Pest Megyei Hírlap, 1992. május (36. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-26 / 123. szám
Lyukasóra Bizonyára örülnének a most érettségizők, ha vizsgabiztos elnökük Mészöly Dezső lehetne. A legnagyobb drukkban lévők is leküzd enék lámpalázukat. Mert az író nem csupán a tollforgatásnak, a műfordításnak a mestere. Mester a kérdések feltevésénél. S olyan odaadással hallgatja a választ, mint a legfinomabb lelki rezdülésre érzékeny pedagógus. Különleges képességét kamatoztatja Mészöly Dezső a „Lyukasórá”-ban. Már a cím is telitalálat. Egy óra gondtalan, ám igen hasznos kikapcsolódást ígér. Ám a röpke percek gyorsan elillannak. S a néző türelmetlenül várhatja a szellemi felüdülést jelentő újabb Lyukásórát. Mi lehet á titka e hál’ istennek a legjobbkor, fő riiűsoridő- ben sugárzott műsornak? Nos, ha azt mondóm, hogy heten félkörben ülnek és jóízűen bezsélgetnek. Bevallottan önmaguk és főként a nézők szórakoztatására cseverésznek. Ez mindennapi. szokványos tévés műfaj. Különlegességéi maga a társaság — írók, színészek és a néző képviselője — - nyújtja. • Mészöly Dezső Asztaltársasága azonos érdeklődésű, - és egyformán gondolkodik. Mindannyian rendkívül érdekes egyéniségek. Összeköti őket az irodalom művelése és szeretete, valamint a játék szenvedélye. A képernyő előtt ülőt beavatják a nagy titokba. Abba. hogy a szép szó kiemel a hétköznapok régiójából. Lehet akármilyen gondunk, futkoshatunk egész nap. Ha Arany János versbe foglalt gondolatait, Weöres Sándor sorait halljuk, mi magunk is mássá válunk. Ezért lenne szükség minél több ilyen alkalomra, amikor mindent elfeledve csodálkozhatunk rá Mészöly Dezsővel együtt a művészi szépségekre. A Lyukas 'ra résztvevői rivalizálás he- . Ivett tisztelik egymást. Ez az emberi tartás átsugár- zik a képernyőn. Hangjátékok kerestetnek Néhány esztendővel ezelőtt nem telt el hét, hogy a rádióban ne. hallottunk volna friss készítésű hangjátékot. Hetek óta böngészem a műsorújságot. Egyre ritkább, hogy irodaimi alkotás e sajátos feldolgozására lelnénk. Még szerencse, hogy a Rádiószínház — igaz,.- meglehetősen kései órákban, de — rendszeresen jelentkezik. Mit hallunk ezekben az adásokban? Többnyire agyonismételt, régi keletű felvételeket. így aztán kuriózumnak számít mai alkotás adaptációja. Igaz, hogy csupán, úgy tűnik, egy kis haneiá- tékra tellett; meg is született a kishangjáték műfaja. Zebegény Erdei napközi A zebegényi Szőnyi 1st- bor, ahol június 14-től jurán Emlékmúzeum Baráti nius 27-ig és augusztus 9- Köre az idén is segíteni ki ván a szülök nyári gondjain a gyermekek elhelyezésével kapcsolatban. A Dunakanyar egyik legszebb pontján, Zebegényben, a Szőnyi Múzeum parkjában ál] a faházas kempingtáOrszágos fotópályázat Biatorbágy képekben Biatorbágy ünnepel! Első írásos említésének 800. évfordulója alkalmából előadásokat, kiállításokat és táborokat szervez, a fotósok számára pedig országos pályázatot hirdet. Témája a község, ahogy a pályázat címe is utal rá: „Hogyan látja Biatorbágyot?” A szervezőbizottság minimum 20X30 centiméteres színes vagy fekete-fehér képeket fogad el, a beküldési határidő augusztus 1. A pályázat jeligés, ezért a fotós nevét és címét külön lezárt borítékban kérik a képek mellé elhelyezni. A képek hátoldalára, illetve az egészet tartalmazó borítékra csak a jeligét lehel feltüntetni. Szeptember 12-én lesz a fotópályázat eredményhirdetése és a képek kiállítása. A következő címre lehet küldeni a fotókat: Biatorbágy Nagyközség Polgár- mesteri Hivatala. 