Pest Megyei Hírlap, 1992. május (36. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-30 / 127. szám

CEGLÉDI xxxvt Évfolyam, 127. szám 1992. MÁJUS 30.. SZOMBAT MÚZEUMOK IGAZGATÓJA VOLT Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére A múlt év október elsejé­től Aranygallér Sütőipari Rt. néven működik az egy­kori Dél-Pest Megyei Sütő­ipari Vállalat, amely igen­csak elsők között kísérelte meg a környéken az átala­kulást. Az eddigi tapaszta­latokról beszélgettünk Ko­vács Károly vezérigazga­tóval. ■ Mit hoztak az elmúlt hónapok? —• Tulajdonképpen októ­ber elsejével átalakultunk. Ezt követően elég hosszú idő telt el, amíg végre már­cius 16-án — visszamenőle­ges hatállyal — a Cég­bíróság bejegyzett bennün­ket. Az arculatunk megter­vezését egy szakértő szer­vezetre bíztuk. Sokakat meghökkentett a névvá­lasztásuk. Mondván, hogy kerül a csizma az asztalra? Nem véletlenül döntöttünk e név mellett. Egykor azt nevezték aranygalléros pék­nek, akit a szakma krém­je között emlegettek. Eh­hez a ranghoz kell mél­tónak lenni. S mindenki­nek a maga -területén azt nyújtani, amit a fogyasztó elvár a pénzéért ■ Hol tart a privatizá­ció? — A dolgozók múlt év decemberében megvásárol­ták — kedvező feltétellel — a vállalati tulajdon tizenöt százalékát. A cégbírósági bejegyzés után a részvény­társaság igazgatósága va­gyonjegy-konvertálást haj­tott végre. Ezzel együtt most már a munkatársaké a társasági vagyon huszon­két és fél százaléka. Az az elképzelés, hogy a kéthar­mad rész légyen a kollek­tíváé, egyelőre még nem valósult meg. Az egyik ok, hogy az Állami Vagyonügy­nökséggel nem tudtunk megegyezni. Ugyanis me­net közben pályázatot hir­detett meg a vagyonkezer lésre. Amíg ez le nem zá­rul, nincs lehetőség vásár­lásra. Holott a szándékot bejelentettük. A másik gond, hogy a parlament még nem fogadta el a mun­kavállalói résztulajdonos törvénytervezetet. Végül is azt szeretnénk, ha az rt. va­gyonának háromnegyede a dolgozóké lenne majd. A Szabadság filmszín­házban május 30-án, 31-én, szombaton, vasárnap, dél­után 6 órakor: Kacagó ko­cogó (angol filmvígjáték). Este 8 órakor: Leszámolás Kis-Tokióban (amerikai ak­ciófilm). CEGLÉDI HÍRLAP Cegléd, Kossuth tér 1. • A szerkesztőség vezetője: Fehér Ferenc. • Munkatárs: Tamasi Tamás. • Posta­cím. Cegléd. Pt 19. mi. Te­lefax és telefon: (20) 11-400. • Telex: 22-635*. # Hirde- tesf elvet el: Hírlapkiadó Vál­lalat Kőzömségszolgálata, Cegléd. Teleki u. JO.: kedd, csütörtök, pent tik 9-4:01 12-ig. szerda 10—17 óráig. Tele­fon : (20) 10-763. ■ Átalakulás, privatizá­ció, tulajdonosi szemlélet ide vagy oda, egy a lényeg: mindenkinek minél jobban kell a feladatát elvégezni. És jól végzik-e el? — Igyekszenek. Idő szük­ségeltetik ahhoz, hogy a munkatársak az átalakuló­ban lévő piaci mechaniz­mushoz képesek legyenek megfelelően alkalmazkod­ni. Még nem jutott el iga­zából a tudatukig ennek a jelentősége. Nem érzik kel­lőképpen a súlyát, hogy ők már tulajdonosok, és ez mit jelent a családjuk, esetleg az örököseik számára. Ez­zel kapcsolatban bőven akad tennivaló. Elsősorban rajtunk múlik, hogy mi­ként tudjuk bennük ezt a tulajdonosi szemléletet fel­kelteni. El Éppen azért, mert a tulajdonosi szemlélet még nem rögzítődött a tudatok­ban. hogyan működik a kontroll? — A legnagyobb kontroll a piac. Erőteljesen érzékel­jük, hogy kell-e egy-egy termékünk vagy sem. Ter­• mészetesen a saját mun­kánkat is elemezzük. A mi­nőségre törekszünk