Pest Megyei Hírlap, 1992. május (36. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-07 / 107. szám

Az önkormányzatok is szavaztak Remények a tervezet kapcsán — Van remény arra, hogy a közoktatási törvény tervezete széles társadalmi konszenzus alapján jöjjön létre — jelen lőtte ki Küll- ner Ferenc, a Települési önkormányzatok Országos Szövetségének főtitkára a tegnapi, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium­ban tartott sajtótájékozta­tón, amelyen az Oktatási Érdekegyeztető Fórum tárgyalásainak eredmé­nyeiről számoltak be. Mint ismeretes, az Oktatási Ér­dekegyeztető Fórum Kál­mán Attila, a művelődési minisztérium államtitkára kezdeményezésére jött lét­re, és ebben a kormányzat az iskolafenntartók (önkor­mányzatok) és a munka- vállalók (Pedagógus Szak- szervezet) egy-egy szava­zattal, a diákok, a szülők, a pedagógus szakmai szak- szervezetek, valamint az egyházak képviselői ta- . nácskozási joggal vesznek részt. Köllner Ferenc, aki az önkormányzati oldal kép­viseletében tájékoztatta a sajtó képviselőit, kiemelte: külön eredménynek értéke­lik, hogy a tárca nem ter­jesztette április’ 23-án a kormány elé a közoktatási törvény tervezetét, hanem további tárgyalásokra adott Tehetőséget a konszenzus kialakítása érdekében. Szólt arról is, hogy még mindig problémásnak íté­lik meg a közoktatás fi­nanszírozásának egyes kér­déseit, és ezeknek tisztázá­sa várhatóan még május­ban további megbeszéléss- ket igényel. Pokorni Zol­tán, a PDSZ szóvivője a szakszervezetek nevében ugyancsak a közoktatás fi­nanszírozását említette ké­nyes kérdésnek a törvény- tervezetben. Fontosnak tartják — közölte —, hogy ingyenes legyen az óvodai, a napközi és a kollégiumi ellátás is. A közoktatási törvény jelenlegi terveze­téből ugyanis ez nem kö­vetkezik egyértelműen. Dobos Krisztina, a Mű­velődési és Közoktatási Minisztérium helyettes ál­lamtitkára kormányzati ol­dalról is igen eredményes­nek értékelte a fórum ed­digi megbeszéléseit, külö­nösen azért, mert számos kérdésben sikerült eloszlat­ni a félreértéseket és ki­alakítani a konszenzust. A Ballag már a vén diák című, jól ismert bú­csúdal összesen 72 ezer 772 torokból hangzik fel az idei ballagási ünnepségeken, a hét végén. Ennyien fejezik be ugyanis tanulmányaikat ebben az évben, a gimná­ziumok és szakközépisko­lák nappali, esti és levele­ző tagozatain — tudatta a Művelődési és Közoktatási Minisztérium illetékese a sajtó munkatársaival, aki hozzátette, nappalin össze­sen 62 ezer 360-an végez­Ny vív- és hagyományőrzés Parlagon hagyott tudás? nek, ebből 27 ezer 360-an gimnáziumból, 35 ezren szakközépiskolából lépnek ki az ÉLET-be. Az írásbeli érettségi vizs­gák e hét végén, pénteken, a nemzetiségi és két taní­tási nyelvű középiskolák­ban, a nemzetiségi, illetve az idegennyelvi — úgyne­vezett célnyelvi — vizs­gákkal kezdődnek. Magyar nyelv és irodalomból má­jus U-én tartják a vizsgá­kat. Az érettségi abszolút tisztasága érdekében, a vizsga reggelén, ezúttal május 11-én, 6 és 0 óra kö­zött, a Magyar Televízió épületében egy arra felkért bizottság dönti el, hogy milyen tételeket kell kidol­gozniuk a maturázóknak. A követelmény az — tette hozzá a tárca illetékese —, hogy a feladatokat a törzsanyagból válasszák ki, továbbá, hogy gimnáziu­mok, valamint szakközép- iskolák vonatkozásában egyaránt kidolgozhatlak legyenek. A tételeket reg­gel 8 órakor a televízión