Pest Megyei Hírlap, 1992. június (36. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-08 / 134. szám
Maradnak a semmivel JUHOK LEGELŐJE Dugig a kocsi, vihetik. Hogy milyen áron, arról jobb nem is beszélni... (Erdőst Agnes felvételei) Egyesület sertéstenyésztőknek A Hun ff apig szorffuimazta Herceghalmon működik a Hungapig Tenyésztési, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., amely vegyes vállalat kezdeményezi a sertéstenyésztés és -hústermelés hazai társadalmi szerveződéséhez igazodó, a korábbi feladatok egyesületi szintű végrehajtását. A veszprémvarsányi Jóbarátság Termelőszövetkezetben meg is történt az említett egyesület megalakítása, amelynek tagja lehet minden olyan személy, aki foglalkozik a nemes sertésfajták és az azok keresztezéseiből létrejövő egyedek tenyésztésével, tartásával, takarmányozásával. Továbbá elősegíti ezen sertések vágóhídi feldolgozását, s az európai normáknak megfelelő bel- és külföldi húsipari igényeket kielégítő érdekképviseleti, törzskönyvezési, tanácsadási szakmai képzéseket. Utóbbiakat úgy, hogy támaszkodnak a hazaj felsőfokú intézmények, kutatóbázisok tapasztalataira. (—esi) A nemzetközi turizmus számunkra éleddig teljesen új ága honosodhat meg az idén hazánkban, amikor is — vélhetően szeptemberben — ideérkeznek az első magyarországi bortúra résztvevői. Mindezt szombaton Debrecenben, a leendő bortúrák esélyeit feltérképező angol újságírócsoport utolsó állomásán jelentették be. az Európában már népszerű turisztikai forma szervezői. A több neves borszakértőből álló csoport az elmúlt napokban végigjárta hazánk bortermő vidékeit, s úgy vélekedett: Magyarország méltóképpen illesz- leedhet be a francia, a spanyol, a német vagy akár a kaliforniai bortúrák sorába, Ezekben az államokban a borkedvelőknek utazási irodák szervezik az utakat, s a programokban naponta két borkóstolás szerepel. Magyarországon a pécsi Lenau Reisen iroda kapta meg a jogot az első bortúra megszervezésére, amelyre ősszel kerül sor. Az ilyen jellegű turizmus fellendítése is hozzájárulhat a méltán híres magyar borok további elismeréséhez, de — mint azt a debreceni sajtótájékoztatón hangsúlyozták — ahhoz is. hogy a szinte kizárólag Budapestet ismerő külföldi turisták felfedezzék a magyar vidéket. A hazai „borút” vélhetően Debrecenben ér véget. Az alföldi város ugyan nem boráról híres, de gyógyfürdője minden bi» zonnyal kellemes pihenőül szolgál majd a „borutak” megfáradt vándorainak. ■■BHOTHBBBHHaHH&fll 5 Spórkassza a határban Még üres a kísértetrepiilőtér Mintha bizonyítani an.ama a Kora nyári nap. Éktelenül melegít, itt, a mezőn fejfájdítóan. Aki teheti, lengén öltözik, de ez sem sokat számít — az eperszedés még a munkához edződötteket is megpróbálja. — Hja kérem, az epres csak messziről csalogat — törli homlokát a kocsira rakodó Szente István —. aki kodva egy nevét felfedni nem kívánó, idős gazda —, a napszámos ugyanis megfizethetetlen. Itt mindenki gettünk. Nyereséget semmit. Senki sem beszél lelkesebben. Eddig legalább a biztonság megvolt, az átvételt szavatolták. Amióta a konzervgyárak leépültek. nincs biztos piac, kiszolgáltatott helyzetben vannak. luban, hogy Bankházán a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság külön felvételi irodát állított fel. Ügyszól- ván mézesmadzagot húztak az emberek orra előtt. Mert nem hogy iroda, de még elektromos áram sincs abban az épületben, ahol az LRI őrszemélyzete tartózkodik. Nincs fűtés, melegedés, csak