a tevé­kenységünkben. Ez elenged­hetetlen, hogyha az európai piacba be akarunk kapcso­lódni. ■ Ezek szerint a későb­biekben gondolnak a külho­ni értékesítésre és kapcso­latra Is. Eddig mi valósult meg ebből? — Az első lépés az ola­szokkal közös cég — a Tor- telino Kft. — létrehozása volt. Tavaly a második fél­évben kezdődött el a ter­melés a tésztagyártó üzem­ben. A tanulóidőben ész­lelt hibákat — például a vákumos csomagolás nem felelt meg a követelmé­nyeknek — igyekeztünk korrigálni. Már itt az új gépsor — ami csúcstechno­lógia —, ezzel elérhetjük, hogy külcsínre is egy euró­pai színvonalú készítmény kerülhessen ki az üzemből. Mód nyílik arra, hogy meg­keressük azokat a külföldi értékesítési lehetőségeket, amelyek további hasznot és sikert hoznak a cégnek Természetesen a következő lépésünk az, hogy újabb külföldi céggel létesítünk kapcsolatot. A tárgyalások már elkezdődtek. Ám er­ről egyelőre még nem be­szélnék. A jelek szerint, ha­marosan beszámolhatok a fejleményekről. Négy éve, hogy munka­társai, barátai, tisztelői vég­ső búcsút vettek a Farkas­réti temetőben dr. Ikvai Nándor néprajzkutatótól. A nagykőrösi Arany János Múzeum szellemi műhe­lyében már formálódik a jeles etnográfusnak szentelt emlékkönyv, amelyet Novák László, a néprajz- és tör­ténelemtudományok kandi­dátusa szerkeszt. Ikvai Nándor 1935-ben született Petőházán. Tanul­mányait a debreceni Kos­suth Lajos T adomány egye­temen végezte. Rövid ideig az ottani Déri Múzeum munkatársa volt, majd az 1960-as években került a ceglédi Kossuth Múzeum igazgatói székébe, Nemcsak a néprajzosok szakmai kö­zössége becsülte és szerette meg a sokoldalú, rendkí­vül tevékeny szakembert, hanem a ceglédi, majd a megyebeli emberek széle­sebb köre is. Múzeumigazgatóként pél­dát mutatott a muzeológia és a közönség kapcsolatai­nak kiépítése terén. Fárad­hatatlan szervezőként újabb és újabb kiállítások­ra invitálta az érdeklődő­ket. Szerkesztette és rend­szeresen kiadta a Múzeumi Füzeteket, támogatta a hely- történészeket, összegyűj­tötte Benedek Péter fellel­hető festményeit. Aztán — sok ceglédi bánatára — el­került a városból, és a Pest megyei múzeumi szervezet igazgatójaként folytatta munkáját mindaddig, amíg a pártkorifeusok nem gon­doskodtak távozásáról. Rö­vidre szabott pályafutása a Művelődési Minisztérium­ban ért véget. Novák László, az Arany János Múzeum igazgatója elmondotta', hogy 1990-ben egy néprajzi konferencián vetette fel Gunda Béla pro- I fesszornak, hogy a magyar muzeológia és néprajz szá­mottevő személyiségének tanulmánykötet állítson em­léket. A szerzők azokat a terü­leteket érintették, amelyek­kel Ikvai Nándor foglalko­zóit. A néprajzi muzeoló­gia, ökológia, településszer­kezet, építkezés, lakás, bú­tor témakörében, a határ­használat, a földművelés, állattenyésztés, a népvise­let és az agrárkultusz ku­tatásában született eredmé­nyeiket publikálják. A ceglédi szerzők sorá­ban jelen van Hídvégi La­jos, Dinnyés István, Surá- nyi Dezső, Tari Edit, Nagy Varga Vera és Kocsis Gyu­A múlt heti „égések” fe­lől Pásztor József városi tűzoltóparancsnoktól ér­deklődtünk. Elmondta, hogy a nagy szárazság miatt még min­dig igen gyakran riasztják őket különböző avartüzek- hez. Május tizenkilencedi­kén Monorra, húszadikán pedig a ceglédi ötös számú ugyeri dűlőbe kellett emiatt kivonulniuk. Az utóbbi he­lyen kéthektárnyi nyárfa- erdő lett a tűz martaléka. Ismét gondatlanság történt, eldobott cigaretta