Pest Megyei Hírlap, 1992. május (36. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-29 / 126. szám
KÁDEREI ÚJTATÓ Mikor lesz Pusztavacs újra a pusztavacsiaké í? Egyre több elégedetlenség hangzik el az ÁFÉSZ- ek irányába, mely nyilvánvalóan bomlasztja ezen intézmények bitelét. Ennek egyenes következménye az ÁFÉSZ-vezetők aggodalma; mindent elkövetnek, hogy egyben tartsák a re- csegő-ropogó építményt. A viták során nagy előszeretettel hivatkoznak a szövetkezeti mozgalom úttörőjére, a Hangyára, mely valóban népszerű volt, kivált vidéken. Tengelyt akasztott a polgármesterrel Csakhogy — és ebben nyilván más is egyetért — a Hangyát és az ÁFÉSZ-t soha nem tartotta azonos előjelűnek a közvélemény. Az ÁFÉSZ népszerűségét főleg az rontotta, hogy köztudottan egyike volt azon Intézményeknek, melyek búvóhelyül szolgáltak, és zsíros stallumokat biztosítottak a pártállami apparátus megunt vagy talonban tartott kádereinek. Ezért sokakban ma is a múltat asszociálja. Bizonyítható tény, csak utána kell járni, egyes ÁFÉSZ-vezetők mögött igen színes múlt áll, melyben kivált a vörös a domináns. (Akinek nem inge, ne vegye magára!) Annak sem ártana utánanézni, hogy mivel foglalkoznak manapság az egykor részben vágj' egészben függetlenített ÁFÉSZ-párttitká- rok. Netán meghúzódnak a háttérben. Az ÁFÉSZ-ellenesek táborában egyre több önkormányzatot, polgármestert találni, az érdekszférák ütközésében főleg az egykor községi, ma ÁFÉSZ-tulajdont képező ingatlanok yannak. A minap a pusztavacsl polgármesterrel, Laczkó Jánossal beszélgettünk, aki nem a politikai elfogultság, hanem a józan paraszti ész prizmáján keresztül nézi, elemzi a község és az ÁFÉSZ viszonyát. A beszélgetésből kiderült, a Dabas és Vidéke ÁFÉSZ csupán Pusztavacsot évi 800 ezer forinttal rövidíti meg. . Laczkó János — aki maga is tagja az ÁFÉSZ-nak — a februárban megtartott részközgyűlésen akasztott tengelyt Molitor Erzsébet elnök asszonnyal, egyedül' emelt szó a visszásságokért, majd javasolta a dabasi ÁFÉSZ-tól való leválást. (Rt hadd jegyezzük meg, a 112 tagból 67 jelent meg, épp csak hogy határozóképes volt a tagság). — Nekem már az nem tetszett, amikor a szövetkezeti vagyon szétosztásával kapcsolatban az elnök asz- szony bejelentette, az alkalmazottak öt százalékkal több részjegyet kapnak, mivel ők nagyobb részben járultak hozzá a szövetkezeti vagyon gyarapodásához. Szerintem az alkalmazottak nem ingyen, nem is társa- dami mtfnkában, hanem fizetésért dolgoztak. Akkor miért kapjanak többet?! Nézzük meg közelebbről az ÁFÉSZ-vagyont pusz- tavacsi vonatkozásban, más szóval, mi is az, amit Pusztavacson birtokol. (Vagy inkább bitorol.) — A jelenlegi ABC és presszó, mely két telek- nagyságú, a múltban községi tulajdon volt. Ezért soha egy fillért nem fizettek megváltás címén. De ami még felháborítóbb, eladtak három telket a község központjában, ami úgyszintén a miénk volt. Ráadásul az így kapott pénzt nem a községben fektették be, nem a pusztavacsiak érdekét szolgálta. Ez a jogtalan kiárusítás oda vezetett, hogy az egykori helyi ÁFÉSZ-va- gyonnak ma már csak a felét tudhatjuk a magunkénak. Néhány marék üveggyöngyért Laczkó János másik jogos sérelme; — A jelenlegi üzleteket mint fejősteheneket használják. A Kaldanekker József által működtetett ABC és presszó havi bérleti díja 70 ezer forint. Ehhez jön még a Leonhardtné Gecser Mária által vezetett Rákó- czi-telepi bolt bérleti díja. A kettő együtt közel egymillió forint, ennyit tejelnek az ÁFÉSZ-nak évente. Jelenleg a pusztavacsi 112 tagra 112X1600 forint, azaz 180 ezer forint jutalék jut. Tessék csak utánaszámolni: a bérleti díj és a jutalék közti különbség 800 