2051 Biatorbágy, Baross Gábor út 2/a. A borítékon ne felejtsék el feltüntetni a pályázat címét: „Hogyan látom Biatorbágyot?” tői 2-ig Erdei napközi címmel gyermektábort szerveznek általános iskolai tanulók részéré. A festői környezet, valamint a hely hagyományaihoz híven a napközi programjait a képzőművészet, .kultúra és a természetjárás keretein belül kívánják kialakítani. A programjaik között szerepel múzeumlátogatás (Gorka, Szőnyi, Börzsöny, hajózási), ' hajókirándulások (Visegrád, Esztergom), gyalogtúra (Törökmező, Hegyes-tető), üzemlátogatás (szobi szörpüzem), kerámiakészítés (tanfolyami szinten), valamint a gyógynövénygyűjtés, festő és rajz szakkörök, sportrendezvények. Tartalmas, színes és hasznos programokkal várják a ■gyermekeket a napközibe, melynek költsége egy hétre 4500 forint. Szakonyi Károly, az író bizonyára föl Is húzta szemöldökét, amikor e megje-j lölést. felfedezte. (A hang- játék milyenségét nem az időtartama dönti el.) És a kertben egy páva című Szakonyi-darab valóban mindössze huszonöt perc időtartamú. Csakhogy eg.v egész élet vagy életmű problematikája benne feszül. Az írót vendégségbe hívják a Borostyán villába. A kellemesnek ígérkező nyaralás helyett szembesül meg nem írt történeteinek szereplőivel. Az ötletszinten rekedt hősök követelik az életre keltésüket. De az író már nem tudja megvalósítani ■ egykori terveit, inkább megszökik. „Ez is, az is befejezetlen maradt, mint annyi minden” — töpreng a Mester. (Bács Ferenc kiválóan szólaltatja meg az egykori tervek elöl menekülő írót.) A fantázia nem ismeri .az időt. Ahhoz, hogy valamit megvalósítsunk, kitartás és energia szükségeltetik. Mert a félbehagyott elképzelések fölött elfut az idő. Közszolgálat. Gyakorta elmosódik a reklám és a közszolgálati'műsorok között a különbség. A Magyar Könyvklub képviselői csaknem egyszerre szólaltak meg mindkét médiumban. Hírül adták létüket, címmel, telefonszámmal, ami ugyan reklám. De köz- szolgálati a tájékoztatás: miért nem kapják meg sokan a megrendelt könyveket. A szervezők nem számítottak a rendkívüli érdeklődésre. No persze arra sem, hogy a feladott pénzek több mint egy hónapig, keringenek, míg á könyv-’ klubba megérkeznek. Jogos a kérdés: várjanak a megrendelők türelmesen. Csak azt nem tudom, miért kell egy jó kezdeményezésnek ilyen buktatókon átvergődnie. Erdősi Katalin Mii TEREM-LA TÓGA TÓBAN BUDAKESZIN Ily és István egyetlen menedéke A 22-es buszjárat úgy érkezik meg Budakeszire, mint bármelyik „külvárosi” településre. Évekkel ezelőtt, amikor első alkalommal kászálódtam ki az ingázó (vagy éppenséggel turista) tömegből a Korányi-kórház közelében megállt buszról, első dolgom volt megkérdezni vendéglátóimat — dr. B. Sz. Attilát és a társaságában lévő Ilyés István szobrászt —, hogy ugyan biza „vajon s mikor lészen jó Korányiban lakásunk”? Mert ugye, ha Budakeszit nem is, de az el- híresiilt intézetet már Erdélyből ismerhettük az ide- idemenekülő költő- vagy írótársak összeálló soraiból. Azóta már a falut is ismerem, utcáit többször bejártam, elsősorban a Korányi alatt vezető Reviczky utcát, aztán a véle párhuzamosan futó (volt József Attila), de mára önálló utcává kiépülj) Erkel Ferenc utcát, s persze nem utolsósorban . a Felkeszi utcát. Lám, a barátok nem csupán könyvdedikációkkal vagy kis szobrokkal, de mí- eára szóló élményekkel is felruháznak... Tud hinni — Nos, hogy állunk a Korányival, ilyés István? — kopogtam be nemrég az Erkel Ferenc utca 85.