Pest Megyei Hírlap, 1992. május (36. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-06 / 106. szám

A magyarságtadomány könyve ÜRÖMBEN VÁLTOZNAK A SZOKÁSOK Nem más népek ellen Beszélni Európában A Beszélni tudok Európá­ban elnevezésű alapítvány támogatására pártolói je­gyeket ad ki a Multiker Kiadó. Az alapítvány az idegen nyelvek elsajátításá­nak ösztönzésére létesült, s támogatni kívánja az ide- gennyelv-ismeretek átadá­sában, illetve befogadásá­ban kiemelkedő teljesít­ményt nyújtó tanárokat, is­kolákat, diákokat. Az ügyet felkarolta a hasonló céllal megalakult kiadó, amely módszertani segítséget és korszerű eszközöket bizto­sít általános iskolásoknak és kezdő nyelvtanulóknak. A nemzet könyvtára Az Országos Széchényi Könyvtár a nemzet szelle­mi kincseinek őrzője és gyarapítója; a szellem em­bereinek a műhelye — mondta Szabad György, A nemzet könyvtára 1802— 1992, című kiállítás meg­nyitóján a Buda vári palo­ta F épületében. A kiállítás a bibliotéka 190 éves történetéről ad ké­pet, bemutatja a könyvtár alapításának körülményeit, történetének meghatározó csomópontjait, válogatást ad legfőbb értékeiből; ' vé­gül bemutatja az intéz­mény mai arculatát, fel­adatrendszerét és szolgál­tatásait. A kiállítótermek válogatást kínálnak a könyvtár gyűjteményéből — könyvek, ősnyomtatvá­nyok, térképek, plakátok — az alapítás eseményeiről — levelek, katalógusok — és a könyvtár történetéről. Aki a nacionalista érzel­mek feltámasztásával gya­núsítaná. vagy ezek szítá­sával vádolná A magyar­ságtudomány kézikönyvé­nek szerzőit, szerkesztőjét, vagy a jeles művet közre­adó Akadémiai Kiadót csupán azért, mert a hun­garológia kifejezést hasz­nálták, alapvetően téved­nek. A kifejezés magyar­ságtudomány változata szá­zadunk 20-as éveinek de­rekán vált közkeletűvé, ké­sőbb pedig — főleg a pub­licisztikai írásokban — di- vatszerűen is használták. A hat önálló tanulmányt egybefogó kézikönyv célja nem a más népek ellen irányuló sovén nacionaliz­mus élesztése. hanem a nyelvi-kulturális össze­tartozás tudatának feltá­rása, elmélyítése, tudatosí­tása, a határainkon innen és túl — közelben és tá­volban — élő magyarok magyarságismeretének megszilárdítása. E téren éppen az elmúlt négy és fél évtized dogmatikus ok­tatási szemlélete, nevelési balfogásai miatt jócskán van pótolnivalónk az ál­lamhatárainkon belül fel­nőtt vagy éppen felnövek­vő polgártársaink részére is. Mindenképpen üdvöz­lendő. sőt dicsérendő tehát A magyarságtudomány ké­zikönyvének összeállítása és megjelentetése, mert ta­vetési szervkent muködjk az Állami Bábszínház kü­lönválásával a közelmúlt­ban létrejött két bábszín­ház. E foyamat keretében már megtörtént a régi báb­színház vagyonmegosztása nulmányai révén — mint azt Kosa László bevezető­jében olvashatjuk — lega­lább nagy vonalakban si­kerül bemutatni „...az Európa közepén lakó ma­gyarság sokoldalú történe­ti és kulturális beágyazott­ságát, önálló kultúraterem­tő képességét.” A több évtizeddel koráb­bi, hasonló célzatú kezde­ményezések helyesnek bi­zonyult szerkesztési elvét követték az új kézikönyv összeállítói is; nem igye­keztek egyetlen vaskos, összetett tanulmányba sű­ríteni mindazt, amit a ma­gyarságtudomány