Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-08 / 134. szám

GÖDÖLLŐI XIX. ÉVFOLYAM, 134. SZÁM 1993. JÜNIUS 8., HÉTFŐ Cbamipagnok-iűk a Petőfi-gimnáziumban Baráti kapcsolatok Képünkön részlet az előadásból Ki gondolta volna né­hány évvel ezelőtt, hogy a jövőben éppen az iskolai kapcsolatok hozzák köze­lebb a Nyugatot! Világot látni jobbára a nyári va­kációban kerekedtünk fel baráti körben ... S most, néhány hét le­forgása alatt harmadszor fogadtak francia látogató­kat az aszódi Petőfi Sán­dor Gimnázium francia tagozatos diákjai. A Jura hegységben található, a svájci határtól néhány tíz kilométerre fekvő Cham- pagnole hatosztályos kö­zépiskolájának „küldöttsé­gét” látták vendégül.. (A Magyar Honvédség segítsé­gével, hiszen a nőtlen tiszti szállón háltak.) Nelly Bertrand francia tanár, a gimnázium igaz­gatóhelyettese elmondta, hogy tavaly került hozzá­juk az aszódi gimnázium egyik tanulója, aki Cham­pagnole-ban folytatja ta­nulmányait. Ennek révén léptek levelező kapcsolat­ba a tízezer lelkes telepü­lés diákjai az aszódi nulla­dik évfolyamosokkal. És most itt voltak egy csodálatos autóbusszal. So­kat kirándultak; jártak Észak-Magyarországon, a fővá. osban, és természete­sen ismerkedtek Aszóddal. S hogy milyennek látta az aszódi gimnazisták nyelv­tudását a tanárnő? Meg­nyugtatott: egyéves tanulás után szerinte igen köny- nyen tudnak kapcsolatot teremteni a francia diá­kokkal. Nelly Bertrand — akit néhány perccel azután kér­deztem, hogy a „gyerekek­kel” együtt lejöttek a Vé- csey Károly helyőrségi klub színpadáról, ahol az Übii királyt játszották el — Magyarországról is ked­vezően beszélt. Tapasztal­ta, hogy nagy erőfeszítése­ket teszünk a turizmus fej­lesztéséért, ugyanakkor megőrizzük jellegzetessé­geinket is. Elmondta, ko­rábban hazánkról szólt a legkevesebb híradás szom­szédaink közül, a berlini fal leomlása után viszont több az információ rólunk, s a legtöbb reményt a mi felzárkózásunkhoz fűzik. B. G. Levél chartaügyben Az MDF is a piacon kezdte... „Üdvözöljük, hogy az Önök köztársasági elnöke, Göncz Árpád ellenállt a kormány azon törekvésé­nek, hogy elmozdítsa a Rá­dió elnökét.” Az idézet Cushrow Irá­nitól. a Nemzetközi Saj­tóintézet igazgatójától szár­mazik. Némely honi politikusok úgy látszik, nem számoltak Göncz elnök vétójával; most éppen azon fáradoz­nak, hogy ráirányítsák az alkotmánysértés tényét. Amennyiben ez nem a magyar köztársasági el­nök elleni támadás, akkor mi áz? Ha fejbe verik? Ez a kormánypárti szar­keverés méltatlan Magyar- országhoz és a demokrá­ciához. Remélem, a charta fel­hívását aláírók is ezt a vé­leményt osztják. Klacsmann László, az egyik aktivista ★ A közelmúltban a Pest Megyei Hírlapot nagy ki­tüntetés érte. A Mexikói Nemzeti Marketing Intézet a „Kiváló minőségért gyé­mánt csillagot” adomá­nyozta a lapunknak. Át is vehettük volna a kitünte­tést, ha 2000 dollárt előze­tesen az intézetnek befize­tünk. Ügyes, mondhatnánk erre az ismert vicc szerint. Épp olyan ügyes, mint az alkotmányjogi tudományok területén teljességgel is­meretlen úrnak a magyar joghatóság körébe tartozó ügybe illetéktelenül be­avatkozó, dilettáns kijelen­tésére hivatkozni. Klacs­mann úr, az aktivista nem értette meg, miről is van szó. A vita ugyanis nem Göncz Árpád személyéről, hanem egy közjogi funkció hatásköréről szól, és ter­mészetesen független attól, hogy ki tölti be ezt a tiszt­séget. A tények Klacsmann urat nem nagyon zavarják. Többek között például az sem, hogy Göncz és Antall együtt jelentették ki, ez a vita merőben alkotmány- jogi szakmai és nem sze­mélyes természetű. Nem akarom utánozni Klacs­mann úr cizellált stílusát, de annak a bizonyosnak a keverése éppen a chartá- sok részéről történik. Ettől függetlenül Klacsmann úr nevéhez híven szabadon lehet bárki és bármi tap­soló embere. Annak pedig kifejezetten örülnénk, ha az aktivista