és a rádión keresztül hoz­zák nyilvánosságra. A vizsgák másnap, azaz 12-én matematikával foly­tatódnak, és regge>l 8 óra­kor ugyancsak az éter hul­lámain át hirdetik ki a feladatokat. A nappali tagozaton má­jus 22-én fejeződnek be az írásbeli érettségik, az esti­sek, valamint a levelező- sok május 25-e és 29-e kö­zött írásbeliznek. Goszpoilin Pomiluj Goszpodin Pomiluj! Kóló és vecsernye Pomázon (Folytatás az 1. oldalról.) — Rendkívül sikeres égy-másfél évet tudhatunk magunk mögött — szólalt meg először Golub Iván, aki szerint nagy örömükre visszakapták a volt .szerb iskola egész épületét, ahol fokozatosan kialakul a klubélet. Rendszeresen köl­csönöznek a szerb nyelvű .könyvekből létre hozott könyvtárban, s az épület­ben fakultatív jellegű hét­végi iskolán tanítják az anyanyelvet, történelmet, irodalmat. Parabolaanten­nával vehető klubjukban a belgrádi televízió műsora. Sikeresen működik a köz­ség művelődési házában az Opanke táncegyüttes, a nemzetiségi táj házban szerb szobát- rendeztek be. Az iskolából lett klubház­ban, amely a templom szomszédságában van, s együtt egy kulturális köz­pont alakítható ki, most éppen helytörténeti fotó­kiállítás látható. — Nagy segítségünkre volt az önkormányzat anya­gi támogatása — folytatta a doktor úr, az általa rendkívül eredményesnek minősített együttműködés tényeinek felsorolását. — Meg kell említenem — mondta — azt a kellemet­len epizódot is, ami tavaly a Kisgazdapárt helyi szer­vezetének körirata után alakult ki, de az önkor­mányzat vezetői józanul elhatárolták magukat tőle. Ez is pozitívum, hisz mi nem akartunk, nem is fog­lalhatunk állást, mint ázt tőlünk várták volna, a ha­táron túli háborús esemé­nyekkel kapcsolatban. Az úgynevezett nemzeti­ségi aktivitás ezzel együtt kettős, ellentmondásos. , A nagypolitikai helyzet­ből következik, hogy az emberekben él egyfajta szorongás. Nyomasztó a balkáni, a közép-európai helyzet. Nyomasztja a po- mázi, de az egész magyar- országi szerbséget Magyar- országnak az a politikai ál­lásfoglalása, hogy a szerbe­ket teszi felelőssé a délen kialakult helyzetért. Amit nehezen túdunk elfogadni, hiszen mi, olyan informá­ciókhoz is hozzájutunk, amikhez a magyar közvéle­mény nem juthat. Lényege­sen sokoldalúbb megvilá­gításban látjuk az esemé­nyeket. Ezek interpretálá­sa a hírközlő szerveknél hallatlanul nyomasztó ránk nézve. Következmé­nye egy... Nem is tu­dom ... Lelkiismeret-furda- lás? önigazolást kereső magatartást kényszerítenek rá az emberekre. Szeren­csére az itteni, helyi poli­tikai események az egy említett kivételével nem ilyenek. A pomázi gyakor­lat példaértékű lehetne a nagypolitika számára. Ez mindannyiunk véleményé. A nehéz és kritikus hely­zetben itthon fellendülésről beszélhetünk. Kulin Imre polgármester elégedetten beszél arról, hogy minimálisra sikerült visszaszorítani a nagypoli­tika kedvezőtlen kisugárzá­sát a helyi közéletre. — Abból indulunk ki — mondta —, hogy az itt lakó nemzetiségek háromszáz év óta velünk élő magyar ál­lampolgárok, ők szerb anyanyelvűek. "Együtt ag­gódunk a határon túli. ese­Andrej Rockov cs felesége, Jelcna Rockov, a község legfiatalabb házaspárja szolgáltatta idén p beszentclni- valót (Vimola Károly felvételei) A községben megélénkült a hittanoktatás, a hitélet. Képünkön a pravoszláv egyházfő mények -miatt, s szerencsét­len dolognak tartanánk, ha bármit is tőlük kérnénk számon. Mi