Iobban- totta lángra a fákat. Múlt szerdán egy nagy­kőrösi közlekedési baleset­hez is kérték a ceglédi egy­ség segítségét. A 441-es főút vasúti átjárójában egy személygépkocsi mély árok­ba borult. A sérült kisza­badítása és kórházba szál- líttatása után a tűzoltókra várt a feladat, hogy az autót darukkal felemeljék. la. A nagykőrösi múzeum munkatársai közül Balanyi Béla, Farkas Péter, Simon László és Novák László. A* országos szaktekintélyek közül Balassa Iván, K. Csil- léry Klára, Gunda Béla, Szabadfalvi József és Sza­bó László írt tanulmányt, A határainkon túli magyar tudósok Szlovákiából, Er­délyből és Kárpátáljárót küldték el írásaikat. A néhai etnográfus csa­ládja is hozzájárult em­lékezéseivel a kötet meg­jelenéséhez. A bibliográfiát özvegye, I. Sándor Ildiiéi állította össze. Május huszonegyedikén a csemői Czakó-telep tanya- udvarán a TJ 60-69-es rend­számú 1200-as Lada telje­sen kiégett. A jármű felte­hetően lopott volt, az ügy­ben folyik a vizsgálat. A kár értéke meghaladja a negyvenezer forintot. Május huszonkettedikén Cegléd és Törtei között ki­gyulladt egy Trabant. A Nyárfa bisztró előtt par­koló CFB 807-es forgalmi rendszámú gépkocsi motor- terében az elektromos ve­zeték és egyéb alkatrészek égtek. Kiderült, hogy a tü­zet zárlat okozta. A kelet­kezett kár ötezer forint. Pénteken Törteién a Rá­kóczi úton ismét sikerült egy „házi" tűzoltás. Egy melléképület háromszor három méteres mellékhelyi­ségében szalma és egyéb ott tárolt anyagok gyullad­tak meg. A lakók megfé­kezték a lángokat, mielőtt a tűzoltók a helyszínire ér­keztek. Május huszonkettedikén igen nagy kár keletkezhe­tett volna — a tűzvédelmi- sek beavatkozása nélkül — Mikebudán. Egy húszesz- tendős húsz hektáros feny­veserdő égett, amelyre a közelben lévő tanya udva­ráról terjedt át a tűz. Hála a gyors mentésnek, „csak“ félhektárnyi erdőrész pusz­tult el. A veszélyes terü­letre a monori, a dabasi és a nagykőrösi egységek ia kivonultak. —y— Forgalmirend­változás A zöldség-gyümölcs piac körüli utcákban a piaci na­pokon a kétirányú forga­lom miatt — ráadásul az úttest mindkét oldalán gép­kocsik parkolnak — meg­lehetősen nagy tumultus, forgalmi dugó van. Ez a lehetetlen állapot már tart­hatatlan. Ezért az önkor­mányzat úgy döntött, hogy június 3-tól forgalmirend- változást vezet be. A Dam­janich és a Selyem, utca Ár­pád és Felház utca közötti szeletén egyirányban lehet közlekedni.. Éspedig úgy, hogy a Damjanich utcán csak a Felház, a Selyem ut­cán pedig az Árpád utca felé lehet haladni. Ugyan­akkor az érintett utcák egyik oldalán parkolási ti­lalmat rendelnek el. %Míri(Ui 7 F. F. (Jegyezvén általam az Urnák . 1992. esztendejé­ben, Czegléd messzi történelmű városában, melyben mostan is pen­nára való dolgok törté- nűlnek.) DEÄKISÄG Vagyok az vaspálya állomási. épületiében, hévül az csarnokban. Ottan kénálja ez-az ét­két, s miegyéb innyava- lóit az, mit úgy rango- sított föl az köznevezés: „Büfé”. Körülte szép nemű emberifjak, kis- asszonok, vagy mint ez moderni idők illetik őket: csajok, bizon, ha mondom. Az deákság- bul valófélék. Nagyobb termetjük s elül-hátul szípen mutatkozó göm- bölyi feszülésük szerént az közipsö oskolastáció­ba tartozandnak. Kérdem is, úgy csak ennenmagamtul: mivel ha a kvarcosságos idő­mérő szerszám fertály múlván 8-at villanik, az deáknép ezen tartozéki mért nem leledzenek már oskolájukban ben­ne? Mely helyett is it­ten posztóinak —, s mi még szokatlan e