fogalma magába zár, hanem a leg­főbb témakörök szerint cso­portosítva önálló összefog­lalásokat adtak az egyes területekről. A magyarságtudomány kézikönyvének valamennyi fejezetét számos illusztrá­ció kíséri, és a kérdéskör­rel foglalkozó önálló mű­vek és legfontosabb tanul­mányok gazdag bibliográ­fiája zárja. így ez a való­ban hiánypótló mű nem­csak a széles olvasóközön­ség, hanem a szakemberek számára is nagy nyeresé­get jelent. A kiadó tervezi, az egy kötetben megjele­nő kézikönyv sikerétől függően, hogy az egyes ré­szeket különálló füzetek formájában is kiadja. — a — is. A fővárosi képviselők által elfogadott határozat szerint, az Andrássy úti bábszínház Budapest Báb­színház, a Jókai téri báb­színház pedig Kolibri Szín­ház néven működik majd tovább. Budapest és Kolibri Májustól önálló költség­AZ ÖT DOLLÁRT VISSZAHOZTA Körösi Csorna nyomában Szóbeszéd tartja, hogy a székely ember keményebb a sírkőnél. És ha Tamási Áron konok Ábelére gon­dolunk, aki a világot is próbára tette bolyongásai­ban, avagy’ Jókainak, a má­sik nagy meséiének egyik világjáró regényhősére gon­dolunk, akkor a szóbeszéd­nek igazat kell adnunk. Mert Körösi Csorna Sán­dor mindenképpen ebből a fajtából való — és szeren­csénkre nem csupán a Csitvári Krónikából, illet­ve krónikaíró diákok fel­jegyzéseiből ismerjük. Most, hogy a magyarság hajszálgyökereit kutató, és más területen híressé vált Körösi Csorna Sándort idézzük nap mint nap (ha­lálának 150. évfordulója kapcsán), akarva-akaratlan egy másik konok székely tűnik fel az emlékezetem­ből. Arról a Jakabos Ödönről van szó, aki 1972 végén, 1973 elején maréknyi cso- makőrösi szülőfölddel és a Magyar Tudományos Aka­démia „ösztöndíjával”, 5 (igen, öt) dollárral a zse­bében bejárta egykori előd­jének. Körösi Csorna Sán­dornak az útját, hogy a né­hány hónapos út után ma­réknyi darjeelingi földdel (Körösi sírjáról), több ezer fényképfelvétellel, tibeti te­kercsek másolataival, no és egy útikönyv élményzuha- tagával térjen meg a tu­dós előd székely szülőfalu­jába. Illesse őt is az emléke­zet — törhetetlen magyar­ságáért. konokságáért, a Kelet-Indiából hazahozott élményekért, amelyek egy wtr Ha csütörtök, akkor könyvtár! Csütörtökönként gyer­mekzsivaj veri föl az ürömi könyvtár csendjét. Lassan két éve, hogy a könyvtáros, Szekeresné Juhász Éva — a hét középső napjain ebéd után elballag a nap­közis gyerekekért az alsó tagozatos általános iskolá­ba, és elviszi őket a könyv­tárba beszélgetni, olvasni, rajzolni, játszani. Először persze rjem így tervezte. 1985-ben, amikor ilt könyvtáros lett, mese­délutánokat szervezett, de csak 4-5 gyerek vett részt a programjain. Sokan pa­naszkodtak, hogy a napközi után nem engedik el őket a szüleik. Erre gondolt egyet — hogyha a hegy nem megy Mohamedhez, Moha­med megy a hegyhez —, megbeszélte a tanárokkal, hogy egyszer egy héten en­gedjék el hozzá a gyereke­ket, ő maga biztosítja a kíséretet. A szülők is bcszoknak Mivel nem tudja előre, hányán és mekkora gyere­kek tartanak vele. nem ter­vezi előre a programot. A könyvtári tagok ilyenkor cserélik a könyveiket, má­sok asztalifociznak, rajzol­nak (papírt, ceruzát és filctollat ő ad), vagy olvas­nak. És rengeteget