is szeretnénk pontosan megtudni, mik ennek a tragédiának a valóságos mozgatórugói. Azon vagyunk, hogy békes­ségben éljünk együtt, s ennek nincs ellenkező jele. Félelemre itt senkinek sincs oka, ne is legyen, örülünk, hogy az iskolaépületben ki­bontakozott a kulturális élet, s szeretnénk, ha to­vább frissülne a nemzeti­ségi közélet: — Megjavították-e a to­ronyóra régen megállt mu­tatóját? — emlékeztettük kérdésünkkel tavalyi ígé­retére a polgármestert, aki mosolyogva válaszolta: — Még nem, de feltett szán­dékom, hogy ezt megold­jam. Ha a világ halad, az óra sem állhat meg. — Ezt a községet szerbek alapították újra 1690-ben — emlékeztetett rá a hely- történetet kiválóan ismerő Turcsányi Sándor önkor­mányzati képviselő, rámu­tatva az itteni sokszínű hagyományok nagy elő­nyeire. — Az a törekvésünk, hogy mindenki otthon érez­ze magát a községben — mondta. Határozottan hoz­zátéve, hogy itt, mint eddig, ezután is nemzetiségi béke fog honolni. Ä zengzetes tónusú, szép egyházi énekek, a szertar­tások után később világi dalok csendültek. Megér­keztek a Tököl községből hívott zenészek, pendült a tambura húrja, perdült a kólózók gyönyörű tánca. Egészen a villanyfényes május este végéig. Kovács T. István Hivatásos színház-, fitm- vagy tévénézővel gyakran megesik: úgy érzi, hirtelen' ostobává, értelmetlenné vált, mert az épp látott műben nem képes felismer­ni az értékét, az érdekes­séget, a tehetséget, a zse­nialitást, holott hát ugye nyilvánvalóan benn van-' nak mindezek valahol, hi­szen a mű színpadra, mo­zivászonra, képernyőre ke­rült, és hogy került volna különben oda, ha nincs benne érték, érdekesség stb. Így vagyok most Gyar- mathy Lívia filmjével. Az A csalás gyönyöre zavarba ejt. Elsősorban is azért, mert Gyarmaihy Líviától (és Böszörményi Gézától, aki a forgatókönyvet írta) már láthattunk jó filmeket. Ez eleve (előre) bizonyos rangot sejtet. Aztán meg: szerepel a filmben egy ta­lán nem első vonalbeli, de mégiscsak világsztár, az an­gol Rita Tushingham. A zenét pedig abszolút világ­sztár, Ennio Morricone ír­Heti filmtegyzet A csalás gyönyöre ta. (Van-e, aki nem isme­ri tőle a Volt egyszer egy vadnyugat zenéjét?) Vala­mint: a történet előzetes ismertetése mai, sőt buda­pesti magyar témát ígér. Ami szintén igen érdekes, várakozást felkeltő közlési Nos, ezek után o film szép nagy, komoly és niasz- szíth csalódás. Mert sem a történet — egy csinos, fia­tal. elektromérnöknő — Für Anikó — elveszti az állá­sát, megromlik a házassá­ga, férje (Andorai Péter) úgy óhajt karriert csinálni, hogy a főnöke csufi lánj-át csábítja el, aztán a hősnő egy alvilági presszóban lesz pincérnő, ahol min­denféle vad dolgok történ­nek, míg nagy nehezen el­jutunk a film végére —, szóval sem a történet, sem a híres színésznő, sem a még ' híresebb muzsikus közreműködése nem hoz össze egy igazán épkézláb, igazán mai filmet. Azt ugyan elhiszem, hogy a presszó-étterem-játékbar- lang, ahol Júlia, a hősnő dolgozik, nem apácazárda, hogy a tulaj, Joe (Dörner György) mindenféle sötét üzletekben van benne nya­kig, s hogy a konkurencia sok mindenre képes egy jól menő üzlet kiiktatása érdekében. De hogy ez itt, nálunk, valahol p József- vagy Ferencvárosban olyan módon történjen, mintha a csehó Los Angelesben, San Franciscóban vagy Chica­góban működne, az azért túlzás. Lehet, hogy-majd (sajnos) idáig „fejlődnek’’ a dolgok, de egyelőre még nem