ezer forint körül van. Éninek kapcsán a gyarmatosítók jutnak az eszembe, akik néhány marék üveggyöngyért országnyi földterületekhez jutották. Laczkó Jánost mindazonáltal nem is annyira ez a 800 ezer forint bosszantja, Világkiállítás Örkény is késziií Kovács István, Örkény polgármestere, felhívással fordult a lakossághoz, melyben az 1996-os világ- kiállítással kapcsolatban kért javaslatokat községi vonatkozásban. A polgármester azon a véleményen van, hogy Örkény sok olyan adottsággal rendelkezik. mely alkalmassá teszi a vendégek fogadására és látványos programok szervezésére. Ezeket a hátralevő két évben még tovább lehet fejleszteni, beleértve a településrende4 % 7fíri!ria hanem a jövő aggasztja. — Eddig csak papíron szerepelt a szövetkezeti tag vagyona. De január 1-jétől élesben megy a játék. A szövetkezeti üzletrész, mint részvény, kikerül a szabadpiacra, névértékben, illetve alatta vagy felette értékesül a piacon. Ez azt jelenti, hogy a gazdálkodástól függően jut vagy nem jut nyereség, érték alatt vagy felett cserél gazdát a szövetkezeti üzletrész. Az emberek nagy többsége nem annyira jártas a gazdaságpolitikában (értsd spekulációban), mint a.va- csiak polgármestere. Következésképp nem is látják át a „fent” folyó „lapkeve- rést”. Szerencsére az önkormányzatok nagy része idejében felismerte, hogy lépni kell, még akkor is, ha ezzel kihívják magük ellen az ÁFÉSZ-vezetők haragját. Kötelesség kimondani — Az önkormányzati törvény összességében úgy is értelmezhető, hogy egy-egy község saját gazdálkodását úgy alakítsa, hogy polgárainak biztos megélhetést nyújthasson. Esetünkben ez aligha valósulhat meg, amíg egy idegen cég százezres nagyságrendű hasznot húz a községből, amiért cserébe nem ad semmit. Ezt kimondani, tudatosítani az emberekben nem bűn, hanem kötelesség. Laczkó János a részközgyűlésen egyedül maradt a véleményével, a jelenlévők nem álltak ki mellette. Igaz, azóta közülük is feltették már néhányan a mind gyakrabban elhangzó kérdést: mikor lesz már Pusztavacs újra a pusztavacsiaké ? Szerintem ez csak részben múlik a polgármesteren, ő viszont már megtette a magáét. IVIatuIa Gy. Oszkár KISEBBSÉGI SÓHAJ ELLENÉRE Nincs megosztó politika A Cigány Ifjúsági Szervezet titkára, Fátyol Mihály Pest megyei kapcsolatai, szervezetük itteni tevékenysége, harmincezernyi cigány népességünk gondjai miatt kapott fórumot lapunkban. Május 19-i számunkban, Kisebbségi sóhaj a pénzről címmel adtuk közié egy beszélgetés anyagát, amely ennél hosszabb cikke adott alapot. Már akkor jeleztük: Jó lenne, ha az érintett fél is kifejtené véleményét a témával kapcsolatban. A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivataltól meg is érkezett azóta Kurunezi Sándor terjedelmes levele. Ebben a munkatárs mindjárt , az elején azt cáfolja, hogy a társadalmi, így a cigány kisebbségi szervezetek működésének anyagi támogatását bárki is a közöttük történő megosztás eszközéül alkalmazná. Szerinte helytelen ezt feltételezni, akár a kormányról, akár a hivatalról, kisebbségi bizottságról, vágj' bárki másról. A nyolcpontos válasz szerint a meg nem nevezett parlamenti határozatokkal, kormányrendeJ.tekkel nem lehet vitatkozni, s még kevésbé az egyelőre el nem fogadott kisebbségi törvényről, vagy az egyéni sérelmek kompenzálását szolgáló kárpótlásról. A társadalombiztosítási törvénytervezet elkészítésekor a magyarországi lakosság szociális helyzete figj'elembe vett szempontként szerepelt, s nem kis mértékben segít a cigányság legrászorultabb rétegein is. Kurunezi Sándor levelében megállapítja: A költségvetési támogatás szervezetek közti felosztására az Országgyűlés