kérdez­nek! Éva nem erőltet rájuk semmit, maguk kérték pél­dául, hogy magyarázza el nekik a katalógus haszná-. latát. könyvtárba csalogatnia a gyerekeken keresztül. Me­séli; az egyik csütörtöki napon vele tartott egy kis­lány, majd tanítás után megjelent testvére is, aki szintén beiratkozott, aztán jöttek a szülők ... Egyébként is megszapo­rodott az olvasók száma! Hogy ennek a könyvek ma­gas ára, vagy a könyvtár mellett megnyílt gyógyszer- tár az oka — ki tudja? Tény, hogy az influenzajár­vány idején nagyon sokan beiratkoztak! Könyvek receptre? Néha a betegség is jó va­lamire. Meg a kényszer. Ugyanis, amíg más könyv­tárosok azon keseregnek, hogy kevés a pénzük, Sze- keresné Juhász Éva meg­célozta az antikváriumo­kat. Elsősorban a krimiket vásárolja fel, mivel ezek a legkeresettebbek, és nincs annyi kötete, amennyivel az igényeket ki tudná elé­gíteni. A sikerlista máso­dik helyét a szakkönyvek, azok közül is elsősorban a horgászatról szólók foglal­ják el. A könyvtárellátóból a fontos, értékes könyveket rendeli meg, mert azokra is sokan igényt tartanak. Most például a történelmi könyveket keresik, mert az általános iskola felső tago­zatában többfordulós tör­ténelmi vetélkedő zajlik. Egvre többen érdeklődnek Üröm múltja iránt is, a na­pokban pedig az Üröm kör­nyéki növényvilágról szóló irodalom után kutatott ná­la néhány egyetemista. Csak három újság Tavaly 50 ezer forintból gazdálkodott, idén 70 ezret kapott az önkormányzattól. Nagy bánatára az újságok­kal nem ő rendelkezik, a polgármesteri hivatal dönti el, mire fizet elő. Idén csak 3 újságot járatnak: a Pest Megyei Hírlapot, a Magyar Nemzetet és a Nők Lapját. Pedig sokan szeretnének képeslapokat, folyóiratokat lapozgatni. Hiszen nemcsak a könyveknek, hanem az újságoknak is nagyon fel­emelkedett az áruk. A gye­rekek is csak elvétve vásá­rolják meg a nekik szóló újságokat, de leginkább a szülők magukon spórolnak. Ki járat ma már IPM-et vagy Burdát? A könyvtár szerepe, je­lentősége — az életszínvonal zuhanásával fordított arányban — Ürömben is egyre inkább változik. Mostanában egy „szomorú esemény” növelte tovább látogatottságát: bezárt az egyetlen könyvesbolt. Állí­tólag kirabolták. A könyv­tárra — reméljük — jobb sors vár. Paclmcr Edit Csodálatra méltó a lelke­sedése, tenni akarása ebben az anyagias világban. Nem­csak a gyerekekkel szeret­teti meg így az olvasást, de egész családokat sikerül a Összeállt a program Zsámbéki szombatok részét évekkel ezelőtt sír­ba vitte. Jakabos Ödönt nem tu­dós ösztönök, hanem az ösztönös tudásvágy űzte. Hogy Erdély-szerte meny­nyit sikerült szétszórnia (éjjel, nappal úton volt, jár­ta az iskolákat, művelődé­si köröket, hogy a Keleten eltűnt magyarról, az általa gondozott sírról és egyéb élményeiről előadásokat tartson), s hogy a szétszórt mag hol s miként fogam- zott meg az erdélyi kopo­nyákban — az másodlagos kérdés. Ámde amit célul tűzött ki maga elé: felfris­síteni a már feledésnek in­dult Körösi Csoma-jelensé- get- azt elérte, , Konokságára vall az is, hogy megtörtével Buda­pestre sietett, hogy a ka­pott „bakancs-pénzt” visz- szajuttassa a nagyérdemű intézménynek. Útjáról vetített, képes elő­adásokon számolt be a Tor­dán