Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-09 / 135. szám

KUTATÁSI NAPLÓ 56 NYOMÁBAN (11.) Az utolsó pillanatig működött a munkástanács XIX. CVtULYAM, 135. SZÁM 1992. JÚNIUS 9., KEDD MÁSODSZOR ÉPÜL A GIMNÁZIUM Felemelő vízválasztó A rendi temetőben Kovács Kolos tanár szólt az öregdiá­kokhoz. Szerinte nem kellene újabb esztendőt várni a kö­vetkező találkozóra, legyen minden régi tanuló köz,ös ünnepe az újakkal az augusztusi Vcni Sancte a kápol­nában Hatvanéves érettségi ta- döllőit. Az utóbbit az álla- lálkozót tartottak a napok- mosítással vették el a tanú­ban a Gödöllői Jászó-Pre- tórendtől. Mi is beszámol- montrei Kanonokrendi tunk róla: tavaly év végén Reálgimnázium első elsősei megáiiapodás született, es a kővetkező tanévben — évtizedek után — ismét el­ső elsősök ülnek az iskola­padokba az immár egyete­mi városban. Magyarország Trianon után elvesztette a premontrei rend nagyvára­di, kassai és rozsnyói isko­láit, helyettük építette a gö­Az úgynevezett piros téglás épületben ülnek az iskola­padokba szeptemberben az elsősök, akik úszni is tanul­nak majd az egyetemi strandon (A szerző felvételei) amely szerint az egyetem két épületet átad a rend­nek rendház és iskola cél­jára. Évtizedek történelme dió­héjban. És közben egy állo­más: a hét végén rendez­ték meg a lassan ismét ha­gyományossá váló Szent Norbert ünnepi találkozót és a Gödöllői Premontrei öregdiákok Egyesületének közgyűlését. Az öregdiákok először a városi temetőben nyugvó tanárok sírkertjét keresték fel, majd a Fácán sori új kápolna még vakolatlan fa­lai között vettek részt a jövendő elsősökkel együtt a Szent Norbert tiszteletére rendezett ünnepi misén. Fényi Ottó gödöllői perjel elöljáróban elmondta: im­már nemcsak az egykori diákokra és tanáraikra le­het emlékezni, hanem azok segítségét is meg lehet kö­szönni, akik adományaik­kal támogatták a kápolna építését. Délután a közeli rendi te­metőben tisztelegtek az elő­dök emléke előtt. Kovács Kolos — aki 9 évesen kezd­te tanulmányait a gimná­ziumban, és 1948-ig papta­nára volt az intézménynek — rövid beszédében arra utalt, hogy itt, a Duna és Tisza közti vízválasztó dom­bon kicsit mi is kiemelke­dünk a hétköznapok vilá­gából, amikor a rend gödöl­lői jövőjét alapító Takács Menyhért prépost prelátus emlékére állított Fadrusz- feszületet megkoszorúzzuk. A közgyűlés is telt házat vonzott a régi kápolnába, amely ma az egyetem szín­házterme. Bcllus Zoltán az öregdiák egyesület két és fél éves tevékenységének mérlegét megvonva kiemel­te. hogy sikerült az eredeti célt megvalósítani: élő, lük­tető közösséget teremteni. Jelenleg 430 fős a tagság, közülük kilencvenen kül­földön élnek. Dr. Tóth Zsi­ga István arról számolt be, hogy május 13-án bejelen­tették a gimnáziumot és ta­nulóit segítő alapítvány lét­rehozását. Az öregdiákok segítségé­Tegnapi számunkban kö­zöltük Hrustinszki Tibor ’56 nyomában készült kuta­tási naplójának bevezetőjét és szerkesztett formában két részletet a visszaemlé­kezésekből. Ma folytatjuk a múlt vallatását, abban bízva, hogy mihamarabb teljes képet kapunk a kor gödöllői napjairól. Ehhez jelentősen hozzájárulnak az alábbi sorok is. ... Hát jöttek az oroszok. Volt egy olyan elképzelés, hogy menjünk ki a besnyői templomkanyarba, aztán ott csináljunk valamit. De nem volt esélyünk arra, hogy a nemzetőrség