a petróleumlámpa világít. Az LRI április végén nem tudta kifizetni a villanyszámlát, ezért kikapcsolták az áramot a volt tábornoki rezidenciában. Ide a fénykorban nem léphettek be a magyarok. Mint tapasztalhattam, a hátrahagyott épületben dohszag terjeng, málladozik a vakolat, a kiszaggatott elektromos vezetékek kanócai lógnak a falból. Az elvtársak nem sokat adtak a higiéniára. Az épület a 28-as számot viseli, tetején roncs irányítótorony árválkodik. TÁTONGÓ HANGÁROK Innen a szemlélő a távolban legelésző birkanyájat látja, egyelőre a gyapjas állatok vették birtokukba a hatalmas területen lévő objektumot. Kerítésekkel körbezárt „falu” a bankházi repülőtér. A szovjeteknek még Nehezen telik a kosár. Pedig sok van hátra, amint érik az eper, szedni kell. Ha nem talál időben vevőre, vége reggeltől estig itt hajlong, az másképpen látja a dolgokat. Pláne most. Rossz a hangulat, sok a baj; a hivatalos átvétel megszűnt, itt állunk a kereskedőknek kiszolgáltatva. Én még csak hagyján, mert van kocsim, s ha költségesen is — a nagybani piac oda-vissza száz kilométer —. de kiviszem az árut. De mit csináljon, akinek nincs? Nem tehet mást, alku nélkül átadja a viszonteladónak. Valóban, a népes szedőkhöz képest kevés az autó. De nem csoda, alig van fiatal. Többségben a középkorúak és az öregek szednek itt. Tahitótfalu határában. — Ez nem éri meg másképpen, esak családi vállalkozásban — jön közelebb járókeretre támaszmaga szed. Aztán pedig örül. ha valaki elviszi, hiszen az epret nem lehet tárolni. Mi eladjuk hatvanért, a kereskedő a városban kétszázért.,. — Lassan semmi hasznunk nincs a bolton — panaszolja a kétszáz négyszögölön gazdálkodó Cserekje Sándor. — A költségek mindig feljebb mennek, ha csak a háromszori öntözésre gondolunk, az is lassan megfizethetetlen. Egy négyszögölért hét forintot kértek idáig, de a gázolaj emelkedése miatt ez is több lesz. Tudja, mi a véleményem? Lassan nem több ez az epres a spór- kasszánál, amelyből két szezon után ki vehetjük, amit év közben belegyűUöPedig itt kétéves munka árát kellene bevételezni, lévén csak a második szezonban terem az eper. Az egészet a Kék Duna Szak- szövetkezet fogja össze, tőle bérlik a területet is. Miközben a rekeszeket rendezi, Szente István szortíroz is. — Nem jó a termés, látja, silány szemek is vannak. Tavaly jobb hozam volt, s nem fájt a fejünk, a Dunakeszi Konzervgyár felvásárolta. Most elég kilátástalanul dolgozunk. Mit tehetnénk? Menjünk és adjuk el ? Az engedély, a hely bérlete, az alkalmazott — mindez olyan pénz, amire a termés nem fedezet. Nem csak nekem, senkinek sem megy az üzlet. Pedig gondolhatja, nekünk ez nagyon fontos jövedelemkiegészítés lenne. A csekély fizetések és a nyugdíjak mellett minden fillér kell. Mire azonban kifizetjük az adóit és az egyebeket — maradunk a semmivel. Beljebb az asszonyok is így beszélnek. Maguk vannak, nincs segítség, kell a pénz. Kicsi nyugdíj, sok munka, haszon pedig alig. De azért csinálni kell. Nem számít semmi, teszik a dolgukat holnap is. Vasvári Éva Csend, fűtenger, susogó nyárfák, friss levegő: a béke szigetének nevezhetnénk a szovjet csapatok által a közelmúltban üresen hagyott kiskurüacházi repülőteret. Ezt a németek építették a második világháborúban. Az oroszok a háború végén elfoglalták, 1956-ig a magyarok gyakorlatoztak rajta. A forradalom után a szovjet MÍG típusú harci repülőgépek bosszantották a lakosságot. saját disznóhizlaldájuk; konyhakertjük és iskolájuk is