Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-10 / 136. szám
KIHŰLŐ FAJOK „Nem köt többé titoktartás” 200 milliós rendcsinálás KAPOLYI LÁSZLÓ BOS Az előző rendszer idején felhalmozott ipari szeny— A bős—nagymarosi vízi erőmű ügye először 1981- ben került véleménynyilvánításra a magyar energetikusok elé — mondta minap egy szociáldemokrata fórumon Kapolyi László, az MSZDP országos vezetőségének tagja, aki a jelzett időben az ipari minisztérium energetikai államtitkára volt. A „Nem köt többé a titoktartás” című előadásában kijelentette: az energetikusok állásfoglalása már >81 -ben leszögezte, hogy a magyar villamosenergia- iparnak nincs szüksége Bős- Nagymarosra. Ugyanakkor elvetették a bicskei hőerőmű gondolatát is. s prioritásként a joaksi atomerőmű építésének gyorsítását jelölték meg. E kifejezetten szakmai állásfoglalást az indokolta, hogy a korábban elkezdett energiatakarékossági program következtében jelentősen csökkent az országban az energiafelhasználás üteme. Egy évvel később, 1982- ben egy akadémiai szakértői bizottság hasonló véleményét juttatta el Kapolyi és Polinszky Károly akadémikus Marjai József akkori miniszterelnök-helyettesnek, aki — bár napi munkakapcsolatban voltak —, sóba nem tért vissza e témára. „Ettől kezdve egyfajta látens ellenfélként kezelt” — emlékezett vissza az akkori időkre a szociáldemokrata politikus, aki egyébként a balmazújvárosi fórumon nem kevesebbet állított, mint hogy: „a magyar gazdaságirányítás 1981 óta szociáldemokrata szellemben dolgozott. E törekvésében az akkori NSZK- beli CDU-CSU támogatta, Franz Josef Strauss egykori bajor miniszterelnök talán még jobban, mint azóta Helmut Kohl és csapata" — fogalmazott Kapoly László. Az egykori ipari miniszter ugyanakkor elismerte, hogy a mostani gazdasági gondok nem a jelenlegi kormányzat idején keletkeztek. A pénzügyi kormányzat arroganciája, akárcsak ma, akkor is érvényesült. Ide sorolta, hogy soha nem fizették meg a világpiaci árat a hazai szénért, s a szerkezetátalakítás a termelési kapacitások tönkretételét jelentette. Végezetül a sztrájkokkal összefüggésben kijelentette: már 1986-ban is becsapták a sztrájkotokat, — akkor éppen a mecseki bányászokat — amikor is a sztrájk idején mindent megígért, később pedig semmit nem teljesített a kormányzat. nyezés és az ország nyugati szemétlerakó hellyé válása következtében Bukarestnek a jövőben évente mintegy negyedmi Uiárd dollárt kell költenie a szeméthegy eltakarítására és a környezet megtisztítására — közölte Petre Marcuta, a környezetvédelmi minisztérium illetékese. Az országban legalább 20 olyan körzet van, amelynek környezeti állapota kritikus, vagy a beáramló hatalmas mennyiségű német szemét, vagy a környezet- védelemmel egyáltalán nem törődő egykori iparpolitika következtében. A tisztogatásban viszont többek között részt ves2 a Világbank, is, amely ezúttal nemcsak kölcsönökkel, hanem tervekkel is hozzájárul Bukarest problémájának megoldásához. A tervek szerint az első lépés az olajfinomítók, a kohászati komplexumok és az erőművek szeny- nyezésének visszafogása lesz — 200 millió dolláros világbanki hitelinjekcióval. 84 millió nap táppénzen Moszkvai gyermekhalandóság Életkilátásaink 1 milliárdnyion — veszélyben LEVEGŐ: — A következő húsz évben a légszeny- nyezettség mértéke a fejlett országokban javulni fog, a fejlődőkben pedig rosszabbodik. 