emberi, jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága tett ajánlást az országgyűlésnek. Az anyag előkészítésével a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalt bízta meg, amely a kiírásnak megfelelően, a beérkezett pályázatok alapján készítette el javaslatát. Az Országgyűlés nagy többséggel hozta meg idevonatkozó határozatát. A bevétellel rendelkező szervezetek másokkal szemben alacsonyabb mértékű támogatásban részesültek, de ezek esetében szó sincs „tisztes nyereségről”, csupán egy-egy rendezvény kiadásait tudják csak fedezni. Arról a kritizált alapítványról. amely úgy osztana pénzt más kisebbségi és cigány szervezeteknek, hogy kuratóriumában nincsenek cigány tagok, a levél így szól: Két neves eigány személyiséget kértek fel kuratóriumi tagságra, de egyikük nem vállalta, míg másikuk visszaadta a megbízást. A támogatott szervezetek között egyébként gyakran szerepel a CISZ. Természetesen benyújtott pályázatok, de nem megosztási szándékok alapján. Rövidítve bár, de mindkét fél érveinek közreadására törekedtünk. Nem többre, nem kevesebbre. K. T. I.* TÖRTÉNELMI IGAZSÁGTÉTEL A Crésx-per vádlottja volt A Rákosi-korszak börtönében, 1953 áprilisában hunyt el dr. Czettler Jenő egyetemi tanár, akadémikus. A 301-es parcellából e hónap 24-én, délután a család tápiósági kriptájában helyezték örök nyugalomra földi maradványait. Ki volt dr. Czettler Jenő? Az újratemetésén lelkiüdvéért imádkozó idősebb tá- pióságiak még jól emlékeznek a famíliára, a fiatalabbak azonban már kevésbé. A család ugyanis a 19. század utolsó éveiben Jászár okszállásról települ át a Tápió melléki kis faluiba, s épp Czettler Jenő halálával zést és az igényes szálláshelyeik kialakítását. Akiknek ötletük, elképzelésük van a község fejlesztésére, jelezzék időben az önkormányzatnál. Készüljünk közösen a világ- kiállításra, fogadjon Örkény minél több vendéget méltó körülmények közt — így a felhívás zárószövege. ■ Amihez részünkről any- nyit tennénk még hozzá: nem ártana összefogni a két szomszéd községgel, Pusz- tavaccsal és fatárszent- györggyel. Ezek természeti adottsága — a Coburg-er- dő és az ősborókás — jól kiegészítené az összképet. <—eyé—) Szülők adták a játékokat Keresztény óvoda A tököli keresztény óvoda, bár csak tavaly augusztus óta működik, máris szükség lenne a bővítésére, olyan sók szülő kérte gyerekének felvételét. Jelenleg 45-en járnak ide, közülük kilencen iskolába mennek szeptemberben, és a helyükre eddig 25-en jelentkeztek. A sikerben nem kevés szerepe van azoknak a foglalkozásoknak, amelyeket a három szakképzett óvónő tant a gyerekek számára. A megszokott óvodai foglalkozásokon kívül igyekeznek megalapozni a német nyelvet, amit játékos formában sajátítanak el az apróságok. Testi fejlődésük érdekében hetente egyszer úszni viszik a gyerekeket, akiknek a lelkesedése olyan nagy, hogy már a nyolcvan százalékuk megtanulta a vízi sportot. Az iskolába menő gyerekek számára az olvasás és írás könnyebb elsajátítása érdekében, előkészítő foglalkozásokat tartanak. Ehhez nagy segítséget nyújt az Országos Beszéd- javító Központ, amely játékos feladatlapokkal látja el az óvodát. A pedagógusok igyekeznek minél jobban megismertetni és megszerettetni a gyerekekkel a természetet, ezért gyakran szerveznek számukra kirándulásokat. 