felvilágosítaná szerkesztő­ségünket és olvasóinkat, melyik az a jogszabály, amelyik a köztársasági el­nököt ebben az ügyben vé­tójoggal ruházza fel. (Ol­vasóink ne keressék: nincs ilyen!) — te — Szolgálat Szolgálat címmel — a Gödöllőért Alapítvány ki­adásában — lokálpatrióta újság jelent meg a város­ban: gödöllőiek írják Gö­döllőről gödöllőieknek. Egy­előre havonta — igény ese­tén a későbbiekben kéthe­tente — jelenik meg; fizet­ség nélkül készítik munka­társai. A legfrissebb számban a mentők napjáról számol be szakmai szemmel Zebegnyei Károly, az igényességről szóló „vasárnapi gondola­tait” osztja meg velünk Krassay László; az Erzsé­bet park mellett kialakult forgalmi renden ironizál Nádos Péter; gyermekeink méltóságáról szól Horváth Antal. Erdőkertes Sci-fi nap Immár harmadik alka­lommal rendeznek Erdőker­tesen sci-fi és fantasy na­pot. Június 13-án, szomba­ton 10—18 óráig könyváru­sítás, vetélkedők, videó- vetítések követik egymást, előadás hangzik el „A para­pszichológia a jövő tudomá­nya” címmel, s az érdeklő­dők találkozhatnak Lőrincz L. Lászlóval, alias Leslie L. Lawrence-szel. Egyben rajzpályázatot is hirdet a helyi Főnix klub, amelynek egyetlen kikötése: az alko­tások a fantázia szülemé­nyei legyenek. A képeket lezárt borítékban, jeligével ellátva az erdőkertes! Ady Endre Művelődési Házba (Fő út 4.) kell eljuttatni június 9-ig. A rendezvényre az ország valamennyi sci-fi és fanta­sy klubját szeretettel vár­ják a házigazdák. Helyi műsor A gödöllői kábeltelevízió információs csatornáján hétfőn és szerdán 19 óra­kor jelentkezik a Gödöllői STV helyi műsora. A tar­talomból: még egyszer a sportnapról; bemutatkozik a Damjanich-iskola; kör­zeti gyermeknap a gyere­kek véleményével. Angol nyelven Az etika és ökonómia, va­lamint a kapitalizmus és demokrácia gazdaságtana is szerepel a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetemen szep­temberben kezdődő kétéves, angol nyelvű makro- és mikroökonómiai szaktanfo­lyam programjában. (A kö­zelmúltban kétéves makro- és mikroökológiáról írtunk — mentségünkre szolgáljon, hogy ennek is van értelme.) A harmad- és negyedéves hallgatók közül hatvanan vesznek részt a kurzuson; a tárgyak előadói Anita L. Danes (Massachusetts Egyetem) és Darryl W. Reed (Southern California Egye­tem). Fiúnevelő intézet Aszódra került a szép serleg Az Aszódi Fiúnevelő Inté­zet sportolói Szabó Imre testnevelő tanár vezetésével Zalaegerszegen szerepeltek a különleges nevelőintéze­tek nyári sporttalálkozóján, a Nyári Kupán. A verseny fődíját — ami egy szép ser­leg volt — az aszódi csapat nyerte el Zalaegerszeg, Kalocsa, illetőleg Budapest csapata előtt. Az elsőség kiharcolásában nagy szerepe volt Mocsár Zsoltnak, aki többek között intézeti csúcsot javított 100 méteres síkfutásban: 11,9 másodperccel első lett. Ugyancsak első helyezést ért el Horváth Ede 800 mé­teres síkfutásban. Gordon Péter 10 méteres súlylökés­sel került fel a dobogóra. Az aszódi nagypályás lab­darúgócsapat második lett. Mozi Városi filmszínház: Orrszarvú. Színes ame­rikai film. 18 és 20 órakor. 10 GÖDÖLLŐI HÍRLAP Gödöllő, Szabadság tér 10. 0 A szerkesztőség vezető­je: Balázs Gusztáv. • Munkatárs: Pillér Éva. • Postacím: Gödöllő, Pf. 14. 2100. Telefax és telefon: (28) 20-796 . 0 Szerkesztősé­gi fogadóóra: hétfőn 10-től 13 óráig. • Hirdetésfelvé­tel: munkanapokon 8.30-tól 13 óráig a szerkesztőség­ben. 1989 elején kezdtem ér­deklődni az után, hogy ki volt az, aki 1956-ban a rendőrség udvarán egy tüntetés során életét vesz­tette. Nyáron így jutottam el Magda nénihez, akinek a fia. Balázsovich András volt az áldozat. Mint el­mondta, 1956. október 25-én az esti órákban több száz fős tömeg gyűlt össze a rendőrség előtt a Szabad­ság úton, a volt Bezsila- háznál, hogy követeljék a fogva tartott egyetemisták szabadon bocsátását. Mint több szemtanú elmondta (U. I. és