ko­moly ellenállást tanúsítson. A Hársfa udvarán tar­tózkodtam, amikor beté­vedt oda egy orosz katona géppisztollyal. Nem tudom, hogyan került oda; cso­dáltuk, hogy egyáltalán be mert jönni. Mindegy, a ke­zébe nyomtunk egy üveg sört. Ügy itta, mint aki az életében nem látott ilyet. Mondtuk, hogy hát hová mentek? Kudá igyos? Azt hajtogatta: Szuez. ... Nekünk azt üzenték a gyárba, hogy a nemzet­őrséget, a gyárőrséget azonnal le kell fegyverez­ni, mindenki szolgáltassa be a fegyverét. Kénytelen­kelletlen be kellett menni, mert végül is akkor már láttuk, hogy ennek vége. Leverték, csúnyán leverték a mozgalmat. Amikor át­adtam a fegyvert, két egy­forma pofonnal megtá­masztott egy őrmester. 1957 áprilisában vissza­minősítettek részletszer­kesztőnek; papíron közöl­ték velem, hogy semmiféle prémiumban nem részesül­hetek. Június 6-án, a hír­hedt C pont alapján, mint ellenforradalmi tevékeny­séget folytató személynek, felmondtak a vállalat ré­széről. ★ ... Kádárék is elismerték a munkástanács jogosult­ságát egy darabig, és en­gem választottak meg az elnökének, november 4-e után. Amikor a 48 órás sztrájk volt, kijöttek értünk, hogy menjünk be a rendőrség épületébe. Tudtuk, hogy erre sor fog kerülni. Ott arra akartak bennünket kényszeríteni, hogy velük együtt átmenjünk a köz­ségházára, s hangosbeszé­lőn hívjuk fel Gödöllő la­kosságát arra, hogy vegye fel a munkát. ... Én hatá­rozottan kijelentettem, hogy mivel a Kádár-kor­mány a dolgozók kérését, követelését nem hajlandó teljesíteni, nem fogjuk fel­venni a munkát, és ezt a kinyilatkoztatást nem va­gyok hajlandó megtenni. Akkor már nem voltunk olyan kedves vendégek; a magas rangú katonatiszt azt mondta, hogy akkor pedig engem letartóztat­nak. Nem tartóztattak le, s a beszélgetés során elhang­zott részükről, hogy félre ne értsük az ő szándéku­kat. Az ő szándékuk az, hogy a törvényes rend Ma­gyarországon helyreálljon. ők nem megszállóként vannak itt, hanem mert félnek, hogy a kommunis­táknak bántódása esik. A belső dolgokba nem szól­nak bele. És én pont ez­zel fogtam meg őket, vagy legalábbis pillanatnyilag, mert azt mondtam, hogy önöknek ehhez nincs jo­guk, hisz az előbb jelen­tették ki, nem rendőrsze­repet töltenek be Magyar- országon. ... Mindenre el voltam szánva. Most ezt nyugodt szívvel mondhatom, hiszen tudtam, ezek az emberek nem játszanak. De meg tudtuk akadályozni, hogy be kelljen mondanunk a felhívást. Azt mondták, ad­nak másnapig időt a gon­dolkodásra. ... Visszamentünk a Ganz Árammérőgyárba, én tájé­koztattam a munkástanács bent levő tagjait, akik egy­értelműen mondták: sző sem lehet a kérés teljesíté­séről. Közben a 48 óra lé­teit, és úgy-ahogy, fel is vettük a munkát, dolgoz­tunk. A munkástanács mindaddig tevékenykedett, amíg Kádárék fel nem osz­latták. Tehát Gödöllőn az utolsó pillanatig. ... Az első évforduló előtt letartóztattak, közel két hónapig voltam előze­tes letartóztatásban Gödöl­lőn. ... Mindig éjszaka nyílt a cellaajtó, s szólítot­ták az embert. Aki „meg­érdemelte", köztük én- is, testi fenyítést is kapott, azután önvallomást kellett írni, hogy 1956. október 23- tól amíg le nem tartóz­tattak, mit tettél, kivel be­széltél. Több oldalt írtam, és két nap múlva megis­mételtették; velem' három­szor íratták meg. Arra kel­lett vigyázni, nehogy bár­kire is terhelő legyen. 