-be. — Időnként jól fogna a „bevonulás” — teszi' le szerszámait—, de ezektől a rönköktől, mázsás daraboktól — mutat az épp készülő szoborra - Ilyés István — lehet-e, mondd ... Tudod, mit? Aki a maga nyavalyáit (is) bele tudja vés- .11 a fába, a kőbe, az nem is szorul külön terápiára; annak egy verssor is, egy zsoltár is gyógyszer. Tiszta beszéd. Aki a Szatmár megyei Rozsályból elindult Ilyés Istvánt és családját ismeri, az talán az érkező látogató epés kérdését meglehetős gyanúval fogadja. Persze a látogató mentségére legyen mondva: ő maga is tud már egyet s mást arról a paraszti világról, arról a móriczi „barbár szépségről”, amely bele-beleszórja fiait a nagyvilágba, s amely a tehetség mellé szerencsés esetben fanyar humorral is fölruházza azokat. És Ilyés István szerencsés embernek mondhatja és mondja is magát. — Nézd — mondja, miközben becipeljük á félkész re terelődik a szó, 1957-re, amikor Ilyés „városra szakadt”, és a MÁV Képző Körre, az első tárlatx'á küldött munkáról (Münchenben állították ki első művét) 1958-ban. Majd arról a kilencévnyi „próbaidőről”, beszélgetünk, amikor a világgal békülni nem akaró fiatal szobrász (szobrász? — hiszen másoknak szólt akkoron az elismerő szó, nem az Ilyés-féléknek!) a békásmegyeri temetőben talál magának „lakást”. És ' a filmezésről és fiatal feleségről és dolgos családról beszélünk.a figyelő szobrok tekintetében. Legyen ereje — Látod ennek az embernek a kezében a bibliát? — mutat a készülő műre. — Az lett egyetlen menedékem, már a „krip- tás” években. És azóta is. Nem hiába állítok ki egyre többször a templomokban. Itthon és külföldön. Engedd meg, hogy ezúton mondjak ismételten köszönetét Kozma Imre plébánosnak; a zugligeti katolikus egyház plébánosának az első hazai „egyházi’.’ kiállításom megrendezéséért. Hetekkel ezelőtt a Tv 2- es csatornáján Szemadám György műsorában (H-ar- cok) Ilyés István is megszólalt: megtudták a nézők, amiről a baráti kör „István bolondériá jaként” beszélt, hogy annak idején művészünk — a Szent István-kd- rona és ékszerek hazajut- tatása fizetségeként — hogyan vitte el egyik szobrát személyesen Carter elnöknek ... — Igen — dohog Ilyés István —, ott és úgy kell kiállítani, ahol és ahogyan szükségük van az embereknek a művészetünkre. Még ha nem is tartjuk magunkat művésznek. Jómagam úgy érzem, az énbennem felgyűlt keserű szépséget továbbítom az emberek felé, Isten sugallatára. Ettől képtelen vagyok tágítani. Legyen ereje hozza, szól a baráti biztatás. És ahhoz is, hogy a nemrég Salzburgban megrendezett sikeres tárlata után idehaza is kiállíthasson. Hiszen a magvetőkre, dohogásokra, egyáltalán: építkező magyarságunknak a jelzéseire hol lenne nagyobb szükség, mint itthon. —■ Nézd — intett búcsút a buszmegállóban —, valószínűleg most is kezelnek a Korányiban egy-két „begurult” szobrászt... a tárlathoz vagy a segélyekhez nem jutók közül... meg aztán az időjárás sem szerelmes a szobrokba ... vihar jön, el ne ázz ... Bágyoni Szabó István ITT A PRIVATIZÁCIÓ! Az Állami Vagyonügynökség megbízásából ff MÁ V Utasellátó és Idegenforgalmi Igazgatóság június 30-án árverésen értékesíti a következő üzleteket: Üzletszám, profil, telephely: Jogé; tétéi ítél: Kikiáltási Privatizációs Az árverés őr. E Ft: ktg., E Ft: ideje: bérleti jog mo 190 t óra bérleti jog 145 fO «.33 óra bérlett jog »5 95 9 óra tulajdon -J- bérleli jog 160 110 11 óra 800. sz. híradástechnikai bolt, Budapest Vili., Baross u. 112. 