54 városban elvégzett kén-dioxid-vizsgálat alapján a GEMS megállapította, hogy a levegő minősége 27 városban elfogadható, 11-ben határértéken mozog (London, New York, Hongkong) és 16-ban elfogadhatatlan (Rio de Janeiro, Párizs és Madrid). A por és a korom szintje 8 városban elfogadható, 10-ben marginális (Toronto, Sydney), 23- ban elfogadhatatlan (Bangkok, Teherán, Rio de Janeiro). A GEMS következtetése szerint közel 900 millió városi lakos van kitéve a kén-dioxid egészségtelen hatásának és több mint egv- milliárd ember a pornak és koromnak. Napjainkban a légszeny- nyezettség további fajtái: a szmog, savas eső, házipor és a vegyszerek hatása. Kilenc ország kötelezte magát arra, hogy 1995-ig az 1980- as szint fele alá szorítja vissza • a kén-dioxid-kibo- csátás szintjét; 12 nyugat- európai ország pedig megállapodott, hogy a nitrogén- oxid-kiboesátás szintjét az 1987-es szint 30 százalékúerdőterület 3,5 százalékkal csökkent. Becslések szerint a földfelszín 15 százalékát az emberi tevékenység teszi tönkre. Ennek 55,7 százalékát vízerózió, 28 százalékát szélerózió, 12,1 százalékát vegyszeres hatás (sózás), 4,2 százalékát fizikai beavatkozás okozza. Az erózió a legeltetés (34,5), az erdőirtás (29,5), a mezőgazdaság (28,1) és a túlzott hasznosítás következménye. növény- és Állatvilág : — A változások következtében fajok pusztultak és pusztulnak ki. A következő 30 évben várhatóan 15 ezer—150 ezer faj lesz a veszteség, ami naponta 40—140 faj eltűnését jelenti. (Kb. 30 millió faj létezik a világon, amelyből csak 1,5 milliót írtak le ösz- szesen: 750 ezer rovar, 41 ezer gerinces, 25 ezer növényi, a fennmaradó részt a gerinctelenek, a gombák és a mikroorganizmusok teszik ki. IPAR, ENERGIA és HULLADÉK: — A fejlődő országok az iparosításért folyó versenyben a termékeknek mindössze 14 százalékát gyártják. A világnépesség 73 százalékát kitevő fejlődő országok az összes ásványval csökkenti 1998-ra. TALAJ és FÁK: — A szárazföld jégmentes területe mintegy 13 000 millió hektár: 11 százaléka meg- rnűvelt, 24 százaléka állandó legelő és 31 százaléka erdő. Jelenleg a 3200 millió hektár művelhető területből 1475 millió hektárt művelnek. 1973 és 1988 között a megművelt terület nagysága csak 4 százalékkal nőtt. az állandó legelőterület nagysága változatlan maradt, az kincs 12 százalékát fogyasztják, míg a többi természetes energiaforrásra ez az arány 18 százalék. A termelés mindenhol környezeti károkat (talaj, víz és levegő) okoz, mivel ez a termelési ág fogyasztja a világ energiájának 37 százalékát. emellett az összes széndioxid 50 százalékát és a kén-dioxid 90 százalékát bocsátja ki; a vegyszerek szintén elvékonyodással veszélyeztetik az ózonréteget. Az ipar évente átlag 338 millió tonna veszélyes és 2100 millió tonna egyéb (szilárd) hulladékot termel. 2000-re várhatóan 1 millió köbméter radioaktív hulladék halmozódik fel. A 70-es években azt gondolták, hogy 2000-ben az atomerőművek 2600 gigawatt áramot fognak termelni; a 80-as évek elején az előrejelzést 1075 gigawattra, majd 1987-ben már csak 444 gigawattra módosították. Moszkvában évente háromszor annyi gyerek hal meg a környezetszennyeződés miatt, mint Tokióban, Oslóban vagy Madridban — ez derül ki az orosz főváros önkormányzatának vizsgálatából. A drámai adatokkal tűzdelt jelentésből a Moscow Guardian című, jobbára a külföldiek körében terjesztett hetilap legfrissebb száma közölt részleteket. A legszennyezettebb délkeleti kerületekben a gyerekek 40-60 százaléka szenved valamilyen légúti megbetegedésben, de a felnőttek egyötöde is hasonló gondokkal küzd. A moszkvaiak 84 millió munkanap betegszabadságot vesznek ki évente emiatt. A levegőt elsősorban az évtizedek alatt betelepített hatalmas gyártelepek mérgezik. A vizsgálat hatezer üzem évente 130 kilogramm füstöt ereszt a levegőbe lakosonként. A rendkívül rossz minőségű üzemanyagot használó gépkocsik az összes légszennyezés