működő Jósika Miklós művelődési körnek — 1976 januárjában. Akkor emlí­tette, hogy- hírneves pesti elvtársak, megtudván en­nek a székely csodabogár­nak a terveit, azt javasol­ták, hogy inkább Moszkva felé vegye útját.... akkor talán segíthetnének. Igen ám, de a már megtett út­vonalat egy évszázad múl­tán még magának a főpo- litiikusnak sem sikerülne megváltoztatni. Hát. indult a maga — illetve szülő- földije — útján. És úgy is akar visszajönni, azon az útvonalon, amelyiken „egy­koron Körösi”? — volt az elvtársak kérdése. Mire Ja­kabos állítólag így vála-, szolt: „Isten óvjon attól!”. Bágyoni Szabó István Immár' tizenegy eszten­deje annak, hogy elkezdő­dött. Hosszú idő, sok min­den történt azóta, de a Zsámbéki szombatok el­nevezésű kulturális rendez­vénysorozat évről évre újabb és újabb érdeklődő­ket vonzott. Talán érde­mes lenne visszatekinteni a kezdetekre, elgondolkod­ni a folytatáson, de erre kevés az idő. Mert a szer­vezés olyasvalami, ami be- fejezhetetlen. Ha véget ér­tek az előadások, máris in­dultak á levelek, csörren- tek a-telefonok, alakítva, egyeztetve a jövő esztendő programját. Csupán egy hónap, s itt az első hétvégi esemény. A helyszín, ahogy eddig is, a romtemplom, mely hangu­latával méltó keretet ad az előadásoknak. A nyitó darab Sarkadi Imre Kőmű­ves Kelemenje, amelyet a zalaegerszegi színház tár­sulatának tagjai mutatnak be. Ezt a nyíregyháziak Cy­rano- előadása követ', melv új feldolgozásban dolgozza fel az ismert történetet. Megtekinthető lesz majd a Független Színpad tolmá­csolásában Moliére Tár- tuffe-je, ami persze nem egészen azonos az erede­ti művel. A határokon túli magyar amatőr együttesek talál­kozójára június 27-én ke­rül majd sor. Sokan segí­tettek abban, hojjy ez lét­rejöhessen. Egyesületek, alapítványok támogatják a rendezvényt, s a cél az, a bemutatkozás, s a talál­kozó az élményszerűség mellett baráti is legyen. A Katona József Szín­ház Kamrája Ugye, öre­gem. leszel szíves, hozol hatért túrót című előadá­sát hózza el Zsámbékra. Bonedek Miklós rendezte a darabot, ami vidám kup­iék mellett kíséri végig a 30-40-50-es évek történé­seit, a történelmet. Jász- Nagykun-Szolnok, Nógrád és Pest megye népi ipar­és képzőművészei mutat­koznak majd be július 11-én. Kiállítások nyílnak a régió alkotóinak művei­ből; féllép a Pest megyei szimfonikus zenekar, va­lamint néptáncosok és kó­rusok a három megyéből. Ezen estén a Gödöllői Diák­színpad Tankred Dorst Merlin című darabjából készült, jól megszerkesz­tett, rövidebb változatát Viszi színre. Az utolsó na­pon a pécsi Kis Színház előadásában a Svejket szó- rakozhatják végig az ér­deklődők. . összeállt hát az idei program. Mint máskor, most sem volt könnyű a darabok kiválasztása, meg­hívása, az időpontok egyez­tetése. De minden elké­szült, helyére került. Már csak a jó idő hiányzik, s az érdeklődő közönség. Akik ezúttal is színes, ér­dekes programokkal talál­kozhatnak Zsámbékon a nyár folyamán. A helybé­liek — s nem csak a szer­vezők — várják a kez­dést. Mert abban, hogy mindez évről évre újra és újra megrendezhető és szervezhető, nekik is ré­szük van. Segítenek e munkában az előadáso­kért, a faluért. —jisz—

Next

/
Thumbnails
Contents