'Elvitték őket almaszedésre, szőlőszüretre, kukoricaszedésre, de jártak már őslénytani kiállításon és a Gellérthegyen is. Irodalmi nevelésük érdekében, havonta egyszer bábszínházba látogatnak. A település lakói közül az eszmei és az erkölcsi segítségen kívül sokan anyagilag is hozzájárultak az óvoda működéséhez. A szülők hozták a játékokat és a mesekönyveket, két helybeli vállalkozó pedig pénzt helyezett el a takarékban az óvoda szármára. Minden szülő vállalta, hogy az intézmény által létrehozott alapítványra befizet egy bizonyos összeget, amelynek felhasználásáról héttagú kuratórium dönt. A keresztény szellemű nevelés az óvoda egész -napirendjébe beépül, a keresztény ünnepeket a helyi plébános elképzeléseivel és tanácsaival egyeztetve tartják meg. szűnt meg Sággal való kapcsolatuk. Az egyetlen sarj a fiú — dr. Czettler Antal —, aki a távolba szakadt, s külföldről intézte apja temetésit, jött sok óv után haza Tápióságra. A falu emlékezete Az 1879-ben született Czettler Jenő tanulmányai elvégzése után is Budapesten maradt, az egyetemen tanított, agrárközgazdasági kutatásokat végzett, birtokpolitikai kérdésekkel foglalkozott, tanulmányokat írt. Rövidedéig a földművelésügyi tárcát is vezette a húszas években. A családdal. Tápiósággal rendszeresen tartotta a kapcsolatot. A falusiak körében igazán akkor lett ismert a neve. amikor 1926—28 között anyagi támogatásával sikerült felújítani a tápiósági katolikus templomot. A 4000 pengőbe kerülő munkához Czettler Jenő 2000 pengővel járult hozzá. Máig is emlegetik a falusiak Gulyás Mihálynak, az egyház akkori pénztárosának a mondását, aki az adományozás hallatán tőle szokatlan módon úgy nyilvánult meg. hogy bizony ő „meggyűri a kalapját dr. Czettler Jenő előtt”. A nemes gesztus azért is belopta magát az itt lakók szívébe, mert a falu leggazda- gabbjának tartott gróf Szirmay Sándor is csak egy kocsi fát tudott adni abban az időszakban a templom rendbehozatalára. Czettler Jenőnek mindössze az volt a kikötése, hogy kriptát alakítsanak ki az Isten háza alatt, ahová apját, s a család többi tagját temethetik. Tizenkét börtönév A Czettlerek még a háború előtt az egyházra hagyták a kúriát, és a földbirtokot. Czettler Jenő — azon túl, hogy a parlamenti alsóház elnöke és a fel- sőház tagja is volt — a katolikus püspöki kar mellett gazdasági tanácsadóként működött közre. így került a hírhedt Grősz-per vádlottjai közé 1951-ben, amikor Rákosiék az Állam és Egyházügyi Hivatal felállítása után újabb „harci szakaszra” szánták el magukat az általuk csak „klerikális reakciónak” nevezett egyház ellen. Tizenkét év börtönre ítélték az akkor már 72, éves akadémikust. Tápióságon erről persze mit sem tudtak: a köztiszteletben álló tudós emberről azt gondolták a falubeliek. hogy külföldre, talán Svájcba disszidált. A meghurcoltatást nem bírta sokáig. 1953 áprilisában meghalt. A 301-es parcelláiban másokkal együtt temették el, majd a rendszerváltást követő sírfeltárások alkalmával agnoszkálták Czettler Jenő tetemét is. A Történelmi Igazságtétel Bizottság szorgalmazására 1991 őszén egykori budapesti — Andrássy úti — lakásán emléktáblát avattak Szabad Györgynek, az Országgyűlés elnökének részvételével. Czettler-konferencia Tápiósági újratemetésén megjelenít a Jászok Egyesületének elnöke, a családot ugyancsak magáénak valló Jászárokszállás polgármestere. dr. Tóth Pál agrárszociológus, és természetesen sokan a ságiak közül. Tá- pióság Barátainak Köre az alkalomból felvetette: jövőre. 1993 tavaszán rendezzenek a falu klubházában egy Czettler Jenő-konferen- ciát tudományos kutatók részvételével. Hogy a mai nyilvánosság elé kerüljön munkássága, ne pedig a feledés homályaiba. így az újratemetés — a kijáró végtisztesség mellett — a valódi történelmi igazságtétel kezdeti lépéseit indította el. Ennek nyomán további adalékokkal folytatódhat a magyar agrár- és egyháztörténet érintett korszakának tényfeltárása. S egyben értékes gyökerekkel gyarapodhat Tápióság önismerete is. Ez sem egy utolsó szempont. Tóth Ferenc