hatvart százalékát okozzák. Csúcsidőben a megengedett érték tizenkétszeresét ontják ki magukból. Ólommentes benzint gyakorlatilag nem lehet beszerezni, ráadásul az üzemanyaghiány miatt sokan az alacsonyabb oktánszámú benzint is felhasználják, csakhogy közlekedhessenek. A vizeknél sem jobb a helyzet. A Jauza és a Moszkva folyót ivóvízforrásként használják, s az ezek mentén található 437 kisebb-nagyobb üzem évente kilencezer tonna szeny- nyező anyagot ereszt a vízbe. A harmadik súlyos gond a mindent elborító szeméthegyek megszüntetése. Az évi 2,5 millió tonna szilárd hulladékot három égetőműben semmisítik meg. Még legalább négyre lenne szükség, hogy ne adjanak esélyt a 12 millió egérnek és az 1 millió patkánynak — állapítja meg a lap. Az önkormányzat szerint a környezeti károk évente 2,6 milliárd rubelre rúgnak, miközben a környezetvédelmi beruházásokra csak elenyésző összeget, mintegy félmillió dollárt költenek. Kína bejelentette, hogy 125 milliárd dollárt fog követelni a fejlett országoktól a fejlődők javára a környezetvédelmi világkonferencián. E követelés indoklása szerint a globális környezetszennyezést főleg a fejlett országok okozzák, elvárható tehát, hogy ők viseljék a tervezett világméretű „nagytakarítás” terheinek zömét is. Szigorú, egyetemes környezetvédelmi szabványok bevezetéséről Peking hallani sem akar, mert azok szerinte gátakat emelnének a harmadik világ gazdasági fejlődése elé. Szorgalmazza: kötelező normák helyett inkább a Nyugat nyissa ki pénztárcáját és fizessen: nyújtson környezetvédelmi segélyeket és adjon át ingyen vagy olcsón környezetbarát technológiákat a szegény országoknak. Forró téma lett a kínai sajtóban az egyébkor ritkán feszegetett környezetvédelmi kérdés, arról érthetően nem esik szó, hogy az erőltetett ütemű, s az ökológiai szempontokat szinte teljesen mellőző „szocialista iparosítás” okozta Kína jelenlegi környezeti problémáinak jelentős részét. A legnagyobb környeKÍNAI KÖVETELÉS, NYUGAT FIZESSEN Világméretű nagytakarítást! zetszénnyező Kínában az energiatermelő ágazat: a fő energiaforrás a szén, s a széntüzelésű hőerőművek levegőszennyezése olyan mérvű, hogy egyes iparvárosok ki sem látszanak a sűrű füst- és koromfelhő alól, a Kínáról készült műholdfelvételeken. Az energetikai minisztérium tervei szerint az ezredfordulóig megduplázzák a vízi erőművek részarányát az elektromos energia termelésében, de a villanyáram háromötödét még akkor is hőerőművek fejlesztik majd. Kína rövid távon a vízi erőművekre alapoz, mint „tiszta energiaforrásra”, nagyobb távlatokban azonban inkább az atomerőművekhez fűz reményeket. Á vízzel bizony csínján kell bánni Kínában, mert a hatalmas népességű ország krónikus vízhiánnyal küszködik, különösen aszályosabb északi vidékein és nagyvárosaiban. Hivatalos adat szerint 467 városból 300 nem rendelkezik elegendő vízzel. A száraz klíma mellett megint csak a nagyipar okolható, mert elavult technológiával pazarolja a vizet, s szennyét az élővizekbe zúdítja. A kínai nagyvárosokban a csapvíz' általában alkalmatlan emberi fogyasztásra, csak házi szűrőberendezéseken átszűrve és forralva iható. További súlyos környezeti ártalom Kínában a korábbi kíméletlen erdőirtásra visszavezethető talajerózió. Főleg a termő- terület bővítésének vágya indította a kínaiakat erdő- pusztításra, de a terjeszkedő nagyipar is roppant területeket hasított ki az erdőségekből. Noha a hetvenes évek végén megfogant a környezetvédő gondolat a kínai vezetőkben, az előző évtizedek kárainak felszámolására most még gondolni sem lehet, hiszen a további romlás megakadályozásának sincs meg egyelőre az anyagi fedezete. Barta György