csibe- lánkáktul: tüzes, fehér tseresnyelé érinti reá nyíló ajkokat, midőn mint az üzekedés elől kipányvázott bürgejó- szag körbejár az iccét fiaskó. Hajdanságban, miko­ron nem ily irányt vett az világnak forgása, másképpül esett az be­járó deákhad tanodába sereglése. Lön, hogy egy nagy tekintetű tanár­osztó kijőve az indóház elibe, megváralzozla az csühülö gözjárműről le- igyekedő deákkart, s ükét kettes glédába ve­zényelte, miként is szíp csöndességben megytek alma materükbe. A mámába gondola- timbul visszatérvén sze­membe szökdös az csaj- lyány kák igyekvése, merthogy is tíz minuta teltével lészen nyolc úra. Rikkanik is az egyik fármergattyás te­remtés eképpenül (citá­lom kendeknek, hogy ám ílvezzék ez máintos stílt): „Hé csajok, per- káljatok manit a man­csomba, taxival me­gyünk!’’ Erre az ráfele- lés: „Tök buggyant vagy, minek héderez- zünk az első órán?!’’ S viszontul sercint az válasz: „Kapd be a f... mat!" Ez krónikátsinálónak e szót hallván majdnem is lefonnyadott az füle, miként ha sajátalevelet forró zsírba bémárta- nak. Nem ám a disznyó hangozás miattán, azhoz úgymódon hozzászokott ez ímhoni világban, mint zászlós bakter az vasparipa zakatolásá- hoz. Viszonton azér’ furcsaságos a fennebbi felszólítás, mert amaz — ottan erősbül kihan­goztatott, itten pontok­kal megszemérmesített férfiúi testrész az nő- egyedeknél — eleddig öszvegyűlt tapasztalatim szerént — hiányzik. Sőttön: ami az hímet embereknél plüsnak mutatkozik, az nönépnél ippen ellenkezőleg, mi* nusban van. Ennyi az krónikáid- som ezen czirkalmas leánybeszéd lehetetlen­ségéről — már csak úgy biológice. EMBERKE Vagyon néki tudása. Vagyon néki szorgal- matossága. Vagyon néki két ke­zek. Vagyon néki főképpen is vágykódása méllybe es magasba törekedni; enmaga képjére formál­ni az világ mindenségit. S mert jól haladat elébb-elébb, hiszi már magárul, hogy minden­ható. Győzelmet kéván, ki böltsűjét ringató, az anyatermészetnek felet­te is. Hanem mostani es- mét fölhányódik alább valósága, nagy hitű ké­pességének kicsinysége. Mert legyőzetett ez tha- vaszon a Természetég akarattyával, mely az esőtlenség, az főd lelkit aszaló szárazonság, az aszálykór által talán bűntett Az ember, a Teremtés magzathja tehetetlen. Ezír’ emeli tört arczú főjét az égre az ugyeri Gazda, esdön könyör- getve: — Uram, áldj meg minket s földjeinket égi oltárod szentelt vizével1 KIDÖNTVÉN Az dörék fa!... Hajdantán mélységes gyükért eresztett vala az munkás életbe s az gyári dolgokba. Itten növött az véknya esi- motaszál erős tartásá törzsökvé, melynek ág- virági bőv léjü gyimül- csöt termettek. Mind mái napig is dús lomb coronázza életerőjét. Pirkallik, s ő, miként is az fölbúvó nap, igye- kedik dolgára. Az jó asszon papérba tesz ele- delbül elegest, úgy bu- csátja menvésre üvi urát. Imigyen szokásutt es már 36 éve. Keményes keze ügy­félén simogatja gépe- lyét, amint paraszti em­ber az luvát. Egy napun hivatík A az irodályba, hol is kurta szókkal szemibe mundják: kezibe adják az bizonyságot: betelt itt má’ nekije az mara­dása, munkanélküli lé­szen, punctum. 36 éve idefonyt kötélzete sztr- kíttatott kettébe köny- nyűn, mint czérnaszál. Azolta az kidőntött fa ógja száradoz, levélje sárgulózik, levegöégbe hijjába kapálódzó gyö­kére porhadoz. Költői Adóm (tamasi) Tűzesetek Autók az árokban Mai idők — régi nyelven CzeM krónika Az aranygallér rangja Meg nem érzik, hogy ők a tulajdonosok

Next

/
Thumbnails
Contents