tartunk itt. Márpedig a film majdnem felét az e körül zajló jelenetek te­szik ki. Elszomorító, hogy Rita Tushinghamnak gya­korlatilag nem jut szerep, mert azt az öregedő magá­nyos nőt, akit játszania kell, részint bárki hazai színésznő el tudta volna játszani, részint meg, ha nincs benne a filmben, ak­kor sem történik semmi, mert az ő külön története eléggé fityeg a fő sztorin. Ami pedig a Morricone- zenét illeti: észre sem lehet venni. A Mester valószínű­leg nem izzadt vért, hogy összeüsse. Hogy pedig a film címe végül is miért A csalás gyönyöre? Ne tessék kér­dezni. Ez nem derül kr. Van ugyan két csalásszi­tuáció is a filmben, de azok annyira lényegtelenek és örömtelenek, hogy rájuk nem vonatkoztatható a cím gyönyör szava. Takács István Közel nyolamiezren Ballagás után érettségi Felvonulási épületeket, árkokat és földbuckákat láthatnak mostanában a pi- lisvörösvári középiskolások, ha kinéznek iskolájuk ud­varára. A 31. Számú Építési Vállalkozási Kft. három he­te kezdte meg az új Német Nemzetiségi Képzési Köz­pont alapozási munkálatait, az ünnepélyes alapkő-elhe­lyezésre pedig május első szombatján került sor. A képzési központ nem­csak építészetileg, hanem oktatási koncepciójában is kapcsolódik a meglévő kö­zépiskolához. Az óvoda és az általános iskola német nemzetiségi nevelésének szerves folytatását kívánja szolgálni a leendő intéz­mény, mind a nyelvtanulás­ban, mind a sváb hagyomá­nyok újraélesztésében és ápolásában is! Bár az első tantermek átadására csak november közepén lehet számítani, a gimnázium és szakközép- iskola már az új koncep­ció alapján kezdi meg az 1992—93-as tanévet. Szep­tembertől két, úgynevezett nulladik osztály indul, ahol a felvételt nyert (a négyes átlagot elérő) diá­kok heti húsz órában ta­nulják a német nyelvet. Az épülő intézmény két szellemi alapköve: a nyelv- és a hagyományőrzés nem ismeretlen fogalom Pilís- vörösváron. Az általános iskolai német nyelvtanítást az elmúlt évtizedekben sem fenyegette veszély, tavaly pedig, az iskola kettéválá­sával, lehetőség nyílt arra, hogy — aki igényli — kite-' jezeten nemzetiségi általá­nos iskolába járathassa a gyermekeit. A méltán híres, nagy múltú pilisvörösvári tánc- együttesek és zenekarok mellett néhány éve új ha­gyományőrző csoportok alakultak, mint a Heimat­verein, vagy az óvodai nemzetiségi nevelést meg­szervező Gradus egyesület. Sok ismeret és tárgyi em­lék halmozódik fel ezekben az egyesületekben, kézen­fekvő lenne, ha a képzési központ tantervének össze­állításánál segítségül hív­nák őket, erre azonban még nem került sor. A Heimatverein egyik tagja, Venczl József né, a gimnázium gazdasági veze­tője azt kifogásolja, hogy a németet tanító tanárok kö­zül egyetlenegy sem tagja a szervezetüknek. A Gra­dus vezetője elmondta, hogy közel két éve készítet­tek egy — 12 osztályos is­kolára tervezett — tanterv- javaslatotj amit még akkor nyújtottak, be az önkor­mányzatnak, mielőtt az ál­talános iskola . kettévált. Mivel nem kaptak érdemi választ, azóta inkább az óvodai neveléssel foglal­koznak. Az önkormányzat oktatá­si bizottsága nem zárkózik él az együttműködés elől, épp ellenkezőlég. Krupp László alpolgármester sze­rint nekik abban lehet sze­repük elsősorban, hogy megszervezik a tantestület és az egyesületek közös munkáját. Mire az épület tető alá kerül, talán ők is egymásra találnak! Tachncr Edit

Next

/
Thumbnails
Contents