812. sz. áruda, Budapest V., Veres Pálné u. 24. 183. sz. büfé, Szécsény, MÁV 665. sz. kiskereskedés, — Ócsa, MÁV Az árverés Helye; Budapest, Veres Pálné u. 5. (1053), 'földszinti tanácsterem. A privatizációs költségre, a szerződéses vezető beruházásaiból keletkezett értéknövekedésre, vala- mini oz üzletet terhelő, korábban felvett beruházási hitelre nem lehet hitelt és részletfizetési kedvezményt kérni. Az árverésre jelentkezés feltétele; a kikiáltási ár 5%-ának megfelelő összegű bánatpénz (lótro szóló betétkönyv) letétbe helyezése június 23-áig, Schön Katalinnál, az igazgatóság (Budapest, Veres Pálné u. 24. 1053) szervezési és vállalkozási osztályán. Az értékesítésre kerülő üzletekről is Schön Katalin ad felvilágosítást, telefon: 118 1566 275. Az arvorésen a licitálási lépcső mértéke: 1 000 000 Ft kikiáltási árig 10 000 Ft, * 1 000 000 Ft kikiáltási ár felett 50 000 Ft. Az árverésen részt vevők anonimek maradnak. Adásvételi szerződéskötési kötelezettség: az árverést követő 15 napon betűi. Lyra dalkör Születésnap Budaörsön Igazi csemegét kínál a komolyzene kedvelői számára a budaörsi Jókai Mór Művelődési Központ május 29-én, pénteken estére. A Lyra dalkör 80. születésnapját ünnepli, s ebből az alkalomból koncertet és zászlóavatási ünnepséget rendeznek a művelődési központ nagytermében. A műsor 13 órakor kezdődik a Lyrar kórus köszöntőjével, majd Wittinghoff Tamás polgármesternek és Wendler Andrásnak, a Német Nemzetiségi Bizottság elnökének üdvözlő szavai következnek. Fél hétkor lép színpadra a Lyra dalkör, őket a Biatorbágyi férfikar, a rámái katolikus vegyes kar, a Törökbálinti Lendvai Károly férfikar és a Pro Musica vegyes kar követi. Nagy Istvánná, Sapszon Ferenc és Szakály Mátyás vezényli a kórusokat. faszobrot, hogy a következő pillanatban vésőit, gya- luját, fakalapácsát szép sorjában elhelyezze a gya- lupad fölötti rekeszekben —, Isten ellen vétenék, ha azt mondanám, hogy nem vagyok- szerencsés. Hiszen családom van, egészséges vagyok, és tudok erősen hinni. És a szépet, amit a magam módján már gyermekkoromtól magamban hordozok, szoborba tudom vinni Előttünk a készülő mű: egy mindkét lábától megfosztott emberi alak (mintha az Isonzótól avagy a Don-kanyartól evezne át áz időn, hazája irányába), hátán teher (akár a borjú, akár a rákötött katonaiadat, de két kezében — mint két „hajtómű” — támaszként két biblia... és jön, és jön ez az ember, négy oldalgerenda között (mintha szekéren), s hogy vonulása mégis emberi legyen, könnyed és bizakodó, hát föléje szállt egy madár (talán a főnix), hogy hatalmas szárnyai alá menedékbe vonulhasson a kegyetlenségek szitkainak kitett. Mindez kemény bükkből. Emlékek, szobrok — Ezt az alakot én még Máriapócson láttam, 15 évesen : fel-feitűnt, porzott utána fiz út, tolta magát a templom irányába, aztán eltűnt a tömegben. Én a karzatra szaladtam fel, hogy onnan nézhessem. Az a szépség jött be véle a gyermekkoromba, amelyik apámat hadifogollyá tette, s amelyik bizony ... fél lábára lebénította. A történelem . Megtudom, hogy Magvető címmel ruházta fel alkotója a szobrot. Magam a régebbi munkák folytatását látom benne: a Furulyás (Dohogó), illetve áz Építő gondolatvilágának a továbbvitelét — a magából és veszteségeiből építkező magyarság erőgyűjtését ebben az idegtépő világban. Aztán forradalmas idők-