1971-ben is megkérdezték, hogy emlékszem-e rá, s nem vagyok-e hajlandó ve­lük együttműködni... (Vége.) Olvasóink fóruma Hazajöttünk boldogan... re bizony nagy szükség van. A gödöllői perjelség ugyan­is egyszerre két feladatot vállalt. A kápolna építését és a nyolcosztályos gimná­zium újraindítását. Elgon­dolkodtató, hogy a gödöllői iskolát immár másodszor kell építeniük! Az egyetem­től kapott épületet ugyanis — milliókért! — át kell alakítani, osztálytermeket kell berendezni falai között. Ez olyan anyagi áldozatvál­lalást kíván, ami nem nél­külözheti a társadalom se­gítségét. A premontrei gimnázium­ban — mint Fényi Ottó per­jel, egyesületi elnök és az iskola igazgatója elmondta — két koedukált osztályt indítanak, 30-30 tanulóval. A hittant premontrei rend- társuk tanítja, sajnos pap­tanáruk még nincsen. A „civil” pedagógusok viszont nagy odaadással végzik majd feladatukat. Mint a közgyűlésen felszólaló Van- csóné Kelényi Judit fizika­tanár elmondta, a könyvtár­ba és a szertárakba is vár­nak adományokat. (A kö­zépső kép az ünnepi misén készült.) Balázs Gusztáv Az UNICEF Magyar Nemzeti Bizottsága és az MTV országos versenyfel­hívást tett közzé, melyben várták olyan 16 éven felüli gyermekek jelentkezését, akik színvonalas ^produk­ciójukkal szeretnének el­jutni Hágába. Az UNICEF programjai­ról tudni kell, hogy beteg, éhező, magára hagyott gyermekek millióinak éle­tét mentik meg vagy teszik sorsukat elviselhetőbbé. Ehhez nyújt segítséget a hágai gála műsora is. Az országos verseny há­rom fordulóból állt, mely­nek elődöntőjét és döntő­jét az MTV is közvetítette. Május 31-én, a gyermekna­pon láthattuk a döntőt, me­lyen eldőlt, ki az a négy gyermek, aki Magyarorszá­got képviseli a hágai talál­kozón. Palotás János országgyű­lési képviselő, a zsűri el­nöke elsőként Rónai Lajos és Kása Tünde néptáncos párt szólította a színpadra: Hágába utaznak! Óriási az öröm! A kö­zönség tapsol, a nyertese- ket és hozzátartozóikat va­lami nagyszerű érzés keríti hatalmába. Hazajöttünk nagyon boldogan és... Éttől a perctől kezdve a boldog nyertesek öröme már nem lehetett igazi öröm. Mivel a zsűri elnöke tévedésből aszódi tánco­sokként konferálta be a nyerteseket, a számonkérés és az elégedetlenség itthon bizony nem maradt el. Ezért szeretném az MTV téves információját helyes­bíteni: Rónai Lajos (Aszód, Kossuth Lajos u. 60.) és Kosa Tünde (Bag, Kinizsi utva 34.) a bagi Muharay Elemér népi együttes tagjai, és Bagón tanulnak néptáncot. Hogy a műsorvezető Gergely Robi ezeket a fon­tos dolgokat miért nem kérdezte meg egyszer sem a versenyzőktől, arra én nem tudok válaszolni, de azt biztosan tudom, hogy ez nem a gyermekek és ve­zetőjük mulasztása. Egyáltalán, az egészben biztos, hogy ez a fontos? Rónai Lajos szülő Nyolcadikosok Ballagás Június 13-án, 9.30 órakor tartják a gödöllői Erkel Fe­renc Általános Iskola nyol­cadik osztályos tanulói­nak ballagási ünnepségét. Mozi Városi filmszínház: Magic Queen. Színes kon­certfilm. 18 és 20 órakor. G0DOLL0I HÍRLAP Gödöllő, Szabadság tér II. • A szerkesztőség vezető­je: Balázs Gusztáv. • Munkatárs: Pillér Éva. • Postacím: Gödöllő, Pf. 18. 2100. Telefax és telefon: (28) 20-796. • Szerkesztősé­gi fogadóóra: hétfőn 10-től 10 óráig. • Hirdetésfelvé­tel: munkanapokon 8.30-tól 13 óráig a szerkesztőség­ben.

Next

/
Thumbnails
Contents