgatója is. S ezek után az sem meglepő, hogy a Woolstar Kft, ugyancsak a Hazaiból nőtt ki. Nincs új a nap alatt, mondhatnánk, úgy látszik, a mai gazdasági életünkben hozzá kell szoknunk effajta furcsaságokhoz is. A gyárak kollektíváit azonban manapság az izgatja, hogy az új tulajdonos a bemutatkozó beszélgetés után nem jelentkezett, s mivel jogait nem gyakorolja,, egyelőre csak sejteni lehet szándékait. A folyosói pletykák szerint azért e tartózkodó magatartás, mert a kft. álmérések szerint azoknál következett be, akik harminc évnél hosszabb szolgálati idővel fejezték be a munkát. Nekik javasolják a legnagyobb arányú emelést. Sajnos az intézkedés nem érint valamennyi nyugdíjast. Az emelésből csak az 1988-ban és annál korábban nyugdíjba vonultak, a saját jogon ellátást kapók, tehát mintegy 1 millió 650 ezren részesülnek. A saját, illetve özvegyi nyugdíjra is jogot szerzettek közül azok kapnának legalább 300 forintot, akiknek az egyesített járadéka az emeléssel együtt sem érné el a 8610 forintot. Pártállásra való tekintet nélkül valamennyi felszólaló üdvözölte a javaslatot, de észrevételeiket is hozzáfűzték. Az Országgyűlés tegnap délután megkezdte Kupa Mihály pénzügyminiszter expozéját követően oz elmúlt rendszerhez kötődő egyes társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatásáról szóló törvénymódosítás általános vitáját. A javaslat szerint az elszámolásra kötelezett társadalmi szervezetek vagyontárgyait 1992. december 31-ig tilos elidegeníteni vagy megtepJ helni. A képviselők ezt követően megkezdték a postáról szóló törvényjavaslat részletes vitáját. ’ A kormánykoalíció képviselő* csoportjai mindenekelőtt szükségesnek tartják leszögezni: .a köztársasági elnök hatáskörének alkotmányos gyakorlásáról szóló országgyűlési nyilatkozattervezetüket továbbra Is fenntartják, azt vissza nem vonták, csupán megtárgyalásának elhalasztása mellett döntöttek. Az Országgyűlés által már napirendre tűzött, s az alkotmányügyi bizottság részéröl támogatott előterjesztés megtárgyalását változatlanul szükségesnek tartják, a tárgybog szorosan kapcsolódó, folyamatban levő alkotmánybírósági eljárás mellett is. Tekintettel azonban arra. hogy aa Alkotmánybíróság már ezen a héten tárgyalni fogja a kérdést, a lehetőségét és a látszatát is el akarták* kerülni annak, hogy az ezt megelőző parlamenti vitát bárki is a szóban forgó testületre való politikai nyomásgyakorlásra használhassa, illetve akként foghassa fel. Ezúton Is kinyilvánítják azonban azon meggyőződésüket, hogy az átmeneti zavar, amely azáltal állott elő a demokratikus államszervezet működésében. hogy a köztársasági elnök megtagadta a Rádió alkotmány- és törvénysértő elnökének felmentését, csak akkor szüntethető meg, ha érvényre jut az előterjesztő törvényes szándéka. lítólag még nem tette le a gyárak vételárait. A bizonytalan helyzet ellenére az emberek változatlanul dolgoznak, csak hát az alkalmazottak úgy érzik, „lebegő" állapotban vannak, s nem tudják, mire is számíthatnak. A textiliparban uralkodó nehéz piaci helyzet, a saját sorsuk végett érzett aggódás miatt immáron kilencedik hete töltik bizonytalanságban napjaikat, s várják az új tulajdonost. Ennél egyértelműbbnek tűnik a váciak helyzete, ahol, már amit lehetett, értékesített a Reorg Rt., s csupán egy kisebb központi épület maradt meg. Itt a csődeljárást majd véglege« gyárbezárás követi. II. É. RITKA MÉG A HÁLÓ Aki nyitott szemmel, füllel jár, sokféleképpen megtapasztalhatja, milyen hallatlan nehézségekkel kell megbirkóznia a családok jelentős részének társadalmi és gazdasági átalakulásunknak ebben a kritikus szakaszában. A törvényalkotás kohójában egymás után születnek meg az újabbnál újabb törvények, amelyek számtalan szempont egybevetésével emelkednek törvényerőre. A súlyos szakmai érvek mellé nem árt felsorakoztatni még egy nézőpontot, amely a családok szemszögéből ítéli meg a tervezet helyességét, elfogadhatóságát. Sokféle veszély leselkedik a családokra. Anyagi és erkölcsi ellehetetlenülés, az egyelőre ritkára szőtt szociális háló résein át bizony sokan a mélybe poty- tyanhatnak, ahonnan igen nehéz, sokaknak szinte lehetetlen az újbóli felemelkedés. Cvni, vigyázni kell hát a társadalom legfontosabb sejtjét, a családot. Erre a megállapításra jutottak tegnap a képviselőházban azok a honatyák is, akik a hat parlamenti párt színeiben megalakították a T. Ház képviselőinek csa- ládcsoportját. Nyilatkozatukban megállapították, hogy eddigi jogrendszerünk csak elvben hirdette a család elsőbbségét, ám sem a jogalkotás, sem a jog- gyakorlat nem védte meg a családokat, sok esetben csak a felbomló famíliákkal foglalkozott. Fontos, hogy kedvező változás menjen végbe. Az új törvények megalkotásánál érvényesülnie kell ennek az alapvető megközelítésnek is. Dr. Lukács Tamás (KDNP) előterjesztéséhez kapcsolódott a nagykőrösi dr. Kulin Sándor, aki az MDF képviseletében elmondotta, pártjának frakciója azon az állásponton van, hogy létre kell hozni a gyermek-, ifjúsági- és sportbizottságot. Ha az megszületik, akkor tisztázandó a két csoport egymáshoz való viszonya. A kezdeményezéstől egyébként nem zárkózott el. Dr. Surján László népjóléti miniszter is bekapcsolódott a megbeszélésbe, annak a véleményének adva hangot, hogy túlpolitizáltak az Országgyűlés bizottságai. Sajnos nincs mindenkinek kellő érzéke ahhoz, hogy a négyéves parlamenti ciklusnál szélesebb távlatokban lássa a családok baját. Éppen ezért pártokon átívelő módon volna célszerű ezzel a kérdéssel foglalkozni, hogy a napi érdekeken mutassanak túl a szándékok és cselekedetek. Itt a lakosság érdekének kell előnyt élveznie, s ha ez megvalósul, akkor az állampolgárok körében kedvezőbb kritika alakul ki a parlamenti munkáról. Elhangzott olyan álláspont is, hogy a sérült családok megsegítése mellett az egészséges famíliák támogatása sem elhanyagolható. Velük nem törődik senki, pedig a nemzeti jövedelem jelentős részét ők állítják elő. Közös érdekfelismerés és álláspont kialakítása szükséges. Ha ez sikerül, jó példája lehet, hogyan kell megegyezésen alapuló együttműködés keretében orvosolni a társadalom alapvető bajait. (t. t.)