B. S., az utóbbit egy lövés vállon találta), hazafias szólamokon hívül más fegyverük nem volt, az épületből mégis több géppuskával lőttek rájuk. Balázsovich András volt, aki ott halálosan megsebe­sült. Még a forradalom alatt nagy részvéttel elte­mették. Gödöllőnek még egy ’56-os halottja van: Kiss Antal, aki ismeretlen körülmények között, Bu­dapesten halt meg október 25-én a József körúton. Ügy gondolom, nem ér­demes azt firtatni, hogy ki lőtt, kik lőttek, hiszen töb­ben voltak á rendőrség épületében, hanem nekünk az a kötelességünk, hogy. minden évben tisztessége­sen megemlékezzünk a 17, illetve 19 éves fiatalembe­rekről. 1989 októberében a for­radalom és szabadságharc 33. évfordulóján ünnepi is­tentisztelet volt az evangé­likus templomban, majd utána megkoszorúzták a két áldozat sírját a Dózsa György úti temetőben. Né­hány nappal korábban a rendőrségen bejelentettem a felvonulásunk és meg­emlékezésünk célját, ahol a kapitány úr megbízottja felajánlotta a rendőrség közreműködését az út biz­tosításában, s így egy-egy fegyvertelen rendőr segí­tette a közlekedésünket a Patika és a Szilhát utca sarkán. Békés szándékun­kat jelezve meghívtam az akkori, az utolsó tanács­elnököt, aki a meghívást elfogadva, jelen volt a templomi és a temetői ese­ményen is. 1991 nyarán arra kért fel a gödöllői múzeum, hogy az 1956-os forradalom he­lyi eseményeinek résztve­vőivel készítsek magnófel­vételt. Többhetes, hónapos utánjárással közel 5 órás felvételt készítettem, ez mintegy 90 gépelt oldalon, nyolc ember gondolatait takarja. Tizenkettő volt azoknak a száma, akik va­lamilyen okból nem vállal­ták a beszélgetést, és vagy 5-6 embert meg sem kér­deztem, mert a politikai be­állítottságuk miatt biztos voltam abban, hogy nem fognak nyilatkozni. Három ember mintegy 15 oldalnyi visszaemlékezését tartom érdemesnek a nyilvános­ságra, s így talán képet ka­punk ’56 helyi történései­ről. ... A Ganz Árammérő­gyáron belül fegyveres őr­séget szerveztünk; az ak­kori MHSZ fegyvereit vet­tük igénybe erre a célra. Az volt a hivatásunk, hogy a gyárat őrizzük. Én akkor a katonai összekötő szere­pet kaptam a kapitánysá­gon működő nemzetőrség és a gyár között. Hol a gyárban voltam, hol kint a városban. Gödöllőn — tudvalevő — tele volt a kastély oroszok­kal. Kijött a parancsnok — egy őrnagy vagy alezredes, nem tudom —, és nyilat­kozatot tett a nemzeti bi­zottság előtt. Megadták magukat. Kijelentették, hogy ők nem avatkoznak be semmiféleképpen. Nem is bántották őket, sőt, hu­manitárius okokból mi vit­tünk kenyeret a 20-as bolt­ból a családoknak. Itt nem volt harci fel­buzdulás. Volt egypár hang, de amikor a parancs­nok így nyilatkozik és ki­teszi a fehér zászlót, ak­kor az — szerintem — még egy forradalomban is er­kölcstelen, hogy nekime- gyünk azoknak, akik egyébként azt mondták, hogy nem avatkoznak be. Mondtuk is, hogy nem az a célunk, hogy vérengzést csináljunk Gödöllőn, s úgy érzem, ezt meg is akadá­lyoztuk. Nem volt foszto­gatás, nem volt betörés, itt egy üzlet kirakatát sem törték be. Erre voltunk mi hivatva. Végül is, amikor ’a forradalom győz és a tör­vényes rend helyreáll, ak­kor megvannak ennek a törvényes lehetőségei ... ★ ... A hangosanbeszélőn a vállalat dolgozóit felszó­lították, hogy aki egyetért a csillag levételével, az menjen ki az udvarra. El lehet képzelni, hogy egy több meter magas csillag milyen robajjal hullik le. Az emberek sírva énekel­ték a Himnuszt. Óriási él­mény volt, a következő miatt: nagyon hosszú ideig nem lehetett hallani, nem lehetett énekelni a magyar himnuszt. Hrustinszki Tibor (Hrustinszki Tibor mun­kájára úgy kívánjuk fel­hívni a figyelmet, hogy ma és holnap, szerkesztett for­mában, részleteket közlünk kutatási naplójából — a szerk.) (Folytatjuk) Kutatási napló 56 nyomában (I.) Lehullott a csillag, énekelték a Himnuszt

Next

/
Thumbnails
Contents