volt. Még áll az aranyozott Lenin-szobor, hirdetve a megszűnt hatalom dicsőségét. A földbe süllyesztett szerelőhangárok bejárata a Twean Peaks-i kí- sértetsztori fekete barlangjára emlékeztet. Cooper ügynök helyett négy őrkutya nyomoz. Egyelőre még távoltartják az idegeneket. ENGEDELY NÉLKÜL HA TÁMOGATJÁK.. A helybeliek mesélik, gyakran ötven méter mélyen szálltak a gépmadarak a falu felett, mígnem az ápor- kai általános iskolába (amely éppen, vagy szerencsére üres volt) bele nem zuhant egy MÍG 21-es. A fegyverek szanaszét repültek, a helybeli lakosoknak sem engedték oltani a keletkezett tüzet. A forró kerozin ráömlött valakinek a bőrére, mivel kertészkedés közben a szabadban tartózkodott. Csúnya, forradásos heg maradt a karján, a múlt örök mementójaként. Délután 3 óra, a repülőtér bejáratánál sorompó zárja el a kíváncsi látogatók útját. A Kincstári Vagyonkezelő Szervezet által fizetett Vagyonőr Kft. alkalmazottainak terepszínű ruhája rikít a szürke környezetben, ha megálljt parancsolnak, a hívatlanok sem tévesztik el őket. Írásos belépési engedélyem nincs. Ezt az utasítás szerint — a helybeli sajtónak — a községbeli polgármester, illetve a vagyonkezelő kormánybiztosa adja meg. Ennek hiányában először a portásfülkében beszélgetünk. A kft. csoportvezetője, noha bemutatkozott, mégis nyomatékosan kérte, ne szerepeltessem a nevét a lapban, félnek. Május végéig szólt a munkáltatói szerződésük, melyet június'' végéig meghosszabbítottak. A helyzetük bizonytalan, mint ahogy maga a reptér sorsa is. Senki nem tud semmit. Hogy már májustól félezer embernek munkát adott volna az új repülőtér? Ez nem igaz, a vagyonőrök irányítója meséli: amikor megjelentek az első híradások a leendő harmadik Ferihegyről, • egy napon mikrobusznyi ember érkezett. Munkát kerestek. Az invázió hetekig tartott. A vagyonőrök először nem értették a sűrű forgalom okát. Mint utóbb kiderült, valaki elterjesztette a £aAz LRI beruházási főosztályvezetője, Farkas József elmondta, előterjesztést nyújtottak be a kormányhoz. Egy hónapja megjelent rendelet alapján tették ezt, nevezetesen: a szovjet használatban volt ingatlanokat a magyar állam nemcsak pályázat útján adhatja bérbe. Az LRI beterjesztésének első pontja egy környezetvédelmi tanulmány- tervet ajánl, ha minden lépésüket támogatja a Környezetvédelmi Minisztérium, csak akkor kezdődhet el az építkezés. Ez akár tíz- milliárd forintos nagyság- rendű is lehet. Ilonka Mária Tudásuk nélkülözhetetlen Elásni a csatabárdot Magyarországon a mező- gazdaságban dolgozó emberek nagy többsége nem a magángazdálkodást akarja visszaállítani, hanem a magántulajdonon alapuló együttműködésben látja az ágazat jövőjét, és ezzel a kormányzat is egyetért — mondta Sárossy László, a Földművelésügyi Minisztérium politikai államtitkára, a szekszárdi Gemenc Expón tartott agrárfórumon. Az eseményre abb 51 az alkalomból került sor, hogy megnyílt a szekszárdi vásárközpont kertészeti és mezőgazdasági kiállítása és vására. Sárossy László kijelentette, el kellene ásni végre a csatabárdot, vagyis abbahagyni az ellenségeskedést a szövetkezetek vezetői és bizonyos politikai körök, törekvések között, annál is inkább, mert „súlyos hiba volt a tsz-ekben dolgozó szakemberek lejáratását célzó kampány”. E szakemberek tudása nélkülözhetetlen: az együttműködés, a korszerű keretek közötti szövetkezés a mezőgazdaság újraéledésének, piac- gazdasághoz igazodásának egyetlen útja lehet. Naponta két kóstoló Bortúrák
